» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

• • • • • • • • • • • •
A házkupa nyertese a Mardekár!
Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
72
22
17
23
16
14
30
13
2
3
5
5
9
231
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Don't leave me alone
Today at 12:11
• • • • • • • • • • • • • •
Philip Niels
Végeztünk!
Today at 11:52
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Amycus & Antonin
Today at 11:46
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Antonin & Silje
Today at 11:24
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Marlie & Walter
Yesterday at 21:12
• • • • • • • • • • • • • •
Walter Frye
Wolfgang @ Timur
Yesterday at 20:50
• • • • • • • • • • • • • •
Timur Bronshtein
Kicsi a rakás McGonagalléknál
Yesterday at 1:07
• • • • • • • • • • • • • •
Robert McGonagall Jr
Avatar foglaló
Kedd 17 Okt. - 23:16
• • • • • • • • • • • • • •
Robert McGonagall Jr
Munkahelyek listája
Kedd 17 Okt. - 23:13
• • • • • • • • • • • • • •
Robert McGonagall Jr
Képességek listája
Kedd 17 Okt. - 23:09
• • • • • • • • • • • • • •
Robert McGonagall Jr
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
8
▽ Reagok :
2



»
» Pént. 31 Márc. - 19:14

Cassius Theodore Burke

The rest is silence.


Becenév:

-

Kor:

17

Származás:

aranyvér

Lojalitás:

Voldemort (névelgesen)

Képesség:

iker-kötelék (jelenleg nem működik)

Csoport:

mardekár

Play by:

Tom Webb

Karakter típus:

olyan keresettféle






Család. Bizalom. Biztonság.
Másnak ezt jelentheti a vér köteléke. Én csak mint kivert kutya ülök búsan egykor családnak nevezett kapcsolattömegem romhalmazain. Vajon mi sodor egy befolyásos aranyvérű famíliát a kihalás szélére? Vajon mennyi elcseszett döntés kell ahhoz, hogy valaki idáig süllyedjen? Mennyi tányérmaradvány, mennyi szétloccsant borfolt a falakon, mennyi könny, mennyi kiáltás a recept arra, hogy megtagadják egy águkat? A pontos mértékeket talán senki sem tudja, de egy biztos, nálunk bőven volt mindenből.
Caractacus Burke. Nagyapa.
Az egész akkor kezdődött, mikor a vénember megírta a végrendeletet, a fivérek közül nem az idősebbre, hanem a fiatalabbra hagyva a felívelő vállalkozását, ami Borgin & Burkes néven fut a mai napig. Aztán meghalt.
Corvus Burke. Az apa.
A menthetetlen alkoholista. Beleőrült abba, hogy nem ő kapta meg az olyannyira áhított boltot. A testvére elvett tőle mindent, kitúrta, egy falatnyit sem adott neki a sötétségből, amit az üzlet jelentett. Megtagadott tőle mindent. Rendszeresen jött haza részegen, megverve az egész családot. Védtelenül, kiszolgáltatva tűrtük minden aljas szeszélyét. Aztán bevitték a Mungóba. Azóta csak kétszer látogattuk meg az elmeosztályon.
Galia Burke (née. Fawley). Az anya.
Mit ér az anya, ha néma? Mi van akkor, ha kísérletező kedve mellett nem gondol semmire, gyermekeire, csak a siker iránti éhség emészti fel mindenét? Csendes, hideg szeretet. Egy rosszul sikerült bájital elég ahhoz, hogy tönkretegye egy családanya életét. Ó anya, mit kezdünk mi a megnyugtató dúdolásod nélkül? Nem marad más mint a gyengéden simító kezeid. De nem gondolod, hogy munkát kéne vállalnod? A pénz előbb-utóbb elfogy, és akkor mi lesz?
Felix Burke. Az iker.
Ketten vagyok. Mindig is így volt. Fél perc, vagy annyi se, amivel megelőztelek. Régen minden olyan idilli volt. Régen tökéletesek voltunk. De most? Csend. Csupán a csend beszél a kötelékünkben, mintha anya némaságával a mi viszonyunk is megnémult volna. Osztozunk a szobán, mindenen, mégis mérföldekre vagyunk egymástól. Mi történt Felix? Ennél még az is jobb volt, mikor kiabálva martunk egymás húsába. Már csak csend.
Voldemort. A Nagyúr.
A Burke család örömét fejezi ki a Nagyúr sikerei felett. Továbbra is lelkes támogatója marad. Ja, hogy a jegy? Nem, köszöni szépen nem kér semmiféle tárgyi bizonyítékot, ami a későbbiekben esetlegesen kínos lehet. Megmarad a gyáva homály örök katonájaként.

