» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Eddie Harvey
Today at 1:57
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Nem igaz George?
Yesterday at 23:45
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
My secret superhiro
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Julie &c Boyd
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Hunter Tuttle
Yesterday at 17:31
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Just look into my eyes...
Yesterday at 17:06
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Évfolyam- és csoportváltás
Yesterday at 16:27
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Ami nem öl meg, az
Yesterday at 8:43
• • • • • • • • • • • • • •
Wardell C. Drake
Grief
Pént. 17 Aug. - 21:48
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Családom és egyéb állatfajták
Pént. 17 Aug. - 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Hedwig Wolff
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

A türelem rózsát terem...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
16
▽ Reagok :
13
▽ Kor :
17
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Adelaide Kane



»
» Csüt. 15 Márc. - 19:35

 Gideon & Agatha
...........................................
„Wow, nice tie! Is that an elephant?”




Mintha csak egy tea délutánra érkeznék, szolid elegancia jellemzi külsőmet. Természetesen, ezzel tökéletesen elütök a Wizengamot összes többi vendégétől, de tagadnom is felesleges lenne, hogy pont ez volt a célom. Itt mindenki hivatalos ügyet intéz, mossa kezeit, takargatja bűneit. Elszomorító, hogy a társadalmunk jogi bástyája ilyen sziklaszilárdan mondd ellen minden igazságnak és csak fátylat borít mindenre, miről pont, hogy lerántania kellene. Ezer meg egy alkalommal hallgattam már végig apám dicshimniuszát a jogi alapok megrekonstruálásának szükségességéről, hogy ennyi, meg annyi beadványt már sikeresen előterjesztettek a kúria előtt, hogy még jobban tisztává válhasson a varázstársadalom számára: ők értünk vannak! És soha nem fogják senkinek sem hagyni, hogy tönkretegyék társadalmunkat. Eddig egyszer sem csalódtam bennük, hiába nem játszották még ki összes lapjukat, egyértelmű, hogy Tudjukki mellett állnak. Akik meg mégsem, majd tanulnak hibájukból! Ha túlélik.
- Mr Rayne még tárgyal, szíves türelmét kéri... - Apám titkárnője ideges mosollyal az arcán nyit ajtót, majd csapja be az orrom előtt. Meg sem lepődök, hogy a folyosón hagyja elsőszülött lányát, mintha csak egy jöttment fruska lennék, aki perelni szándékozik... Bár felettébb örültem volna, ha legalább a titkárnője mellé, az irodája előtti helyiségbe beengedne, de így legalább mások szeme láttára taszít el. Talán szárnyra is kél egy két pletyka, hogy milyen nagyszerű és felelősségteljes szülő is ő. Én pedig, mint rettenetesen szenvedő alanya ennek az egész mizériának, szíves örömest sóhajtozok nagyokat, és biggyesztem kissé le az ajkaimat. Bár, már bánom, hogy magassarkúban jöttem, felesleges volt anyámra hallgatnom, miszerint adjak az öltözetemre, hiszen hivatalos helyre megyek. Még, hogy apám fontos dolgot akart közölni! Én már akkor sem tudtam komolyan venni a haza hívó levelet a hétvégére, amikor megkaptam... Biztos vagyok benne, hogy megint csak valamelyik apró, szerinte mégis oly' hatalmas hibámról van szó. Példának okán, hogy néha túl könnyen jár el a szám és nem feltétlenül a megfelelő személyeknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law



