Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1980. Sötét volt.. most félhomály van. A háború véget ért, de lehet őszintén örülni egy győzelemnek, amely egy olyan korszak eljövetelét jelenti, melyben az egykori halálfalók és talán szimpatizánsaikra üldöztetés, a túlélőkre pedig gyógyulás helyett a bizonytalanság vár? Mert a félhomályban már semmi nem egyértelmű: ki a barátunk, ki az ellenségünk - ősi szövetségek, kikezdhetetlen barátságok próbája ez. Talán épp itt az ideje, hogy válaszainkat ne csak itthon, hanem az egész varázsközösségben keressük - talán a béke lesz az, amely kinyitja ajtónkat más földrészek, kultúrák előtt.. talán mégsem vagyunk annyira egyedül, mint hittük.Talán mindig is erre vágytál: légy a világunk része.
Szívélyes üdvözlettel:
a Staff
• • • • • • • • • • • •

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Nagyúr, Voldemort nincs többé, a háború hivatalosan is véget ért!
• • • • • • • • • • • •

» A nyolcvankettes parancs értelmében vizsgálat kezdődik mindazokkal kapcsolatban, akik valamilyen módon részt vállaltak halálfalói tevékenységekben, esetleg ezekről tudomása volt.
• • • • • • • • • • • •

» Egy kórság ütötte fel a fejét, egy betegség, amely képes megfosztani az egyént a mágiájától, képes muglivá tenni bármelyikünket. Honnan tudhadnánk, hogy nem lappang máris bennünk?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
eNtErS tHE chatroom
Friss posztok
pergamentekercseink

Prunus serrulata
Pént. 1 Május - 13:30
• • • • • • • • • • • • • •
Heracles C. Bancroft
in progress
Vas. 16 Feb. - 11:30
• • • • • • • • • • • • • •
Lily Evans
Protego RPG
Hétf. 23 Dec. - 11:09
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Enigma Disease
Kedd 17 Dec. - 20:03
• • • • • • • • • • • • • •
Vendég
Az új kezdet
Csüt. 12 Dec. - 14:01
• • • • • • • • • • • • • •
Ilarion Dragomir
Van utolsó kívánsága?
Kedd 10 Dec. - 20:58
• • • • • • • • • • • • • •
Heracles C. Bancroft
Lachlan Scamander
Pént. 6 Dec. - 12:16
• • • • • • • • • • • • • •
Lachlan Scamander
érzékeny labirintus
Szer. 27 Nov. - 23:06
• • • • • • • • • • • • • •
Owen Rookwood
Arianne & Mira
Csüt. 21 Nov. - 16:06
• • • • • • • • • • • • • •
Mira L. Lacke
Törött tükrünk margójára
Szer. 20 Nov. - 12:05
• • • • • • • • • • • • • •
Heracles C. Bancroft
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Nincs


Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég
A legtöbb felhasználó (66 fő) Szer. 6 Feb. - 21:13-kor volt itt.


Share

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Alastor Moody
i'm up to no good

