» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
11
▽ Reagok :
8
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Sophia Lillis



»
» Szomb. 9 Dec. - 12:01

Put the grenade pin

Birdyt elkapták. Lám ez történik, ha nem futsz elég gyorsan. De hogy mi is történik pontosan, azt még én sem tudnám megmondani. A feszültség itt van a levegőben, betölti az egész halványan megvilágított szobát. Egyetlen rossz mozdulat és a pattanásig feszült húr elszakad, és én nem tudom eldönteni, hogy el akarom kerülni, vagy éppen én akarok lenni az, aki elszakítja.
Ginger bőgése töri meg csak a csendet. Nem bírok ránézni, nem mintha én soha sem sírnék, de olyan csúnyán csinálja - az a sok hörgés és az arcába gyűlt vér - hogy feláll tőle a szőr a hátamon. Valahogy az általános nyugtalanság, a pánik és a kétségbeesés ott tükröződik a szemekben. Idegesen gyűrögetem a shortom szegélyét, aztán a bőrömet kapargatom a hetes kosszal a körmeim alatt, a horzsolásokkal tarkított térdeim még mindig remegnek a sok futástól.
Még Papa Ray is ideges, de közben már valami tervet szövöget. Ezt onnan lehet látni, hogy a szivar elaludt a szájában, nem füstöl többé és elfelejette meggyújtani. Ráncolja a homlokát, nagyokat sóhajt. Az egész olyan kétségbeejtő. Kénytelen az ajkaimba harapni, hogy abbamaradjon a remegés.
Máskor mindig Valt követtem, mert ő a tanárom, de ezúttal Birdy után rohantam, mikor meghallottam  a két füttyöt, ahogy egymást követve hasították élesen a levegőt, ami különösen nagy veszélyt jelent. Eddig még sohasem hallottam. Birdy ismeri a legeldugottabb kerülőutakat. Futottam, nem is gondolkoztam, végig ott volt előttem, aztán egyik pilanatról a másikra nyoma veszett, és én csak futottam tovább, el is tévedtem, s mikor valahogy ismerős útra terelődtem, és visszajöttem  a kajibához, már mindenki itt volt. Birdyt leszámítva.
Bűntudatom van, és nekem is sírásra görbül a szám, de nem jönnek a könnyek. És nem értem, miért érzek így. Mégcsak nem is a bátyám. Senkinek sem a bátyja, de olyan, mintha az lenne. Nem tudom, mit kellene érzenem, és olyan végtelenül dühít az érzés, hogy képtelen vagyok ülve maradni, pedig megmondta Papa Ray, hogy kussojunk és meg se moccanjunk. Én mindkettőnek ellenmondok, amikor talpra pattanok és ott termek előtte és számonkérően nézek rá.
- Mi történik most Birdyvel? Miért nincs már itt? – az a gyermeki kíváncsiság, amikor olyan keveset tudunk még a világról és olyan könnyen összekuszálódik minden. Mindenre választ akarunk, és ezzel sokszor a felnőttek idegeire megyünk. De én vállalom, ha az az ára, hogy Papa Ray ideges lesz rám, hazaküld vagy tudom is én, mi jöhet még ezután. Semmit sem tudok. És olyan igazságtalannak érzem, hogy képtelen vagyok a fenekemen ülni. És nem akarom, hogy azt mondja, minden rendben lesz, ahogy a felnőttek szokták hazudni. A legundorítóbb hazugság a világon.
in your hand, so you understand who's boss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
7
▽ Reagok :
5