»
» Pént. 16 Márc. - 18:38


Agatha & Gideon




Az egyetlen ok, amiért öt percnél több időt el tudtam tölteni a Wizengamot nagykutyáinak irodáiban, az a jó kávé és a kirakott színes cukorka volt. Utóbbi nem tudom, milyen funkciót töltött be minden egyes irodában és valószínűleg nem is nekem rakták ki, de jobban jártak, ha a cseresznyés keménycukron rágódtam, mert addig is csendben maradtam... többnyire. Bár anyukám mindig rám szólt, hogy harmincegy évesen tanúsítsak már némi mértékletességet és ne zabáljam kétpofára az édességet, mint valami neveletlen hörcsög, de a szavai nyilván süket fülekre találtak.
Tehát a cseresznyés cukorka gondolatával a fejemben vágtam neki a Minisztérium alagsori folyosónak - miért nem tudott kellemesebb helyen ülésezni a Wizengamot? -, hónom alatt egy vaskos aktával. A hangzatos Bulstrode névvel megáldott ügyfelem büntetőeljárása csúnyán elbukott az ítélőtáblán és most a legfelsőbb bírósághoz akarta benyújtani a kérvényét, hogy vizsgálják újra az ügyet. Varázsláson kapták egy mugli kertvárosban egy másik varázsló társaságában, ő pedig hiába bizonygatta, hogy önvédelemből rántott pálcát, ezt az eddigi tárgyalásokon nem igazán sikerült elhitetnie a bírákkal. Itt jöttem én a képbe, miután busás összeggel gyarapodott a gringottsi számlám és némi kellemetlen érzéssel a lelkiismeretem. De nem az én tisztem volt eldönteni, hogy Mr. Bulstrode valóban muglikat terrorizált-e.
Azonban az ajtó előtt már várakozott valaki, méghozzá egy feltűnően fiatal lány, aki értelemszerűen nem tűnt Wizengamot bírának és arról is tudtam volna, ha az ügyvédi és ügyészi szakma ifjú tehetsége lett volna. Tehát vagy mostanság kezdett a titkárságon vagy az égvilágon semmi köze nem volt a joghoz. Ebben az esetben talán várt valakire, esetleg eltévedt.
- Keres valakit? - szólítottam meg, miközben hanyag mozdulattal megigazítottam a (mindenki szerint ocsmány) elefántos nyakkendőmet. - Esetleg ön is Mr. Rayne-hez jött? Mert akkor készüljön fel lélekben egy emberi dementorra, ő még a lelkét is kiszívja majd, mielőtt távozna innen.
Fabi és anya is megfojtottak volna, ha ezt hallják. Mert "Gideon, ilyet nem illik kimondani, mindegy mennyire utálod Mr. Rayne-t"...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
16
▽ Reagok :
13
▽ Kor :
17
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Adelaide Kane



»
» Csüt. 29 Márc. - 15:43

 Gideon & Agatha
...........................................
„Wow, nice tie! Is that an elephant?”




Egy apró mosollyal nyugtázom a felém tartó idegent. Hölgyhöz illően, hiszen tökéletesen kell szerepelnem! Órákat hallgattam anyám dorgáló szavait, miszerint semmiképpen nem hozhatok apámra szégyent a saját munkahelyén. Szerény személyen szerint, megteszi ő ezt egymaga is, a jellemét ismervén. Bár lehet, hogy csak otthon olyan büszke magára, hogy az orra a plafont karcolja, a Minisztériumon belül mindig csak az irodájában láttam.
- Jó napot! Igen, éppenséggel rá várok... - képtelen vagyok elfojtani a vigyort, amit a szavai, valamint az a rettenetesen ocsmány nyakkendő vált ki belőlem. - Nem hittem volna, hogy ilyen rossz hírben áll. Bár meg kell hagyni, tényleg illik rá ez a leírás. - Hangosan felnevetek, a szám elé kell tennem a kezemet, na tessék! Ennyit az illemről, de hát mit is bánom én... Amúgy is, illetlen fráter ez a fickó is, de egyben rettenetesen szimpatikus, bár meglehet, hogy mindez csak a közös ellenszenv miatt. Bár az öltözetét elnézve, és most tegyünk úgy, hogy az a kifinomult nyakkendő nem számolandó, meglehetősen hasonszőrű az itteniekhez. Felmerül bennem a gyanú, hogy ő maga is egy dolgozó, és ez a tréfa egyszerűen csak túl szép volt. Talán csak azt hiszi, hogy egy ügyfelet csábíthat át saját magához.
- Megkérdezhetném esetleg, hogy ön kicsoda? - Az előbbi röpke szemrevételezésem alapján nem tudnám biztosra mondani, de ha bemutatkozna... Legalább tudnám, hogy miképpen is viseltessek irányába. Nem szívesen cseverésznék holmi spiclikkel. Eleget kerülgetem apámat otthon, nem szívesen hallgatnám még ettől az úrtól is azon dicső eszméket, amiket vallhat. - Bár illett volna előbb magamat bemutatnom, remélem megbocsájtja ezen illetlenségemet. - Az előbbire való válaszolása után én is hozzákezdek, de egy kis szünetet tartok, mielőtt magamra térnék. Egy apró mosoly ott játszik az ajkaim szélén, amint a tekintetét kémlelem. Vajon mit szól majd a csattanóhoz? Kíváncsi vagyok a kiváló humora vajon meddig terjedhet.
- A nevem Agatha Edeva Rayne. Mr Rayne legidősebb gyermeke. - Nem mintha büszke lennék rá, nem. A hangomban a legcsekélyebb büszkeséget, de még csak örömet sem lelheti fel. Nevezhetjük kissé gépiesnek is a bemutatkozásomat. Ezen hangzatos nevet, amelyet csak jóanyám rikácsoló hangja képes kellő előkelőséggel kiejteni, sohasem éreztem a magaménak. Ez a barbár világ olyan messze áll bárányfelhő lelkemtől, hogy még a legkönnyebb nyári fuvallat is nevetve odébb sodort. Nem véletlenül állnak velem hadi lábon, nem véletlenül nem mutogatnak a nagyérdeműnek. Én beteg vagyok. Túl tüzes és neveletlen hozzájuk. Bár mindezek csak a rideg kőfalak között visszhangzó szavak, még egyszer nem hallhattam mindezt egyszerre tőlük. Pedig...! Akkor már sehol sem lennék. Így sem tart már sok vissza, de nehéz elindulni, ha minden sarkot egy zsákutca követ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law



