Em, Ems, M, Line || 16 || Crystal Reed || Dumbledore
Richard Vance & Margaret Vance Richard és Margaret Vance szerény körülmények között éltek családalapításuk előtt. Nővérem születésekor ajánlottak fel nekik munkát a Mágiaügyi Minisztériumban. Okos, művelt emberek, rögtön beilleszkedtek és minden csak jött utána. Egy évvel később született meg a bátyám, majd egy évvel utána én. Emmeline.
--- Vance --- a nővérem, a családban az elsőszülött. Mindenért neki kellett felelősséget vállalnia, sokszor kellett vigyáznia ránk, na meg figyelni minket, amint felcseperedünk. Köztünk mindig is megvolt az a szokásos nővér - húg kapcsolat, sokszor térített vissza a jó útra, amikor én éppen a rossz irányba vezetőt választottam volna. Talán éppen ő az én védőangyalom.
--- Vance --- a bátyám, a családban a másodszülött, és a gyerekek közt az egyetlen fiú. Vele már nehezebb a helyzet, sokszor látszott rajta a felnőtté érés gondja és problémái, és ezeket csakis apával tudta megbeszélni, velünk nem. Talán éppen ez volt a baj, amiért nincs meg köztünk a báty - húg kötődés. Persze, vigyázz rám, de néha úgy érzem, hogy nem érdeklem.
Emmeline Vance És itt vagyok én, Emmeline, akinek mindig a családján és a barátain jár az esze, akire már rátalált a szerelem, aki sokszor kilóg a sorból, aki szeret halkan suttogni a nővérével mosogatás közben, aki aggódik a bátyja miatt, aki szívesen ápolja a növényeit, akinek mindig ott van az a fránya kopott napló a kezeiben, aki Dumbledore oldalán áll, és ha kellene, akár az életét is feláldozná csak azért, hogy a világ jobb legyen.
Néha úgy érzem, hogy jelentéktelen vagyok. Vagy csak éppenséggel nem vesz észre engem senki se. Persze, nincsen miért búslakodnom, hiszen ott van Marlene, Lily, Dorcas és a többiek, Jamesék. Őket hívhatom az igazi barátaimnak. Nélkülük nem tudom most éppen hol tartanék az életben. Talán a sarokban húznám meg magam, és a huszadik macskámat simogatnám és beszélnék hozzá. Még magától a gondolattól is kiráz a hideg. Ehelyett inkább a lányokkal vagy a fiúkkal töltöm az időt, de akkor sem, arról vagyok híres, hogy sokat beszélek. Persze, van amikor megerednek a szavaim, és akkor nincs megállás. De nem. Akkor se szeretek sokat beszélni. Ha az ember kíváncsi valamire, akkor megkérdezi tőlem. Nem fogom jártatni a szám feleslegesen. Úgy látom, hogy megjöttek a szobatársaim, ezért gyorsan mennem kell. Szeretlek Naplóm, neked mindent elmondhatok. Emmeline Vance 1975. november 14.
Kedves Naplóm!
Rám mosolygott. Igen, jól értetted. --- --- rám mosolygott. Észre vettem, hogy a mosolya kissé féloldalas, amitől még cukibb lett. Annyi volt, hogy az udvar egyik padján csináltam az asztronómia házimat, amikor valaki elment előttem, felnéztem és egyenesen a szemébe. Csak rám mosolygott és ment is tovább. Természetesen totál elpirultam, rögtön siettem is elmenekülni az engem figyelő diákoktól. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Annyira sok a jel. Azok a "véletlen" egymásnak ütközések, azok a beszélgetések, amikor leült mellém, a mosoly és még nagyon sok más. De mi van akkor ha mindezt rosszul értelmezem naplóm? Emmeline Vance 1976. március 21.
Kedves Naplóm!
Még mindig alig tudom felfogni a történteket. Már néhány hete, de azóta sokkos állapotban vagyok. Most jutottam el addig, hogy elmondom neked, hogy mi is rémisztett meg ennyire. Évzáró lakoma. Minden olyan boldog volt, éppen Vele szemeztem, mikor hirtelen egy vérfagyasztó sikoly rázta meg az iskola falait. Összerezzentem, a vér kifutott az ereimből. Az ablak felé emeltem a tekintetem, és a Sötét Jegy fenyegető vonásait figyelhettem meg a sötét égen. Felálltam és éppen indultam volna el a tanáromhoz, mikor megláttam, hogy a halálfalók berontottak a terembe. A pálcámat előrántva próbáltam védekezni, és hála istennek sikerült a McGalagonyhoz menekülnöm, bár az más kérdés, hogy minek voltam a szemtanúja.. Emmeline Vance 1976. augusztus 2.
Canon || - || Rita Skeeter
▽The Age Of The Marauders▽
A hozzászólást Emmeline Vance összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 21 Feb. - 17:07-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Marlene McKinnon
C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford
»
»Szomb. 8 Okt. - 8:55
Elfogadva!
Hmm. Ismét egy csodás előtörténet, egy csodás karakterhez. Emmeline karakterét még úgy igazán nem láttam megalkotva senkinél sem, így hát csakis így tudom elképzelni, ahogyan te a szemünk elé tártad. Szép írás, szeretem a hosszú családleírásokat, így még többet megtudunk a karakterről. Ez a napló szerű betekintés is jó lett, érdekes, és persze ilyenkor várja az ember hogy többet és többet láthasson belőle. Köszi, hogy megemlítettél a töriben, jó volt látni és várom, hogy játszunk majd valamit ^^ Foglalózz, és sipirc játszani.
Kezdőlap
