Kedves Narcissa,

levelemet kezdhetném valahogy így: Hogy vagy? Minden rendben van Veled, ott a messzi Brazíliában? Nem györör hiányom annyira, ugye?
De fölöslegesnek érezném, minthogy te sem kerestél emgem, így hogylétem sem számít neked igazán, érdeklődő üzeneteid minduntalan várni: felesleges.
Sajnálatosnak tartom, hogy édesanyád többet tud rólad, mint saját férjed, immáron hátsó sorba száműzött rokonod. Levelemmel felzaklatni Téged cseppet sem akarlak, magyarázatod majdhogynem felesleges, kimagyaráztam magamat és Téged édesanyád kérdései, esetleges aggodalmai alól. Afelől, hogy én helyetted is mindent megoldok, kétséged se legyen, nem engedném hogy csorbát ejts a néven amit már Te is büszkén viselhetsz. Mindazonáltal reménykedem benne, hogy nem felejted el ki vagy, s mi is a Te pontos feladatod, szereped házasságunkban. Ne feledd: a nevünk sértésével nem csak magadat, engem is veszélybe sodorhatsz, én pedig képtelen lennék a kitagadástól megmentemi Téged!
Levelem végéhez közeledve szeretném, hogy tudd hazavárlal karácsonyra, megjelenésed nemhogy illendő, kötelező. Remélem te is annyira várod a viszontlátást mint én magam!

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Lucius!

Én pedig válaszolhatnék. Igen, minden a legnagyobb rendben van velem. Jól vagyok, legalábbis jobban, mint otthon valaha is voltam.. és lehettem volna. És bár lehetséges, hogy jobban tenném, ha be sem ismerném neked, de a hiányod valóban nem olyan fájdalmasan gyötrő, mint azt annak idején, az elutazásom előtt gondoltam. Sajnálom, de semmit sem tehetek ellene. Igazából nem is tudnék.
Félre ne érts, kérlek, nem szeretném, hogy az én érthetetlen érzésem miatt fájjon a szíved-lelked, sem pedig azt, hogy mérges légy miatta. Ellenkezőleg, a megértésedet tulajdonképpen kimondottan jó néven venném. Még meg is köszönném.
Mellesleg, nemcsak te és az édesanyám vagytok azok ketten, akik merően keveset tudnak rólam. Másnak sem árulok el a jelenlegi önmagamról kelleténél többet. Viszont a felesleges kíváncsian érdeklődő körök lefutása helyett inkább annak örülnék, ha megelégednétek annyival, hogy valóban jól vagyok. Igen, te is. Igazából főként te.
És nem kell, hogy aggódj. Tudom, hogy a feleségedként mik a kötelességeim. Ha te véletlen nem is, én azért még minden egyes kiejtett szavadra emlékszem, amiket a kúriátok erkélyén állva olyan rendíthetetlenül ecseteltél nekem. Megjegyeztem egy életre, és soha sem fogom elfelejteni, erre igazán megesküdhetek neked. Ahogyan arra is, hogy ezentúl nem fogsz majd csalódni bennem. Sem te, sem pedig a családjaink.
Az ünnepekkel kapcsolatban viszont semmit sem ígérhetek neked. Egyelőre még nem. Túlságosan is kíváncsi vagyok arra, hogy Brazíliában vajon hogyan is élik meg a karácsonyi percek kavalkádját, hogy képes legyek csapot-papot itt hagyni a megszokott, már-már unalmas hagyományaink miatt. Remélem te sem fogod olyan nagyon fájlalni a hiányomat, férj-feleségként úgyis elég ünnepet töltünk majd még együtt ahhoz, hogy egyszer majd megunjuk egymás társaságát.

