Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Társ a bajban
Today at 17:15
• • • • • • • • • • • • • •
F. Vesta Zabini
Wedding
Today at 16:44
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Today at 15:39
• • • • • • • • • • • • • •
Gottfried A. Drake
Help out dad
Today at 14:08
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Just an another me
Today at 12:05
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Crisis feat. the Crabbes
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Theodora Goyle-Crabbe
Isten vagyok minden istenek közt
Today at 7:57
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
halál mérgét megtiportad
Today at 3:13
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
Eggnog Jones
Today at 2:40
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
Ábrándos kurváim emlékezete
Today at 2:05
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Don't give up on me, 'cause I'm just in a rut



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Pént. 9 Márc. - 22:34
Cygnus & Rody

Ha valamire nem számítottam mostanában - és úgy általában nem gondoltam rá -, az egy levél volt az öcsémtől. Először el sem akartam hinni, amikor megláttam a saját nevemet a borítékon az ő kézírásával. Mikor utoljára láttam az írását, nem volt tizennégy éves, azóta egészen megváltozott, de annyira jellegzetesnek tűnt számomra, hogy szinte azonnal felismertem, hogy az övé. Pár percig csak döbbenten néztem a címzést, mielőtt erőt vettem volna magamon, hogy elolvassam, amit nekem írt. Nem számítottam semmi jóra a legutóbbi találkozásunk után, de nem tehettem meg, hogy kidobom a kukába vagy bedobom a kandallóba anélkül, hogy ránézek. Úgyhogy természetesen nekiálltam elolvasni.
Nem mondom, hogy nem fájt azt olvasni, hogy mennyire gyűlölni akar a saját testvérem és hogy ez még sikerült is neki valamennyire, de ezt még el tudtam fogadni. Az viszont sokkal rosszabbul esett, amikor a lényegre tért, hogy milyen rossz helyzetben van és mennyire fél, mert tudtam, hogy ez bizonyos mértékig az én hibám. Ki másé is lehetne? Én hagytam ott abban a mocsokban, ahonnan úgy elmenekültem később. De most nem ezzel kellett foglalkoznom, saját magam nyomorgatása és kínzása bőségesen ráér később is, az fontosabb, hogy Cygnus segítséget kért tőlem, én pedig ha akartam, sem utasítottam volna vissza.
Pillanatok alatt megírtam neki a választ és visszaküldtem neki a baglyával együtt. Nem volt hosszú, gyakorlatilag csak annyiból állt az egész, hogy megadtam neki a címemet, én pedig el is indultam hazafelé, ahol találkozni akartam vele. Ott nem zavarhatott minket senki. Richardnak egy szót sem szóltam, biztosan nem tetszett volna neki az ötlet és gyanakodott volna. Én nem tettem így, bár lett volna igazság benne, hiszen tudván azt, hogy mire készülnek a halálfalók és hogy a testvérem sajnálatos módon egy közülük, nem volt túl biztató a helyzet. Ezzel még azt is megkockáztathattam, hogy nem Cygnus vár ott rám, hanem más halálfalók és talán végeznek is velem. Aztán tovább gondolkodtam rajta és rájöttem, hogy ha ők tudnak bármit is, nyilvánvalóan nem rólam és Richardról feltétezik elsőre, hogy ellenük tervezgetnénk. Eddig mindenből kimaradtunk, nem volt okuk rá. Persze most már bármi megtörténhet...
Furcsa volt hazaérni és hosszú hetek után ismét látni a házunkat. Pláne úgy, hogy sem Richie, sem pedig Flora nem volt itt velem, de még Kenyér sem volt az ajtóban a farkát (fenekét?) csóválva, amiért újra láthat egy hosszú nap után. Éreztem, hogy ez nincsen rendjén, mégis... izgatott voltam? Igen, azt hiszem, ez a jó szó rá. Valahol reménykedtem benne, hogy rendbetehetek mindent köztem és Cygnus között, de legalább egy jó úton elindulhatunk. Ez talán segíteni fog elaludni éjjel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
80
Értékelés :
0
▽ Kor :
29

