Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Gracelyn & Edward EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Gracelyn & Edward EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Gracelyn & Edward EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Gracelyn & Edward EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Gracelyn & Edward EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Gracelyn & Edward EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Gracelyn & Edward EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Gracelyn & Edward EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Gracelyn & Edward EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 7 Jan. - 18:29
Vajsör. Minden kis csíra ezt issza, és ezzel azt hiszik, hogy mekkora nagy menők. A menőség nem itt kezdődik, de még csak ott sem, ha levernek a kviddicspályán, vagy ha felkarcolod a sötét jegyet. Hiába magyaráznám az itt lévő hangos közönségnek, akik minden bizonnyal jól mulatnak a sekélyes kis életükön. Én pedig csak nézem, ahogy gyöngyöződik a hab az enyémben. Igen, eddig azt taglaltam, hogy milyen lúzer, aki ezt issza, csakhogy az enyém megvan egy kicsit bolondítva. Talán nem is annyira kicsit, mert amikor kértem a kocsmáros látván a több, mint elég barázdát a homlokomon felrajzolódni, tett még bele egy kicsit a szokásoshoz képest. Pár knúttal többe is került, de én ki tudom fizetni, Nott vagyok. Ez a sarokasztal, ahol ülök pont jó elmélkedni és bambulni is. A különböző italok szagának elegye eléggé bántja az orrom, de ez van, ha ilyen helyen üldögél az ember. A kabátom és a sálam – ami az ittlévők legtöbbjénél többet ér – csak hanyagul ledobva pihen a mellettem lévő széken. Ha lehetne, megszüntetném az előttem lévő kettőt is, hogy senki se próbáljon ide ülni. Ha rám tekintenek, úgyis elmegy az életkedvük, úgyhogy egyelőre még senki sem kacérkodott a gondolattal, hogy megtiszteljen a jelenlétével. Jobb is ez így, van elég gondom, mint a szakad kabátjuk alól előtörő érdektelen meséjüket hallgassam. Annabell behazudta a gyereket, és ezzel eléggé feldühített. Már gondoltam rá, hogy megalázom mindenki előtt, de még nem jött el a pillanat. Inkább azt találtam ki, hogy a fantasztikusan alakuló életemen búslakodjak, és ha lehet, pocsolya részeggé igyam magam. Annabell indokai teljesen rendben vannak, nyilván meg akart fogni ezzel, és nagy volt rá az esély, hogy sikerül is neki. De nem volt szerencséje, mert néhány hozzám közelálló elmondta, hogy hazudott. Bennük viszont hiszek, bizonyítottak már számtalanszor. Tehát éppen leszarom, hogy nem jött be a csel, a probléma ott van, hogy megint nincs senkim. Csak névlegesen van, de az olyan, mintha nem lenne. Egy értelmes kapcsolatom volt valaha, de azt szét kellett rombolnom és nehezen szabadulok az emlékétől. Pedig mennyiszer próbáltam már! Lányok jöttek mentek, jó nevűek és kevésbé megfelelőek, de egyik sem tudta megadni azt, amit az átkozott Parkinsontól kaptam. Itt nem kell a szexre gondolni, az megjött másoktól is, volt, ami érdekesebb is volt, és volt, amelyik említésre sem méltó, vagy felejtendő. De egyiknek sem tudtam megnyílni annyira, hogy legalább egy védőréteg lehulljon rólam. Kicsinyes, felszínes gondolatok csacsogtak a fülembe és én halálosan untam. A legrosszabb viszont az, hogy nem bennük van a hiba. Túlságosan tökéletes dolgokra vágyok, amiket kevesek tudnának megadni. De az sem jó, ha valaki mindent megtesz értem és az sem, ha erőltetni próbálják. Ráadásul a gyors sikert szeretem, szeretném, ami bizonyosan nem működik nálam. A szükségleteket persze ki lehet elégíteni, de a lélek dolgai másak. Reccsen alattam a szék, ahogy megmozdulok, szerintem