Kedves Narcissa,

ha fel nem tett kérdéseimre a válaszaid érdekelnélek, egészen biztosan megnyugodnék most, hiszen mit kívánhatnék mást, mint a Te jó létedet? Akkor talán örülnék is neki, hogy hiányom nem mar méregként, bár egészen biztosan kétségeket keltene bennem, de mint mindketten bizonyosak vagyunk felőle, kérdéseimet fel sem tettem, így a válasz: felesleges.
Úgy gondolom, hogy megértésemet neked ajánlhatom, ha már másom nem is kaphatod meg, de a köszönöm amit adnál érte, vajmi kevés. Mással kell előrukkolnod Kedvesem, túl sok mindent teszek Te érted, hogy ennyivel beérjem, továbbá emlékeztetnélek, hogy nem barátod vagyok hanem a férjed.
Megelégednem fölösleges, jóléted felől nem is érdeklődtem, levelem csupán azzal a céllal kelt, hogy felhívjam figyelmedet minden kötelességedre, elvárt viselkedésedre, és az én különös kérésemre, melyre válaszod - szinte az egyetlen lényeges mondatot - csalódottan olvastam.
Nem értek veled egyet Kedves, feleségként köteles vagy az ünnepeket mellettem töltened, s habár biztos vagyok benne, hogy Brazíliában érdekesebb társaságot találtál énnálam, reménykedem benne, hogy viszontlátásunkkor nem kell félnem esetleges állapotodtól.
Ugyanakkor szeretném a tudomásodra adni, hogy első levelembe nem kértelek, s döntésed efelől nem igen van. Az ünnepeket idehaza fogod tölteni velem, és megajándékozol azzal amivel régóta tartozol, hiszen házasságunk majdhogynem érvénytelennek mondható. Ezúton figyelmeztetnélek és szolgáltatásaimat egyaránt ajánlanám fel, ha hazatérted számodra gondot jelent, én magam is elehetek érted.


Üdvözlettel:
a Férjed

.

Végül is nem csalódtam benned, bár nem is vártam tőled semmit sem, semmi mást legalábbis a megszokott érdektelenségen kívül. Még talán meg is lepődtem volna, ha a számodra mégiscsak valószerűtlen hiányom miatt írtál volna nekem levelet, nem pedig azért, hogy ezúton is emlékeztess a házasságunkkal pusztán csak végérvényesen megpecsételt kötelességeimre. De ne aggódj, mint említettem már, én soha sem felejtek.. És azt is garantálhatom neked, hogy mindenféleképpen betartom, amit megígértem neked, és veled együtt a családomnak egyaránt.
De még nem most, és nem is az ünnepek alatt. Végre-valahára neked is meg kellene, hogy értsd, ha még eddig nem sikerült megtenned, hogy a külföldön töltött egy év nélküled, mindenki, és minden más nélkül úgy kell nekem, mint éhező embernek egy falat kenyér. Nevezhetjük akár orvosságnak is, gyógyírnek az elszenvedett tragédiákra, és a szűnhetetlennek bizonyuló fájdalmakra egyaránt. Mint a férjem, ezt neked is figyelembe kell venned, hogy a lassan, de annál eredményesebben eltelő idő végeztével egy olyan feleséget kapj vissza magad mellé, akit te is megérdemelsz, és, aki ezáltal tökéletes díszévé válik majd a Malfoy névnek.

Utóirat:
Mellesleg, nem én vagyok az a személy kettőnk közül, akinek tartania kellene egy esetleges gyermekáldástól, ha jól emlékszem.

Kedves Narcissa,

nem tudom már másképpen a tudomásodra hozni,hogy haza kell jönnöd. Mindenféle ha, és egyéb kifogások feleslegesek. Talán ha kérésemet mézes-mázos köntösbe rejtettem volna, a te válaszod is elfogadhatóbb lenne számomra, de jobbnak láttam egyenest a tudomásodra adni elvárásomat. Mérhetetlen csalódás ez számomra, hogy - habár kifejezted, hogy hiányom nemhogy meg nem égetett, de még csak meg sem érintett - egyetlen akaratomat, mely szerint az ünnepek alatt szeretnélek viszontlátni, visszautasítod, arra kényszerítve ezzel, hogy hiányodat és az esetlegesen felmerülő kérdéseket, helyetted is magam oldjam meg.
Utóiratodat pedig nem találom helyén valónak, a puszta feltételezés semmit sem ér.