Ugyan már, most tényleg annyira nagyon érdekel, hogy milyen is vagyok? Senki nem törődik velem. Faszt se érdeklem. Egyedül egyetlen egy dolog fáj, és az az, hogy elveszítettem Felixet. Persze nem szó szerint, csak képletesen. De az tény, hogy emiatt végtelenül egyedül maradtam.
Igen, nevetek a mardekár klubhelyiségében elhangzó vicceken, megveregetem a haverok vállát. De nem vágyom arra, hogy a középpontban legyek. Csak céltalanul sodródom a semmiben. Egyfelől képes vagyok a tökéletes úriember álcáját magamra aggatni, másfelől meg magasról szarni az egész emberiségre.
Kiismerhetetlen vagyok, szeretek szerepeket játszani, különféle karaktereket magamra aggatni, hogy lássam mások reakcióit. Talán mégsem vagyok akkora mizantróp, mint aminek tartom magam? Gyengének látszani az egyik nap, majd másnap kősziklaként visszatérni. Őrült közelségből vizslatni egy lány szemét, majd mindenkit elkerülni. Egyetlen biztonságom, hogy kiszámíthatatlanul szeszélyes maradjak. Nem tudhatod mit reagálok, milyen leszek a legközelebb. A váratlan meglepetések embere vagyok. Gyorsan változó, keletkező érzelmekkel. Nem tudsz megfékezni. Ha végre találok valami izgalmasat, konokul, megállíthatatlanul haladok felé. De elérem, amit akarok.
Talán… ezzel a sokszínű arc-játékkal igyekszem pótolni az ürességet. Azt az ürességet, amit az elhalványult kapcsolat ütött bennem. Mert már nem érzem Felixet. Nem tudom merre jár, nem látom mit tesz, nem érzem mit érez. Csak a csend vesz körbe őrülten dübörögve a fejemben. Mondd, mikor jössz vissza?


- Te meg ki vagy? Mi? Te is csak egy kibaszott újságíró vagy. Hát az én történetemből nem kapsz, az én fejemben nem turkálsz!! Hallod, te mocskos kis parazita - apa agresszív felindulásán már meg sem kéne lepődnöm. Nem is tudom miért jöttem, miért próbálkozok még mindig. Láthatóan sikerült neki annyira elinnia az agyát, hogy ne ismerjen meg.
- Nem apa. Én vagyok, Cassius, a fiad - sóhajtok fel megfáradva. Kezeimet védekezően emelem magam elé, mikor egy váza csapódik a falnak a fejem mellett. Apa csak ordít, tudomást sem véve rólam. Egyedül jöttem, anya és Felix tudta nélkül, de nyilvánvalóan hiba volt. Csak némán hátrálva indulok a kijárat felé. Szemeim hitetlenkedve figyelik a tomboló férfit. Ismeretlen. Ez az első szó, ami eszembe jut, mikor ránézek. Teljesen elképedek a gondolatra. A saját apám idegenné lett a szememben. Mégis mit gondoltam, mennyivel lesz jobb ettől? Az ajtót becsukom magam mögött. Ezért aztán tényleg nem érte meg ellógni az Átváltoztatástant. Egy pillanatra lehunyom szemeimet, hátamat a falnak támasztva.
- Fiatalúr minden rendben? - csinos kis nővérke, meg kell hagyni, fut át a fejemen a gondolat, amint felrebbenő tekintettel mérem végig a hölgyet. Csak kurtán bólintok, aztán ellököm magam a faltól. Ideje visszamenni a Roxfortba.

