Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Vesta & Troqual EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Vesta & Troqual EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Vesta & Troqual EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Vesta & Troqual EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Vesta & Troqual EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Vesta & Troqual EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Vesta & Troqual EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Vesta & Troqual EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Vesta & Troqual EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Troqual Parthenai

Troqual Parthenai

C’est la vie
Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 19 Dec. - 1:11



Kölyökként is imádtam éjszaka a Roxfort folyosóit róni, viszont mióta itt vagyok, szinte minden este sétálgatok. Akkor is, amikor nem én vagyok ügyeletben. Mondjuk ma pont az ellenkezője van, hiszen én teljesítem az éjszakai őrjáratot. De ha surrant is el eddig diák mellettem, arról halvány lila fingom nincs, hiszen a pálcám fényénél kuporgok (hah, kuporgok, érted!) az alagsori folyosó egyik szegletében, valahol a Mardekár klubhelyisége, és a konyha között. Nem lennék én annyira szorgalmas tanerő, de sajnos van egy tanársegédem, akinek azért néha nem árt valami feladatot adni, vagy átadni neki egy óratervet, vagy rábízni egy órát. Mondjuk most éppen az előbbit csinálom, óratervet írok neki. Nem hiszem el, hogy nem bírja egyszer megcsinálni. De amúgy annyira szép szemei vannak, így néha szívesen teszem meg.
Egy ideig hallgatom, ahogy a pennám serceg a könyvben, amibe a tantervet írom, viszont lassan egy más hangot is magába fogadnak a folyosók. Valaki sietősen szedi a lépteit. Többen vannak, és sietnek. Ha nem csal az emberismeretem, az egyik ember a patkány Frics lesz, aki éppen most készül valakit a házvezetőhöz vinni. Kisvártatva meg is érkeznek, én pedig a kvibli után nyúlok, aki a 'büntetés, régen jobb volt' szavakat motyogja.
- Csak ne olyan sietősen, Argus. - szólalok meg a folyosó csendjéből, ugyanis a pálcámat eloltottam. - Hova viszi azt a szegény lányt? - pillantok a gondnok szemeibe. - Legyen olyan kedves, és engedje el. Először is, egy ifjú hölggyel nem bánunk így. - pillantok hűvösen a gondnokra. - Másodszor pedig... - itt a fiatal leányzóra, elég jelentőségteljesen ahhoz, hogy most ne szólaljon meg - nem tűröm el, hogy ráncigálja a diákomat a folyosón, amikor azokat a rúnákat gyakorolta, amiket én rajzoltam fel a falra. -
Lassan, nyugodtan beszélek, ahogy a pálcámat a gondnok állához érintem. Már akkor utáltam ezt a rigolyás faszkalapot, amikor én jártam ide. Hát most sem lett a szívem csücske, főleg hogy egy különösen dekoratív hölggyel bánt így.
- Szóval kedves Argus, lesz olyan szíves, és elhordja innen az irháját, mielőtt még én reptetem el innen, megértette? - összeszűkítem egy picit a szemeimet, miután a gondnok elpucolt, nekidőlök a falnak, pálcám hegyén egy fénygömböt gyújtok, és magunk fölé röptetem. Elnyomok egy ásítást, ahogy végigpillantok a rosszban sántikáló lányra.
- Tudod, Argus Filch a világ legundorítóbb kviblije címére is pályázhatna, de egy valamiben hadd segítsek neked. - vakarom meg a fejemet. - Soha nem jó dolog úgy elindulni éjszaka, hogy nem nézed meg, hogy a macska ott van-e mögötted. - próbáltam valami okosságot mondani, de igazából nem jött ki az a számon. Csak szar. Mindegy, el kell engedni, ez már jobb nem lehet. Nekidőlök a falnak, és úgy pillogok a velem szemben állóra. Nekem igazából nem szokásom a diákok regulázása, én nem tartom annyira fontosnak, hogy egy éjszakai mászkálásért pontokat vegyünk el a házuktól. Csak kivételes esetben vonok le pontot.
- Szóval kedvesem, máskor legyél picit ügyesebb, és vagy rúgj bele abba a macskába, vagy dönts rá valamit. - nevetem el magam a végén, bár hangom a gúnyos él különböző változatait üti meg, szemeim mégis huncut csillogása árulkodik arról, hogy éppen jó a hangulatom. - Troqual Parthenai professzor vagyok. Megtudhatom a neved, ha már így összehozott minket az éjszaka? - tűzök a számba egy szál cigarettát, és gyújtom meg a pálcám hegyével.


