Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Avery prof. & Spenc - "meeting" EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Avery prof. & Spenc - "meeting"



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 17 Dec. - 0:55

Rich & Spenc




Nem áltatom magam olyasmivel, hogy akár most azonnal eltipeghetnék egy címlap fotózásra. Tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam, a legszürkébb önmagamnak is csak halvány mása vagyok. Sose voltam egy kirívó személyiség, talán csak a hajam színe az, amin megakad az ember tekintete, aztán meg el is kerekedik, mikor közlöm, gyárilag ilyen, mert hogy nem nyúlok hozzá semmilyen módon.
Persze mostanában ez sem néz ki mindig így, jelenleg is van még benne pár tollpihe, lévén a metamorf mágiám úgy dönt, most kezd velem poénkodni. Egyszerűen képtelen vagyok irányítani, így már nem is érdekel, ki előtt bukok le, az alakváltás mindig spontán, és nem mindig kellemes. Múltkor is majdnem agyontapostak, mikor pók lettem, de mit tehetnék? Előtte fél perccel láttam egyet. Mondjuk az sem volt kellemesebb, mikor szellem alakot öltöttem. Ezzel mindenképp kezdenem kellene valamit, csak a rémálmok múlnának már el. Hisz tudom, hogy azok a kiváltó okok. Azóta az este óta egyetlen nyugodt éjszakám sincs, még szerencse, hogy végzős vagyok, így foghatom erre, bár a legkevésbé érdekelnek a továbbtanulással járó macerák.
Egyszerűen még mindig ott lappang bennem, ha előbb érek oda, még tehetek valamit... akármit, de a prof, akihez épp vánszorgok, nem engedte, hogy időnyerőt használjak. Én nem tudom, miért ő volt az első, akihez szaladtam az ominózus éjszakán, talán, mert kivívta azt, amit sokan nem tudtak a hét év alatt, vagy rokonszenvesnek tűnt amiatt, hogy ő sem túl közkedvelt bizonyos körökben.
Annyira elgondolkodok, hogy hátraarcot kell vágnom, majd betérni a másik folyosóra, hogy elérjek a férfihez.
- Ne... ne kérdezze - kopogok természetesen, de mivel úgy küldtek hozzá, gyanítom tud az érkezésemről, így nem is zavartatom magam, egyből a tükör felé megyek, hogy megszabaduljak a tollaktól. Úgy mozgok már, mintha otthon lennék, de mi tagadás, sűrű látogató vagyok erre. Nem mintha bánnám.
- Van valami különösebb oka annak, hogy megint önhöz passzoltak? - eleinte volt még egy pár professzor, akin látszott a hajlandóság, hogy a szárnya alá vegyem - mindenkinek van kis kedvence, hiába tagadja -, de bennem viszont egy fikarcnyi késztetés sem volt eziránt, ám mikor kellett, legalább én dönthettem el, ki az, aki ér annyit a szememben, hogy elmondjak olyasmiket, amiket szinte senki nem tud a falak között.
- Megint vele álmodtam... ha hagyta volna, hogy visszamenjek... talán még élne - sóhajtva foglalok helyet, majd megrázom a fejem, mert valószínűleg nem ez az, amiért itt vagyok, hisz rengetegszer átrágtuk már az egészet. Arról nem is beszélve, hogy a prof. még akkor is mellettem volt, mikor elvitték apámat az Azkabanba.... miattam. Azóta se vacillálok azon, vajon jó döntés volt-e. Tudom, hogy most azt kapja, amit megérdemel, csak félek, hogy a "barátai" ezt nem így látják.
- Ahogy nézem, Ön se aludt jobban - döntöm kissé oldalra a fejem, noha tényleg közelebb érzem magamhoz, mint itt bárkit, azért nem felejtem el, hogy egy professzorral beszélek, nem pedig egy kebelbaráttal.


szószám ● megjegyzés :hee:
●●



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Richard Avery

Richard Avery

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Szer. 20 Dec. - 23:47
Spencer & Avery prof

