Egyre aggasztóbb a helyzet. A varázsvilág történései kezdenek kihatással lenni a mugli világra is, ami a lelepleződéssel fenyeget. Számos szörnyű dolog történt már így is, de most talán minden rosszabbra fordult.
Az utóbbi időkben elfogtam néhány meglehetősen sötét fickót, de egyikből sem tudtam kiszedni, hogy mit terveznek a Halálfalók. Sajnos az igazi baj csak ezután történt, amikor elszabadultak a dementorok, ráadásul rabok is megszöktek. Így hát félre kellett tennem a vallatásokat és a Rend tagjaként egy újfajta munkát kaptam.
Éppen ezért vagyok itt, London külterületén, ahol különös dolgok történnek. Egy elhagyatott játszótéren várakozom, állítólag a segítőmet is ide rendelték. Miközben egy padon ücsörgök, a kapott információkat olvasgatom. Szokatlan köd telepedett a környékre, amiben fura zajokat hallani. Ráadásul több ember is eltűnt, de már egy halottat is találtak.
Ahogy körbenézek, nem kell sokáig meresztenem a szemem, hisz a köd teljesen körbe vesz. A látótáv pusztán néhány méter. Fura zajt viszont nem hallok, úgy tűnik most még elkerült az a valami.
Nem tudták megmondani, hogy mire készüljek, ráadásul a társam neve sem mond sokat, éppen ezért harcra készen jelentem meg. A ruhám egyszerű, nem libeg rajtam, ha megmozdulok nem keltek vele zajt. Kopaszodó hajam néhol az égnek áll, ráadásul most még a szakállam is elég hosszú így az állam alatt össze van fogva egy kisebb varkocsba. A szememet egy speciális anyaggal festettem ki, ami leginkább arra szolgál, hogy megvédjen akkor, ha megpróbálnak elvakítani.
- Hol van már Cedar? - dünnyögöm magam elé, miközben idegesen topogni kezdek.