» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1978. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
82
23
16
22
19
17
31
16
2
3
5
5
5
246
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

connection between us
Today at 16:17
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
One step closer to the edge
Today at 15:59
• • • • • • • • • • • • • •
Antonin Prior Dolohov
Clockworks
Today at 14:22
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Limbo
Today at 12:27
• • • • • • • • • • • • • •
Cailin Flint
Árulók áldozatainak árulói
Today at 12:06
• • • • • • • • • • • • • •
Aurora C. Selwyn
Capricus & Theia
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Capricus Phillips
Játszótárs kereső
Yesterday at 23:52
• • • • • • • • • • • • • •
Nathale Stel
A hercegnő és a béka
Yesterday at 23:39
• • • • • • • • • • • • • •
Arthur Pike
eyes shut tight
Yesterday at 23:38
• • • • • • • • • • • • • •
Mabel Morhange
There is no sweeter innocence than our gentle sin
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Unexpected encounter - Allegra & Lena



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
27
▽ Reagok :
16
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Nadia Esra



»
» Vas. 2 Ápr. - 20:41
Allegra & Lena

Dublin. De régen is jártam itt! Anya ír származása miatt nem egyszer látogattuk meg itt a rokonokat, de annak évek óta már. A kapcsolat megszakadt, nem láttam többé nagynénémet és családját. Hamarabb érkeztem most ide, csak azért, hogy legalább a házukat megnézhessem még a feladat előtt, de helyén már diákszálló állt. Fogalmam sem volt, hogy szimplán elköltöztek, vagy áldozatul estek valami sötétebb erőnek. Nem akartam több időt szánni erre, más okból kerültem az ír fővárosba.

Hármunkat küldtek ide. Sikerült beférkőznünk, és információt szerezni, így tudtuk, hogy már egy ideje mozgolódnak a halálfalók. Az a füles érkezett, hogy ma történni fog valami, itt, Dublinban. Hogy mi, arról fogalmunk sem volt. Talán csak vaklárma volt, vagy megtévesztés, nem véletlen, hogy mindössze hárman jöttünk. Egy további, tíz fős csapat csak riasztásra vár, arra az esetre, ha bármi váratlan lenne. Hármunknak elégnek kellett lennie ahhoz, hogy feltartsuk őket, ameddig ideérnek.

Lassan sétáltam, kezdett alkonyodni. Mugli ruha volt rajtam, teljesen beleolvadtam az utcába. Még a betűrés ellenére is kikandikált a hajam a kabátomból, de most az sem nyújtott nagy feltűnést. Bár inkognitóban voltam, nem kémkedni jöttem, sem bármi hasonló, meg sem próbáltam megváltoztatni az arcomat. Izzadt kezemmel készenlétben szorítottam a zsebemben lévő pálcát.
Bőven időben voltam, és már csak egy utca választott el a kijelölt őrhelyemtől. Körülöttem fiatalok és öregek, szülők és kisgyerekek sétáltak - néhányuk a munkából igyekezett hazafelé, másokat épp az alkonyat csalogatott ki a házból, jelezvén, hogy lassan kezdődik az éjszakai élet.

Befordultam a sarkon, és megálltam. Sehol semmi, ami gyanúra adhatott volna okot. legszélső ház falának támasztottam a hátam, és rágyújtottam. Segített leplezni pattanásig feszülő idegeimet. Fogalmam sem volt, mire kéne számítanom. Minden annyira csendes, és nyugodt volt...
Talán túlságosan is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
77
▽ Reagok :
43
▽ Kor :
31
▽ Avatar :
» Anne Hathaway «



»
» Csüt. 6 Ápr. - 17:26


váratlan találkozás » mugliruha » ♫♪

Az első tömeges bevetésem egy téli napon történt. A hó szakadt, ártatlan fehérségével terítve be a földet. De mi gyilkolni mentünk, fekete köpenyünk elütött a tökéletes, angyali színtől, amit vérrel festettünk aznap este. Én is maszkot viseltem mint a többiek. Ez volt az egyetlen szerencsém. Hiszen így nem ismerhetett rám a család. A család, akiket aznap likvidálnunk kellett. Az apa talán két évvel járt alattam a Roxfortban. Egyszer… egyszer segítettem neki. Büszkén halt meg, végig a szeretteit védelmezve. De esélye nem volt, túlerőben voltunk és váratlanul támadtunk rá. És én örültem annak, hogy elfedi a maszk az arcomat. Hogy névtelen lehetek. Mert így nem kell felvállalni azt, amit tettem. Nem kell felvállalnom, hogy vér tapad a kezemhez. De hiába mosom újra és újra, hiába próbálok elszámolni a lelkiismeretemmel, ez a vér letörölhetetlen.