évtizedek óta ez a berendezés adja meg a Három Seprű dimenzióit. De lehet, hogy a nyitás óta ez van itt, az pedig elég régóta lehet. Még maga a nagy Maredkár is rátehette a hájas seggét, azért kopott, ki tudja? Kortyolok egy újabbat, félig kiürült már a kupám, pedig semmi kedvem elmászni egy újabb rendelésért. Szerencsére a kevert ital igazán jó hatással van az agyamra, elzsibbaszt, kiesnek fontosnak tűnő dolgok belőle, vagy csak eltompul néhány fájó emlék. Kifelé persze csak egy morcos mardekáros látszik, mindig is jó volt a taníttatásom ezen a téren. Talán csak Vivienne tudja, hogy mikor milyen a hangulatom, volt pofája jól kiismerni engem, Merlin koszos bajszára! Gőzöm sincs, hogy mit kezdjek ezután, talán tényleg itt az ideje a halálfalók közé állni és csak tenni a dolgunkat. Addig sem gondolok se rá, se másra és mindenki békén hagy, a Nagyúr pedig elismer, végül is igazi Nott vagyok, talán még apámnál is különb. Ebben mondjuk biztos vagyok, ő túl merev és túl párhuzam-derékszög beállítottságú. Újabb vendégek érkeznek, és egy vörös haj libben meg, még a levegő is beleremeg. Ki más, mint Gracy, csak ő állíthatja meg az időt, mert Nott. Bárki bármit is mond, a Nottoknál nincs szebb a világon. A korsó mögé rejtem az arcom, gyorsan iszom még egyet. Attól, hogy szép, most annyira nem vágyom, hogy meglásson és kérdezősködjön. Majd, ha jobb formában leszek. Addig is ég a torkom és marha jól elvagyok. Egy fenét, de most erre van szükségem.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Hétf. 9 Jan. - 1:35
Gracelyn & Edward 31

Hús a húsomból
Vér a véremből

Az egyszerű tizenéves söpredék számára jó mókának tűnik, ha a szabad hétvégéken Roxsmorts leghírhedtebb kocsmájában isszák talajrészegre magukat tovább rombolva amúgy is kevéske agysejtjeik létszámát. Nos, ezúttal Grace úgy döntött, hogy nem zárkózik el a társaságtól és igyekszik kevésbé mizantróp énjét elővenni, ami abban nyilvánul meg, hogy az invitálásra nem vágja rá csípőből a nemet, hanem kivételesen engedve a csábításnak belemegy a dologba társasága legnagyobb meglepetésére. Az arcára kúszó halvány mosoly még őt is meglepi. Nem is tudja mibe vágta a fejszéjét. Minden valószínűség szerint ő lesz majd a társaság viszonylag józan tagja, aki minden barmot támogat, hogy ne a saját hányásában fuldokolva töltse az estét. Hihetetlen, hogy néha milyen jólelkű tud lenni. Persze az aranyvérért kár lenne, ha hányadékba halna, így kénytelen mentegetni felelőtlenül viselkedő társait. Kifejezetten reméli, hogy ezen az estén legalább Zabini jelenlététől megmenekül, semmi kedve újra összefutni bárhol is azzal a baromarccal, pedig akár az is elképzelhető, hogy ugyanúgy a faluban múlatja az időt.
A társaság hangos és idegesítő viccei kezdenek az agyára menni, mire leérnek a faluba. Erőltetetten nevet, de gondolatban a haját tépi a borzalmas szóviccektől amik minden szellemességnek híján vannak. Kezdi egyre inkább bánni, hogy ezen az estén felhagyott jó szokásával és nem helyett igen csúszott ki a száján. Persze a Nott család végtelenül büszke lenne rá, hogy ilyen aranyvérű társaságban tölti az idejét, de jelen helyzetben csak arra tud gondolni, hogy legyen már vége az estének. Bár még el sem kezdődött igazán.
A Három Seprűbe érve kellemes meleg csapja meg, arca kipirul a kinti időjárás után, és beljebb sétálva rögtön igyekszik felmérni a terepet. Néhányan üres asztalt keresnek, míg mások a pulthoz igyekeznek, ám a vörös lány tekintete megakad egy magányos alakon, akin első pillantásra átsiklott. Ha nem igyekezne annyira, hogy ne nézzen húgára talán a lány észre sem veszi, de így boldogan tudatosul benne, hogy megszabadulhat társaságától legalább egy időre.