»
» Vas. 11 Márc. - 11:47


Hirtelen felindulásból küldtem levelet a bátyámnak. Akkor már napok óta egy nyugodt percem nem volt, ha éppen nem azon kattogott lázasan az agyam, hogy megöltem valakit és talán engem is meg fognak, akkor a feleségem gondolata feszítette pattanásig az idegeimet. Senkihez sem fordulhattam, ilyen időkben jön rá az ember, hogy ki számít igazán az életében. Élodie-val nyilván nem oszthattam meg az aggályaimat, mikor ő maga is egy volt közülük - és különben is... -, apám és anyám sosem jelentettek igazi támaszt, valódi barátaim nem voltak és nyilván Gwen lenne az utolsó, akit a problémáimmal traktálnék. Aztán megtaláltam a fiókomban azt a levelet, amit két évvel ezelőtt írtam Rodynak. Darabokra téptem és írtam helyette egy másikat, ám ezúttal fel is adtam. Mire a végére értem már olyan részeg voltam, hogy a bagoly lábára is alig bírtam rákötözni az üzenetet.
És most egy mugli kisvárosban kóvályogtam, lázasan kutatva a megadott házszám után. Nem mintha olyan nehéz lett volna kitalálni, melyik tartozik a meleg varázslópárhoz... Épp csak elkezdődött a tavasz, de a kertben virágzott egy abszolút oda nem illő cseresznyefa, ahogyan a többi növény is gyanúsan jól festett a zord tél után. A kapun ott szerepelt mindkettejük neve, a Lestrange egyenesen nevetségesen festett ebben a varázstalan közegben. Vagy talán mindenhol hülyén hangzott a nevünk, nem tudom, ha az embert Cygnusnak keresztelik a szülei, próbál nem sokat töprengeni ezen...
A kapu nyitva maradt, úgyhogy átvágtam a kerten, majd bizonytalanul bekopogtam. Egyelőre nem tudtam, mire számítsak, igazából azt sem, mit akarok a fivéremtől. Nem oldhatta meg a gondjaimat, egyiket sem, mégis úgy éreztem, hogy máshoz nem fordulhatok. Azt hiszem, most már beértem volna a legkisebb kedves gesztussal is. És egy pohár töménnyel, igen, az is jól esett volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Csüt. 22 Márc. - 17:11
Cygnus & Rody

Láttam a változást a betűkben, ahogy olvastam a levelet. Nem volt nehéz észrevenni, ahogy egy idő után megdőltek a szárak és furcsán kanyarogtak a hurkok, vagy ahogy a sorok sem voltak már olyan egyenesek és elkedtek lefelé vagy felfelé fordulni a lap széle felé érve. Sejtettem, hogy valami megváltozott, miközben írta a levelet, nem tudtam, mi lehetett az, habár erős megérzésem volt, hogy az alkohol lehetett a válasz. Mégsem érdekelt, nem tudtam foglalkozni ezzel, amikor a öcsém felém fordult segítségért. Talán önzés volt tőlem, hogy az egyetlen, ami érdekelt, az a józansága helyett a felém tett nyitása volt. Megcsillant előttem a remény, hogy ezek után minden rendben lehet, hiszen így kellett lennie. Az elmúlt időben úgyis marcangolt a bűntudat az elmúlt tizenöt év miatt, jobban mint a legelején, pedig akkor sem voltam éppen a legjobban. Ezúttal viszont itt volt az esély, hogy változtassunk ezen valamit. Vissza akartam kapni a kistestvéremet.
Mindenhol nevetségesnek látszott a nevünk. Amikor először megláttak minket a szomszédaink, be kellett magyaráznunk nekik, hogy én francia vagyok és "Le Strange"-nak kell mondani a nevemet, de már itt születtem Angliában és ezért nincsen akcentusom, azt ugyanis nem tudtam megjátszani. Persze ez még a legkevesebb volt azok mellett, amiket még be kellett magyaráznunk és természetesen mindig én voltam az áldozati bárány. A nevemből kiindulva szinte egyértelmű volt, hogy ez így lesz, én pedig nem ellenkeztem, mert legalább Richardot tudták így kedvelni. Meg igazából engem is, elvégre kedves voltam mindenkivel, csak eléggé megnéztek, amikor összehalandzsáztam valamit a baglyokról, amikkel ornitológusként én foglalkoztam - legalábbis ez volt az, amit nekik mondtunk. Szerencsére sosem jöttek rá, hogy nem ez az igazság.
Felkaptam a fejem a kopogásra, hiába számítottam rá, hogy pillanatokon belül itt lehet. Bedobtam a sarokba Kenyér egy sípolós malackás játékát, ami valószínűleg akkor maradhatott itt, amikor visszautaztunk a Roxfortba. A kutya nem hiányolta, úgyhogy mi szinte észre sem vettük. Utána kimentem az ajtóhoz és anélkül, hogy megnéztem volna, ki az - hiszen tudtam -, kinyitottam az ajtót. Hosszúnak tűnő ideig csak meredten bámultam az öcsémet. Olyan abszurd volt, hogy itt van, ebben a kis házban, ahol a családommal éltem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogom látni, ez a jelenet és a hozzá kapcsolódó érzés pedig több volt, mint amire most számítottam. Szívem szerint ebben a szent pillanatban magamhoz öleltem volna, hogy aztán el sem engedjem... ennek ellenére viszont csak félreálltam az ajtóból.
- Gyere be -intettem a nappali felé, aminek az ajtaja pont látszott innen, ahogy a szemben lévő polcon sorakozó szobanövények is, amiket Richarddal nevelgettünk. Egészen eddig sosem gondoltam rá, hogy milyen melegnek nézhet ki, de nem érdekelt, elvégre az voltam, kár tagadni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
80
Értékelés :
0
▽ Kor :
29