Bosszúsan kapta a hírt, hogy egy csoportos akcióhoz szükség van rá is, ugyanis jelenleg ő az egyetlen mozgósítható személy. Hunter kiesett, elkapták, így eggyel kevesebben vannak. Szükség van rá. Utálja ezt az érzést. Utálja, hogy nem tud semmiről, csak belecsöppent, csak jön, mert hívták. Azt sem tudja pontosan mi a háttér, mi a felépített indok, amivel éppen valakit meg kell látogatni. Gyilkosság. Úgyis mindig ez a vége. Valaki meghal. Annyit tud, hogy a helyszín Dublin. Még a hoppanálás pukkanása is bosszússágáról árulkodik, már amennyiben ez a megszokott hang járhat bosszús színezettel. A sikátor ahova érkeztek néptelen, de az utca ahova kiérnek, annál zsúfoltabb. Emberek igyekeznek ide-oda, a dolgukra. Mugli ruha az álca, semmi maszk, semmi ami eltakarja azt, hogy kik is ők, ami mögé elbújtathatják az emberségüket.
- Ti ketten onnan mentek, mi innen - mutat a Foster nevű, vézna, beesett arcú férfi Allegrára meg egy másik társukra. A nő számára cseppet sem szimpatikus a nagydarab férfi, aki az ő társának lett kijelölve, de azért bólint. Fosternek van esze. Ha egyszerre közelítik meg, egy irányból a kijelölt házat, az gyanúra adhat okot. Így ő meg ez a másik - valami Reed - elzárhatják a menekülőutat. A nőz zavarja a halálfalók szervezettsége, nem szoktak ilyen elővigyázatosak és megtervezettek lenni. Vékony kabátjába nyúlva szorítja meg a pálcáját, aztán befordulnak a sarkon.
Elsőre nem tűnik fel neki semmi furcsa, amint elhaladnak mellette. A cigaretta füstje megcsapja az orrát, és hirtelen rántja vissza a fejét a dohányzó alak arcát fürkészve, hogy aztán éppen olyan gyorsasággal forduljon is vissza, tekintetét mereven előre szegezve. Ismeri őt. Látta már ezt az arcot, ez biztos. Idegesen nyel egyet, még mindig a pálcáját szorongatva. Nem lehet véletlen, hogy itt van.
Egy házzal arrébb az ajtó két oldalán állnak meg, pálcájuk leeresztve, feltűnés nélkül hallgatóznak befelé. Egy bólintás mindkét részről, hogy aztán a férfi óvakodva lenyomja a kilincset és beljebb lépjen az egyelőre még csendes házba. Allegra tekintete a korábban észrevett alak felé villan, mielőtt beljebb lépne. Van itt valami nagyon nyugtalanító. Az ajtót halkan csukja be maga mögött. És vár. Vár, amíg a másik tompa, szinte néma léptekkel nyomakodik beljebb. Most, talán most kéne végezni vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
27
▽ Reagok :
16
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Nadia Esra



»
» Csüt. 6 Ápr. - 19:09
Allegra & Lena

Nem olyan egyszerű elérni a Rendben, hogy bevetésre mehess, azt meg pláne nehéz, hogy ne egyszeri alkalom legyen. Harmadik éve vagyok a Rend tagja, nem kevés energiámba telt, hogy kiharcoljam jelenlegi pozíciómat. És persze, a varázstudásra is rengeteg hangsúly van fektetve, de... nem az a legfontosabb.
Be kell bizonyítanod, hogy nem miattad fogtok elbukni. Nem feded fel magadat idejekorán, nem kapsz pánikrohamot, megfelelően be tudsz olvadni, kellőképpen uralod a varázserődet, nem cselekszel önzően, nem sodorsz másokat veszélybe...
17 voltam, mikor beléptem a Rendbe, már akkor elmúltam nagykorú, de mivel nemcsak újonc, de hatodéves tanuló is voltam, egy évbe tellett az alapbeiktatásom, másfél évbe az első bevetésem. Hetedévem utáni nyáron léphettem be először a főhadiszállásra, utána kezdhettem el rendszeresen bevetéseken részt venni.