Alastor Moody

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
192
▽ Értékelés :
14

»
» Szer. 31 Júl. - 19:44

Képességek

Mi sem vagyunk szuperhösök



Animágia
Az animágia egy igen bonyolult folyamat, hiszen ezzel megkapjuk a lehetőséget arra, hogy állati alakot öltsünk magunkra. A Mágiaügyi Minisztérium törvénye szerint minden animágusnak regisztrálnia kell az Animágusok jegyzékébe, ám aki ezen kijelentésnek nem tesz eleget és kiderül róla, hogy ezen képességgel él, azonnali hatállyal bebörtönzik az Azkabanba.
A roxforti diákok harmadik évükben tanulnak először az Animágusokról, az átváltozástan óra keretében, ám a képesség használata a nehézségek miatt csupán ötödévtől kezdhetőóó el. Ez azt jelenti, hogy a diákok sem képességeikben, sem tudásukban nem elég képzettek ahhoz, hogy egy ilyen komoly és nehéz folyamatot végigvigyenek, tehát 15 évesen vághatnak bele az animágia tanulmányozásába legelőször!
Az animágussá válás folyamata egyáltalán nem egyszerű, nem egy éjszaka alatt történik meg. Egyik lépéseként egy hónapon keresztül mandragóra levelet kell a szájban tartani. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a transzfiguráció és az animágia nem egy és ugyan az!
Sajnos nem választhatjuk meg, milyen állattá akarunk változni a folyamat végén, ám annyit megtudhatunk, hogy szorosan fog kapcsolódik a személyiségünkhöz. Ha a patrónus bűbájt hamarabb sajátítjuk el, mint hogy animágussá válnánk, következtethetünk belőle, olykor ez a kettő megegyezik egymással. Az animágia egy tökéletes álcának tűnhet számunkra, mégis, megeshet, hogy valamilyen ismertetőjelünket fogjuk állati alakunkban is hordozni. Fontos, hogy az animágus állat nem lehet varázslény!
Észak - Amerikában néhol az animágusokat "Bőrjáróként" ismerik. Az őslakos amerikai animágusok igen szorosan kapcsolódnak a bőrjárók legendájához. A mítosz gonosz boszorkányokról és varázslókról szól, akik állattá alakulhattak, és egy családtaguk feláldozásával tehettek szert eme képességre. Ezek természetesen csak pletykák voltak, amikkel a varázstalanokat rémisztgették.

A pontos folyamat:
A folyamat rendkívül nehéz és katasztrófához is vezethet (például félig állat, félig ember mutációt okozhat), ha helytelenül történik meg. Legelőször annak aki animágus szeretne lenni, kereken egy hónapig (teliholdtól teliholdig) a szájában kell tartania egy mandragóra levelét. Ha ez a levél eltávolításra kerül valamiképp, teljesen előről kezdhetjük a folyamatot. A következő tiszta teliholdkor (ha nem látható jól a hold, el kell halasztani) egy fiolába kell köpnünk a levelet a hold tiszta sugarainál. Ebbe az üvegcsébe bele kell tennünk még a saját hajszálunkat, egy ezüst teáskanál harmatot - amelyet nem érintett napfény vagy hét napja nem érintette emberi láb - és egy halálfejes lepke gubóját. A keveréket csendes, sötét helyen kell elhelyezni, és semmilyen módon nem szabad hozzányúlni, megzavarni. A következő dolgunk csupán annyi, hogy kivárjunk egy elektromos vihart. Ebben a várakozási időszakban muszáj minden napkeltekor és napnyugtakor, hibátlanul kántálnunk az Amato Animo Animato Animagus varázsigét, miközben a pálcánk hegyét a szivünk fölé helyezzük. Végül, ha elérkezik a vihar, keresnünk kell egy nagy, biztonságos helyet, utoljára el kell mondanunk a varázsigét és meginnunk a bájitalt.