»
» Pént. 30 Márc. - 15:42


Az ajtó melletti festett táblát tanulmányoztam: "Welcome to the Shire" felirat díszítette, amit nem értettem. Biztos valami belső poén lehetett ez kettejük között, amit nem érthettem és talán akkor sem fogtam volna fel, ha elmagyarázzák. Nem volt időm alaposabban körülnézni, pedig észrevettem egy kerámia kakast az ablakpárkányon és egy kiskutyás lábtörlőt is. Az egész ház egy gyerekkönyv illusztrációjára emlékeztetett, a lányom kedvenc mesekönyveiben voltak ilyen rajzok. A bátyám undorítóan boldog volt, ezt már most megállapítottam.
Ahogy hallottam kattanni a zárat, megfordult a fejemben, hogy egyszerűen eltűnök innen. Sokkal egyszerűbb lett volna megfutamodni, abban jobb voltam, mint a dolgaim rendezésében. De mire meghozhattam volna a döntést, az ajtó már ki is nyílt és ott állt a küszöbön Rody. Próbáltam rájönni, mire gondolhat most, olvasni az arca rezdüléseiből, de hamar rájöttem, hogy felesleges próbálkoznom - már szinte idegenek voltunk egymás számára, nem találtam volna semmi ismerőset a mimikájában, ami támpontot nyújthatott volna.
Bólintottam, majd beljebb léptem és kínosan feszengve követtem a kicsi nappaliba. A ház belső terei szánalmasan aprók voltak a kúriához képest, ahol felnőttünk. Mégis, minden négyzetmétere többet ért. A színes díszpárnák a kanapén, a puha szőnyeg a földön, a polcon sorakozó növények, gyerekrajzok és családi fotók, az egész falat elfoglaló könyvszekrény, minden. Szóval ez volt a bátyám élete, amiből kimaradtam.
Kérdés nélkül levettem az egyik bekeretezett képet a legközelebbi polcról. Nyáron készülhetett, valamelyik tenger partján. A háttérben megcsillant a napfény a tiszta vízen, Rody és Avery színes fürdőgatyában vigyorogtak a kamerába, közrefogva egy vöröshajú kislányt. Mint már mondtam, undorítóan boldogok voltak.
- Ez itt a lányod, gondolom - jegyeztem meg. - Adsz valamit inni? Azt hittem, anyánk etikett órái beléd nevelték, hogy illik megkínálni a vendéget...
Húztam az időt, igen. Hirtelen már nem is értettem, mit keresek én itt és mit akarok a testvéremtől. Komolyan azt gondoltam, hogy megoldást jelenthet bármelyik problémámra? Vagy hogy egyáltalán akart segíteni? Csak a lelkiismerete miatt hívott meg ide, nyilván. Az a nagy szíve, mindig az a baja.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Pént. 6 Ápr. - 15:06
Cygnus & Rody