Egyetlen mozdulat volt. Nem is figyeltem rájuk, hétköznapi íreknek tűntek, semmi talár, semmi maszk. Az arcukat sem láttam, de nem is hittem lényegesnek. Ha nem rántja vissza a fejét annyira hevesen, hagytam volna elmenni őket. Az idegeim azonnal megfeszültek, de tudtam, semmi testi jelet nem adhatok. A cigarettafüstbe burkolózva fordítottam el a fejemet, épp csak annyira minimálisan, hogy a szemem sarkából láthassam őket. Egy pillanatra megálltak, és a nő megint felém fordult. Feszélyezett testtartása idegességről árulkodott. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy nem hétköznapi muglikról volt szó.
Amint beléptek a házba, eltapostam a cigarettát, és sietősen a legközelebbi, vékony mellékutcához lépdeltem, átellenesen az előzővel. Minden perccel sötétebbé vált az égbolt, egyre kevesebben tartózkodtak idekint. Az óvintézkedés azonban kötelező volt, egy szibériai tigris alakú patrónus mégsem a legfeltűnésmentesebb.
Két gyanús alakot láttam belépni egy házba az őrhelyemnél, ennyit üzentem mindkettővel. Dublin különböző részei felé vették az irányt. Nem az én dolgom volt a főhadiszállás tájékoztatása addig, ameddig nem voltunk biztosak a veszélyben.

Visszasétáltam abba az utcába, ahol a két alak eltűnt. Messziről a ház egyszerű, mugliépületnek tűnt. Álcázva lehet talán?
Fekete kapucni fel a fejre, eltakarva égővörös hajamat. Tudtam, hogy nem kockáztathatok, nem mehetek be a házba. A fal mentén lépkedtem végig, és beültem az ablak alá - oda, ahol nem láthattak meg, de volt esélyem elcsípni néhány szót a bent zajló eseményekből.
Ahogy guggoltam, pálcás kezemet a combom mellé lógattam, így kerülve el a feltűnést. A szívem szinte szétütötte bordáimat a felgyülemlő izgalomtól. Tudtam, hogy minden perc számít, de azt is, hogy egyedül valószínűleg semmi esélyem nem lett volna, ha tényleg halálfalókkal volt dolgom.
Minden izmomat megfeszítettem, ugrásra készen kucorogtam az ablak tövében. Felkészültem arra, hogy szükség esetén egyedül törjek be.
Hirtelen kiszűrődő, tompa hangok ütötték meg a fülemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
77
▽ Reagok :
43
▽ Kor :
31
▽ Avatar :
» Anne Hathaway «



»
» Kedd 20 Jún. - 23:29


váratlan találkozás » mugliruha » ♫♪

az én-t elfedő maszk.
névtelen, véres hajsza.
sötétség. mindenütt vér.
HÓ.
bárcsak az én lelkem is fehérre mosná.
kiradírozná a nyomokat.