Vérfarkas

Vérfarkasok az egész világon léteznek, de a legtöbb esetben a varázstársadalom kitaszítja őket. Azok a boszorkányok és varázslók akik tanulmányozzák őket vagy vadásznak rájuk sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint például egy átlagos mugli. A tizenkilencedik század végén egy angol vérfarkasszakértő, Marlowe Forfang professzor készített egy átfogó tanulmányt szokásaikról. Szinte mindenki, akit kikérdezett és tanulmányozott, a harapás előtt varázsló volt.
A Mágiaügyi Minisztérium vérfarkasokra vonatkozó szabályozásai mindig is kuszák és hatástalanok voltak. A vérfarkasok etikai kódexét 1637-ben alkották meg, amelyben kötelezték volna a vérfarkasokat az aláírásra, és megígértették volna velük, hogy nem támadnak meg senkit, és minden hónapban biztonságos helyre zárják magukat. Nem túl meglepő módon, senki sem írta alá, mivel senki sem volt hajlandó besétálni a Minisztériumba vállalva, hogy ő bizony vérfarkas - emiatt később nem volt egyszerű dolga a Vérfarkasnyilvántartónak sem. A Vérfarkasnyilvántartóban minden egyes vérfarkasnak fel kellett volna tüntetni a nevét és személyes adatait, de a nyilvántartó évekig hiányos és megbízhatatlan volt, mert rengeteg frissen megharapott próbálta eltitkolni állapotát, hogy megmenekülhessen a szégyentől és a számkivetett élettől. A vérfarkasok évekig tartoztak a Varázslény-felügyeleti Főosztály Bestia és Értelmes Lény Tagozatához is, mert senki sem tudta eldönteni, hogy a vérfarkasok tulajdonképpen emberek vagy szörnyek. Egy ponton a Vérfarkasnyilvántartó és a Vérfarkasbefogó Egység a  Bestia Tagozaton volt, míg ugyanabban az időben a Vérfarkassegítő Iroda az Értelmes Lény Tagozaton. De sosem jelent meg senki a segítő iroda előtt, ugyanabból az okból, amiért olyan kevesen írták alá a nyilvántartást, így végül a segítő iroda bezárt.
Ahhoz, hogy valakiből vérfarkas válljon, egy farkassá változott vérfarkas harapására van szükség, telihold idején. A fertőzés akkor megy végbe, amikor a vérfarkas nyála keveredik az áldozat vérével.
Sok mítosz kering a vérfarkasokról, amiknek nagy része hamis, de némelyben fellelhető egy-egy részlet ami igaz. Az ezüstgolyó nem öli meg a vérfarkast, de ha a friss sebre ezüstpor és boszorkányfű keverékét teszik, az lezárja a sebet, és megelőzi, hogy az áldozat elvérezzen. A huszadik század második felében sok olyan bájitalt fejlesztettek ki, ami gyengíthet a likantrópia tünetein. Legsikeresebbnek a farkasölőfű-főzet bizonyult.
A havi rendszerességű átalakulások nagyon fájdalmasak, ha nem kezelik, és általában néhány napi sápadtság és gyengeség, betegség előzi meg őket. Amíg az adott személy farkasalakban van, teljesen elveszti emberégét, és nem tudja megkülönbözteti a jót a rossztól. De helytelen azt mondani (ahogy néhány szakértő, ismeretesen Emerett Picardy professzor írta könyvében, a Törvénytelen farkasok: miért nem érdemlik meg az életet a likantrópok-ban), hogy ilyenkor elveszítik eszüket. Más oldalról nézve, akár emberi formában is veszélyesek lehetnek. Ha a vérfarkas emberi alakban támad, előfordulhat, hogy az áldozatnál kialakul néhány farkasszerű tulajdonság, például a félig nyers hús szeretete, de egyébként nem fog semmilyen hosszútávú hatástól szenvedni. De akár egyetlen harapás vagy karmolás is maradandó sebet hagyhat attól függetlenül, hogy a támadó farkas vagy emberi alakban volt.
Amíg állati alakban van, a vérfarkas szinte megkülönböztethetetlen az igazi farkastól, habár a pofája talán rövidebb, a pupillája pedig kisebb (mindkét testrész sokkal "emberibb"), a farok pedig inkább pamacsos, mint telt és sűrű. De az igazi különbség a viselkedésükben rejlik. A valódi farkasok kevésbé agresszívak; sok népmese hivatkozik rájuk úgy, mind lelketlen ragadozókra, de varázsló szakértők ma már úgy gondolják, ezzel inkább a vérfarkasokra utalnak, és nem az igaziakra. Különleges körülmények kellenek hozzá, hogy egy farkas megtámadjon egy embert. A vérfarkas azonban szinte kivétel nélkül embereket vesz célba, és igen csekély veszélyt jelent más teremtményekre.
A vérfarkasokat illető megbélyegzés évszázadokon keresztül olyan erőteljes volt, hogy nagyon kevesen házasodtak csak meg, és lett gyerekük.
Két vérfarkas szerelméből, nem születhet vérfarkas gyermek! A kór kizárólag harapással (megfertőzéssel) adható át, tehát nem öröklődik.
Egy érdekes tény a vérfarkasokról: ha két vérfarkas telihold idején találkozik és párosodik (ami rendkívül valószínűtlen - annyira, hogy csupán két ilyen esetről lehet tudni), a leszármazottak farkaskölykök lesznek, amelyek nagy mértékben hasonlítanak az igazi farkasokra, kivéve abnormálisan magas intelligenciájukat. Nem lesznek agresszívabbak, mint az igazi farkasok, és nem támadnak emberre. Egy ilyen almot óriási titokban, Albus Dumbledore engedélyével engedtek szabadon a roxforti Tiltott Rengetegben. Az alom tagjai gyönyörű és szokatlanul intelligens farkasokká fejlődtek, és néhányuk még mindig ott él; ez az alapja a "történeteknek" a rengetegbeli vérfarkasokról.