Mugli poén volt, valóban nem értette volna, ha elmagyarázzuk neki. Ez egy saját kis belső viccünk volt, hogy Richard egy hobbit, és amennyire szerette a Gyűrűk Urát olvasni, egyértelmű volt, hogy ez a vicc megszületik. Egyik születésnapjára kapta tőlem azt a táblát és azóta is ott lógott az ajtón, leszedni pedig a legkevésbé sem akartuk. A többi kacat... nos, azt hiszem, csak szerettük csinosítgatni a házunkat. Annyira utáltuk mindketten a zord, antik vázákkal teli kúriákat, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a mi otthonunk szebb és barátságosabb legyen. Nem mellesleg minden egyes kis apróság egy-egy emlékhez társult, azokat pedig bőven volt időnk gyűjtögetni az elmúlt tizenöt év során. Még Richard rengeteg üvegállatkája is ott sorakozott az egyik polcon, alatta a rengeteg kakasos emléktárgy, amiknek mindegyikéről meg tudtam volna mondani, honnan szereztem és mikor adtam neki oda őket. Azt hiszem, ilyet soha, senki sem tudott volna átélni a Lestrange kúriában. Ott senkit sem érdekelt semmi és senki. Megértettem, hogy idegen mindez Cygnustól.
Hagytam, hogy körbenézzen a nappaliban, engem a legkevésbé sem zavart volna az sem, ha mindent leszed a polcokról. Nem voltam túlságosan rendmániás, Richard még annyira sem. Titkolni pedig nem kellett előle semmit, nem is volt mit. Minden, ami rólam és a családomról szólt, szabad információ volt, egytől egyig. Neki főleg, hiszen az öcsém volt.
- Igen, ő Flora -mosolyodtam el halványan, amikor megláttam a képet. Mindig jó érzések kötődtek ahhoz a képhez, ahogy az összes többi családi fotóhoz is. Még a legelsőkhöz is, amiken tisztán látszott, Flora mennyire rossz állapotban került hozzánk. Csodás volt az a változás, ami végigfutott azokon a képeken az idő múlásával.
Szó nélkül kimentem a konyhába és behoztam egy már csak félig telt üveg Lángnyelv whiskeyt, az volt kéznél és mást igazából nem is nagyon tudtam volna hozni. Leraktam a dohányzóasztalra két pohárral együtt, majd rögtön meg is töltöttem mind a kettőt.
- Mással nem tudok most szolgálni. Ha nem vagyunk itthon, általában nincsen semmi tartalékunk. Nem igazán marad meg nálunk semmilyen alkoholos ital sokáig. -Kínos vagy sem, nem nőttünk ki belőle Richarddal, főleg én nem. Szerettem inni, főleg whiskeyt és egy felnőtt, gyermekes emberhez mérten talán túl sokszor rúgtam be így is.
Felé nyújtottam az egyik poharat, a másik nálam maradt. Nekem is szükségem volt rá ebben a kellemetlen helyzetben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
80
Értékelés :
0
▽ Kor :
29

»
» Pént. 4 Május - 21:06


Végignéztem a fotókat, szinte kronológiai sorrendbe lehetett állítani őket. A látszólag legrégebbieken még Rody is jóformán gyerek volt, kölyökképpel vigyorgott a kamerába, átkarolva a nála sokkal alacsonyabb Avery vállát, a kezében az aurori jelvényét tartva. Gondolom, akkor szerezte meg. Egy másik valamilyen koncerten készült, a háttérben látszódtak a színpad fényei és a nyári melegben lengén öltözött tömeg - Avery majdnem kilógott a keretből, ahogy a bátyám vállán ült. Néhányon már jóval idősebbnek tűntek mindketten, borostával az arcukon és fáradtabb tekintettel. A sort azok zárták, amelyeken már a vörös hajú kislány is szerepelt.
Végigfuttattam az ujjam a polcon sorakozó könyvek gerincén. Bathilda Bircsók - A mágia története, J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura, Allen Ginsberg - Üvöltés, Richard B. Avery - A nagyobb jóért, avagy Grindelwald és a második mugli világháború kapcsolata, majd Newt Scamander - Szakszerű bagolygondozás című kötetén siklott végig a tekintetem. Persze ez csak töredéke volt annak a több száz könyvnek, ami egy egész falat elfoglalt a nappaliban.
- Ezek szerint még mindig annyit iszol, mint régen - vettem el tőle a poharat, amibe aztán mohón bele is ittam. - Persze én nem ítélkezem. Nem tudom, mikor volt utoljára olyan estém, mikor nem ittam meg legalább egy pohár bort.
Kérdés nélkül lerogytam az egyik fotelbe, félrerakva egy színes díszpárnát. A sarkán látszott, hogy megcsócsálta valami - kutya, macska, ki tudja mit tartottak itthon.
- Otthonos a házatok. Gyerekkorunkban mindig annyit panaszkodtál a kúriára, gondolom, akkor is valami ilyesmire vágytál. Mondjuk apánk agyvérzést kapna ennyi színtől. - Apánk a fehéren, a barnán és a feketén kívül legfeljebb a szürke szín létjogosultságát ismerte el. Na jó, a zöldét is, pusztán a Mardekár miatt. Rodyék nappalija aligha nyerte volna el a tetszését, anyánk talán értékelte volna.
- A lányomnak tetszene. Most épp a rózsaszín korszakát éli, azt akarja, hogy a manók fessék át a szobáját babarózsaszínre. - Összevissza beszéltem, képtelen voltam a tárgyra térni. Nem is igazán tudtam, miről akarok beszélni, csak szükségem volt rá, hogy valakivel beszéljek, aki meghallgat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Csüt. 10 Május - 16:52
Cygnus & Rody