- Bocs, van egy kis dolgom, majd jövök – állítja meg egy hollóhátas társát, majd minden további magyarázat nélkül lép először a pulthoz, hogy utána kezében egyensúlyozva az poharakkal, mind a hárommal, vágódjon le a sarokasztalhoz.
- Kurvára ne akarj elbújni előlem, a testvéred vagyok! - mondja egy megrovó pillantás társaságában, amint az egyik lángnyelv whiskey-vel töltött poharat a bátyja felé tolja. - És különben is, szükségem van rád, mert ha végig kell hallgatnom még egy viccet aminek gazdája egy futóféreg értelmi szintjén áll, esküszöm, hogy gyilkolni fogok – morran fel, majd koccintásra emelve a poharat gyorsan le is húzza a rövidet. Fintorral konstatálja, hogy ez még mindig erős, de határozottan jól esik neki, ahogy a hideg idő után átmelegszik és már érzi is, hogy jobb kedvre derült a tudattól, hogy végre minőségibb társaságot talált mára.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 9 Jan. - 16:13
Nagyon lassan peregnek a percek egyedül. Egyébként sem vagyok a társaság középpontja, de azért szeretek varázslók és boszorkányok között lenni. Még az is lehet, hogy inkább megbukok, hogy egy évet maradhassak itt, viszonylag normális társaságban. Nem annyira vágyok rá, hogy éljem az unalmas gazdagok életét, mivel itt is megtehetem ugyanezt. A Nagyúr érkeztével persze sok minden megváltozhat és hiszem, hogy meg is fog, mert Ő rettenetes és erős. Elég hallomásból tudni róla, nem vágyom a vele való találkozásra. Az okklumenciát mostanában sokkal jobban gyakorlom, mint a legilimenciát, nem akarom, hogy bármilyen titkom is kitudódjon egyszer. Aztán ez lehet, hogy csak arra jó, hogy elfoglaljam magam, egyébként pedig a Nagyúr ha akar, úgy siklik át az elmémen, mint bombarda a faajtón. De ez még nagyon messze van, egyelőre húzom az elkerülhetetlent. Igaz, hogy alantasak, de sosem nagyzoltam a tudásommal, csak büntettem. Na, mindegy, inkább igyunk még egy kicsit. Nincs szerencsém sem, megérkezik a húgom egy hollóhátas csapattal, és természetesen kiszúr magának. Ha jól látom, örömmel jön el tőlük, mondjuk már az is fura, hogy haverkodik itt. Nem az a típus, aki megkérdezi, hogy leülhet-e – mégiscsak Nott, járnak neki előjogok, nemde? -, és máris szemrehányóan kioktat. Esküszöm, ha affektálna hozzá biztosan kapna tőlem egy helyretevő átkot. Nézek egy kicsit rá, de nem szólok, csak hallgatom a baját, hogy szocializálódnia kellett. Ilyen rémes ez a roxforti élet, bizony.
- Nem is tudtam, hogy iszogatsz – néz rá az elég kemény piára felvont szemöldökkel. Most ő van soron a kioktatással. – csak óvatosan, mégiscsak Nott vagy, és nő. Téged nem láthatnak részegen az emberek, mert megszólnak – beleiszom a sörömbe és magamban élvezkedek. Legalább egy kicsit elterelem a gondolataimat a tépelődésemről.
- Amúgy attól, hogy a testvérem vagy Grace lehet, hogy magányra van szükségem. Tudod, olyan gondolkodósra – ezzel azt is mondhattam volna, hogy zavarsz hugica, de vele nem vagyok ennyire nyers. Mégiscsak a vérem és kedvelem is magam módján.