Metamorfmágia

A metamorfmágia egy szintén ritka képesség, amely a önként történő testmódosítással ruházza fel a vele rendelkezőt. Ezen tulajdonság csak születés - öröklődés - útján szerezhető meg. A különbség az animágia és a metamorfmágia között, hogy míg a metamorfmágus sokféle formát ölthet magára, megváltoztathatja a nemét, életkorát vagy akár csak megjelenésének egy részét (például a haja színét), az animágus egyetlen, állati alakra képes csupán. Birtoklóján korán, akár újszülöttként is megjelenhetnek a jellegzetes részletek, amelyek alapján következtethető megléte.
A metamorfmágusok ritkasága miatt valószínűleg nem áll rendelkezésre semmilyen képzés, amin fejleszteni tudják képességüket, így nagyrészt saját hibáikból, próbálkozásaikból tanulnak. Nincs szükségük pálcára az átalakuláshoz, elég ha csak egyszerűen összpontosítanak. Gyakran előfordul viszont, hogy a metamorfmágust az érzelmei befolyásolják, amely visszatükröződik külsejében. Viszont az erős traumák és tartós érzelmi állapotok, mint például a gyász és a sokk megakadályozhatják - korlátozhatják - a képesség használatát.


Metamorfmágia - kiegészítés

Kevesek által ismert, kevesek által elérhető lehetőség a metamorfmágusnak születettek számára, hogy amennyiben képességük hamar felfedezésre kerül - nem mindükben tudatosul gyermekkorban, és nem is mindegyikük képes ugyanolyan mértékű átváltozásra önmagától - a Minisztérium erre kijelölt bizottsága meghívja a programba, amelynek létezését a legritkább esetben mondják ki hangosan. Általában akkor is az utolsó szó jogán.
Mivel a metamorfmágia genetikai tulajdonság, sokan egyértelműnek veszik korlátait, azonban ez tudományos módszerekkel fejleszthető - kizárólag így, tegyük hozzá, a Misztériumügy mindenre figyelő tekintete alatt - és új távlataiban az egyén hosszú évek gyakorlása és szenvedése után képes a természetben megtalálható elemekkel is felruházni magát, ideiglenesen úgy alakítani a testét, hogy elkerüljön bizonyos átkokat, pisztolygolyót, ellent tudjon állni a természeti csapásoknak, és a legvadabb spekulációk szerint túlélni olyan körülményeket, amelyekről álmodni sem igazán merünk. Mindez állandó kutatással, életek kockáztatásával zajlik jelenleg is, a programban részvevők feltétlen hűséggel tartoznak a Minisztériumnak, és roppant kevesen vannak - belőlük válik a legjobb időjárásmágus, mivel az elemekkel jóval eredményesebben veszik fel a harcot.


Legilimencia és Okklumencia

A muglik gyakran nevezik a legilimencia képességet "gondolatolvasásnak". Az elme egy bonyolult és sokrétű dolog és akik tökéletesre fejlesztik eme képességet, mondhatjuk, hogy képesek is lesznek valamilyen értelemben gondolatolvasásra.
Ez a varázslat az asszociációkon át navigálja el a hozzáértőt, módszere egységes, de személyenként változó nehézségű. Azt a személyt, aki ezt a művészetet gyakorolja, a varázsvilág legilimentorként ismeri, ellenpárja az okklumencia. A természetben is akadnak olyan lények, amelyek képesek hasonló folyamatra, de épp faji eltéréseik miatt ezen metódusok eltérnek az emberétől. Jó példa erre az Ilvermorny négy házának egyik szimbóluma, a wampus is, amelyről azt tartják, hogy szemein keresztül alkalmazza képességét.