Én is sokszor elnézegettem azokat a képeket és mindig rácsodálkoztam, hogy mennyire megváltoztam én is és Richard is, mennyivel másabb lett az életünk, miután mindketten rendesen dolgozni kezdtünk a gyakornokoskodás után. Még olyan képek is voltak ott, amiken tisztán látszott rajtam, mennyire megviselt az aurori lét és mennyire vártam már, hogy végre vége legyen. Jelenleg pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hiányzik az öcsém azokról a családi képekről.
Az a rengeteg könyv nagyrész mind Richardé volt, amiket velem is elolvasttatott, leszámítva a munkájához szükségeseket. Azok engem sosem kötöttek le, ellenben az olyan regények mint A Gyűrűk Ura vagy a sok romantikus lányregény nagyon is. Bár ez utóbbit igyekeztem nagyon hevesen tagadni. Alig néhány akadt a polcon, ami az enyém volt, azok is csak különleges krimik voltak vagy kviddicsről szólóak, mert az érdeklődési köröm elég szűkös volt. Leszámítva a korábban említetteket.
- Nem mondanám, hogy ugyanannyit, elvégre a gyerek előtt csak nem ihatok. -Ez volt minden, ami megállított benne. Nem tartottam magam alkoholistának, egyáltalán nem is voltam az, csak szerettem a jó minőségű whiskey ízét, meg leitatni Richardot, hogy bevállalósabb legyen. Néha ilyen is kell. Felhajtottam a magamnak kitöltött whiskeyt, nekem is határozottan szükségem volt rá, hogy könnyebben tudjak beszélni. Pedig ezelőtt sosem okozott problémát. -De azért nem vetem meg egy kicsit sem.
Én is leültem a kanapé Cygnus felé eső végébe. Rettentően kényelmetlenül éreztem magam, ami eddig még nem történt meg a saját otthonomban. Talán az lehetett a probléma, hogy soha nem is képzeltem el itt az öcsémet, azt hittem, hogy ez már nem fog megtörténni, főleg a legutolsó találkozásunk után. És mégis, most itt voltunk mindketten és talán az utolsó lehetőség állt előttem, hogy bármit rendbe tegyek magunk között. Ennek ellenére csak ültem itt mint egy rakás szerencsétlenség és azt sem tudtam, mit kéne tennem.
- Igen, sosem tetszett, hogy olyan nagy és üres. Hiányzott belőle az, ami egy házat otthonná tesz. -A Lestrange-kúriát sosem tudtam volna az otthonomnak nevezni, mert semmi köze nem volt ahhoz, amit én annak tekintettem. Mindig úgy éreztem ott magam, mintha egy sötét gödörbe kerültem volna és ez egyszerűen fojtogatott. Hiába nem mondtam ki soha, nekem szükségem volt rá, hogy otthon egy biztonságos környezetem legyen, ahová boldogan megyek haza és ahol jól érzem magam. Ez pedig csak itt történhetett meg, Richard és Flora mellett, tele színekkel és azzal a hatalmas Pride zászlóval a falon. Idén muszáj lesz elmennünk.
- Ez egy nagyon jó dolog. Flora sosem élte meg ezt a korszakát, mert nem tudta. Hadd legyen rózsaszín a szobája, nagyon boldoggá fogod tenni vele, egy boldog gyereknél pedig kevés szebb dolog van a világon. -Majdnem hozzátettem mást is, de nem tettem. Képtelen voltam kipréselni a szavakat a számon. Miért művelem ezt magammal? Richardot akarom ide, hogy adjon egy jó nagy taslit a fejemre, amiért ilyen idióta vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
80
Értékelés :
0
▽ Kor :
29

