Reyna Xilya Farnese

When I look into the eyes of an animal I do not see an animal. I see a living being. I see a friend. I feel a soul.

Rey, Ina, Lya


29


Félvér


Dumbledore (a Főnix Rendjének tagja)


Bestiákkal suttogás


Professzor (Legendás lények gondozása, tanársegéd)


Bianca Balti


Saját karakter  

A Farnese nevet Itália egyik legbefolyásosabb, nagymúltú történelmi családja viseli, immáron több, mint fél évezrede. Kerültek ki közülünk kardinálisok, magas rangú hadparancsnokok, királynő, sőt pápa is. Nem volt azonban mindenki ilyen látványosan nagyratörő és szerencsés. A családunk nőtagjainak mindig is megvoltak a maguk kis titkai: szeretők voltak, méregkeverők és olyanok is akadtak köztük, akik előtt megnyíltak a varázsvilág aranyvértes kapui. Anyám az utóbbiba tartozott. Mugliként bár, de befolyásos üzletasszonyként ismerkedett meg az apámmal, az aranyvérű varázslóval, akit én soha nem láthattam, mert anyám elmondása szerint meghalt még a születésem előtt. Az évek során számtalan olyan furcsa jelet találtam, ami az ellenkezőjére utal, de az utána való kutatásomat egy időre felfüggesztettem, amikor Dumbledore mellé álltam és beléptem a Főnix Rendjébe, melynek azóta is lelkes és remélhetőleg hasznavehető tagja vagyok.

Mindig is kalandvágyó természet voltam, nem tudtam sokáig egy helyben ülni. Diákkoromban nem voltam kifejezetten rossz tanuló, de kiemelkedő sem. Azokat a dolgokat, amik egyáltalán nem érdekeltek, sosem tudtam megtanulni. A legendás lényekkel azonban teljesen más volt a helyzet. Már kislány koromban érdekeltek a bestiák, varázslények, de a mágia nélküli állatok is. Talán ezért is akartam mindig magizoológus lenni. Ezt a célomat el is értem és láss csodát Merlin, untam is magamat rendesen. Annyi kutatással, annyi tutujgatással eltöltött idő… így történt hát, hogy másodállásban csempész lettem. Igen, bármilyen mágikus lény eredetű nedűt, afrodiziákumot, tollat, szőrt, szarvat és miegymást be tudok szerezni. Rengeteg helyen megfordultam már a világban, vadásztam, gyűjtögettem, üzleteltem. Munkámból adódóan remek nyomkövető vagyok és kitartó. Megszerzem amit akarok és ami az enyém, azon nem szeretek osztozkodni. De alapjában véve kedves, szerethető egyéniség vagyok, igen szociábilis. Ha nem lennék ilyen, ugyan miért neveznének “Bestiákkal suttogónak”? Az ilyen érzékeny lények megérzik azt, ha az ember fenyegetően közelít hozzájuk. Én soha, egyetlen lényt sem ölök meg csupán azért, mert kell tőle valami. Elnyerem a bizalmukat, ahogyan az emberekét is el szoktam, és kivárom, amíg maguk ajánlják fel nekem azt, amit akarok.

Sietve léptem ki a szállásom ajtaján és a már készenlétben álló csapatomhoz siettem. Gyorsan végignéztem mindenkin és ellenőriztem, hogy a megfelelő felszerelés van-e náluk.
- Rendben uraim! Ma graphornra fogunk vadászni. Néhányuk talán böklencként ismerheti, de aki úgy sem, annak figyelmébe ajánlom ezt a pergament. – azzal kiterítettem eléjük a varázslényt ábrázoló rajzot. Persze sejtettem, hogy mindenki látott már legalább könyvben ilyen lényt, de mivel határozottan veszélyes fajta, nem árt biztosra menni.
- Mint tudják a graphorn általában felegyenesedve jár, ezért még az erdő takarásában is észrevehet minket. Nagyon agresszív fajta és a vastag bőre miatt szinte sebezhetetlen, a legtöbb bűbáj lepattan róla, úgyhogy ne is próbálkozzanak semmi ilyesmivel, mert csak felingerelnék. – magyaráztam és közben sorba ránéztem midegyikükre. Nem hagyhattam, hogy bármi hiba csússzon a műveletbe, mert én felelek mindannyiukért, sőt a lény épségéjért is.
- Szigorúan csak életveszély esetén támadhatnak rá, a lény megölése pedig tilos! Nekünk a szarva kell, amit én fogok eltávolítani róla, rögtön azután, hogy Önök átmenetileg ártalmatlanná tették. – magyaráztam a tervet. Sohasem adtam szívesen át ezt a feladatot másnak, mert tudtam, az olyan vadászok, mint ők, nem törődnek a lény épségével, csupán a pénzzel, amit egy-egy részükért cserébe kaphattak.
- Rendben főnök. És mi lesz a trollokkal? – kérdezte Gregor, akivel már jó pár zsákmányt beszereztem az évek során és soha, egyszer sem kellett a tudásában csalódnom. Én pedig ugyanolyan jól tudtam, mint ő, hogy ahol graphorn van, ott hegyi trollok is lesznek.
Amikor azonban válaszolhattam volna erre a kérdésre, egy kuvik hangos vijjogással kezdett körözni közvetlenül a fejünk felett. Kinyújtottam az egyik karomat, hogy leszállhasson rá, hisz ahogy vadászatkor mindig, most is viseltem rajta bőr védőkesztyűt. Amikor a bagoly helyet foglalt, néhány köszöntő csípést követően felém tartotta az egyik lábát. Levelet hozott nekem, méghozzá Dumbledore összetéveszthetetlen betűivel címezve. Kissé odébb léptem a csapattól és kibontottam a levelet.

Kedves Reyna!
A főnixem súlyosan megbetegedett. Sürgősen szükségem lenne a szaktudására, más magizoológusban nem bízom meg annyira, mint Önben. Ha teheti, most azonnal jöjjön a Roxfortba.
Mély tisztelettel és csodálattal,
A. P. W. B. Dumbledore

U.I. Ha már itt lesz, akár maradhatna is. Üresedett egy tanársegédi poszt, a fiatalokkal pedig nem ártana megszerettetni ezeket a csodálatos lényeket!

Megértettem minden sor mögött megbúvó üzenetet. Szükség van rám a Roxfortban és a Főnix Rendjében egyaránt. Valami baj történhetett, Dumbledore pedig azt akarja, hogy szemmel tartsam a diákjait. Sosem gondoltam arra, hogy valaha tanár leszek, arra meg végképp nem, hogy a Roxfortban, ahol Beauxbatonsos lévén még csak nem is jártam soha, de nem szokásom elzárkózni a lehetőségek elől.
- Uraim! Halaszthatatlan kérésnek kell eleget tennem, ami egyenlő azzal, hogy ezúttal nem tarthatok magukkal. Az akció további lépéseit Gregor vezeti helyettem. Sikeres vadászatot és megérdemelt bőséges jutalmat kívánok. Merlin áldja önöket! – mondtam katonásan, azzal sarkon is fordultam a karomon ülő kuvikkal együtt és elindultam csomagolni, szívemben elvetve a jövőbeli kihívás csábító magvait.