Üdvözlettel:
a Férjed

.

Nem hiszem el, hogy egyszerűen képtelen vagy megérteni engem, sem pedig azt, hogy szükségem van még egy kis időre. Már kezdtem jól érezni magam, elfelejteni minden rosszat, ami az utóbbi időben történt velem, illetve velünk, de, amint hazamennék, újra csak azokat a borzalmas pillanatokat látnám magam előtt. Valóban ezt szeretnéd? Tényleg ennyire nem érdekelnek az érzéseim, ahogyan én sem? Nem akarok megint szenvedni, már így is bőven elég volt egy életre.
Abban pedig biztos vagyok, hogy mindent meg tudnál oldani nélkülem is, ahogyan valószínűleg eddig is tetted. Minden bizonnyal jól, hiszen kimondottan jó vagy ebben, tudom, éppen ezért ezt le sem tudnád tagadni előttem.
Ahogyan azt sem vagyok képes elhinni, hogy megpróbálod elhitetni velem, hogy semmi sem történt közted, és aközött a.. nő között. Vagy inkább lány, nehezen nevezhető még másnak. Bár neked erről minden bizonnyal más a véleményed, ahogyan arról is, hogy én miben hihetek, és miben nem.
Tényleg, miért nem itatsz vele százfűlé-főzetet, és tartod magad mellett őt Mrs. Malfoy-ként az ünnepek alatt? Talán, sőt biztosan, még az elmaradt nászéjszakánkat is szívesen elhálná veled.

Kedves Narcissa,

megértettelek. Önön vágyaidat mindenki más fölé helyezed, s terajtad kívül más érzelmei neked nem számítanak. Ennek tudatában remélem különösen kellemesen fogod eltölteni az ünnepeket, magányban s egyedüli gyógyulásban, miközben te összeforrsz, más szétesik. De semmi gond Kedvesem neked mással törődni nem kell, a lényeg, hogy Te érezd jól magad, Te elnyeld a múlt sérelmeit, Te új emberként térj vissza.
Melyik nőre gondolsz Kedves? Nevén nevezni nem tudnád azt akivel vádolsz engem, s vádad ezáltal: érvénytelen. De roppantul érdekelne, hogy a nyugalom szigetén, a gyógyulás magányában, hiányom mindenféle gyötrése nélkül, miért foglalkozol te énvelem? Miért érint téged, hogy mit teszek, ha a kérésemnek sem vagy képes eleget tenni?


Üdvözlettel:
a Férjed

.

Tévedsz, Lucius, megint. Mostanában talán túlságosan sokszor is..
De, igen is számítanak. Te is számítasz, a családom is számít, mindig is számítottatok. De egyszer az életben talán eltekinthetsz afelett, hogy magam mögé sorollak titeket, és önmagam helyezem előtérbe, nem másokat. Talán már megérdemlem, egy kicsit legalábbis. De félre ne érts, kérlek, nem sajnáltatni akarom magam. Ellenkezőleg. Nem szeretném senki szánalmát sem érezni. Még a tiédet sem.
Ha akarnám, tudnám. De a neve abszolút nem érdekel. Valószínűleg az téged sem, más tulajdonsága már annál inkább..
Kérés? Követelés az inkább, kedvesem. Talán, ha tényleg kérésnek szántad volna, ha valóban látni szeretnél, tudni, hogy mi történt velem a külön töltött idő alatt, nem pedig egy kötelező megjelenésű családi ünnep alkalmából szeretnél (, ha szeretnél egyáltalán) viszontlátni..