»
» Szomb. 14 Ápr. - 11:40


Agatha & Gideon




Úgy tűnik, sorstársakká váltunk a fiatal hölggyel, már ami Mr. Rayne-t illeti. Legalábbis úgy vettem észre, hogy a lány sem rajongott túlzottan azért, hogy találkoznia kellett Rayne-el, ami tökéletesen érthető annak fényében, hogy az az ember tényleg kiszívta mindnekiből még az életkedvet is. Pedig bárki tanúsíthatta, hogy belőlem jóformán lehetetlen volt.
- Ki nem áll rossz hírben a Wizengamotnál? Az a dolguk, hogy elítéljenek másokat, ez általában nem pozitívan csapódik le a többségben. Kivéve persze azokban, akik őszintén hisznek a varázsjogban és az igazságszolgáltatásban. - Hogy én hittem-e benne? Remek kérdés. Hol igen, hol nem. Régen komolyan azt gondoltam, hogy a munkám valami nagy és jó célt szolgált, azonban mostanság, ahogy sorra mentettem ki az aranyvérűek seggét a meredekebbnél meredekebb baklövéseik után, kezdtem mindent átértékelni. És mégis, egyetlen ügyre sem mondtam nemet, mert az ember nem engedhette meg magának ezekben a bizonytalan időkben, hogy elveszítse az ügyvédi praxisát. Ezt még én is beláttam, noha az anyagiak sosem érdekeltek igazán. Talán ez lehetett az egyetlen oka annak, hogy a családom sem tette szóvá, mennyire nem örülnek a mostani ügyfeleimnek. Egyedül Fabi célozgatott rá, de a lelke mélyén ő is megértette.
- Gideon Prewett, ügyvéd. Szívesen adnék névjegykártyát is, de sajnos nincs nálam. És nem is örülnék, ha egy ilyen fiatal hölgyet kéne védenem, mert az azt jelentené, hogy hatalmas bajba keveredett. - Széles vigyort villantottam a lányra. Egy laikus minden bizonnyal azt mondta volna, hogy ő tökéletesen ártatlan, hisz elég csak ránézni. Én viszont tudtam, hogy a bűn nem mindig olyan rongyos ruhákban jár, mint a Zsebpiszok közben, sőt, általában öltönyben és kosztümben, maszkká merevedett mosolyok mögé bújtatva a Mágiaügyi Minisztérium kényelmesen berendezett irodáiban.
A vigyor még akkor sem fagyott le az arcomról, mikor bemutatkozott. Ehelyett nevetésben törtem ki, a helyzet túl abszurd volt ahhoz, hogy komolyan tudjam kezelni. Nem mintha a tárgyalótermen kívül bárhol is meg tudtam volna őrizni a komolyságomat.
- Most bizonyára illene bocsánatot kérnem, amiért az édesapját sértegettem, de attól tartok, erre nem fogunk sort keríteni. Mégis micsoda dolog, hogy így megvárakoztatja a tulajdon lányát? - ingattam rosszallóan a fejem. - Szinte kötelességemnek érzem, hogy amíg a drága jó Mr. Rayne-re várunk, meghívjam egy kávéra a minisztériumi büfében. Kivéve, ha szeretne továbbra is itt álldogálni, mint egy jámbor golden retviever.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
16
▽ Reagok :
13
▽ Kor :
17
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Adelaide Kane



»
» Vas. 29 Ápr. - 21:20

 Gideon & Agatha
...........................................
„Wow, nice tie! Is that an elephant?”




Meglepően kellemes benyomást kelt az úr, szinte már kizökkent abból a betanult darabból, amit a saját érdekemben is érdemes észben tartanom. Hiszen az élet színpad! Hát játsszunk, játsszunk mind, egy nagy darabban, s reménykedjünk, nem dráma ez, hogy mindenki holtan végezze majd...
- Ez is igaz. Tényleg kevesen vannak, akik hisznek még benne - nem mondom ki, de érezhetőnek szánom a szünetet, hagyom, hogy esetleg magában befejezze: és ez nem véletlen. Nem mintha sugalmazni akarnék, de bennem is forr az ellenszenv. - De amíg vannak, akik tényleg az igazsászolgáltatásnak élnek, úgy gondolom nincs félnivalónk. - Eddig bírtam, egy sejtelmes mosoly játszik ajkaimon. Túlságosan vicces figura, hogy komolyan vegyem, hát játszok inkább vele együtt. Ritka, ha ilyen varázslóba futhatunk manapság, érdemes kiélvezni a társaságot.
- Nagyon örülök, Mr. Prewett. Igazán kedves öntől, de saját reményeim szerint sem lesz szükségem hasonló segítségre - kuncogni kezdek, halkan, kénytelen vagyok torokköszörüléssel álcázni, de mosolyomat el nem rejteném. Illem ide, vagy oda, nem akarok olyan savanyú lenni, mint anyám, vagy apám, egy mosolyt mindig jó érzés viszonozni. Rossz abból még nemigen származhatott.
- Ugyan, kérem! Ne fáradjon, teljes mértékben igazat mondott, csak megerősítette a gyanúmat, hogy itt se jobb, mint otthon. Ezért is ezer hála, a várakoztatás pedig... Megszokott dolog, nem szeret felesleges dolgokra időt pazarolni, számára a munka az első. - Halovány gúny, élc, mi a hangomat keretezi. Tekintetem szúróssá válik, így hát inkább az ajtóra meredek, mintsem, hogy ezzel bűntessem szegényt. Ő neki nem kell bűnhődnie, amiért apám nem egészen méltó ezen címére. A kijelentésére viszont képtelen vagyok nem rá pillantani... - Azt hiszem ez egy kihagyhatatlan ajánlatnak ígérkezik. Úgy érzem, maga nem csak az üres folyosót, de akár apám társaságát is felül tudná múlni. - Felkacagok, nem egészen őszintén, de már egy kissé jobb kedvre derülve. Nem gondoltam volna, hogy a mai napnak még akár ilyen lefolyása is lehet. - Mutatná az utat, kérem? - Feléfordulok, egy tincset könnyed mozdulattal tűrök a fülem mögé. Ötletem sincs, hogy merre lehet a büfé, nem volt alkalmam még arra tévedni. Szerencsére ilyesmikért apám a titkárnőjét küldi, nem engem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
▽ Reagok :
11
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law