- Egyébként pedig eljöttél velük, aztán otthagyod őket? Nem valami szép tett – húzom tovább az agyát, és sóhajtok kissé barázdált arccal. Mégsem sikerült elterelni a gondolataimat, Annabell tündéri képe bepofátlankodik a szemeim elé. Lehet, hogy piákkal csak rontok a helyzeten? Biztosan nem! Fel is kapom az egyik lángnyelvet és máris leküldöm. Ez az, ez kell nekem!
- Na, mi van veled hugicám? – kérdezem, eléggé semmitmondó arccal, nem tartom fenn a látszatot sem, hogy érdekelne a válasza. Megvagyok továbbra is, csak hasson a pia és zuhanjak majd álomtalan álomba, minél tovább, annál jobb.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Szer. 11 Jan. - 19:10
Gracelyn & Edward 31

Hús a húsomból
Vér a véremből

Az olyannyira áhított felmentősereg, ami megmenti a szocializációtól, attól, hogy most nagy társaságban továbbra is erőltetetten nevetve töltse el az estét bátyja képében ül a kocsmában. Ugyan némiképp udvariatlan, hogy éppen csak megérkezve már rögvest a testvér felé veszi az irányt, otthagyva az eddigi bagázst, de azért annyira már ismerik őt, hogy tudják, Nottéknál a család elég sok mindent felülír. És ha most ő úgy látja, hogy az a jó, ha odamegy Eddie-hez, akkor ehhez senkinek semmi köze, megy és kész. Az ital csak járulék az estéhez, azért az tény, hogy nem azzal az indokkal jött ide, hogy limonádét szürcsölgessen. Szokás szerint forgatja meg szemeit bátyja óvó oktatására.
- Ugyan már, mit hittél, szentfazék vagyok? - még a fejét is megcsóválja mellé. Jó lesz, ha Ed ráébred, hogy Grace már nem az a kislány, aki egykor volt. - És szerinted mióta érdekel, ha megszólnak az emberek? - Úgy tűnik az az egy whiskey elég is hozzá, hogy Gracelyn nyelve még felvágottabb legyen. Természetesen nagyon is foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla, tudja, hogy ősi aranyvérűként a mágustársadalom előszeretettel csámcsog a botlásain, de eddig nem adott senkinek okot pletykára. Felsóhajt, majd belekortyol a vajsörbe is, hogy egy kicsit elnyomja a torkát még mindig égető ízt. Magányra... valami akkor nem lehet rendben a bátyjával, most így közelebbről megfigyelve Grace szemébe ötlik a fiú nyúzott arca. Miközben beszél az arcát fürkészi, szemöldökét gondterhelten ráncolja össze.
- Túlélik nélkülem is – legyint a tényre, miszerint jól faképnél hagyta a társaságát. És igaza is van, hiszen egy pillantást vet a háta mögé, amivel felméri, hogy a banda nagyon is jó megvan nélküle. Nem tekintgetnek felé, nem jönnek oda, hogy menjen vissza. Valahol ez a lelke mélyén sebet ejt, mivel tudatosítja benne, hogy nem is annyira fontos számukra, mint azt hitte magáról. Visszafordul Edhez, hogy megválaszolja legutóbbi kérdését.
- Semmi különös, Flitwick szokás szerint ismét a tökéletes szóval jellemezte a bűbájtan beadandómat – vonja meg a vállát és egy magabiztos vigyor ül ki arcára, amint ismét kortyol a vajsörből. Tényleg nem tud most az iskolán kívül másról beszélni; a tanulás majdhogynem minden idejét lefoglalja. Imádja azt az érzést, amikor jól teljesít, amikor ő a legjobb, és mérhetetlenül bosszantja, ha valaki mást tartanak nála tökéletesebbnek.
