» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
88
25
19
25
20
18
31
17
3
3
5
5
5
264
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans
Friss posztok
pergamentekercseink

Dorcas & Avery prof.
Today at 10:39
• • • • • • • • • • • • • •
Dorcas M. Meadowes
fucked up night - jo & jim
Today at 0:14
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Nem olyan biztos hogy követned kellene!
Today at 0:13
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Charlotte & Richard
Yesterday at 23:55
• • • • • • • • • • • • • •
Charlotte Avery
Cataleya & Eric
Yesterday at 23:05
• • • • • • • • • • • • • •
Cataleya Nazario
Játszótárs kereső
Yesterday at 22:10
• • • • • • • • • • • • • •
Alistair Crannach
Running up that hill
Yesterday at 21:39
• • • • • • • • • • • • • •
Deena Shacklebolt
Hiányzásnapló
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
Mr. Avery && Marie
Yesterday at 20:36
• • • • • • • • • • • • • •
Marie A. Marlowe
we're blood brothers
Yesterday at 20:22
• • • • • • • • • • • • • •
Jim L. Gallagher
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

i quit drinking for good, i drink for evil



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
88
▽ Reagok :
57
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
jelena hadid ▽



»
» Vas. 3 Dec. - 23:04

Egerton&Harley


Két év telt el, mióta végeztem a Roxfortban, ám még mindig nem találom a helyem a világban. Utazgattam, olyan helyeken jártam, amelyekről álmodni sem mertem volna, de úgy gondolom, hogy eljött annak az ideje, hogy visszatérjek és a jövőmmel kezdjek foglalkozni. Az, hogy járom a világot és új varázslények után kutatok, mint ahogy terveztem, nem éppen életbiztosítás. Már abban sem vagyok biztos, hogy vissza kellene mennem a Roxfortba tanársegédként és tanítanom kellene. Talán az lesz a legjobb, ha kikérdezem a szüleimet, akiknek általában tojok a véleményére, hogy szerintük mi lenne a jó számomra. Már az is épp elég rossz érzéssel tölt el, hogy a húgom, Marlene, előrébb van, mint én.
Talán ezek azok a gondolatok, amelyek miatt most itt vagyok. Egy újabb este, egy újabb bárban, azért hogy legalább az alkohol mámorában jól érezzem magam. Így csúsznak vajon le a muglik is, amikor nem tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel? Lehet, hogy több párhuzamot lehet felállítani köztünk és azok az említésre is méltatlan senkik között.
- Jó estét, egy négyes vodkát szeretnék – sétálok oda a pulthoz és közlöm a kívánságom. Sokkal színpadiasabb lenne ez a jelenet, ha whisky-t kérnék, de sajnos annak nem szeretem az ízét, így maradok a jó öreg, orosz italnál. Mindenesetre gyorsabban üt. – Köszönöm – bólintok, amikor elém rakja a poharat a srác és gyorsan ki is fizetem azt. Nem tervezek sokat költeni ma este, hiszen nő vagyok. Mire vannak a férfiak, ha nem arra, hogy elszórakozzam velük és meghívassam magam annyi italra, amennyire csak szeretném.
Miután lehúzom a vodkát ellököm magam a pulttól és bevetem magam a boszorkányok és a varázslók közé. Hatalmas tömeg van, nagyobb, mint amire számítottam, mikor elterveztem, hogy itt töltöm a ma estém. Éberen pillantok végig minden férfin, míg nem meg nem állapodik a tekintetem egy magas, izmos, hosszú, szőke hajú egyeden. Kaján mosolyt küldök a srác irányába, majd megfordulok és a pult felé megyek. Talán vette az adást, talán nem, de nekem szükségem van még egy italra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
8
▽ Reagok :
4
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Christopher Mason