Nem ismeretes, mely mágus 'találta fel' a legilimenciát és az sem, hogy pontosan mikor. Vannak boszorkányok és varázslók, akik könnyedén elsajátítják a képességet - született tehetségek, bár több esetben utóbb kiderült, hogy valaki átadta számukra tudását - és vannak, akiknek sok időbe, akár évekbe is telhet kifejleszteni azt. A legtehetségesebbek pálca nélkül és nonverbálisan is képesek használni, minden egyéb esetben szükség van a Legilimens varázsigére. Ha a célpontunk nem képzett az okklumenciában, képesek vagyunk belelátni gondolataiba, érzelmeibe, emlékeibe. Vannak olyan magasan képzett személyek, akik képesek befolyásolni is ezeket - kezdve egy egyszerű érzelemlökettől, egészen akár egy hamis látomásig - e tulajdonságot általában feketemágiát gyakorlóknak tulajdonítanak. A Roxfortban nem tanítják a legilimenciát, sem az okklumenciát, hisz ennek használata az emberek magánéletét sérti, így ez is jogilag korlátozott és megszabályozott, mint például a veritaserum használata is.

Az okklumencia gyakorlott ismerője képes teljesen lezárni elméjét a legilimentor előtt. Ez teljesen megakadályozhatja, hogy hozzfárjenek gondolatainkhoz, érzelmeinkhez és hogy befolyásolják őket. Az okklumencia legalapvetőbb formája, amikor teljesen kiürítjük az elménket. A fejlettebb okklumentorok képesek rá, hogy teljesen elnyomják a bennük lévő érzéseket, elrejtsék az emlékeiket, teljesen ellentmondjanak és azt mutassák csak, amit a legilimentonak szeretnének. Képesek létrehozni egy hamis réteget, amelyről azt hihetik, hogy valódi, miközben az egy mélyebb ponton rejtőzik elméjükben. Ez igen nagy erőfeszítést igényel, valamint mentális és érzelmi fegyelmet.


Vélák

Bár határozottan emberszerűek, varázslénynek minősülnek.
A faj eredetileg a szláv mitológiához tartozik, innen származik a legtöbb képviselője is, de a vándorlás és az élőhelyek pusztulása miatt mára több helyen is fellelhetőkek Európán belül - nagyobb kolóniáik élnek Angliában és Franciaországban, főleg ezeken a területeken jellemző az integrációjuk is.  

Általánosságban elmondható, hogy látványos fizikai csáberejüket az ellenkező nemű mágusok elbűvölésére használják - bár a faj férfitagjai jóval ritkábban érintkeznek a külvilággal, egész társadalmuk matriarchális. Fontos megemlítenünk, hogy a kutatók véleménye alapján nem is léteznek tisztavérű véla férfiak, így érthetővé válik, miért vonzódnak az emberekhez annak ellenére, hogy társadalmukat elkerülik. Az emberek és a vélák kapcsolataiból származnak a félvélák, leszármazottaik a negyedvérek: ezek a személyek a varázstársadalom tagjai, képesek pálcát használni, és rendelkeznek is a joggal hozzá, míg a tisztán vélák számára ez a fajta mágia lehetetlen, és elutasításra kerül a civilizáció további vívmányaival együtt.
Vonzó külsejük azonnal megragadja a figyelmet - ezt a képességet utódaik is öröklik, de természetesen nem olyan mértékben, mint a faj eredeti képviselői - és meg is tartja azt mindaddig, amíg valami vagy valaki megsérti őket, ekkor ugyanis ijesztő, madárszerű arcuk megmutatkozik, és rátámadnak a kiváltóra. Számtalan okból igyekeztek eredeti hazájukban visszaszorítani őket, többek között az ilyen, inkább gondatlanságból elkövetett gyilkosságok és fizikai erőszak miatt - és mert több kísérlet eredményeként alkalmatlannak bizonyultak a tartós együttélésre. Sok véla hagyja el a családját, hátra az utódait, és tér vissza természetes közegébe, vagy új párt választ, emiatt pedig - mivel gondolkodásuk csak részben emberszerű - egyáltalán nem érez bűntudatot, vagy bánatot. Kivételek akadnak, de ritkán.
A vélák hajszála bizonyos pálcakészítők alapanyagaként szolgál, habár sokan megbízhatatlannak tartják annak mágiáját. Vadászatuk jövedelmező, de tiltott. Nagyon tiltott.