- Nnnna, de ennyit rólam. Inkább veled mi van? Mert őszintén elég szarul nézel ki ahogy itt magányosan alkoholizálsz – bök állával a fiú felé, ahogy tekintete elkomorulva, fürkészőn mélyed a fiú barnáiba, ha azokkal hajlandó a lányra nézni. Nem akar bántó lenni, de néha a nyers őszinteség célravezetőbb, mint a kertelés. Valami bántja Ed-et, és ez a tény mérhetetlenül nyugtalanítja a vörös lányt. Az ő bátyját csak ő bánthatja. A testvéri csipkelődések mindennaposak, de, hogy valaki más okozzon igazi fájdalmat neki? Na neeeem, azt ő aztán nem viseli el, és ha addig él is, kiszedi mi lehet a probléma forrása.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 18 Jan. - 10:05
Melyik a jobb, egykének lenni, vagy, ha van testvéred? Az egykék ugye unalomra vannak ítélve, ellenben biztosan nyugisabb életük van, mintha nyúznák őket a testvérei. Akiknek viszont testvére van, annak sosem lehet unalmas az élete, cserébe a nyugalmas, egyedüli percek szinte ajándékként kapják a több családtaggal rendelkező varázslók és boszorkányok. A Nottok természetesen az utóbbiakhoz tartoznak, azaz, ha volt is pár percem, nem úszhattam meg, hogy a vörös démon – azaz Gracy – oda ne toppanjon hozzám véletlenül. Én nem nagyon hiszek a sorsban, de kezdem belátni, hogy lehet abban is valami, hogy ha valaki egyedül akar lennie, biztosan megjelenik a köreiben valaki, akit nem küldhet csak olyan egyszerűen el. A húgom ilyen, szóval egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy beszélgetnem kell vele, meg azt, hogy piázik rendesen. Nem mintha megtilthatnám neki, sőt felőlem aztán, ha ésszel csinálja, csak nyugodtan, de a testvéri féltés ilyenkor akkor is beindul, ha nem akarom.
- Na, azt nem gondoltam, hogy az vagy. Még akkor sem, ha kék vagy – a kezemmel könyvlapozgatást imitálok és okostojás fejet vágok. A sztereotípiák mindig is fel tudtak húzni engem is, hiszen a kékek okosak, a zöldek gonoszok, a pirosak bátrak, a sárgák meg idióták. Ugye milyen baromság? Az hát, van jámbor Kígyó, okos Borz, szeleburdi Holló és félénk Griff, ez természetes. Az megint más, hogy a főkolompos szeretik hangoztatni, hogy ő az igazán ilyen, meg olyan, de azokat csak simán le kell átkozni és csendben vannak. De azért a húgomot lehet ezzel piszkálni a a vicc kedvéért.
- Azért jó lesz, ha figyelsz erre egy kicsit – már nem mosolygok annyira, de azért nem fedem meg igazán. A családunk hírnevére figyelni kell, mert apánk ezt nagyon szigorúan veszi, és nincs kedvem hallgatni, hogy Gracy azért sír, mert apám nem túl finom módszerekkel terelgeti az általa helyesnek vélt irányba. Két korty után a hollóhátas társai felé nézek, de nagyon úgy néz ki, hogy a vöröskémnek igaza van, elvannak nélküle bőven. Biztos már azt is nagy dolognak tartották, hogy elment velük.
- Igen, úgy tűnik – bólintok, majd nem foglalkozom többet a Hollóhátas diákokkal. Van itt nekem egy bűbájos tetsvérkém, akit valahogy el kéne hajtanom, hogy hagyjon a magnyomba szenvedni. Ezért aztán kérdezek tőle párat, hátha megunja. De nem, dicsekedni kezd… ki gondolta volna?
- Hiába, Nott vagy – emelem a kupám meg felé, és várom a koccanást, hogy ihassak az egészségére. Még jó, hogy ennyire tökéletesek vagyunk, de mindenképpen annak látszunk. Ha jól magamba néznék, akkor biztos találnék néhány homokot a gépezetben, ami ezt cáfolná. Minek is tenném, van nekem elég más bajom is. Amit sajnos előle nemigazán tudok titkolni. Rá is kérdez azokkal a minden átlátó szemeivel és várja a választ. Nem tudom, hogy elmondjak-e neki bármit is, talán nem kéne, mert ismerem a reakcióját.
- Annabell a baj – bököm ki nagy nehezen. Parkinsont már nem is említem meg neki, hiszen elvileg utálom, és nem is akarom látni soha többet. Na, ez nem igazán megy, bármennyire is próbálom. De Annabell jelenleg a hazugságával prioritást élvez, hogy rohadna el alatta a Roxfort.