»
» Csüt. 21 Dec. - 18:07

Tulajdonképpen egész nap bizsergett a bal hüvelykem, s tudtam, már mikor reggel felkeltem s rágyújtottam a brandys szivarra, hogy valami történni fog, de mint máskor, most is elhessegettem a gondolatot, hagytam elhessegetni a félkezű fapoénjaival, a spanyol örömlány ringó csípőjével, Birdy mélázásával, kiadós beszélgetésekkel, kapcsolatépítő bájcsevejekkel, olcsó rumtól bűzlők hazugságaival, s hagytam, minduntalan figyelmen kívül hagytam, mikor a félkezű poénjának a végén a zsaru koppant, mikor a szajha csípője az auror ölében landolt, mikor Birdy börtönökről mélázott, mikor a bájcsevejek félelemmé torkoltak, mikor a rum szagának ismerős illata Amerikára emlékeztetett. Ilyen alapon lehetne az én hibám is.
A hír hozzám akkor érkezett el, mikor egy minisztériumi ember mellett ültem: ő hétköznapi talárban, én dísztalárban, s míg ő lángnyelvet vedelt én szivarozgattam. Nem igazán figyeltem rá, a szemem a bent levőket pásztázta, de fel tudnám idézni mit mondott: adósságok a szerencse játék miatt. Ezen a ponton kellett volna neki felajánlanom a kölcsönt, s míg ő az én pénzemből próbálja visszanyerni a feleségét, addig én kérhettem volna valami sokkal nagyobbat: ha bármi történik, segít elsimítani.
De igazán nem volt alkalmam felajánlani, mert a félkezű megjelent a terem végén az ajtóban, ami felvezet a mi lakrészünkbe, a házba a sok szobával, a konyhába, s én akkor tudtam, tudtam ahogy a félkezű szája megrándult, hogy baj van.
S lám, itt álltok mind, remegve, félve csillanó szemmel, én pedig csak ülök a fotelben, a szivar kilóg a számból, s azon gondolkozom miért nem ajánlottam föl a hitelt annak a fasznak.
Rád emelem a szememet ahogy megszólalsz, s talán most tudatosul először bennem, hogy még mind itt vagytok, hogy még mind gyermekek vagytok, hogy mondanom kellene valamit, hogy meg kellene nyugtatnom mindőtöket.
- Most mindenki húzzon el fürdeni, aztán pedig vacsorázni és menjetek a dolgotokra. Értve vagyok? -
Rátok kell, hogy dörrenjek, s ti már oszoltok.
- De te maradj Lou.. ülj ide le, velem szembe.. -
Pohárért nyúlok s töltök neked is egy brandyt, eléd tolom a rögtönzötten odavarázsolt asztalra.
- Ittál már ilyet? -
Mintha nem hallottam volna a kérdésedet, mintha nem is történt volna semmi. De hát ismerhetsz, tudod, hogy milyen vagyok.
- Az egész nyarat azzal töltöd, hogy nekem lopsz, hogy kint rohansz az utcán, de miért? -
Rágyújtok s míg téged bámullak, feléd eregetem a füstöt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
11
▽ Reagok :
8
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Sophia Lillis