»
» Szer. 27 Dec. - 0:45
Holdfelkelte, naplemente… egybefolyik, mint a napok, hetek, s hosszú évek.  a monotonitás elmossa a határokat, s az ember egy pillanatra néz csak félre, máris elveszti a világa feletti uralmat. Legalábbis rosszabb esetben. Szerencsés vagyok, hogy ez rám nem mondható el, hisz lételemem a félrenézés, gondolkodás. Nekem ez a világom, s egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy bármikor is kicsússzon kezemből a gyeplő. Ezt hittem egészen tegnap reggelig, ám mikor megláttam az éjjeliszekrényemen egy gondosan összetekert, mattfekete szalaggal átkötött pergament, egyből tudtam, hogy mire számíthatok. Sokszor volt már arról szó, hogy a Nagyúr feladatot bíz majd rám, ám nem gondoltam volna, hogy ezt már másodéves koromban megteszi.
Tegnap délben már teljes harci díszben vettem ki Madam Rosmerta egyik lepukkantabb szobáját Roxmortsban, és gondosan elrendeztem a kipakolt ruháimat a szekrényben. Sokáig leszek itt, és a táskában csak összegyűrődnének az ingjeim. Tudom, csak egy pálcaintés lenne az egész, hogy helyrehozzam a problémát, de inkább meg sem adom a gyűrődés lehetőségét. Nem szeretem, ha rendezetlenek a ruháim. Vagy a szobám. Összességében mondhatni rám, hogy igényes vagyok. Ezt természetesen megköveteli a származásom, és a családom ranglétrán betöltött szerepe is. Már ha családnak nevezhetek egy olyan triót, amelyben az egyetlen nő a húgom. Számomra ugyanis egy igazi családba kell egy szerető, gondoskodó anya. Húgomnak sajnálatos módon ez nem adatott meg oly sokáig, mint nekem. Pedig, ha édesanyánk nem halt volna meg, talán én sem lennék itt karomon egy fekete billoggal. A múlton azonban kár ennyit gondolkodni. Nem törölhetem ki azt a napot, mikor édesanyám megbetegedett.

Az igényesen megfaragott, mára enyhén megkopott falióra nagymutatója a tizenketteshez ér. Ez pedig azt jelenti, hogy kezdődik… Nem csak én foglalkozom az üggyel, így ma még csak egy viszonylag lazának nevezhető ismerkedés lesz az egyik kisebb, ám annál felkapottabb szórakozóhelyen. Az iszogatás elvégre tökéletes módja egy-egy szép barátság megkezdéséhez...
Mikor megérkezek a pergamenre leírt helyre, az az érzésem támad, hogy mindenki egem figyel, holott bizonyára senkit sem érdeklek. Beteges ez a leküzdhetetlen paranoia, bár már egy ideje beletörődtem, és nem is erőlködök, hogy eltüntessem. Lehet, még hasznát veszem.
Hamar megpillantok egy sebhelyes arcú, nagydarab, jócskán részeg férfit, így megindulok feléjük. Kétség sem fér ahhoz, hogy ők azok. Már láttam őket, mikor megkaptam a Sötét Jegyet. Nem lehetnek rossz arcok, ha máris berúgtak, bár én nem tervezek ma este túl sokat inni. Csak az hiányzik, hogy elkezdjem mutogatni vadidegen embereknek az alkaromat…
A srácok hamar észre vesznek, és a lehető legnagyobb örömmel, meg egy korsó lángnyelvvel üdvözölnek. Viszonzom a mosolyukat, és természetesen elfogadom az italt. Nem akarom, hogy unszimpatikussá váljak rögtön az első pillanatban. Legurítom hát az erős italt, és ahogy végigmarja a torkom, kicsit megrázkódok. Nem vagyok ehhez hozzászokva, de ahogy a fiúkat elnézem, most elérik, hogy mindennapos legyen számomra az ilyesmi…
Már lement pár pohár alkohol a torkomon, és kezdem érezni, hogy megteszi a hatását, de még észnél vagyok, csak jó a kedvem. Természetesen az erős whisky helyett inkább csak sört ittam, de ez sem mindennapos, szóval üt.
Épp meg akarom említeni, hogy én most elmennék egy kicsit levegőzni, mikor hatalmas ováció tör ki az asztalnál, és a legjózanabb újdonsült barátom értetlen tekintetemre már bele is kezd a magyarázatba. Jobban mondva, egy volt évfolyamtársam felé lök, azzal a jótanáccsal, hogy Fektesd meg a szexi bigét!
Már elindultam, szóval nincs visszaút, ezért a lány mellé lépek, aki idő közben a pult mellé került. (Állítólag eddig nem ott volt.) Nem jut eszembe a keresztneve, de azt tudom, hogy McKinnon, ráadásul a legnormálisabbik.
- Szia! - ennyi alkohol után már mit sem adok az illemre. Meg egy ilyen helyen nem is szokás gondolom magázódni, meg kezet csókolni, ha veled egykorúval találkozol. Nem is teszem. - Elnézést az ismerőseim viselkedése miatt… - intek a fiúk felé, akik árgus szemekkel figyelnek minket, de csak amíg egy mérges pillantást nem vetek feléjük. Nem túl érett bagázs, annyi szent.
- Meghívhatlak egy italra, Harley? - azért mégsem vagyok tajparaszt. Ez a minimum, és szerencsére a neve is eszembe jutott idő közben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
88
▽ Reagok :
57
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
jelena hadid ▽