- Nem lesz gyerek, soha nem is volt. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy tekerjem-e ki a bájos kis nyakát – mérgelődöm, majd iszom egy újabb nagyobb kortyot.
- Hát, ez van velem.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Kedd 31 Jan. - 12:53
Gracelyn & Edward 31

Hús a húsomból
Vér a véremből

Hiába ő a legfiatalabb Nott, a család kis balett-hercegnője, igenis jár neki annyi, hogy akkor mozdul ki, amikor akar. És akármennyire is szeretné ezt moderálni a báty óvó tekintete, nem teheti meg. A vöröske nagyon is szeret a saját feje után menni, fittyet hányva mindenki más - igazából az ő érdekében elrebegett - tanácsára. Persze azért a múltkori kis kalandja óta óvatosabb, majdnem megkínozta őt Lestrange, csupán azért, mert azt hitte róla valami Amanda, vagy ki. Hihetetlen számára, hogy milyen balekok mennyire könnyen bekerülhetnek a Nagyúrt utolsó leheletükig híven szolgáló sereg tagjai közé. De egy kis kikapcsolódás igenis jár neki, elvégre tizenhat éves fejjel nem akar ő máguspolitikával foglalkozni minden pillanatban és igen, a tanulmányi eredményei is vannak olyan jók, hogy megengedhessen magának egy estényi lazítást.
Eddie szavaira a lány ajkai csak gúnyos mosolyra húzódnak. Na igen, egyikük sem túl nagy híve a házankénti beskatulyázásnak. Grace is határozottan állítja, hogy vannak kifejezetten ostoba Hollóhátasok, akik semmi máshoz nem értenek, mint ahhoz, hogy magoljanak és élő lexikonként böfögjék vissza a tudást. Aztán mikor meg gondolkodni kéne és átlátni az összefüggéseket csak kukán merednek a professzorra.
- Igenis, figyelni fogok - mintha valami parancsot teljesítő katona lenne, homlokához érintve emeli  tisztelgésre a kezét, egy pillanatra komoly arcot mímelve. Aztán vonásai ismét ellágyulnak, de határozottan valós komolysággal szólal meg ismét. - Tényleg figyelek rá, oké? - Pontosan jól tudja, hogy Edward csak aggódik. Csak miatta, az ő érdekében ad neki tanácsot, hiszen ő meg a nővére már többet tapasztaltak a Nott-apuka neveléséből. Amint a lenyűgöző háztársaira kerül a szó, egy gyors mondattal lerázza őket, amit Ed is megerősít. Nem törődnek vele, ennyi. Legalább nem neki kell majd visszatámogatnia őket a kastélyba, ott lesznek egymásnak. Mérgében talán még felgyújtaná valamelyiket, aki képtelen megállni a saját lábán. Azt sem tudja honnan maradnak agysejtjeik, ha mind elisszák őket. Azért az elítélő gondolatok mögött megérti, hogy ők is éppen olyan fiatalok, mint bárki más. Ők is csak ki akarják engedni a gőzt, a hétköznapok fáradalmait.
- A Nottokra! - koccintja hozzá kupáját a másikéhoz, hogy utána vigyorogva kortyoljon bele ismét az italba. Miután kifejtette legújabb sikereit, egy sokkal fontosabb irányba tereli a beszélgetés folyamát, mégpedig nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá egyenesen arra, hogy mi a problémája a fiúnak. Gracelyn tekintetét le sem véve Eddie-ről figyeli minden egyes szavát. Annabell nevének említésére összerezzen, homloka rácokba szalad. Már megint az a kis ribanc ártott a bátyjának. Grace érzi ahogy a harag kezd gyűlni benne. Mérgesen csapja le a kupát, egy kicsit kilöttyintve a vajsört.
- Hát ezt nem hiszem el! Mégis mit képzel magáról az a kis kurva?! - fortyogva csóválja a fejét az asztallap mintázatát tanulmányozva. - Azt hiszem jobb lesz, ha megtanulja, hogy Nottékkal nem lehet szórakozni - mormogja a kupában, amint egy újabb korty italba folytja a mondat végét.