»
» Hétf. 2 Júl. - 14:25


Kínosan mosolyogva bólogattam, hogy persze, gyerek előtt nem iszunk. Nem akartam közölni vele, hogy én szoktam, mert máshogy képtelenek voltunk elviselni egymás társaságát Élodie-val, de még kevésbé saját magunkat. Egyszerűbb volt minden vacsora mellé inni, mit sem törődve a gyerekekkel, akiknek mindez fel sem tűnt, mert kicsik voltak, ártatlanok és különben is hozzászoktak a szüleik viselkedéséhez.
Összeszorult a torkom, hiába kortyoltam bele a whiskybe, nem segített megszabadulni a fojtogató érzéstől. Mereven szuggeráltam egy rózsaszín orchideát a kanapéval szemben, a nyelvembe haraptam, de mégis kibukott belőlem:
- Főleg, miután elmentél. Nem is tudom, mintha leégett volna a ház fele és úgy hagyták volna, romosan. Apánk kiüríttette a régi szobádat a házimanókkal. Néhány dolgot levitetett a pincébe, de a holmijaid nagy részét egyszerűen kihajította. Volt, amit megmentettem, de igazából gyűlöltem a szobám falán azokat a posztereket meg mindent, amit áthurcoltam magamhoz. - Tisztán emlékeztem rá, amikor dühömben Rody egész csokibékakártya-gyűjteményét kiborítottam a kukába, mert éppen, már ki tudja miért eszembe jutott, mennyire gyűlölöm a bátyámat. Utólag persze megbántam, mert otthon felejtett néhány nagyon különleges kártyát is, de akkor már nem tudtam visszaszerezni őket.
A lánya említésére visszakaptam a tekintetem az orchideára. Nem bírtam Rody szemébe nézni, mikor idejöttem, ebbe bele sem gondoltam. Persze nekem nem volt közöm ahhoz a mészárláshoz, még csak a háttérből némán figyelve sem, de hallottam róla. Az ilyesmi sosem maradt titok, a gyűléseken a sok maszkos, csuklyás alak örömmel számolt be a kegyetlenkedésekről, máskor pedig a Nagyúr tett említést róluk. És ott volt a Próféta is, bár mostanában egyre nehezebben vette be a gyomrom Prewették cikkeit, hiába nem név szerint engem vádoltak, mintha minden oldalon ott világított volna, hogy Cygnus Lestrange egy kibaszott halálfaló és megölt egy embert.
- Hallottam, mi történt a kislánnyal. Nem tudom, kik tették, mert a legtöbb halálfaló nem is ismeri egymás kilétét, hogy ne tudjuk felnyomni egymást az auroroknál. Az egyik gyűlésen szó volt róla, a Nagyúr nem örült neki igazán, hogy a hírek szerint maradt túlélő. Persze van jobb dolga is egy ártalmatlan, sárvérű gyerek hajkurászásánál, úgyhogy letudta a dolgot néhány kiosztott Cruciatussal. Utána pár héttel hallottam a Minisztériumban, hogy hozzátok került a kislány. Ezen röhögött mindenki, persze csak ha apánk vagy Mr. Avery nem voltak hallótávolságon belül. Ők nem találták annyira mókásnak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Szer. 4 Júl. - 23:57
Cygnus & Rody