»
» Pént. 2 Feb. - 22:38

Put the grenade pin

Mintha valami delejes opium-álomból ébredt volna (hogy honnan tudom, mi az egyáltalán, annak is hosszú története van, és éppen Birdyhez kötődik), úgy néz rajtunk végig, mintha most nőttünk volna ki hirtelen a földből. Felemelkedik és szavai úgy dörrenek, hogy még én is összerezzenek, Ginger csak mégjobban rákontrázik, én meg már lódulnék is utánuk engedelmesen, ha vissza nem tartana, mikor a nevemen szólít. Jól emlékszem arra a napra, amikor először Lounak hívott hosszú hetek után, addig mindig csak kölyök voltam. Azóta valahogy ez a név is megtelt számomra tartalommal, lényeggel. Olyan engedelmesen bólogatok, mint egy hűséges eb a fejvakarás reményében. Ugyanakkor olyan büszkeség tölt el, hogy egészen kihúzom magam és egy-egy felsőbbrendű pillantást vetek a távozó mezítlábasok felé, és csak utána ülök le Papával szemben. Úgy tolja elém a poharat, mint ahogy a tárgyalópartnerei felé szokta, s ettől méginkább csak dagad mellkasom, az egóm talán el sem férne már a szobában, ha  a többiek nem hagytak volna neki elég helyet. Annyira megilletődök, hogy még a poharat is közelebb húzom magamhoz, belszagolok, és egy könnycsepp kibuggyan, ahogy a csípős alkohol gőze végigkúszik a szaglószerveimen.  De nem utasítom el, csak a fejemet rázom a kérdésére. Aztán felpillantok komolyan.
- Az egész nyarat azzal töltöttem, hogy odakint rohangáltam és magának loptam. És magának csak most jut eszébe megkérdezni, hogy miért?
Most persze azt hiszem, nagyon okos vagyok, s hogy milyen leleményesen kivágtam magam, de ha azt hiszem, hogy ennyivel megúszom, csak akkor vagyok igazán ostoba.
Lebiggyesztem az ajkam, és nagy, kerek szemekkel meredek rá, ahogy a járókelőkre szoktam, míg a figyelmüket elterelem, s a többiek kimetszik a zsebükből a hanyagul őrzött galleonokat és mugli pénzt.
A füst, amit felém ereget, csípi a szememet, de dacosan állom a tekintetét. Buta dolog lenne éppen most meghátrálni. Közben agytekervényeim szüntelenül dolgoznak valami ideillő replikán, de magamnak sem tudnám megmagyarázni. Csakugyan, miért rohangálok itt egész nyáron? Társadalmi felelősségvállalásból? Kalandvágyból? Egyik sem fedi igazán a valóságot.
- Mert jó vagyok benne – vonom meg végül a vállam hanyagul és ujjaim görcsösen a pohár köré fonódnak. Aztán lehajtom egy levegővétellel a Brandyt. Nyelvemre nem csak a keserűség tapad, hanem távoli tájak kecsegtető íze. Egészen elmelegedek és az arcomat is elönti a vér. A vöröhajúak átka.
- De én kérdeztem előbb – szólalok meg végül halkan, mint akit nem lehet megvezetni. – Mi történik most Birdyvel? – teszem fel újra a kérdés, mintha attól félnék, hogy először nem is hallotta.
in your hand, so you understand who's boss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
7
▽ Reagok :
5



»
» Pént. 2 Márc. - 12:38

Pimasz vagy, s pimaszságodról Amerika jut eszembe, ahol az emberek mertek küzdeni, az igazukért harcba szállni, s mosolyt fakaszt az arcomra, olyan melankolikus fajtát, melyből tudhatod, nem itt járok, nem ezen a vidéken kalandozom, máshol időzöm el, egy szebb és jobb helyen, olyanon mint amilyen a halál lehet, vagy a születés előtti élet. Magamra emlékeztetsz és az egykoron szeretett asszonyomra, kit esténként néha előengedek ketrecéből, s olyankor a fejemben táncol, ügyesen lépked, s régi emlékeket idéz, forró nyarakat a magas fák alatt elterülve, patakcsobogást, ami a házuk mellett folyt végig, s amibe beleveszett minden ártatlanság. Ha megtehetném, s a múltban bármit tehetnék, ha lenne oly időnyerő mely olyan távlatokba röpítene vissza, nem engedném annak az asszonynak, hogy megfertőzzön a lázadással a szabadság kecsegtetésével, az egyenlőség igazságával, nem hagynám magamat, én fertőzném, s abban a házban maradnánk, azok alatt a fák alatt, annak a pataknak a mentén, s a pálcákat ketté törném, hagynám a csordogáló vízen tovatűnni, s akkor nem itt lennék, akkor az élet egyszerű lenne, s szabad: egyfajta egyszerű szabadság, nem ilyen súlyos és terhes.
- Pimaszságod pofont érdemelne.. -
Rád dörrenek apai szigorral, s azt akarom, hogy szemedet mélyen az asztallapba süsd, s kezem elindul feléd, át az asztalon, de a csattanás helyett lágyan simít végig csatakos hajadon, mert ezért küzdünk mind, ezért vagyunk itt: hogy szabadok lehessünk, szabadon szólhassunk, s bárminemű meghunyászkodás nélkül élhessünk. S türelmesen várok várok a válaszra ami a kérdésemre kívánkozik, mert hát ez nem válasz, ez egyfajta kérdés, s közben a hajadat simítom újra végig, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát visszadőlhessek a kényelmembe, mintha semmi sem történt volna.
- Úgy gondolod, hogy jó vagy benne? -
Újabb füstfelhőt eregetek feléd, s nézem azt akivé itt lettél. Nemrég még csak egy csacska lány voltál, nyurga, s görnyedős, s nézd meg mi lett belőled : szabad szellemű.
Kérdésedre elnézek felőled, nem akarok válaszolni, nem akarom, hogy válaszolnom kelljen.
- Mész-e az idén iskolába Lou? -
Birdyre gondolok, a fiúra akiért most mind imádkozunk.
- Tanácsolok neked valamit, s erre jól figyelj! Ne kérdezz olyan dolgokat amikre te magad is tudod a választ! -
S szemem metszőn szalad a tiedbe, s tudod mire gondolok, hiszen mind csak rá gondolunk, Birdyre. De vele nem lesz semmi, a homályba vész, hisz csak egy szabály van, egy ami igazán fontos: soha ne kapjanak el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
11
▽ Reagok :
8
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Sophia Lillis



