Keith Castillon

"Nincs olyan, hogy erkölcsi rend, csak ez van: kettőnk közül ki az erőszakosabb."

Keith


25 év


Aranyvér


Semleges


Született vérfarkas


Mágiahasználó


Channing Tatum


Keresett

James Castillon az apám varázsló, szintén született vérfarkas. Mondhatni ő tanított meg ezzel a kórral együttélni.
Mary Castillon az anyám. Ő egy egyszerű boszorkány. Teljesen átlagos vele a viszonyom, anya-fia kapcsolat.
Aalera...a kis boszorkány...szó szerint az...meg kell kapnom!
Voldemortról még nem döntöttem. Inkább vagyok az arny középúton és nem pártolok senkihez. Bár előbb-utóbb döntenem kell majd, tudom.

Hogy milyen vagyok? Elég röviden tudnám magam jellemezni. Elszánt! Ennyi! Megszerzem magamnak, amit és akit akarok.  Néha tudok kis aljas trükkökhöz nyúlni. Az erkölcsösségem...hááát.. nem vagyok egy erkölcs bajnok. De ha valaki megismer, akkor tudja, hogy legbelül igazából egy egy kiskutya lapul, aki arra vár, hogy megsimogassák. Persze ezt a részemet gondosan titkolom mindenki elől. Talán csak egy-két személy ismer jól.

 *Csak néztem a lányt, ahogy sétál, hátradobja a haját és a fejemben egyre jobban csak az zakatolt, hogy ezt a kis boszorkányt meg kell kapnom. Mióta is kerülgettem már? Egy éve, két éve vagy régebb óta? Nem tudom. Sokáig visszatartott, hogy még kislány, nem tudja mi kell neki, de egyre jobban kelleti magát előttem. De tiltott gyümölcs vagyok a számára. Ez engem visszatart? Nos nem igazán. Ugyanúgy ott vagyok és figyelem, ólálkodok körülötte, becserkészem… Mondhatni, mint egy farkas… Egész életemet aköré építettem, amilyen kórság bennem lakik „gyárilag”, így kissé néha túlságosan is átadtam magam a vadászat ösztönének. De ez a vadászat egészen más fajta volt, egy lány volt a célpont…akit meg akarok kapni.

Itt hever mellettem a lány, aki képes elfogadni azt, ami vagyok. Addig nem nyughattam, amíg be nem hálóztam és meg nem kaptam. Egy futó hóbortnak hittem. Hogy majd csihad a vágyam, ha megfektethetem. Csak egy apró bökkenő volt. Hogy ő is pontosan úgy vadászott rám, ahogy én is rá. De akad még egy gond... a családja…az nem képes elfogadni, hogy mi vagyok... egy vérfarkas. Ők ezt egy szörnyű kórságnak tartják, ami megfertőzheti a makulátlan vérüket. Hozzájuk hasonlóan pedig én is aranyvérű vagyok, csak van egy kis plusz is bennem, a vérvonalamban. Manapság a legtöbb ember a varázsvilágban képtelen elfogadni a vérfarkasokat, kitaszítanak minket. Már az iskolai évek alatt is a periférián éltem, ahogy kiderült, hogy mi vagyok a születésemtől kezdve.
Elfogadom, ha nem akarnak a családjukba…azt hiszem. De vajon meddig tudom távol tartani magam Aalera-tól azok után, hogy már megkaptam? Egy mód van csak rá… el kell ijesztenem magamtól, ami csak úgy működik, ha lát teliholdkor teljes valómban. Le kell állnom a bájitallal, hogy lásson átváltozni, amikor teljesen állattá változom, aki csak az ő vérére szomjazik. Akinek egyetlen vágya, hogy megharapja, vérét ontsa.

Ott állt előttem, de csak, mint egy mozifilmben úgy láttam, tehetetlen voltam… a telihold magasan járt, én pedig egy minden emberi vonástól mentes vadállattá változtam. Próbált szólítgatni, de mit hitt? Nem tudom. A menekülése pedig olaj volt a tűzre. Kiváltotta az ősi ösztönt…hogy vadászni kell… Megbotlott, majdnem elkaptam, amikor egy varázsige hallatszott…
A következő kép már teljesen más. Jön fel a nap és ismét magam vagyok. Ő ott volt egy halom ruhával, amit gyorsan kapkodtam fel magamra. Még ezek után sem ijedt meg. Hát nem érti, hogy előbb-utóbb a vesztét fogom okozni? Hogy nézhetnék ezek után a szemébe, hogy tudom mi vár rá mellettem?
Azóta kényesen ügyelek arra, hogy kerüljem. A legnagyobb baj, hogy ugyanúgy vágyok rá, mint annak idején először, de az érdekeit szem előtt kell tartanom. Többet ér annál nekem, hogy egyszer megöljem…*