Kedves Narcissa,

köszönöm őszinteségedet, de mint mindenki más én is ember vagyok. Elfogadom azt amit mondasz, hiszen mást nem is tehetnénk, habár minden jogom meg lenne hozzá, hogy hazarángassalak, nem fogom megtenni. Élvezd Brazíliát, élvezd a szabadságodat, mert a tanévnek hamarosan vége, s akkor haza kell térned, s az otthonod immáron mellettem van, itt a Malfoy-kúriában.
Még mindig nem értem miről beszélsz, s miért érdeklődsz ezután, messze jársz, s én férfi vagyok, magányos férfi, kinek a felesége egy napot is megtagad tőle. Mi vársz tőlem igazán?
Tévedsz, ez nem csak a családi eseményről szól, látni is kívánlak, s talán nem hiszed el nekem, s nem tudom miért kételkedsz szavaimban, de az asszonyom van, ha másban nem is ebben biztosnak kell lenned,ott a gyűrű az ujjadon, vagy tán attól is megfosztottad magadat, hogy felejthess?

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Nem értelek, Lucius. Amíg otthon voltam, melletted, testközelben, a menyasszonyodként, majd a feleségedként, addig nem kellettem neked. Pedig lett volna rá egy igencsak velős okod, hogy kelljek. Hogy kelljünk egymásnak. De még akkor sem tartottál rám igényt úgy igazán.
Akkor sem szóltál semmit, mégcsak nem is ellenkeztél szenvedélyesen, hogy ne menjek el és hagyjalak el, amikor egy időre Brazília mellett döntöttem.
Mondd hát, kérlek, mostanra mitől változtak meg az érzéseid? Azonkívül, hogy a feleséged vagyok és a kötelességem lenne veled és melletted élni, amit nálad jobban senki sem tud határozottabban szajkózni, mindezeken kívül miért is kellene mindössze egyetlen szavadra hazatérnem? Csak egy őszinte indokot ossz meg velem, aminek semmi köze sincs a kötelességtudathoz, amit a gyűrűsujjamon helyet foglaló ékszerrel fogadtam és ismertem el, és ígérem, megfontolom a.. kérésedet.
És akárhiszed, akár nem, soha se venném le..

Kedves Narcissa,

mint feleségem te sem igyekeztél közelebb férkőzni hozzám mikor itt voltál mellettem, akkor te csak kötelességet teljesítettél, s lám ebből is én vagyok a hibás. Tán erőltettem volna rád magad, s férfihoz nem méltón erőszakkal vettelek volna rá minden kötelességedre? Tán nekem kellett volna irántad esedezni, s teérted minduntalan vágyakozni?
Nem elég indok ez számodra, a kötelesség? De ám legyen, indokokkal kell a feleségem hazacsalni, ahelyett, hogy magától érkezne. De örökre nem menekülhetsz el előlem, mert én itt leszek, s neked haza kell majd térned, s mellém kell lefeküdnöd, s asszonyomnak kell lenned, hiába ellenkezel, hiába küzdesz ellenem.
Nem érzem jól magamat Narcissa, lassan megőrülök.

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Mert egyszerűen nem éreztem azt soha sem, hogy akár csak egy minimális erőfeszítéssel, de többet jelentenék neked, mint egy eleve elrendelt házasság megpecsételése. A feleségeddé váltam, de már előtte megszegtem a fogadalmam egy részét: nem szültem meg a gyermekedet. Azt sem tudtam már, hogy ezek után mit vársz tőlem. És az igazat megvallva azt sem, hogy én magamtól..
Nem elég. Most éppenséggel nem. Jelen pillanatban, hogy hazatérjek hozzád, valami mást szeretnék olvasni tőled, ha hallani nem is fogom még. Valami olyat, amire már régóta vágyok, valami mást, amiért már a jegyességünk kezdete óta áhítozok. Vagy még azelőttről, már magam sem tudom.
Már miért őrülnél meg, Lucius? Ismerlek, legalábbis azt hiszem. Erős vagy, határozott, és elszánt. És bár fogalmam sincs mi zajlik most ténylegesen körülötted, a történtek ellenére én hiszek benned, mindig is hittem, bármit is tegyél.

