Sosem értettem, hogy miért kell olyan sok órán ülni, miért kell egyáltalán olyan órára beülni, aminek semmi értelme.. Mugliismeret, kit érdekelnek a muglik? Most ez nem arról szól, hogy aranyvérű vagyok és beképzelt, hanem arról, hogy sosem fogok köztük élni, nem fogok mugliként viselkedni, két külön világ vagyunk, amely sosem fog találkozni. Nem csoda, hogy leléptem az utolsó órámról talán az utolsó jó néhányról és nem is bántam meg, hogy megtettem. Elegem van a sok ostoba emberből, hogy mindenki beképzelt és sokkal többet hisz magáról, arról nem is beszélve, hogy mennyi kurva van ebben az iskolában és az összes olyan ronda. Nem fogom megérteni, hogy mit esznek rajtuk a fiúk.. Igaz, hogy én is sokkal könnyebb erkölcsű vagyok, de sosem feküdtem le még senkivel, sosem vettem el mástól a pasiját, mert ezek nem fair dolgok, hiába hiszik sokan, hogy megkúrt a fél iskola.. rohadtul nem igaz. De hát itt mindenki pletykál, mindenki mindenkit a szájára vesz, mindenki keveri a szart és néha elég sikeresen.. Mit kell tenni ilyenkor? totális összeroppantani az illető lelkét, volt már, aki nagyon szarul járt, mert a szájára vett, de hát.. nem kellett volna velem kezdenie, találhatott volna egyet a saját súlycsoportjából.
Békésen sétálgatok az udvaron és beszélek az egyik barátnőmmel, hogy miről? Érdekes dolgokat mesélt nekem egy fiúról, aki mardekáros és olyan béna neve van vagy nem is tudom, apám is említette nem rég ezt a családnevet.. Shafiq vagy mi. Na jó, semmi érdekes nem derült ki róla, csak annyi, hogy nőcsábász és sok lányt megfektetett, na de ez engem hol érdekel? Aztán kiderült, hogy miért mesélte el nekem ezt a hülyeséget, mert ő is leakar vele feküdni, hát tegye, ha ezt akarja, miért kéri ki a véleményem?.. Remélem arra ár nem fog megkérni, hogy tartsam a pálcámat, hogy lássa a srácot a sötétben. Arra hivatkozva, hogy dolgom van otthagytam és elindultam a szobám felé, de akkor valaki hozzám szól, de nincs nekem ehhez kedvem.
Szépen lassan megfordulok és az illető szemébe nézek. - Neked meg kussban kéne lenned. - vonom meg a vállamat, de nem értem, hogy őt ez most miért érdekli. Ha meg beakarna köpni, hát tegye, mit érdekel engem? Majd szépen kimagyarázom magam vagy megkérek valakit, hogy igazolja az igazamat, nem lesz nehéz. De most jobban megnézve őt.. ez nem az a Shafiq gyerek? De.. ő az. -Látod azt a csajt? - mutatok az egyedül maradt barátnőmre. - Alattad akar feküdni. - közelebb hajolva mondom neki, majd megveregetem a vállát. - Mindent bele haver. - ha elenged, akkor már megyek is tovább.. remélem Harpernek lesz egy szép estéje, talán kicsit dagadt, de jó lelke van.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lesz velem a jövőben, mert hát apámat ismerve valamivel tuti, hogy megkeserítené az életemet.. Vajon mivel fogja? Tervezhet valamit? Van valami ötlete? A válasz erre, hogy nem tudom.. Áh, ma is nagy lányt játszok, aki megtehet bármit, akinek nem számít semmit sem az, ha ellógj az utolsó óráit. Igazából felesleges volt ezzel a lánnyal beszélnem, annyira jellemtelen és önakarat nélküli, hogy már nekem fáj, hogy ismerem. De most tényleg miért kell neki elmesélnie, hogy kivel akar lefeküdni, ez amolyan magánügy, kit érdekel, hogy kihúzza dákóra? Nem olyan jó csaj, szóval nincsenek annyira sokan, mint ő állítja, meg hát érdekes, hogy szerinte ő sokkal jobban bejön a srácoknak, mint én.. Engem tényleg megdugna a fél iskola, de nem vagyok kurva és megtanított valami nagyon fontos dologra az anyám, ártatlanságunk a legértékesebb.. nem vagyok ártatlan, de még szűz vagyok, ami másoknak gáz lehet, de én leszarom mit gondolnak, mondjanak azt, amit akarnak.
Vallanak kellemetlen meglepetések, vannak olyan dolgok az életben, melyeket nem várnak az emberek, na ilyen dolog ez a srác is. Nagyon nincs most nekem hozzá kedvem, szóval nagyon tudnám értékelni, ha elkotródna innen és hagyna menni a dolgomra, mert vele ellentétben nekem van életem és sokkal fontosabb dolgokkal is el tudom tölteni, minthogy vele szórakozzak. Reménykedtem, hogy a megjegyzésem hallatán majd ideges és mérges lesz, hogy hagyni fogja, hogy távozzam ilyen egyszerűen, de ez a srác.. hát nem így tett, sajnos. - Húzz zacskót a fejére, vagy képzelj oda mást. - mit érdekel engem, hogy ennek esete vagy sem a csaj, mindig is szeretik a pasik a duci csajokat.. van egy olyan srác, aki mindig azt mondja, hogy nagy kufferba jó pakolni, csak szégyen hordani. De most miért is foglalkozom ezzel? Inkább próbálok elmenni mellette, mintha nem is lett volna itt előzőleg.- Most meg kéne ijednem vagy ilyesmi? - kérdezem egy szemforgatás kíséretében, mert nem is értem, hogy mit vár.. De ha élvezi, akkor csinálja csak.
Már épp mentem volna tovább, amikor megfogja a csuklómat és elbújtat, ami nem igazán tetszik nekem, nem félek, hogy lebukok.. elengedhetne. Kirántom a kezemet a szorításból és hátrálok egyet, na de nem azért, mert félek, sokkal inkább mert rühellem, hogyha valaki ilyen közel van hozzám, pláne ha nem szimpi az illető. - Shafiq, akadj le rólam. - közlöm vele komolyan, majd szívem szerint mennék is innen, de nem tudok, mert jelenleg utamat állja. Miért kell ennek intézkednie és beleavatkozni a dolgokba? - Nekem meg hozzád nincs kedve, szépen elhúz innen a prof és mindenki megy a dolgára. - ellenkezést nem tűrő hangon jelentem ki, jobb lesz, ha nem is próbálkozik, nem is hiányzik más, minthogy a ronda tepsifejét bámuljam.

