» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

tea time
Today at 7:48
• • • • • • • • • • • • • •
Boyd Hamford
Ha nézed közben
Yesterday at 23:44
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Jr.
Kéremnebuktassonmeg
Yesterday at 23:43
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Julie &c Boyd
Yesterday at 19:28
• • • • • • • • • • • • • •
Boyd Hamford
Damage
Yesterday at 10:42
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
I don't like parasites or children of the night
Yesterday at 10:01
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
Deranged Delicacies
Yesterday at 0:52
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Hétf. 13 Aug. - 23:59
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
Angina pectoris
Hétf. 13 Aug. - 21:05
• • • • • • • • • • • • • •
Aristides Creekmur
Pornstache on the roll
Hétf. 13 Aug. - 0:21
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
4
▽ Reagok :
2
▽ Kor :
43
▽ Avatar :
David Tennant



»
» Vas. 4 Feb. - 0:19
Ritka alkalmak egyike, hogy Hóborc leadta a drótot valamelyik semmirekellő kis bugris hollétéről, de valamiért ilyenkor sem tudok hálásan gondolni a szellemre. Túl sok borsot tört már az orrom alá ahhoz, hogy bármikor is megkedveljem. Egyébként sem kedvelem a szellemeket. Olyan… átlátszóak mindannyian. Nem bízom bennük. Arra járnak, amerre akarnak, azt néznek meg, amit csak akarnak, és azon az emberi testen haladnak át, amelyiken csak akarnak. Mert megtehetik, csupán azért! Felháborító, Hóborc pedig különösképpen kedveli ezt a fajta tréfálkozást, holott cseppet sem vicces, mikor három órán át majd megfagyok, mert árnyékként követ, és olyasmiket kiabál, hogy „lefagyott az orrod, Fricsúr”. Most azonban hálásnak kellene lennem, mert bizony beárult egy kölyköt, aki állítólag trágyagránátokkal tömte ki a bájitalszertárat. Én azonban nem engedem, hogy az ott robbanjon. Teljesen rendben van, ha az ember fia-lánya nem kedvel egy tantárgyat, de erre ez a megoldás? Szerintem inkább gyakoroljanak, minthogy elmélettel tömjék csak a fejüket ezeknek a kis mihasznáknak. Én is lehettem volna ilyen… Én jártam a legjobban a családban, hogy kviblinek születtem. Elvégre, csak ezért hagytak életben. Csak ezért vagyok most itt, de azért mégiscsak szerettem volna idejárni. A maga módján varázslatos hely.
Idő közben leérek az alagsorba, és lámpával a kezemben csörtetek a szertár felé. Hamar szembe jön velem egy fiatal, alacsony kölyök, akit természetesen nyakon is csípek.
- Ahha! Megvagy, te kis mihaszna! - ha azt hitte, megmenekülhet, súlyos tévedésben élte eddigi pár percét, mert most megjárja. - Most szépen eltakarítod az összes gránátot, aztán indulhatsz is büntetőmunkára… - a szertár ajtajához érve jobban is meg szándékozom ismerni a kis vakarcsot, akit elkaptam, ezért feljebb emelem a lámpást az arca felé. Mikor azonban a fény megvilágítja vonásait, majdnem kiejtem kezemből az egyetlen fényforrásunkat.
- Elnézést, pro-professzor úr, én… én azt hittem, hogy… - dadogok ijedten, hisz szerencsétlen mágiatörténettanárt sikerült elrángatnom idáig tudja a fene, hogy honnan. El is engedem, mintha égetne a ruhája, és egy lépést hátrébb is lépek kínomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
142
▽ Reagok :
128
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Kedd 6 Feb. - 14:47