»
» Csüt. 28 Dec. - 22:22

Egerton&Harley


Roxmorts. Az apró település, amely mindig felüdülést hozott az iskolás éveimben, hiszen kiszakadhattunk végre a többiekkel a kastély falai közül, s ha nem is mentünk túl messzire, egy kis levegőváltozás jól esett. Emlékszem, amikor sorra kértük ki a vajsöröket Madame Rosmerta-nál és csak pletykáltunk az italok felett. Többnyire csak a fiúkat beszéltük ki na meg persze a sárvérűeket, a nyomorékokat és még sorolhatnám, de világmegváltó dolgok sosem kerültek a terítékre. Hiányoznak a régi idők. Izzy-ről már azt sem tudom mikor hallottam utoljára, míg Carrie halála nagyon megviselt. Azt hittem a mi hármas fogatunk egy életre szól, de a sors közbeszólt és egyedül maradtam talpon közülünk.
Felesleges is ilyen mély és depresszív gondolatokat ébreszteni, amikor itt vagyok egy bárban, ami tele van jobbnál jobb pasikkal és ahol kellően lerészegedhetek anélkül, hogy bárki botrányt csinálna belőle. Az alkohol túl jó ahhoz, hogy veszni hagyjuk és ne fogyasztjuk, nem is értem azon egyedeket, akik elutasítják és játszák a szentet. Ki nem állhatom mindet!
Még sosem láttam ennyi embert itt, mint amennyi ma este van. Nem rémlik, hogy valami híres fellépőt hirdettek volna meg mára, így nem értem mi ez a tumultus. Talán pont mára lett elege mindenkinek az életből és úgy gondolják majd ma kiadják magukból a gőzt. Ha ez így van, akkor jól teszik, ám ha nem, akkor is egy piros pont, hogy idetódultak.
Nem vallom magam alacsony lánynak és szürke kisegérnek sem, de úgy érzem, hogy ennyi ember között a pultnál eléggé eltűnök. Nem én vagyok az egyetlen lány itt, akin megakadhat a férfiak tekintete, ami furcsa, hiszen nem ehhez vagyok hozzászokva, ám mégis felém közelít a szőke hajú, izmos srác. Kaján mosoly terül el az arcomon, amikor hallótávolságon belülre érkezik. Kissé megdöntöm a fejem és úgy figyelem a srácot, hihetetlenül ismerős nekem, de nem ugrik be a neve. Valószínű, hogy még a Roxfortban találkoztunk tanulmányaink folyamán, hiszen körülbelül egyidősnek nézünk ki. Nem a legjobb a névmemóriám, de egy ilyen arcot, s testet nem könnyű a feledésbe taszítani.
- Szia neked is – köszönök vissza. Várom, hogy mi lesz a következő megszólalása, s titkon remélem, hogy nem valami gagyi csajozós szöveggel próbálkozik be. Annál még az is jobb, amikor konkrétan kijelentik, hogy mit akarnak. Néha még bele is megyek a dologba a móka kedvéért, na meg azért is, mert elég magabiztosak és bevállalósak. Nincs szükségem nyápic férfiakra a közelemben. – Ugyan, már fel sem tűnik az ilyesmi – legyintek egyet, s nem igazán térek el a valóságtól. Már régebben kiszúrtam a srácokat, akikkel ő volt, s akik illetlenül legeltették rajtam a szemüket és súgtak össze maguk között. Nem feltétlenül szeretek önteltnek hangzani, de ez mindig megtörténik, ha egy ilyen helyre beteszem a lábam. Nem meglepő.
- Ki vagyok én, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot? – kérdezem felvonva az egyik szemöldököm. Inni jöttem ide ma este és ha ez a srác csatlakozik hozzám, akkor igazán jól is elsülhet ez a kis szórakozás.
Tudja a nevem, ami arra enged következtetni, hogy valóban a Roxfortban már találkozhattunk, de akármennyire is töröm a fejem egyszerűen nem ugrik be. Illendő lenne rákérdezni vagy sem? Mindegy is, mindig is tojtam bele az etikettbe, ez nem ma fog megváltozni.
- Megtudhatom a neved? – kérdezem kíváncsian összehúzott szemekkel. Valahol legbelül érzem, hogy amint kiejti a száján a szavakat rögtön be fog ugrani és újra előjön a régi ja tényleg érzés.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

i quit drinking for good, i drink for evil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Algernon & Gwen – Good luck
» Evil never sleeps...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-