Talán nem kéne ilyen parasztnak lennem vele, mert semmivel sem szolgált rá, hogy ez az ostoba ringyó miket mondott, meg hát arról sem tehet, hogy szar a közérzetem. tudom, egész eddig nem gondoltam erre a dologra, de most mégis a fejembe ötlött, hogy mit mondott nekem reggel az a kurva.. még hogy én egy olcsó ribanc volnék? Rohadtul nem, ő az, akit mindenki megkúr, nem pedig engem. Nem tudom, hogy miért húzom fel magam ilyen dolgokon, nem kéne hagynom, hogy provokáljon, mert neki ez csak kedvez és ami neki jó, az nekem nem jó. Most meg ő is itt van és hát nem érem, hogy miért nem enged el, hogy miért nem hagyja, hogy azt tegyem, amit akarok. Nem is ismerem, sosem beszélgettünk és még csak közös óránk sincsen, akkor mit keres itt? Nem tudom, de talán nem is akarom megtudni, majd csak elmegy az útból és megunja azt, ahogyan beszélek vele.
Eza szegény srác nagyon el van tévedve, nem tudom hogy mit gondolt, amikor leállt velem beszélgetni, nem vagyok olyan, mint a többi. Én nem fogok olvadozni és ugrálni örömömben, mert egy felsőbb éves szóba állt velem. Az a csaj ott mögöttem mindent megadna, hogy most a helyemben lehessen és én szívesen cserélnék vele, mert ez csak egy beképzelt, egomán kis mardis fiúcska, aki azt hisz bármit megtehet, mert "idősebb". - Köszönöm, sokan mondták már. - mondom neki mosolyogva, majd rákacsintok egyet, mintha egy olyan bókot hallottam volna, aminek tudatában vagyok.. Még hogy hallgatóság, de biztosan valami sértésnek szánta, csak én picit sem veszem fel, nem érdekel engem, nem fogok vele leállni veszekedni, nincs értelme, én ennél sokkal jobb vagyok.
Aztán mikor meghallom, hogy minek nevez, csak felvonom a szépen ívelt szemöldökömet.. napsugaram?! Most komolyan azt mondta nekem, hogy napsugaram? Édes jó istenem.. - Semmid sem vagyok Shafiq, főleg nem napsugarad. - jelentem ki határozottan, majd aztán csak folytatja és kitör belőlem egy halk nevetés.. Talán most apukásat akar játszani? Esetleg érdeklem? Miért törődik velem, nem mindegy neki, hogy ki és miért szeret engem? - Oh, ezt szerencsesütibe kéne írni. - gúnyolódom vele, majd megforgatom a szememet és próbálok nem nevetni, de a mosolyt le nem lehet vakarni az arcomról. - Ne érdekeljen téged az én életem.. - mondom neki komolyan, semmi köze hozzá, emellett miért is érdekelné?
- Megengeded, apuci? - kérdezem szintén gúnyosan, majd ellépek mellőle és még látom a professzort. - Aiden Shafiq ellógta az utolsó óráját! - kiálltok a tanárunk után, aki megfordul és elindul felénk, nagy szarban leszünk hamarosan, de nem izgat, mosoly ül ki az arcomra.