Nem kéne idegesnek lennie. Ezerszer volt már hasonló helyzetben, rutinmunka. Így nevezik az ilyet. De neki, a késélen táncoló kémnek egy ilyen feladat csak a lebukással kecsegtető, borzalmas, idegtépő órákat jelent. Idegesen pislant ki az utcára, de semmi gyanúsat nem észlel abból a röpke pillantásból. Talán jobb lett volna, ha egyikük kint marad, hátha onnan érkezne valaki. Pálcája immár a kezében, előre szegezve, a férfi mögött áll, hallva annak lélegzetét.
- Nekem ez itt túl csöndesnek tűnik. Szerintem számítottak ránk - fojtott, tompa hangon szólal meg a nő, mire Reed felé fordul, és megvillantja gúnyos mosolyát.
- Csak nem félsz, Moretti? Ne legyél már ennyire beszari - a pillantás, amivel végigméri a nőt, cseppet sem tetszik Allegrának. Olyan ösztönösen férfias, ami minden ruhát lehámoz róla a fejében. Szemeit forgatva böki meg Reedet, hogy inkább a feladatra koncentráljon. Egyelőre cseszettül nagynak tűnik ez a ház, nem véletlen két irányból közelítenek. A nő fejében éppen az jár, mennyire   undorodik ettől az embertől, amikor halk lépteket hallanak a másik szobából. Errefelé tartanak. Egy röpke másodpercbe telik bele, amint a két halálfaló eltűnik egy-egy rejtekhelyen. A léptek megtorpannak, majd ismét távolodnak, hogy aztán hangos kiáltások, csörömpölés és dulakodás zaja törje meg a csendet. Rekordsebességgel kerülnek elő a rejtekhelyekről, hogy berontsanak a másik szobába. Odabent Foster pálcájából éppen kötelek tekerednek egy ismeretlen férfi testére. A gyorsan lezajlott küzdelemben Foster társa marad egyedül ájultan a földön, fején egy jókora vágással.
- Moretti, kezdj valamit azzal a szerencsétlennel mielőtt elvérzik, Reed, te meg menj nézd meg, nem hallotta-e valaki a dulakodást - bök fejével a földön heverőre fintorogva, majd az állával az utca felé. A nő nem szívesen, de egy elmormolt varázslattal igyekszik bezárni a sebet a fejen. Mindeközben Foster a foglyot igyekszik kivallatható formátumba hozni egy szék segítségével. Amint felébreszti a társukat, ő is Reed után indul, remélve, hogy Foster nem fog gyanút, mivel annyira lefoglalja újdonsült játéka. Amint kifelé lépdel még hallja, amint a férfi rimánkodva közli, hogy fogalma sincsen róla, ki az a Bishop, majd felordít a fájdalomtól. Allegra mindennél jobban szeretné megmenteni, de ehhez fokozatosan kell elszámolnia „társaival“.
A nő átka a kilincset fogó Reedet éri, amint kábultan rogy össze, pont kiesik az ajtón. Allegra felszisszenve pillant hátra. Nos, ezt nem egészen így tervezte, most már gyorsan el kell rejtenie. Gyorsan lép közelebb a férfihez, mikor a nyitott ajtón keresztül az ablak alá esik a pillantása…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
27
▽ Reagok :
16
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Nadia Esra