Lényeges információ továbbá, hogy utódaik, a félvér és negyedvér vélák vegyes fogadtatásra számíthatnak a társadalom egészétől: míg az emberek elfogadóbb fele álmélkodik szépségükön, és teljes jogú polgártársainak tekinti őket, a konzervatív és hagyománytisztelő aranyvérűek, családok állatként kezelik őket. További összefüggésekért lásd a vérségi útmutatót.


Látók

Az igazi látók nagyon ritkák a világunkban, képességeikről sok tévhit kering a varázsvilágban - amelyeket egy tehetséges látó valószínűleg előre tudna.  
A jövőbelátás, bár eltérő módon és életszakaszban jelentkezhet, mindenkinél ugyanazt jelenti, megtapasztalása és intenzitása változik, már amennyiben valóban rendelkezik vele az adott illető, és nem a roxforti tanári állás kényelmére pályázik..

Vannak látók, akik azokat próféciákat jósolják és írják meg, amelyek eltárolásra kerülnek a Mágiaügyi Minisztériumban, habár ennek ténye az átlag polgár számára inkább tűnik megfoghatatlan humbugnak, mint valóságnak - kilétük ismeretlen, és velük szemben rengeteg varázsló és boszorkány próbál megélni vélt vagy valós képességeiből, évszázadok óta rossz hírét keltve úgy általában a jóslatoknak. A Roxfortban is oktatott tantárgy szinte minden évben elkerüli valami csodával határos módon, hogy töröljék a tanrendből, és a Próféta minden héten közöl újabb eseteket, amelyben valaki látói kvalitásaira hivatkozva jutott nagyobb összeghez - többnyire a bűnügyi rovat hasábjain.
A látomások sokszor csak feltételezések, mivel jelenlegi ismereteink szerint az elme a maga következtetései alapján értelmezi a látottakat - ugyanakkor a történelem folyamán többen képesek voltak tűpontos kinyilatkoztatásokra, így az egyetlen, ami biztosan tudható a látókról, hogy sokfélék, és sokféleképp értelmezik mindazt, amiben részük van. Akadnak köztük olyanok, akik csupán álmaikon keresztül, inkább megérzések alapján ismerik meg a jövőt, míg mások szinte állandóan harmadik szemükre figyelnek: sokan megőrülnek, míg egy szerencsés réteg kamatoztathatja a mindennapokban is tudását.

Léteznek tényezők, melyek erősítik, vagy épp gyengítik a képesség működését, és bár a szakértők szerint csak mint lehetőség, de adottak személyek, varázslények, akik és melyek jótékony hatással vannak a harmadik szem működésére.

Párszaszájúság

Egy igazán ritka, genetikai alapokon nyugvó képességről van szó, amiről Mardekár Malazár élete és működése előttről is léteznek feljegyzések, mégis a roxforti alapító leszármazottai közül kerül ki a legtöbb párszaszájú mágus. Általánosan a kígyókkal való kapcsolattartásként terjedt el, de a képesség birtoklói ennél többre is képesek lehetnek rendszerezett, felügyelt gyakorlás függvényében. Az ilyen gyakorlásokat és magát a képességet is érdemes a legnagyobb diszkrécióval kezelni, esetleg titokban művelni a képesség általános megítélése miatt. A kígyók a veszélyt szimbolizálják megannyi kultúrában, ennek megfelelően a mágusok világában kirekeszthetik azt, akiről kitudódik, hogy ismeri azt a ritka nyelvet, amin a kígyók is kommunikálnak.