Marcicával holnap írok neked :O Azaz ma, na

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Vesta Zabini

Vesta Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Jasmine Sanders

»
» Pént. 9 Jún. - 10:05
Igazából? Mindig is szerettem tilosban járni, lehetett szó bármiről, engem soha sem kellett kétszer kérni, könyörögni meg pláne nem, kapható voltam minden egyes hülyeségre, amit csak a diáktársaim kitaláltak. Éppen úgy, ahogyan most is vagyok. Valószínűleg ez családi vonás, hiszen a mindössze pár másodperccel idősebb bátyám sem jobb nálam egy kicsit sem e téren, sőt, mindkettőnknek a születésünktől fogva a vérében van a rosszaság. Elég csak megkérdezni erről a szüleinket, és valószínűleg mindketten sóhajtva kezdenének bele a soha véget nem érő történeteink mesélésébe.
Addig kevésbé van gond velünk, amíg nem együtt, hanem egymástól elkülönülve cselekszünk. Talán éppen ezért nem vagyok most a Mardekár ház fiúhálójának egyik, már eléggé ismerős szobájában, hogy rávegyem a testvéremet egy újabb hülyeségre. Most elég vagyok hozzá magam is, hiszen éppen csak arra vágyok, hogy a félhomályban sétáljak végig a kastély falai között.
Mindig is vonzott a sötétség, és ezáltal az éjszaka is. Nappal minden egyszerűbb, viszont, miután lemegy a nap, mindent teljesen máshogyan lát az ember lánya. Mintha az egész világot kifordították volna, már hirtelen a helyét sem találja benne, mert egyszerre minden mássá válik, az eredeti ellentétévé, mintha csak újra felfedezésre várna. Én pedig ki vagyok, hogy ezt megtagadjam tőle?
Kíváncsi tekintettel, és kicsit sem sietős léptekkel járom végig a folyosókat, és nézem a nappal már jól megismert festmények lakóit. Alszanak, mint minden jóra való ember idebent, de én soha sem mondtam, hogy az lennék. Éppen ezért tovább világítok a pálcám végével a morgó öregúr felé, aki álmosan húzza vissza magára a félig lecsúszott nadrágját, miután sikerült akaratlanul is felkeltenem. Elnevetem magam, és csak utána indulok tovább. Vagyis csak indulnék, ha a gondnok kevésbé szimpatikus macskája meg nem próbálna halálra rémiszteni. Elgondolkodok rajta, hogy egy szimpla rúgással távolítsam el az útból, vagy használjak inkább egy kővé dermesztő átkot, amikor hátulról hirtelen megragadja valaki a karomat. Nem tart sokáig rájönnöm, hogy, ahol a szőrcsomó feltűnik, ott hamarosan a gazdája is megjelenik, hogy szíves-örömest rontsa el a szórakozásomat.
Másodpercekkel később már a házvezető tanár szobája felé rángat, miközben egészen választékos módon szidja a diákságot, én pedig abszolút nem értem, hogy miért akarja az éjszaka kellős közepén felébreszteni a tantestület egy részét, csak, mert egy lány a folyosókon sétált. A gondolatra felnevetek, ő pedig a háta felett visszanéz rám, és csak egy még szúrósabb pillantással illet.
Majdnem még én is frászt kapok, amikor valaki a folyosó sötétjében megszólal, és valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, bár a gondnok inkább mutatja magát még mérgesebbnek, minthogy ezt valaha is beismerje. Csak hebegni-habogni tud az elhangzó szavakra, és hiába próbál meg ellenkezni, és bebizonyítani az igazát, Mr. Parthenai, akit időközben csak sikerül még a félhomályban is felismernem, nem ad rá neki egy kis esélyt sem. Én pedig csak jót mosolygok magamban, a hátamat a falnak döntve, aztán, amikor a gondnok káromkodva elsiet mellőlünk, közelebb lépek a tanárhoz. - Köszönöm a segítségét. Őszintén semmi kedvem nem lett volna az éjszaka közepén a házvezető tanáromhoz járulni, pedig Filch-nek bizonyára mindennél jobban. Azt hiszem megszabadította attól, hogy mindezek után jót aludjon majd az ágyában.
- Amúgy meg abszolút nem láttam azt a hülye macskát. Egyszer csak feltűnt a semmiből, utána pedig nem sokkal már a gazdája is megérkezett. Akkor már nem volt mit tenni. - vonom meg a vállaimat mostmár minden mindegy módon. - Gondolkodtam amúgy rajta. Mármint azon, hogy arrébb rúgjam, de így, hogy Filch ott állt mögöttem, szerintem képes lett volna még meg is tépni érte. Így azért könnyebben megúsztam az egészet, hála magának. - mosolygok rá a lehető legkedvesebb mosolyommal.
A nevére bólintok egyet. Nagyjából minden tanárt ismerek a kastélyban, nem hiába tartozom a Hollóhát házba. A szorgalom átka többek között ez is már. - Őszintén örülök, Mr. Vesta Zabini vagyok. És már bocsánat, de nincs véletlen még egy szál cigarettája? - pislogok fel rá bájosan. Valószínűleg, ha az éjszakai sétámmal sem foglalkozott, ezzel sem fog. Legalábbis remélem, hiszen azért elég nagy merészség lehúzni egy szál cigarettával egy tanárt, hát még vele együtt elszívni azt. De végül is, nem is én lennék, ha nem így tennék.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Troqual Parthenai