»
» Vas. 13 Május - 11:52


Agatha & Gideon




- És ez nem véletlen - mondtam ki, amire talán ő is gondolt. - Mondhatni a jogállam halála, mikor az ártatlanok is kételkednek a bíráskodásban. De természetesen nem szeretném ilyen szomorú témákkal traktálni egy ilyen vidám napon.
Ennek ellenére már hosszú ideje nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy minden bizonnyal tényleg a jogállam halálát éljük át ezekben a napokban, csak éppen tudomást sem veszünk róla. Ügyesen csinálták, ami azt illeti. A félelemkeltés csak a terror kezdete, elég történelmet vertek a fejembe a tanulmányaim során, hogy ezt azonnal megértsem - még akkor is, ha az órák alatt állandóan unottan fészkelődtem a padban. Elvonták az emberek figyelmét más égető problémákról, helyette ráterelték a pillanatnyi, vérfagyasztó hírekre. Ugyan kit érdekelt, hogy ki úszta meg az Azkabant, ha közben halálfalók felrobbantottak egy hidat? Mégis ki foglalkozik a minisztériumi korrupcióval, amikor egy egész család szőrén-szálán eltűnt? A válasz egyszerű: senki. Talán az olyanok, mint Fabian, de hiába ült a Próféta főszerkesztői székében, ahhoz még neki sem volt elég befolyása, hogy igazán hasson a tömegekre. A többség minden bizonnyal beérte az - amúgy nagyon érdekes és színvonalas - állatos cikkekkel a napilapban, a politikai érdeklődésük pedig kimerült abban, hogy Harold Minchum milyen színű öltönyben feszített a legutóbbi beszédje alatt.
- Ezt örömmel hallom, bár önnek biztosan szorítanék helyet a naptáramban. - Szélesen rávigyorogtam, noha egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán kezdek túl tolakodó lenni. Nem visszakoztam, arra jutottam, hogy majd ő szóvá teszi, ha terhesnek érzi a társaságom vagy átléptem az udvariasság elég képlékeny határát.
- Felesleges dolgokra? Igazán bájos, ha a tulajdon lányát felesleges időfecsérlésnek ítéli. Mindig is tudtam, hogy az édesapja egy igazi úriember. - Még csak meg sem próbáltam leplezni a hangomba vegyülő iróniát, mondhatni abban tocsogott minden egyes szavam. Ha valami mindig is szent volt számomra, az a család. Tűzbe mentem volna mindenkiért, a szüleimért, az ikertestvéremért, Mollyért, Arthurért és az összes kis unokahúgomért és unokaöcsémért. Ez így volt helyes, mert a világon semmi sem lehetett fontosabb, mint a család. - Én nagyon örülnék, ha néha meglátogatnának itt az unokahúgaim vagy az unokaöccseim. Bár azt hiszem, akkor nem maradna egy darabban ez az épület.
Fred és George születése óta az Odú is néha úgy nézett ki, mint egy háború sújtotta övezet. Imádtam az ikreket, de annyi energia szorult beléjük, amivel még én sem tudtam mit kezdeni. Szegény, szegény Molly... Fabian lányai sokkal jobban viselkedtek, Vanessa és Zsebi hatalmas szerencséjére nem lettek olyanok, mint azok a kis vörös átokfajzatok.
- Erre mérget vehet. Persze nem túl nagy érdem, az itt dolgozóknál nem nehéz szórakoztatóbbnak lenni.
Lendületes léptekkel megindultam a büfé irányába, innen alig egy emeletet kellett átszelnünk, hogy elérjük. Szerencsére, ugyanis az indokoltnál több időt töltöttem ott munkaidőben, mint az irodámban. Kétségkívül érdekesebb volt aktákat lapozgatni egy jó kávé és egy epres sajttorta társaságában, mint az irodámban, ahol legfeljebb Mindenízű Drazsét találtam. Azzal pedig különösen szerencsétlen voltam világ életemben, legalább hármat bukfencezett a gyomrom, akárhányszor felidéztem a kolbászos és a kutyakekszes cukrok ízét.
- Nem tudom eldönteni, hogy a lattét vagy a capuccinót szereti jobban. Általában remekül eltalálom, de most elképzelésem sincs... - támaszkodtam neki a büfépultnak, amely mögött egy nem túl kedves arcú házimanó ácsorgott egy sámlin. - És ha nincs ellenére, igazán tegeződhetnénk, mert a hideg kiráz ettől a formális magázódástól. Ennyire nem vagyok sem udvarias, sem pedig öreg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

A türelem rózsát terem...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» [Lezárt] Kérelmek/kérések a Ninja Tanács felé
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-