Argus & Richard



Mindig is éjjeli bagoly voltam, éjszakánként éreztem magam igazán elememben, délelőtt pedig az is komoly problémát okozott, hogy nyitva tartsam a szemem. Azonban az esti járőrőzést ettől még nem kedveltem jobban, hiába nem okozott gondot ébren maradni. Ezerszer kellemesebb programot is el tudtam képzelni, mint órákig róni a folyosókat takarodó után kint mászkáló diákok után kutatva. Olyannal még nem találkoztam, aki tényleg valami hatalmas bűnt készült elkövetni, a legtöbb csak a konyhába igyekezett vagy megcsúszott a házi dolgozatával és be akart lógni a könyvtárba. Egyszóval nem láttam sok értelmét az egésznek és helyette szívesebben olvastam volna az ágyban, a meleg takaró alatt, Rody egyenletes szuszogását hallgatva. Mert ő persze békésen húzta a lóbőrt a szobánkban és nagyon szívesen letöröltem volna indulás előtt azt a kaján vigyort a képéről, miközben látványosan elterült az ágyon...
Az alagsorból tartottam visszafelé, ahol Hóborcon kívül senkibe sem botlottam bele. A kopogószellem persze hozta a formáját, megjegyzéseket tett a magasságomra, szándékosan elsötétítette a folyosót, hátha leborulok a lépcsőn és költött hozzá egy trágár kis dalt is. Kivételesen hamar elunta magát, nem bizonyulhattam túl jó társaságnak, úgyhogy végül keresztülment az egyik falon és békén hagyott. Azt gondoltam, hogy ezzel véget is ért a mai tortúra.
Nem sokkal később felbukkant Frics, a gondnok - legalábbis gyanítottam, hogy ő az, hiszen mindenki más pálcával világított volna a sötétben, nem pedig egy lámpással. Már éppen üdvözölni akartam és elpanaszolni neki, mennyire gyűlölöm Hóborcot, hiszen ez a téma nála jobban senkit sem érdekelt az egész iskolában, de ő már meg is ragadta a pulóveremet és rángatni kezdett magával ki tudja merre. A döbbenettől meg sem tudtam nyikkanni, csak hagytam, hogy vonszoljon magával és elhordjon mindennek. Nem értettem miféle gránátokról és büntetőmunkáról beszél, az egész szituáció kezdett borzasztóan szürreálissá válni. Aztán végül elengedett és az arcomba tolta a lámpást, én meg csak zavartan hunyorogtam rá és próbáltam elhátrálni, mielőtt a végén még megvakít.
- Attól tartok, félreértés történt, Argus. Biztosíthatom róla, hogy semmit sem terveztem felrobbantani. - Kínosan megigazítottam a kötött pulcsim ujját, ahol az imént még Frics szorongatta az anyagot. - És egyelőre mással sem találkoztam errefelé, Hóborctól eltekintve. Bár abban nem vagyok biztos, hogy ő sem akarja ránk robbantani az egész alagsort...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
4
▽ Reagok :
2
▽ Kor :
43
▽ Avatar :
David Tennant



»
» Szomb. 17 Feb. - 16:10
Legkisebbként sosem mondhattam, hogy nem szeretnek eléggé a szüleim. Mi is tipikusan az a család voltunk, ahol a legfiatalabbat érte a legtöbb törődés, és ehhez a testvérem is hozzájárult, ám amikor az unokatestvéreink is hozzánk kerültek, némiképpen megváltozott a helyzet. Persze, a neveletlen kisebbekkel törődni kellett, én viszont nem éreztem fairnek, hogy nagyobb törődés övezi őket, mint engem, elvégre... én mégiscsak vérszerinti rokon voltam a háznál, míg ők... is... De akkor sem ott születtek. Ők csak pimasz bevándorlók voltak mindig is a szemembe. De nem ez fájt leginkább, hanem hogy bennük is mágusvér csörgedezett. Csak én jártam varázstalan iskolába tizenegy éves korom után, csak én takarítottam rendesen felmosóval, csak én írtam golyóstollal házit, és csak én nem játszhattam kvidicset a többiekkel.
Mindig is én voltam a kirekesztett, míg az unokatestvéreink otthon tudták érezni magukat. Ők is meghaltak... Ezt persze nem bánom, akármennyire is aljas gondolat ez, akkor sem. Megérdemlik azután, hogy annyit kínoztak gyerekkoromban, sőt még azután is. Így érzek haláluk óta. Nem sajnálom őket. Azt sajnálom csak, hogy nem láthatnak most, itt a Roxfortban. Tény, hogy csak egy gondnok vagyok, de akkor is mágusok közt.
Mindig az orrom alá dörgölték, hogy én sosem jöhetek ide, mindig én voltam a viccek és szívatások tárgya, de itt vagyok, és igenis mindent megteszek, hogy előpréseljek magamból egy kicsinyke mágiát. Pálcám már van, meg néhány tankönyvet is beszereztem a könyvtárból. Madame Cvikker, úgy érzem, kifejezetten kedvel engem, és ez kölcsönös is. Ő is varázstalan, ahogyan én, és ezzel együtt van benne valami, ami miatt szeretek a társaságában lenni. Talán a takaros kontya, vagy a szigorú hangja. Nem tudom, de sokban hasonlítunk egymásra, így legalább néhanapján van valaki, akivel nyugodt szívvel beszélgethetek, míg a többi ittlévő csak keresztülnéz rajtam, mint egy szellemen... Illetve, néhány szellem talán sokkal feltűnőbb, mint én... Már beletörődtem.
- Hóborc mondott valamit egy diákról, dehát nem lehet abban a szellemben sem bízni! - morgok az orrom alatt, hisz mást nem igazán tudok tenni jelen pillanatban. - Először utána akarok járni, hogy igazat mondott-e az a világ szégyene. - eddig nem értem el sok sikert, de úgyis én fogok nyerni. Az alagsorból nincs sok kijárat, biztosra veszem, hogy enyém lesz a győzelem! Fellógatom azt a mihasznát!
- Esetleg segít? - vagy csak áll ott tétlenül? Esetleg még hátráltat is? Hangom nem túl kedves, de azért remélem igenlő választ kapok, mert ha nem, egy életre elásta magát a szememben. Talán nem nagy dolog ez neki, én viszont tökéletesen meg tudok barátkozni még egy ellenség gondolatával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

kirobbanó siker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-