Troqual Parthenai

C’est la vie
Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 30 Júl. - 1:21



Amikor az ember fia, vagy lánya még fiatal, sokkal könnyebben kapható kihágáson. Én is megtettem ezt, amikor még ide jártam, és ha most valakit is rajtakapok éjszakai csatangoláson, nem igazán szoktam megbüntetni érte. Kivéve akkor, ha nem kedves velem, és még neki is áll feljebb. Viszont Ms. Zabini egyáltalán nem viselkedik velem úgy, ahogy én azt nem szeretem, és az biztos, hogy elég szimpatikus ahhoz, hogy tényleg semmilyen büntetésben részesítsem. Vagy valami ilyesmi.
- Kérlek, nyugodtan tegezz. – mosolyodok el, aztán a szemembe lógó tincseimet hátraigazítom, majd halkan elnevetem magma Vesta megjegyzésén – Hidd el, Flich soha nem aludt nyugodtan. Amikor én ide jártam, rendszeresen terrorizáltuk. Ha egy tippet adhatok – amit ugyan nem tőlem tudsz – akkor a folyosókra varázsolsz valami sártengert, vagy akármit, amit nem tud varázslat nélkül eltüntetni. – nevetek fel a mondandóm végén. Amikor mi csináltuk ezt, három hónapig csónakkal közlekedtünk a harmadikon a tantermek között. Imádtam, mert Argus nem tudott gyorsan evezni, így mindig mindenhonnan elkéstünk.
- Egyébként pedig nem kellett volna a házvezetődhöz menni, mert előbb-utóbb utolértelek volna, és megúsztad volna egy színpadias szidással… - vakarom meg az államat. Igazából, ha este kapok el valakit császkáláson, még megjátszani sem lenne kedvem, hogy valakit büntetőmunkára ítélnék. – Oké, még azt sem kaptál volna, mert valószínűleg azzal mentettelek volna ki, hogy hozzám jársz különórára. És… Nos igen, a macskára nagyon kell figyelni, mert a legváratlanabb helyeken tud felbukkanni. – nevetek fel halkan. Amikor én jártam ide, a gyerekcsínyeket is sokkal jobban tolerálták, így Dumbledore még azt is elnézte, hogy Ms. Norris-nak tejet helyeztünk ki a folyosókon, így könnyen el tudtunk menekülni Flich elől.
- A leghatásosabb módja annak, hogy eltereld, a tej. Ha a folyosókra akár csak egy tálka tejet is teszel, az a nyomorék macska oda fog menni. Elvégre ő is csak egy állat, és a tejet pedig imádja. – nosztalgikus mosoly terül el az arcomon, ahogy a régi szép időkről beszélek. Hiába, ami nem változik, az állandó marad. Éppezért helyezek én is tejet a folyosókra, hogy a gyanútlan diákokat megmentsem a büntetőmunkától. Persze Mr. Princeton ez alól kivétel, hiszen imádom hogy nálam robotol. Ms. Zabinivel azonban más a helyzet, hiszen ő alapból azzal az előnnyel indul, hogy nőnemű.
- Még egészen direkt is lesz egy szál cigarettám, csak aztán el ne mondd, hogy tőlem van, mert még a végén hazudnom kell az igazgatónak, mit csinálok én az éjszakai őrjáraton. – csóválom a fejem vigyorogva. Pontosan jól van az úgy, hogy Albus nem tud semmiről. – Egyébként pedig mi szél hozott erre? Nem tudom elképzelni, hogy nem a konyhára mentél. – nevetek fel halkan. Hányszor, hányszor mentünk oda az éjszaka közepén kajáért. Úgy tűnik, a mai diáksereg nem tudja, mik a jó dolgok.



sokat késtem :c
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Vesta & Troqual

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-