Cygnus szavai kezdtek teljesen kizökkenteni a nyugalmamból. Utólag sokszor gondoltam arra, hogy milyen rossz lehetett az öcsémnek, hogy otthagytam őt teljesen egyedül, de utólag bárki lehet okos. Most már nem értettem magamat, nem tudtam, miért kellett ennyire önfejűen ellöknöm magamtól a családom minden tagját, még azt az egy személyt is, akit nagyon szerettem. A tényeken viszont ez nem változtatott, nem tudtam visszafordítani az időt, már talán hiábavaló is lett volna, így együtt kellett élnem a bűntudatommal, ami most már talán soha többet nem fog nyugton hagyni.
Nem is válaszoltam semmit, a torkom kiszáradt, a szemem kevésbé, mindenesetre sehogy sem tudtam egy értelmes szót kinyögni a számon. Úgyhogy az egyszerűbb megoldást választottam és újratöltöttem a poharam, majd azt is felhajtottam. Sokkal egyszerűbb megoldás volt, bár legszívesebben agyonvertem volna saját magam érte. Nem azért voltunk most itt mindketten, hogy ezen szenvedjünk és idióta macsó módra kerüljük egymás tekintetét meg beszéljünk az időjárásról. Nekem az úgysem ment soha. Meg kellett ezt oldani és mélyen belül tudtam, hogy ez az én feladatom lesz, csak egyszerűen nem akartam elfogadni. Nem azért, mert Cygnusra akartam hárítani minden felelősséget, hanem mert tudtam, mekkora gyökér voltam húsz évesen és mennyire megérdemelném, hogy a szart is kirugdossa belőlem. Ettől pedig nagyon kínosan éreztem magam.
- Nem volt egy szép eset, annyi szent. És tudom, mit gondoltak rólam és Richardról utána a legtöbbek, a Minisztériumban elég gyorsan terjednek a hírek és az is hamar eljut az emberhez, ha rajta röhögnek a háta mögött. Sosem tudott zavarni, én nem leszek szegényebb attól, hogy kiröhögnek, legfeljebb kicsit rosszul érzem magam estig. Aztán úgyis hazamegyek és a családom majd felvidít. -Mindig ez történt, akármennyire is átok volt az egész napom és hetem az aurorparancsnokságon, Richard mindig úgy fogadott, hogy hamar elfelejtettem minden gondomat, később pedig Flora is becsatlakozott hozzá. Így máris könnyebb volt a teher, ha levették a nagyrészét az ember válláról.
Cygnusra pillantottam és újra meg kellett állapítanom, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. A sötét haj, ami csak azért volt neki rendezettebb, mert nem hagyta meg olyan hosszúra mint én, a sötét szemek, az arcvonásaink, de még a szemüvegünk kibaszott kerete is majdnem ugyanolyan volt. Nekem sosem lesz vér szerinti gyerekem, ez már teljesen biztos, és noha nem tartom sokra a DNS általi kapcsolatokat, azért mégis ott kattogott bennem, hogy Cygnus az, aki ilyen szempontból a legközelebb állt és fog állni hozzám. Ő nagyon sokat megért abból, amit Richarddal sosem értethetnék meg, pusztán azért, mert ő is Lestrange és a testvérem. Nem is értem, hogy hagyhattam, hogy tizenöt évig ne legyen közöm se hozzá.
- Figyelj csak, öcsi... -A hangom erőtlenebb volt, mint arra számítottam, úgyhogy megerősítettem még egy löket Lángnyelvvel. -Amikor leléptem otthonról, nem találkoztunk. Nem beszéltünk egy szót sem, nem kerestelek fel, mert... mert egy önző pöcs voltam. Letettem a gazdagságról a boldogságért és akkor azt gondoltam, hogy tényleg csak ez a két véglet létezik, hogy el kell felejtenem az egyiket, hogy a másik teljesen az enyém lehessen, és ebbe még azt is belemagyaráztam magamnak, hogy ezzel csak téged védelek. Amiben azért, valljuk be, van némi realitás, hiszen apánk biztosan agyonvágott volna, ha megtudja, hogy még beszélsz velem. De nem is ez a lényeg, most már úgysem tudok másképp dönteni, el kell fogadnom, hogy elbasztam. Tudod, sok hibát elkövettem már életemben és még sokat fogok is, mert emberből vagyok én is, de soha, semmi nem volt és nem is lesz akkora hiba mint az, hogy téged magadra hagytalak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
80
Értékelés :
0
▽ Kor :
29

»
» Szer. 25 Júl. - 14:40


Alig bírtam elfojtani egy keserű "jó neked"-et. Nem tudtam, milyen az, ha hazamész és felvidít a családod, mert sosem tapasztaltam még. A magam módján szerettem a gyerekeimet és ragaszkodtam hozzájuk, de borzasztó apjuk voltam és ennek tudatában a velük töltött idő sem lehetett felhőtlen. A feleségem meg akarta ölni magát és közel sem gyötört érte annyira a bűntudat, mint kellett volna. Elképzelni sem tudtam, mit jelent a bátyámnak a család, de biztosan nem azt, amit nekem. Eddig a napig őszintén gyűlöltem a boldogságáért, amiről azt gondoltam, hogy az én káromra szerezte meg. De egyre inkább éreztem, hogy ez ostobaság, nem ő fosztott meg a mindennapi örömöktől, hanem én saját magamat azzal, hogy belesimultam a rám kényszerített szerepbe. Én is kiléphettem volna belőle, ahogy ő is tette, azonban túl gyáva voltam hozzá. Nem okolhattam örökké őt minden boldogtalanságomért. Megnehezítette az életemet, igen, de az valószínűleg már csak az utolsó rúgás volt a szakadék szélén.
- Téged sosem érdekelt, mit gondolnak mások. Nem tudom, hogyan csinálod, ezt mindig irigyeltem tőled.
Megráztam a fejem. Eredetileg azt hiszem, tényleg ezért jöttem, hogy halljam a bocsánatkérését. Most már nem voltam rá kíváncsi, csak még rosszabbul éreztem magamat tőle. Elbaszta, igen, de én még jobban, el sem tudta képzelni mennyire.
- Most már úgyis mindegy, nem? Téged öt generáció múlva is csak a "homokos Rody bácsiként" fognak emlegetni, aki megszökött Averyék fiával. Én meg addig nyalhatom tudod kinek a talpát, amíg úgy nem dönt, hogy megöl. Igazából talán sosem számított, hogy leléptél. Ha maradsz, akkor is ugyanez történt volna, akkor sem lettem volna képes nemet mondani, te meg úgyis az lennél, aki most vagy. Egyszerűen elbaszott dolog Lestrange-nek születni, ennyi az egész, cipelhetjük életünk végéig a keresztet, mindegy mit teszünk. - Elkeseredetten bámultam a poharamba, mintha az alján maradt whiskyből kiolvashatnám, mi a helyes út. - Nagyon rossz dolgokat tettem. Azt hittem, együtt tudok élni velük és talán sikerült is volna, de... de most valami olyat műveltem, amin már nem tudok túllépni. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, mert ez a bűntudat elviselhetetlen. És engem nem vár haza senki, akivel megbeszélhetném, csak a feleségem, aki... aki...
Nagyot nyeltem, a szavak mintha nem akartak volna egymáshoz kapcsolódni a fejemben.
- Túl sok minden történt, nem tudom hol kéne kezdenem. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy el akarom neked mondani. Ha körbenézek az otthonodban, csak arra tudok gondolni, hogy úgysem értenéd - mutattam a családi fotókra és a szeretettel nevelgetett növényeikre. - Ez annyira más, mint az én életem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
101
Értékelés :
7
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Szer. 22 Aug. - 17:22
Cygnus & Rody

Nem tudtam volna úgy elképzelni az életemet, hogy megteszek mindent, amire apám rá akart kényszeríteni; elvenni egy hisztis aranyvérű picsát feleségül, akit jobb esetben nem szeretek, rosszabb esetben gyűlölök, gyerekeket születni vele, magas beosztású minisztériumi dolgozóként elhelyezkedni, aztán még halálfalónak is beállni. Nem, egyik sem ment volna nekem, de ha nagyon megerőltettem magam és megpróbáltam beleképzelni magam ebbe a helyzetbe, akkor egyértelműen arra jutottam, hogy ugyanígy jártam volna én is tizenöt év elteltével. Pontosan olyanná váltam volna, amilyen most Cygnus volt és éppen ezért nem tudtam örülni annak, hogy végül kikerültem ebből a körből. Milyen áron tettem ezt meg? Cygnus volt az egyetlen Lestrange, aki számított nekem és aki mindenkinél fontosabb volt nekem és a saját önzőségem és ignoranciám tette ezt vele, ha nem is egymagában, de jelentős szerepet betöltve. Most már bármit megtettem volna azért, hogy kirántsam őt ebből a helyzetből és ne engedjem el többet a kezét, de éreztem én, hogy ez már édeskevés. Elkéstem vele, utólag meg könnyű okosnak lenni.
- Kénytelen voltam megtanulni, hogy ne foglalkozzak másokkal. Másképpen apánk tönkretett volna, de ha nem ő, akkor a munkatársaim vagy mindenki más. -Nem volt egyszerű két férfinek együtt élni ebben a világban, pláne nem nyíltan. Richardot elérte már az apja, nem is tudom, mi lett volna vele, ha nem vagyok ott mellette legalább most, hogy erőt öntsek belé. És akkor mi lett volna velem, ha én járok így?
De erre is megvolt a válasz. Úgy sikerültem volna, mint Cygnus, akit én viszont ki tudtam volna ebből rántani. Nem bírtam mit tenni ezzel a tudattal.
- Lestrange-nek születni átkozott egy dolog, igen, de az csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele és hogy van-e valaki, aki segít a legjobbat kihozni belőle. Én megtehettem volna, segítettem és melletted álltam volna, de nem tettem meg, mert... Már magam sem tudom, miért. Könnyű azt mondani, hogy téged akartalak védeni, még nem is lenne akkora hazugság, de azt hiszem, inkább csak magamat akartam védeni, hogy ne legyen semmi, ami a Lestrange-ekhez köt. Még te sem. Ez pedig akkor is az én lelkemen szárad, ha most már teljesen mindegy. -Abba kellett volna hagynom. Nekem nem volt itt okom a panaszra, nem az én életem ment teljesen tönkre, nem engem szippantott be az arisztokraták pokla, hanem őt. Az egyetlen, aki itt okkal panaszkodhatott, az ő volt.
- Elég volt abból, ami az elmúlt tizenöt évben történt, oké? Nem akarok több hallgatást, egymás kerülését, szitkokat és letagadást, mert rohadtul elég volt belőlük. Szeretném, ha elmondanád nekem, legyen szó bármiről, lényegtelen, hogy tudok-e segíteni, lényegtelen, hogy mennyire rossz, csak mondd el legalább. Szeretnélek igazán ismerni, Cygnus, mert te vagy az egyetlen Lestrange, aki bármit is számít nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Don't give up on me, 'cause I'm just in a rut

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-