Kedves Narcissa,

a gyermek meghalt, s fogadd most már ezt el. Én is megtettem, s neked is ez lenne a dolgod. Lesz majd másik, lennie kell másiknak, de most már ideje lenned újabb problémákon aggódni kedves , nyakunkon a karácsony, s a tavaszra bált is kell tartanunk. Nőj föl Narcissa! Ideje van!
Pontosan ez a probléma, az én problémám, hogy semmit sem tudsz rólam. Nem is számít. Megoldom a problémám, ne aggódj.

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy a felejtés ilyen egyszerűen és könnyen megy. Vagy csak szimplán érzéketlen, ha a fájdalmat, amit átéltünk, képes vagy személytelen ünnepekhez és bálokhoz hasonlítani. Talán nem nekem, vagy legalábbis nem egyedül kellene felnőnöm!
Jobb lenne, ha minden egyes piszkos kis titkodat tudnám? Valóban azt szeretnéd? Egyáltalán engednéd, hogy segítsek neked? Nem lennél olyan makacs és konok, mit szoktál?

Kedves Narcissa,

s mit kellene a fájdalommal kezdenem, mikor a feleségem országokkal arrébb múlatja el az időt, nélkülem? Mond Narcissa mit vársz tőlem, mit tegyek? Zokogjak, s bánkódjak, könyörögjek teérted?
Hogy jobb lenne-e azt nem tudhatom, de könnyebnek mind bizonnyal az lenne. Hű társam vagy, s úgy is kellene viselkedned.
Elutazom hozzád.

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Felejtened? Déjà vu..
Szerinted én olyan jól szórakozok, mint te azt képzeled? Hogy csak úgy habzsolom az életet, miközben rajtad, az otthonülő férjem keserűségén nevetek? Ennél nagyobbat nem is tévedhetnél. Nem azért utaztam el, hogy ezt tegyem. Pláne nem veled.
Lojális vagyok hozzád, még mérföldekkel arrébb is. Esküdjek meg rá, talán?
Szükség van erre?

Kedves Narcissa,

szeretnéd, hogy ne legyen rá szükség?
Üdvözlettel:
a Férjed

.

Fogalmam sincs..
Ténylegesen miért jönnél? És, ha megkérhetlek, a kötelesség szót ez egyszer mellőzd a szótáradból!

Kedves Narcissa,

őszintén? leginkább magam miatt s miattad. lassan tényleg megőrülök. de hogy számodra elfogadhatóbb indokot is mondjak: hogy viszontláthassalak.
Üdvözlettel:
a Férjed

.

Ha igazán őszinte vagy, számomra nincs is már annál elfogadhatóbb.
És később hazatérnél nélkülem? Hagynád, hogy maradjak, megint egyedül?

Kedves Narcissa,

nem tudom, talán nem szívesen. de lehet, könnyen menne. nem tudom mit érzek, s hogy mit éreznék akkor.
Üdvözlettel:
a Férjed

.

Látod, valamiben mégiscsak egyetértünk. Én sem tudom mit érzek, sem pedig azt, hogy mit éreznék, ha hamarosan megjelennél mellettem.
De azt nem állítom, hogy nem hiányzol..

Kedves Narcissa,

ezt máris gondoltam. elcsavarták a fejedet a brazil férfiak, jól gondolom?

Üdvözlettel:
a Férjed

.

Már miért gondolod ezt? Adtam rá talán okot?

Kedves Narcissa,

az egyetlen dolog amiért nem szeretném, hogy hazagyere, az azért lenne, mert lenne itt velem valaki akivel nem akarom, hogy találkozz.

Üdvözlettel:
a Férjed

.