- Egyértelműen ki kell tekerni a nyakát. És igenis örülj neki, hogy nem lesz gyereked egy hazugtól - Nem tudja, nem merte megkérdezni soha a bátyjától, hogy tényleg szereti-e Annabell-t vagy sem, de most itt nem ez a lényeg. Aztán gyorsan végiggondolva a dolgokat ráébred, hogy talán túl kemény volt. Lágy pillantást vet testvérére, ahogy óvatosan végigsimít a karján.
- Ed… te mit szeretnél? Valamit csinálnunk kell. Azzal, hogy itt ülsz… nos, azzal nem oldódik meg semmi - hangjából immár eltűnt a harag, csupán a testvéri féltést érezheti ki belőle a másik. Mert neki igenis fontos a család, és teljesen egyértelmű, hogy segít a bátyjának, akármit is akar. Ő szíve szerint már most Annabell után vetné magát, de egyelőre uralkodik az érzelmein és inkább megvárja Edward feleletét.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 6 Márc. - 14:26
- Értem, figyelsz rá. Nem vagyok apa, hogy bizonyítsd a szavaiddal, én hiszek neked Grace – egy pillanatra elmosolyodom. Hiába, no, a testvéri szeretet bennem megvan, tényleg. Bárki akármit is mond, a Nottok összetartó népség, ráadásul a kis balettvörös a szíve csücske, de ezt általában senki orrára nem kötöm, még a nevezettére sem. Elég, ha érzi és tudja ezt, nem? Gyorsan iszunk is egyet a Nottokra, mert látszik, hogy a húgom kissé ideges lesz a kék témára, meg arra, hogy azt hiszi, nekem bajom van az ő beilleszkedésével. Pedig nem, biztos vagyok benne, hogy meg fogja és megállja a helyét minden társaságban. Aztán eljön a pillanat és elmondom, hogy miért is vagyok ma ilyen mufurc és kerülöm mindenki társaságát. Nem meglepő a reakciója, az enyém is ilyen volt, plusz még ott van még Parkinson is, aki nem akar kimenni a fejemből. Agyrém az egész életem lassan! A tesó persze jól reagál, ahogy kell egy testvérnek. Imádom a kis vöröst.
- Igen, én is erre jutottam, egyébként. De csak nem öljük meg, mert hazudott, nem? – vonok vállat, elegem van az egészből. Lehúzok egy újabb nagy kortyot, hirtelen el is felejtettem, hogy az előbb épp kérdőre vontam Gracet, hogy iszik. Nem érdekel, csak az, hogy velem van. Gyorsan változik az ember véleménye. Eddig mindenkit a pokolba kívántam, hogy hagyjon békén, most pedig örülök a kis vörösnek.
- Örülök, azt hiszed nem? Így meg pláne, hogy minden kiderült és valóban nem lesz semmi. Csak én, meg a nyomorom. Ez is olyan Nottos, nem hugi? – nem is tudom, hogy mikor hívtam utoljára így, de már az sem érdekel. A kis Annabellt jól fenéken kell billenteni, ha nem rólam lenne szó, még meg is aláznám. De még az is lehet, hogy így lesz, felrakom egy fára, vagy valami. A lényeg, hogy szenvedjen és megtanulja, hogy nem illik egy Nottal játszani, pláne nem velem.