"Ezer hajlék int biztatón neki:
Ifju hivek ujjongó szívei."

Hosszú volt a napom, és semmiképpen sem ismételném meg. Most komolyan, mi a francot kell fennakadni azon, hogy milyen a rúna alakja? "Nem tanulom meg, mert nem tetszik..." Ez mi a tököm, most komolyan? Azért jött az órámra, hogy tanuljon, ha valami nem tetszik neki, az ő baja, de csak az alakja miatt nem fogja kihagyni azt a rúnát. Vagy megtanulja, vagy kívül tágasabb. nem pipáltam még ilyen kényes kölköt. Szeretek tanítani, meg minimálisan a gyerekeket is bírom, de az ilyenektől a falra mászok.
Ugyanakkor ennél most sokkal jobban érdekel, hogy minél hamarabb a saját, privát, remélhetőleg zaklatásmentes irodámba érjek. Sietek is rendesen, mikor hangot hallok magam mögül. Egy lány kiált utánam, hangból nem ismerem fel, hogy ki az, de a lényeg megvan: lógás. Merlin, mért büntetsz ilyesmikkel? Sóhajtok egyet, és visszasétálok, ahol már vár a fiú, nevezetes Aiden Shafiq, s mellette a lány, akinek a neve nem jut eszembe. Viszont az biztos, hogy ő is tilosban van itt.
- El kell azon gondolkodnom, hogy a lógás és árulás keveréke miféle büntetést érdemel, de még keresni fogom magukat. - a fenét bajlódok azzal, hogy majd várom őket, hogy felkeressenek. Gerinctelenek, nem fognak. Így inkább biztosra megyek. Indulnék tovább, de még odadobom a feladatukat. - Egy heti büntetőmunka mindkettejüknek jár. Holnap a Rengeteg szélénél találkozunk, a kisasszony feladatát addig még kitalálom.

220 szó; zene; credit

Nem tudom, hogy miért ennyire unszimpatikus, talán mert kicsit látom benne magamat, de most így jobban megnézve.. elég különleges arca van és nyurga fiú, jó magas, mindemellett nem is olyan rossz, na nem! Ezt most szépen elfelejtem, Shafiq minden csak jó pasi nem, pedig van benne tűz, csak az a kérdés, hogy meddig ég majd. Nem akarok én különösebb gondot, de hát nem tudom, hogy mivel okozhatnék neki bosszúságot, ezért is teszem azt, amit teszek és tudom, hogy fel fog robbanni a méregtől, miért ne tenné? Kilépek mögüle, kilépek az általa nyújtott biztonságból, nincs nekem szükségem mások segítségére, nem is kell megvédenie, elég nagylány vagyok már. Szóval egyfajta.. büszkeségből is teszem azt, amit teszek.
Elértem azt, amit akartam, de az amit tett már nem annyira tetszik, mert levállal erőből, de az én arcomon szakadatlan a mosoly, sőt. Egyre szélesebbé válik. - Nem baj, ha elcsesztem.. Ez van. - vonom meg a vállamat, majd csillogó szemekkel nézem a professzor urat, amint felénk lép és közeledik, szerintem még sosem örültem tanárnak még ennyire, mint neki. Na jó, ezt az embert sosem bírtam, nekem túlságosan is beképzelt és nagyképű, de most pont kapóra jött, hogy itt volt. Hallgatom, amit mond, majd bólintok egyet mosolyogva. - Nagyon szépen köszönjük. - mondom a tanár úrnak, ő bólint és elindul az útjára én meg veszettül mosolygok Aidenre.
Hát ezt most megszopta, igaz én is, de hát.. - Holnap találkozunk akkor. - mondom neki, majd elindulok vissza a szobám felé, majd realizálok valamit, valami olyat, ami.. te jó ég. - Oh Merlinre.. nem akarom a büntit veled tölteni. - csapok a homlokomra, de hát miért nem gondoltam volna előre ezt? Picsába, hogy ezzel a degenerálttal kell lennem..