»
» Szer. 21 Jún. - 19:37
Allegra & Lena

Az idegeim pattanásig feszültek. Erővel kellett ott tartanom magam, az ablak alatt. Nem cselekedhettem egyedül. Először csak fojtott szavakat hallottam. Talán valamiféle találkozóhely lehet? Egy ház, ahol terveket szőnek? Egy hely, ahol emberek sorsa dől el...? Ha igen, hányan lehetnek bent? Ketten, akiket láttam, vagy egy egész sakáltanya bújik meg itt, Dublin szívében?
Megpróbáltam közelebb húzódni az ajtóhoz, hátha sikerül kivennem valamit abból, ami odabent zajlik, ám sajnos ennyire nem volt bajban az épület hangszigetelése.
De van, amit még a legjobb hangszigetelés sem tud visszatartani.
Mikor meghallottam a csörömpölést és a kiáltásokat, a tenyerembe kellett harapnom, nehogy felkiáltsak. Mit tegyek, mit tegyek, mit kéne csinálnom?! Lehet, aki odabent van, épp az életéért harcol, és fogalmam sincs, mi lenne jelen pillanatban a helyes döntés. Nem tudtam, mennyi idő, míg odaér a patrónusom, se azt, hogy egyáltalán biztosan megérkezik-e. A falnak támasztottam a fejem tetejét, és felnéztem az égre;  noha még csak szürkület volt, egy-egy erősebb csillagnak már látható volt a fénye. Nyeltem egyet, és tudatosult bennem, hogy ha ideérnek, ha nem, nincs vesztenivaló időm.
Hirtelen csend lesz, ismét beszéd hallatszik. Nem mertem megmozdulni, nehogy magamra vonjam a figyelmet. Vigyáznom kellett: ha kihallatszik, ami bent történik, akkor ez fordítva sincs másképp. Óvatosan megfordultam, így jobb fülem került a fallal egyvonalba, nem a hátam. Tudtam, hogy ha akár csak két centivel feljebb emelkedem mégis, menthetetlenül látható leszek az ablakból, így olyan laposan kellett tartanom magam, amennyire csak tudtam.
Kínordítás.
Gyorsan mozdultam, fel a lépcsőre, és az ajtóhoz lapultam egy pillanatra. Megálltam, hallgatóztam, ám abban a pillanatban épp nem hallottam semmit. Lehet, másik helyiségben vannak most? Ha igen...
Gyorsan elmormogtam egy Alohomorát az ajtóra, arra az esetre, ha bezárták volna, és egy lépcsőfokkal lentebb léptem, mikor...
Az ajtó kitárult, és egy súlyos test zuhant ki rajta.
Gyors reflexeimnek köszönhetően még épp sikerült beugranom az ajtó mögé, így nem ütköztem frontálisan a hústömeggel; de a levegőmet is benntartva álltam ott most, Merlinhez imádkozva, hogy abban az egy pillanatban, amíg még a nyíló ajtó előtt voltam, ugye nem látszódhattam be. Kivártam egy fél másodpercet, de semmiféle kiáltást nem hallottam, szerencsémre, így szinte biztosra vehettem, hogy nem láttak.
Egyetlen pillanatom volt cselekedni, mikor a lépés hangját meghallottam. Ha érzékeim nem csaltak, épp a küszöbön kellett állnia valakinek. Ha meglát, azonnal meg akar majd támadni, szóval az idő túl nagy luxus lesz, vagyis ha nem cselekszem azonnal, a másik teszi meg. Ha elkábítom, nem tehet semmit, viszont azt sem tudom meg, ki volt, azonban ha lefegyverzem...
Megmarkoltam a kilincset, azonban az megnyikordult, nem hagyva további tétovázásra időt. A kilincsbe kapaszkodva kiugrottam az ajtó mögül, mire az a falnak csapódott, és egy lefegyverző átkot küldtem az ott álló irányába.
Ha valamelyik felettem álló látott volna most, tuti rám kiáltott volna, hogy "bevetésen vagy, nincs álmodozás Mclain!" vagy "lankadatlan éberség, pislogni sincs időd, és kinyírnak!", de abban a pillanatban csak egy tompa koppanás jutott el a dobhártyámig - hogy az egy pálca volt, vagy sem, nem érzékeltem. Pálcám az előttem állóra volt szegezve, remélhetőleg sakkban tartva őt, ám tekintetem teljes tanácstalanságról árulkodott.
- Hogy maga...?!
Hangom épp, hogy csak suttogás volt. Az épület belső feléből kihallatszódó hangok arra utaltak, nem egyedül azok ketten tartózkodtak itt, akiket én láttam bemenni, ezért nem tehettem meg, hogy felfedem jelenlétemet. Amint sikerült összeszednem magam, megacéloztam a tekintetemet. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy még a Roxfortba is beépültek. És ha igen - nos, egy tanárral párbajozni régi álmom volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
77
▽ Reagok :
43
▽ Kor :
31
▽ Avatar :
» Anne Hathaway «



»
» Szomb. 24 Jún. - 22:23


váratlan találkozás » mugliruha » ♫♪

az én-t elfedő maszk.
névtelen, véres hajsza.
sötétség. mindenütt vér.
HÓ.
bárcsak az én lelkem is fehérre mosná.
kiradírozná a nyomokat.