- Valahogy meg kell bosszulnunk. Segíthetsz, ha van kedved. A legjobb lenne valami rivallószerű megalázás, némi fizikai behatással – nézek a testvéremre gonosz vigyorral a pofámon. Tényleg jó lenne, valami igazi bosszú, hogy élvezzem is. Mint a múltkori Viviennel. Az talán túl erős volt, de jól esett, lehet, hogy tényleg romlott vagyok? Nem, nem hiszem, csak megérdemelte. Igen, talán megérdemelte, vagy éppen én azt a forró ölét annak a lánynak. Hogyan is hívták? Sofia, vagy Hilda? Talán Hilda a Hollóhátból, vagy a Mardekárból.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Gracelyn A. Nott

Gracelyn A. Nott

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Laura Schuller

»
» Pént. 24 Márc. - 18:08
Gracelyn & Edward 31

Hús a húsomból
Vér a véremből

Bólintással nyugtázza, amint Ed megerősíti, hogy nem lesz a bébicsősze, hanem hisz neki és bízik annyira a lányban, hogy ne aggódjon afelől, hogy esetleg nem tudná hol a határ. Ebben a bólintásban azonban benne van minden. Az, hogy tudja a lány, fontosak egymásnak, kimondatlanul is figyelnek a másikra, nem kellenek szavak ahhoz, hogy ezt megértsék, két ember között a csendben felhangzó közös vér lüktetése többről árulkodhat.
Mérhetetlen harag önti el amint megtudja, hogy a kis ribanc már megint átvágta Edwardot, hogy miatta kell ilyen búvalbaszottnak látnia. Fogait csikorgatva képzel el mindenféle változatos kínzásokat, aminek a vége mind a hölgy halálával végződik. Összeszorított ökleit végül egy sóhajjal lazítja el, amint megrázza a fejét.
- Nem, persze, hogy nem öljük meg - erőltet egy eléggé elcseszett félmosolyt az arcára. Mindezt aztán megspékeli még egy fáradt szemforgatással is, a bátyja szavaira.
- Ugyan már, Notték nem nyomorognak. Lehet, hogy most szarban vagy, de legalább húzd ki magad és büszkén csücsülj benne, ahogy egy aranyvérűhöz illik - nyúl át az asztal fölött, hogy megböködje a mardekáros vállát. Aztán belekortyol a jelentősen megcsappant italába. Ha ilyen ütemben fogyaszt, rövid időn belül szüksége lesz egy újabb korsóra. Koppanva rakja le a kupát az asztalra, pár pillanatig a gondolataiba merülve, hogy aztán csillogó szemekkel kapja fel a fejét Ed szavaira.
- Na, ez már az az Eddie, akit én ismerek - nevet fel az ötletre. Nem is rossz az a rivalló dolog, de vannak persze kifinomultabb módszerek is. - És igazán megtisztelsz, hogy engem is beveszel a buliba - biccent a másik felé hálásan. Ugyan magától is intézkedett volna valamit az ügyben, mégis tisztább az, ha a srác is tud róla. Kárörvendőn dörzsöli össze a kezeit az édes bosszú gondolaára. Micsoda Nott-hadjáratot fognak ők itt indítani, egyenesen pokollá teszik Annabell életét.
- Első körben megfelelhet a rivalló - bólint a bátyja ötletére. Elég feltűnő ahhoz, hogy az egész iskola tudjon róla. - Másrészt, szívesen leköltöztetném minden holmiját a tó fenekére, esetleg a rengetegbe. Aztán meg tudod ott van a pletyka hatalma. Csak a megfelelő embereknek kell elhinteni az információmorzsákat, hogy mondjuk... - az asztalon dobolva gondolkodik valami igazán aljas pletykán, de csak egy apróság jut eszébe - ...Annabell meddő, aztán, ha ez beivódott a köztudatba, akkor megnézem ki veszi el, ha nem tud csinos kis aranyvérű utódokat szülni - vonja meg a vállát, révén egyelőre nem jut eszébe ennél jobb lehetőség. Persze, ennek sok buktatója van, de ha már egy kicsit is felbosszantja vele a lányt, akkor megéri, nem?
- Aztán meg akár egy cruciatus sem ártana neki - teszi még hozzá csendesen, miután kihörpinti a maradék vajsört is a kupából. Szemeit a másik arcára függesztve figyeli annak reakcióit. Ha ő nem képes rá, hogy megtegye, majd elvégzi helyette a hollóhátas, de a ringyó megkapja ami jár neki.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Gracelyn & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Edward Nott
» Vivienne & Edward
» Cressida & Gracelyn
» Gracelyn April Nott
» Gracelyn April Nott

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-