»
» Szer. 14 Márc. - 21:12

Put the grenade pin

Papa előtt sohasem tudtam, milyen az, ha valaki apai szigorral dörren rám. Az enyém annyira el van veszve a saját világában, annyira párhuzamos életet él a fejében és a kis találmányaival, hogy valahányszor minket is beavatott, mindig valami szertelen gyengédséggel fordult felénk, mintha valami szép nagyra nőtt páfrányok lennénk a ház végében, fogalma sem volt, hogy hogy kerültünk oda, de ha már ott voltunk, mindig volt hozzánk egy-két jó szava (többnyire ezek: Merlinre, de megnőttetek! ) De ha fegyelmezni kellett, ő mindig tiltakozott. Pedig én titkon vágytam arra, hogy valaki ráncba szedjen, hogy rámdörrenjen, ha ostobaságot csinálok vagy beszélek. Ezért csodáltam annyira Papa Rayt, aki nemhogy egy, de több mint tíz kölyköt képes volt egyetlen szóval megregulázni. Úgy tud dörreni, hogy még csak senkinek eszébe sem jut panaszkodni. Sőt, még valamiféle hálával is tekintenek rá, amiért emlékezteti őket, hol a helyük. De legfőképpen, hogy van helyük.
Úgyhogy már vártam, és amikor csak lehetett, kiprovokáltam. Kellemes bizsergető érzés vette birtokba a testem. De próbáltam leplezni, hogy élvezem, úgyhogy továbbra is nagy szemeket meresztek rá, időnként pislogva, de a tekintetemet nem veszem le róla, nem hajtom le a fejemet, s még akkor is egyenes háttal, merev nyakkal ülök, amikor a keze elindul felém, csak a ránc fut össze a homlokomon. És tényleg megérte ilyen kitartónak lenni, mert a fejsimítás azért mégis egészen más, mint pofont kapni. Még a többi kölyök között is szégyen, ha Papa Ray megüt. Mert ugyebár Papa pofonjait csak kiérdemelni lehet. Akkor nagyon béna vagy. Vagy nagyon akarod azt a pofont. De nem láttam sokat pofozkodni, ijesztő lett volna éppen a saját bőrömön tapasztalni.
Egy pillanatig belesimulok a tenyerébe, csak akkor hunyom le a szememet éppen csak egy pillanatra, de az a pillanat hamar elillan, válaszolni akarok a kérdésére. Valójában tényleg elég középszerű vagyok benne, Val-hoz vagy Birdyhez képest legalább is eddig a pillanatig, de hát ők a legjobbak és a legjobbakhoz mérni magamat egyfajta bátorságot meg persze határtalan ambíciót rejt. – Én tanulok a leggyorsabban – a válszom végül ilyen diplomatikusra sikerül. Másnak nem okozna gondot a szemébe hazudni, de Papa egészen más. Ő a vesémbe lát és ettől a nézéstől zavarba jövök, kényelmetlenül feszengek, de hűtlennek is érzem magam. – Meg ezekszerint most már Birdynél is jobb vagyok – ha a pimaszságnak vannak mérhető formái, most biztosan túlléptem a határt, de hát én csak egy gyerek vagyok, össze-vissza fecsegek. El is hallgatok egy pillanatig, és úgy döntök, talán itt az ideje megkóstolni az italt, de végül mégis megáll a kezem a levegőben és inkább a körmöm alatti koszt kezdem el piszkálni öntudatlanul.
- Megyek. Azt hiszem... – az előbbi magabisztosságom mintha szertefoszlott volna. Bizonytalanul tekintek a pohár italra, mintha attól várnám a választ. Muszáj mennem. Mint minden ősszel az elmúlt három évben. A gyomrom remegni kezd és a mellkasom fel-le liftezik a gondolattól, hogy a nyár mindjárt véget ér. Vajon ha megkérdezném, hogy maradhatok-e itt, elhajtana? Vagy rámdörrene aztán megint megsimogatná a fejemet?
Mégsem merek kockáztatni már. Még várok a megfelelő pillanatra. Inkább csak csenben bólintok a szavaira, hogy megértettem. Pedig még mindig nem értek semmit. Sőt, egyre kevesebbet.  
in your hand, so you understand who's boss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
7
▽ Reagok :
5



»
» Kedd 27 Márc. - 21:09

Rád mosolygom, olyan mosollyal amivel a kisgyerekeket ajándékozzák, akik túl nagy nyalókát szeretnének, vagy még egy szeletet a tortából, holott az előzőt sem ették még meg. Így mosolygom rád is, hiszen ilyet említesz, ilyen nagyon tömegválaszt, s láthatod rajtam, hogy többet vártam, valami különlegesebbet, szebben csengőt, megbotránkoztatót ahelyett, hogy gyorsan tanulsz. A te elméd még olyan nagyon fiatal, gyorsan is kell tanulnod, fogékonynak kell lenned, képesnek az újra, hiszen ezért vagy itt, mert nem a buta kisgyerek vagy aki nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a sokat a kevéstől, nem benned sokkal több vagy, s sajnálom, hogy nem fedezted még ezt fel magadban, el is gondolkozom: hát nem ez lenne mindennek a célja, az önismeret? Hogy minél jobban felfedezhesd önmagadat?
- Ennyi? Gyorsan tanulsz? Nincs valami jobb? -
Nem sértegetlek, csak szeretném, hogy tudd. Sokkal több vagy ennél, jobb vagy annál, mit amit hiszel magadról, csak ki kell tárnod az elmédet.
Aztán összeráncolom a szemöldökömet, nem értem mire ez a felszólalás, s próbálok beléd látni, de gyerek vagy, lehetetlenség téged megfejtenem,
- Az kétségtelen. Mindenki jobb nála, aki itt van. De aztán lehet, hogy semelyikőtök sem jobb, csak szerencsés, vagy épp szerencsétlen. -
Sa pont a mondat végén tényleg pont, érezheted, hogy nem kívánok erről többet beszélni, s látni is láthatod, hiába burkolózom a szivarfüstbe, a tekintetem elkomorodik, s merengővé válik, magam sem tudom mi lenne a helyes, mit kellene tennem, hogy kellene azon a gyermeken segítenem. Mert hát magára nyilván nem fogom hagyni, talán kiküldök valakit, hogy kérdezzen körbe.
- De ha olyan jónak hiszed magadat, mint amennyire mondod, akkor kinevezlek téged. Vezetőnek. -
S lehúzom a pohár italt.
- Helyes. Menj csak vissza. Valeriet is elküldöm idén, de ezt ne mond neki. Nem akar róla hallani. Szeretném ha.. figyelnél rá. Val.. tudod. Nehéz eset. Hadd ne kelljen folyton miatta aggódnom.  Megtennéd, hogy ott leszel mellette? Úgy vettem észre, hogy igazán jól kijöttök egymással. Kedveled?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

grenade pin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-