Hányszor fogja még vajon elátkozni ezt a szerencsétlen napot? Na meg azt a tökkelütött idiótát, akinek a helyét el kellett foglalnia. A szerencsétlen áldozat ordítása visszhangzik a fülében, miközben szívdobogva igyekszik valami hasznosat is csinálni végre. Mármint a Rend számára hasznosat, nem pedig az undorító, karján virító jegy társaságának szolgáló cselekedetet. Felfordul a gyomra arra a tudatra, egyes varázslók mit tesznek a jegy és Voldemort neve alatt. Hogy ő mit tesz… ezt igazán csak az érti, aki hasonló cipőben jár, mint a nő. Libabőrös lesz, amint a sürgető fájdalmas, ordítás felhangzik a háta mögött. Cselekedni kell, nincs veszteni való idő. Ennek megfelelően gondoskodik Reed-ről is.
- Hogy a mocskos rohadék életbe nem tudsz még eldőlni se normálisan te idióta - a morgás alig hallhatóan csúszik ki a nő száján, amint közelebb lép a küszöbre, hogy lehajolva vizsgálja meg a férfit. A kilincs nyikorgására rekordsebességgel kapja oda a fejét, de elkésik, mert az átok hatására pálcája a padlón koppan. Csak azért nem repült messzebb, mert épphogy eltalálta a lentről felemelkedő nőt. Szemei meglepetten bámulnak a támadójára. Egy pillanat. Ennyi volt, amíg lankadt az ébersége, és máris farkasszemet néz a korábban látott vörös lánnyal. Karjait maga mellé emeli, jelezve, hogy fegyvertelen. Biztos benne, hogy a pálcája felé irányzott legkisebb mozdulatra is megátkozná. Ő sem tenne másképp a vörös helyében. Egy gyors sandítás, hogy pontosan hol is van az elejtett fegyver, majd vissza a lány arcára. A két szó amit kimond, rögtön elárulja Allegra számára, hogy honnan is olyan ismerős neki. A lány egy diák.
- Kisasszony, megmagyarázná, hogy mégis mit keres itt, Dublinban? - vonja fel a szemöldökét, elővéve a legszigorúbb arcát. Ötlete sincsen mit csinál itt a lány, de ha ő iskolai dolgokra hivatkozik, talán megúszhatja. Elvégre nincs rajta csuklya, nincs rajta semmi jel, ami halálfaló voltáról tanúskodna, és elvégre mégiscsak egy diákjával áll szemben. Karjait keresztbe fonja mellkasa előtt és várakozóan tekint a másikra magyarázatért.
- Moretti, Reed, mi van már?! Mi tart ilyen sokáig? - Foster kiáltása eljut az ajtóig, Allegra - mielőtt a vörös lány bármit csinálhatna - ujját a szája elé tartja, csak azután válaszol.
- Egy pillanat - feleli hangosan, hogy a férfi is hallja. Elég szorult helyzetbe került, nem fedheti fel magát egy diák előtt, veszélyes lenne a lány életére ez az információ és különben is, megígérte Albusnak, hogy titokban tartja, minden áron, mert csak így van értelme. Minél több ember tudja, annál kockázatosabb, és Legra nem szívesen vállal fölösleges kockázatot.
Ha tehát eddig nem kap kielégítő magyarázatot, akkor egyetlen megoldása maradt. Vesz egy mély levegőt, amint felkészül a legilimenciára. Bővel eleget gyakorolta a Nagyúr és hívei körében az elmepárbaj, elmefal és információszerzés tudományát ahhoz, hogy képzett, erős legilimentornak számítson.
- Figyelmeztetem Miss, ha nem válaszol őszintén, vannak módszereim, hogy megtudjam, amit akarok - veti oda a lánynak fojtott hangon. Legszívesebben hátrasandítana, mivel az eddig odabentről kiszűrődő nyögések, ordítás és néhány csapkodást tartalmazó zaj csendbe avanzsált az elmúlt pillanatokban. Jó lesz már ebből a helyzetből valamit lépni, vagy így, vagy úgy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
27
▽ Reagok :
16
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Nadia Esra