Kedveltem és tiszteltem McGalagonyt, azon kevesek közé tartozott, akinek a szigorúsága és a keménysége ellenére mindig volt hozzám pár jó szava. Ennek ellenére viszont megmaradt diákkoromból az a természetes tartás a Griffendél rettegett házvezetőjétől, ami miatt most sem mertem nemet mondani neki. Figyelt a háza összes tanulójára, számon tartotta a terveiket, azt még inkább, ha valakinek nem voltak. Igazából meglepett, hogy hozzám küldte az egyik griffendéles lányt, még úgy is, hogy valóban személyesebb volt Miss Hoopwarddal a viszonyom, mint McGalagonynak. Nem gondoltam volna, hogy kienged egy ilyen feladatot a kezéből.
Spencer Hoopward nem egy gondterhes órát töltött itt az irodámban. Tanárként kötelességemnek éreztem, hogy odafigyeljek a gyerekekre, akiket tanítottam, rajta pedig a vak is látta, hogy bőven akadnak gondjai. Nem firtattam, egészen addig, amíg a barátnője meg nem halt. Pippa Frenward meggyilkolása az összes tanárt egytől egyig megrázta. Sok volt a haláleset mostanság, emberek tűntek el és rémtörténetekbe illő dolgokat lehet hallani, de az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez az igazán ártatlanokat elkerüli. Persze a világ sosem így működött, már rég meg kellett volna ezt tanulnom. A történtek után nem is volt számomra kérdéses, hogy a meggyilkolt lány barátnőjének biztosan hatalmas szüksége lenne egy forró teával egybekötött lelki segélyre. Éppen csak arra nem számítottam, hogy a felszín alatt több van gyásznál… Mikor hosszas győzködés árán sikerült rávennem Spencert, hogy ne hallgassa el a valóságot és ne cipelje a vállán ezt a terhet, az apja jelentette közvetlen veszélyről nem is beszélve, minden kétségem ellenére úgy éreztem, hogy jót cselekedtem. Ritkán voltam ebben ennyire biztos, de akkor igen. Nem büszkeség töltött el, pusztán csak annak a tudata, hogy valamivel jobb lett a világ akkor, mikor ez a diáklány vallott az auroroknak.
Tehát tényleg érthető volt McGalagony döntése azt illetően, hogy én érdeklődjek utána Spencer Hoopward jövőbeli terveinek és segítsek neki, ha arra lenne szükség. A mai sokadik kávémat szürcsölve és egy történelmi szaklapot olvasva vártam rá. A kopogásra összehajtottam az újságot és ledobtam az asztalomon halmokban álló mindenféle papír közé – sosem a rendszeretetemről voltam híres.
- McGalagony professzor megkért, hogy beszéljek veled néhány dologról. Megtenné ő is, de szerinte én hatékonyabb leszek. Reméljük, igaza van. – Szerettem volna azt hinni, hogy a diákjaim kedvelnek és megbíznak bennem annyira, amennyiben egy tanárban meg lehet. Nagyon rosszul esett volna, ha ennek az ellenkezője bizonyosodik be. Tényleg igyekeztem áthidalni a köztünk lévő szakadékot, még úgy is, hogy alapvetően nehézségeket okozott számomra kapcsolatot teremteni más emberekkel. Jobban éreztem magam a könyveim mögé bújva, talán öt olyan embert sem tudtam volna felsorolni, akinek cseppet sem feszélyezett a társasága. Nyilván két hely foglalt volt Rody és a kislányunk személyében.
- Ezt már rengetegszer megbeszéltük – ráztam meg a fejem. - A véleményem nem változott róla és igazából most nem is ezért hívtalak ide.
Azért biztatóan rámosolyogtam, nem akartam, hogy akár egy percig is kellemetlenül érezze magát. Bizonyos kérdésekben nem értettünk egyet, de most felesleges is lett volna ezzel foglalkoznunk, elvégre nem ezért kérettem az irodámba. Ahogy elnéztem, így is kellően hosszú és szürreális napja volt. Jobbnak láttam nem érdeklődni a tollak eredete felől. Tizenöt éve együtt éltem Rodyval, aki egy szívószállal is kárt tudott tenni magában, azok után már a szemem sem rebbent néhány nem odaillő tollpihe láttán.
- Én mindig jól alszom, csak keveset. Mindig találok valami érdekesebbet – vontam meg a vállam. - Kávét vagy teát esetleg?

Vissza az elejére Go down

Avery prof. & Spenc - "meeting"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-