* * *

Felix és én a születésünktől fogva össze voltunk kötve. Ha akartuk láttuk amit a másik, éreztük egymás fájdalmát, örömét. Még az is előfordult, hogy a másik gondolataiban olvastunk. Aztán ez idővel elhalványult és nem marad más a családban, csak a némaság. Most valószínűleg valamit mégis megérezhetett, mert mikor visszaérek az iskolába, rögtön ő fogad.
- Nála voltál, igaz?
- És ha igen? - hanyag vállrándítással lépek el mellette, de ő megragadja a kezemet. Hirtelen fordulok felé, farkasszemet nézve a tükörképemmel.
- Mikor veszed már észre, hogy fölösleges amit csinálsz, apa, az az apa, aki volt nem jön vissza többé? - hiába próbálja elfojtani, én megérzem a hangjában bujkáló kesernyés ízt. Gúnyos vigyor terül el arcomon. Válasz nélkül hagyom a kérdését, hiszen nyilvánvalóan a saját kétségbeesése beszél belőle. Ajkaim közé biggyesztett cigarettával lépek el mellőle, ezúttal elenged. Távozva még visszapillantok rá.
- És te? Te mikor fogadod el? - kérdések, néma, ki nem mondott válaszok. Ennyik vagyunk. Már semmi sem lesz úgy, mint régen. Lépteimet lassan elnyeli a folyosó csendje.

* * *

három…
Megragadom a kezét, és behúzom egy sarok mögé, szőke hajának illata megcsap, torkom kiszárad, és számat mohón, követelőzve tapasztom puha ajkaira. Ophelia-t ugyan meglepetésként érhette a hirtelen kis támadásom, mégis remekül reagál minderre. Hozzám simulva túr bele a hajamba, mire elégedett morranás hagyja el a torkomat.

kettő…
Egészen egy eldugott szertárig rángatom. Durván hurcolva magammal a folyosókon. A tomboló vágy szétfeszít. Minden értelemben. Különös játékunk, rekedt zihálásunk megnyugtató megszokottsággal tölt el. Nem vagyunk többek a másiknak mint puszta testi vonzalom. Mégis kell ez a csók, hív ez a tűz. A szertár ajtaját egy pálcamozdulattal zárom magunkra.

egy…
Ütemes mozgás, izzadság, sikolyok. Karmolás. Majd lihegve dől a mellkasomra. Pár pillanat; ennyit engedhetek csak meg magunknak. Mert ha tovább maradunk így, megtörténik az, amit nem akarok. Nem szeretnék érzelmileg kötődni hozzá. Csak a feszültséglevezetés. Csak valaki, akin kiélhetem magam. Mindenféle finomkodás nélkül lököm el magamtól.
- Ne… - halkan kérlelve kapaszkodik belém, de én csak a fejemet rázom meg, hogy aztán elkezdjem magamra rángatni a ruháimat. A zár kattan, és én hátra se nézve hagyom ott a szertár koszos padlóján.

nulla.
A számból bodorodó füstöt figyelem. Beletúrok göndör hajamba. Ki tudja mit hoz a holnap?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
209
▽ Reagok :
68
▽ Kor :
23
▽ Avatar :
Chace Crawford



»
» Pént. 31 Márc. - 20:10


   
Gratulálunk, elfogadva!

   
Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


   
Kedves Cassius! boldogsag

Gratulálok ehhez a csodálatos előtörténethez! Élvezet volt olvasni, gyönyörűen kifejtettél mindent. Megismerhettük a családodat, és a jellem alapján téged is valamelyest. Tetszik a karakter stílusa, és a nevedet is imádom.
Remélem, sok-sok játékod lesz, mert szépen írsz, és a karakter jelleme is érdekesnek ígérkezik. Én szurkolok neked. - Alex nevetés



 
Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája

   

   
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Cassius T. Burke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Mágiahasználók-