»
» Vas. 25 Jún. - 11:37
Allegra & Lena

A kiképzésen tanítottak ilyenekre, például apró dolgokban megkapaszkodva elég lendületet szerezni, minél jobban megtartani az egyensúlyomat, kiugrani a leglehetetlenebb helyzetekből is. A legelején még fiatal voltam, nem értettem, mégis mikor lehetne erre szükségem, és felesleges időpocsékolásnak tartottam. Itt is Dumbledore volt az, aki leült velem beszélni, akkor kezdtem jóban lenni vele. Rávett, hogy eddzek szorgalmasan, meg lesz a gyümölcse, én meg amolyan példaképként tekintettem rá akkortájt, miatta mindent beleadtam, és megtanultam mindent, amit ott, azokban az órákban tanítottak.
Furcsa érzés utólag belegondolni, hogy ha ott, akkor, nem vesz észre, és nem ül le velem beszélni, vagy nem veszem komolyan kérését, talán fel sem tűnök neki. Utána kezdett el figyelni engem, és később, az év végén, rávett az évismétlésre, az utánképzésre. Valószínűleg sehol nem lennék most, ha mindez nem történik meg.
Még emlékeztem a legelső, éles bevetésemre, ahova először mentem el egyedül, felügyelet nélkül. Az volt a próbatételem. Persze, még tapasztalatlan voltam, el is rontottam, egy halálos átok elől úgy rántott el az egyik társam... A bevetés vezetője nagyon ki volt akadva, úgy vitt oda Dumbledore-hoz, hogy mit kezdjen velem. Az a kék szem a lényed mélyére hatol, nem értheted, miről beszélek, ha még nem élted át - egy örökkének tűnő néma perc után elmosolyodott, majd ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy higgye el, tanultam az esetből. A parancsnok majd felrobbant mérgében, kivágtatott a helyiségből.
De Dumbledore-nak igaza lett. Tényleg tanultam, és sokkal jobb lettem, mint valaha. Mára már bármely felnőttel egyenrangú vagyok, ha bevetésekről van szó.

Mikor a nő felemeli a karját, csak akkor tudatosodik bennem, hogy a koppanás, amit hallottam, a pálcája volt, így most védtelen. Tökéletes, jegyeztem meg magamban, azonban tudtam, egyetlen pillanat elég lenne ahhoz, hogy előnyöm szertefoszoljon, így minden érzékemet maximumra kapcsoltam, és pálcámat rezzenéstelenül emeltem rá.
Ha valami, a nő megjegyzése fellobbantotta bennem azt a lángot, amit bevetésen nem lett volna szabad - azt, ami felülírja racionális gondolkodásomat, meggondolatlanul, ám szenvedélyesen cselekszik, legyen szó bármiről is. Azonban nem volt időm kiengedni, belülről rémisztő hang hallatszódott ki, a nő pedig szája elé tette ujját, jelezve, hogy hallgassak.
- Moretti, Reed, mi van már?! Mi tart ilyen sokáig?
Hegyezem a fülem, most hallok fájdalomordításokat. Pár pillanatig benntartom a levegőt, nem tudom, mikor lenne biztonságos megszólalni, szóval csak némán bámulok az előttem állóra. Ha valami, a tanárokra azt hittem, ők a mi oldalunkon állnak... Úgy látszik, mindennap tanulok valami újat. Ki is ez a nő... Moretti, igaz? A... repüléstan tanár, ha jól emlékszem.
Azonban ismét megelőz.
- Figyelmeztetem Miss, ha nem válaszol őszintén, vannak módszereim, hogy megtudjam, amit akarok.
A mondat hallatán még egy fokkal feljebb ment bennem a pumpa, már nehezemre esett benntartani a felgyülemlett indulatot. Ekkora fellengzős maszlagot is rég hallottam...
- Megtenné, hogy befogja a hülyeségével együtt? - sziszegtem, amilyen halkan csak ment, dühtől elfúló hangon. - Szerintem elég nyilvánvaló, hogy egyikünk sem hitt képesítésében van itt - mérem végig, megacélozott tekintettel.
Már itt kellett volna lennie a többieknek. Most már biztosra vettem, hogy 1, valami történt velük; 2, a patrónusaim lettek feltartóztatva. Az első valószínűbbnek tűnt, figyelembe véve a körülményeket. Nem tudtam, lesz-e időm erősítést hívni, de a legtöbb, amit tehettem, az volt, hogy kiderítem, amit csak lehet.
- Hányan vannak még odabent? - kérdeztem fojtott hangom, pálcámat a torkának szegezve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
77
▽ Reagok :
43
▽ Kor :
31
▽ Avatar :
» Anne Hathaway «



»
» Szer. 26 Júl. - 20:44


váratlan találkozás » mugliruha » ♫♪

az én-t elfedő maszk.
névtelen, véres hajsza.
sötétség. mindenütt vér.
HÓ.
bárcsak az én lelkem is fehérre mosná.
kiradírozná a nyomokat.