A kígyók beszéde nem olyan, mint az emberek által beszélt idegen nyelvek, és semmiképp sem hasonlatosan a mágikus lények nyelveihez. Ezek kisebb vagy nagyobb kitartással képes minden ember elsajátítani, de a párszaszó nem tanulható. Előfordultak esetek, amikor ismétléssel pár szó megelevenedett, és amennyiben a közelben kígyó is fültanúja volt az esetnek, értette is a szavakat, de a teljes körű elsajátítás a képességgel nem rendelkezők számára lehetetlen.

A párszaszó még az ezt értők közt is változatosan van jelen. Vannak, akik csak nehezen sajátítják el a kommunikáció ezen formáját. Számukra nem minden esetben lehetséges, hogy megszólaljanak ezen a nyelven. Egy kígyó közvetlen közelségével, vagy a szemtől szembeniség elképzelésével azonban a képesség gyengébb képviselői is könnyedén, ösztönszerűen képesek kommunikálni a csúszómászó állatokkal.

Természetesen aki fogékonyabb a természetközeli életmódra, és kedveli a hüllők világát, az könnyebben sajátítja el a párszaszó alapjait. Az ilyen emberek számára nem okoz gondot az egymás közti kommunikáció sem.
A párszaszájúak egy igencsak kis része a kígyókkal nem csak beszélni képes, de könnyedén befolyásolja azokat. Mindez veszélyes a társadalomra, de a minisztériumi ellenőrzés nem megoldható, hiszen nem tudják ellenőrizni, hogy mikor szólal meg valaki ezen a nyelven. Mégis igyekeznek a képesség megismerésével, és bár kevés önként jelentkezővel, kutatások folynak a párszaszó használatát illetően. A programban részt vevő, számolhatóan kevés embert többek közt segítik a nyelv használatának minél könnyebb elsajátításában, majd a kígyók irányításának mértékét vizsgálják. A Titkok Kamrájában élő hatalmas Baziliszkusz miatt erre különösen nagy figyelmet szentelnek.


Ezerajkúság

Kevésbé ismert tulajdonság, amelynek eredete tisztázatlan, de sok spekuláció alapját képzi: az ilyen varázslók és boszorkányok rendkívül fogékonyak a nyelvtanulásra, azonban különleges nyelvérzékük kiterjed a varázslények nyelveire, és látszólag elsajátíthatatlan nyelvjárásaira.
Az egyik legfőbb elmélet szerint az olyan vérvonalakban jelenik meg, ahol a felmenők között volt varázslény, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték, ahogy megállapítani, hogy az egyén rendelkezik vele, is komoly kihívásnak bizonyul általában. A képességgel rendelkezők ugyan szintén átmennek a nyelvtanulás folyamatán, de másokkal ellentétben szinte "ragad rájuk", azonnal megértik annak logikáját, és a kiejtésben is jeleskednek. Ha időben felismerik tehetségüket, remek tolmács és fordító válik belőlük, a legszélsőségesebb esetben képesek akár száznál is több nyelvet elsajátítani - innen is a név.
A történelem folyamán számtalan, komoly tudásanyaggal rendelkező mágusról tartották úgy, hogy rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, de egyikükkel sem hozták összefüggésbe, hogy olyan nyelveken is tudtak volna, amelyek számukra elérhetetlennek bizonyultak - így például egyetlen ezerajkú sem tudná a párszaszájúak velük született érzékét lemásolni, mivel minden egyes nyelv esetében szükséges, hogy átmenjenek annak megtanulási folyamatán, ha látszólag irreálisan gyorsan is.
 
Vissza az elejére Go down

Különleges képességek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Ragadj pennát! :: Szerepjáték a-tól z-ig-