Szégyen pírjának kéne égnie az arcán, amiért egy ilyen csitri lefegyverezte, de ezzel jelenleg nem foglalkozik, mert az agyán átfut a sejtés, hogy talán a vörös hölgyemény nem puszta diák, aki halálfalókutató magánakciókba kezd. Ennyire senki sem ostoba. Legalábbis a nő nagyon reméli. De vajon Lena is a Rend tagja? Mert akkor a társainak is itt kell lennie valahol.
A gyors közjátékba a vöröskének ideje sincsen beleszólni, Allegra igyekszik lerendezni az ügyet, miközben az agya a legjobb megoldáson kutakodik. Nem akarja leleplezni magát a lány előtt, a biztonsága érdekében, de ha ennyire makacskodik, bizony nem lesz más lehetősége, pedig a szavát adta Albusnak.
Megrökönyödötten elkerekedett barnákat láthat a Mclain lány, amikor a professzorára tekint. Ennek a kölyöknek igazán felvágták a nyelvét, de éppen itt az ideje elővenni a replikát. Allegra könnyeden fut végig a vörös elméjén, éppen csak felületesen érintve az emlékeket.
- Miss Mclain, azt hiszem ez a stílus megengedhetetlen, reméltem, hogy a Roxfortban jómodort is tanul - csóválja meg a fejét. - Igazán szomorú lehetett megbukni a RAVASZ vizsgákon. Mondja kisasszony, tényleg ennyire buta vagy csak remek színésznő? - a kedélyes cseverésző hang közben fittyet hány a torkára szegeződő pálcára és a kérdésre, amire persze nem azt a választ adja, amit a vörös lány várna.
- Természetesen gyengeelméjűségéről tesz tanúbizonyságot ezzel a kérdéssel, hiszen látott minket bemenni. Vagy már el is felejtett háromig számolni? - elkerekedő szemek, csalódott fejcsóválás. - Azt látom, hogy nem volt túl cserfes, de, hogy az anyját is ennyire kizárta. Hmm.. tényleg megviselhette a húga halála - teátrálisan lebiggyesztett ajakkal néz farkasszemet a kék szempárral. Aztán úgy dönt, hogy komolyra fordítja a szót, mert kezd egyre jobban szöget ütni a fejébe a csönd. Valamint attól is tart, hogy az az őrült Foster kijön és fogalma sincsen Lenának mennyi esélye lenne ellene.
- Most pedig nagyon ajánlom, hogy azonnal menjen vissza az iskolába, mielőtt észreveszik a hiányát. Ha nem engedelmeskedik, mélyebbre ások a fejében, és az nem lesz ennyire kellemes - barna szemei szigorúan villannak meg, egyre szuggerálva a másikat. Ez a kis fruska tényleg nem veszi észre, hogy Allegra lábainál heverő férfit elkábították, és mivel más nincs a közelben, ez csakis a nő lehetett? Apropó a férfi elég nagydarab ahhoz, hogy amíg a vörös meg a barna kedélyesen cseverészik, az átok hatása lassan múlni kezdjen. Vajon hány perc míg felébred? Végül a nő Lena makacsságára alapozva szólal meg ismét egy lemondó sóhajjal. Ismeri a vörös lány kitartó fajtáját, tudja, hogy csak ezzel győzhető meg.
- Lena, tényleg menj innen, ez veszélyes! Bízd rám őket! - néz mélyen a másik szemeibe sürgető suttogással. Reméli, hogy ennyi elég lesz, és a diáklány végre megérti, hogy ez itt nem neki való hely. Nem kell Allegrának a nyakára még egy megvédendő ártatlan. Még valaki, akiért aggódhat ma. - És vidd innen a többieket is! - teszi még hozzá, majd egy váratlanul gyors mozdulattal kapja fel a pálcáját, hogy hátráljon egy lépést befelé. Annál azért több esze van, hogy hátat fordítson a makacs vörösnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Unexpected encounter - Allegra & Lena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban-