Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Wardell Crawford Drake EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Wardell Crawford Drake EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Wardell Crawford Drake EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Wardell Crawford Drake EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Wardell Crawford Drake EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Wardell Crawford Drake EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Wardell Crawford Drake EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Wardell Crawford Drake EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Wardell Crawford Drake EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 43 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 43 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Wardell C. Drake

Wardell C. Drake

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 15 Márc. - 23:28

Wardell Crawford Drake



Becenév:

Dékán Úr vagy Drake professzor

Kor:

44

Származás:

Félvér

Lojalitás:

A varázsvilág és a tudomány fejlődése iránt lojális. Politikailag független.

Képesség:

Okklumencia; a Térmágia beható ismerete

Csoport:

Professzor (Sweetwoods Akadémia)

Play by:

David Morrissey

Karakter típus:

Saját; nem keresett; talált





Mrs. Drake, a fiatal, kivirult arcú asszony mindig mosollyal az arcán zárta kisebb fiát a karjaiba. Mindig sugárzó tekintettel nézett rá nyaranta, amikor hazatért a Roxfortból, amikor pedig az iskolában volt, kacskaringós betűkbe formázta bele a szeretetét. Vidám mosolya egészen 1969 januárjáig megmaradt, amikor egy hideg téli reggelen meghalt otthona magányában. Nem vágyott nagy dolgokra, és nem hagyta, hogy megbélyegezzék azok, akik szerint lejjebb adta magát annál, amire számíthatott. A rosszindulat és az irigység, ami a félvér nőt körülvette az aranyvérű Drake dinasztiába történő beházasodása miatt, mindig hidegen hagyta őt. Gazdag, megbecsült család gyermeke volt, aki feltartott fővel járt a suttogók között.
Mr. Drake, a szigorú tekintetű, a folyton dolgozó sokszor nézett fel kérdőn és csalódottan a dolgozóasztalán fekvő pergamenrengetegből. Magas tanulmányi átlagot várt, de elsősorban a karrier és a társadalmi megbecsülés érdekelte, nem a tudás önmagában. Egy elszegényedő aranyvérű család utolsó sarjaként nagyon vágyott a megbecsülésre, és bár a vértisztaság nem érdekelte annyira, hogy félredobja érte a szerelmét, a társadalmi megbecsülés hajszolása örökké a szenvedélye maradt- ezt a szenvedélyt tovább kívánta adni a fiainak. Ez a vágy végül boldogtalanná tette: házassága megromlott feleségével, mogorvává vált, amikor az üzleti sikerei ellenére nem sikerült bebocsájtást nyernie bizonyos helyekre, és amikor 1962 májusában meghalt egy éjjeli gyomorvérzésben, a temetésére csak az örökségben reménykedő rokonok és a halottat kibeszélni vágyók álltak a szűk család oldalán.
A tágabb Drake család kissé szétesett Mr. Drake halálával. Az unokatestvérek, testvérek, nagybácsik, nagynénik és kuzinok már csak képeslapokon, ritka baglyokon vagy háromsoros üdvözlőkártyákon érintkeznek egymással, ebből a szempontból pedig nem kivétel Wardell Drake dékán sem. Mr. és Mrs. Drake fiatalabb fia anyja halála óta egyre ritkábban és ritkábban érintkezik testvérével és szülei rokonaival.
Húsz éve történt, hogy Wardell és Hedwig összeházasodtak. Szerelmük látszólag elcsendesedett az évek alatt, és akik ismerték őket huszonévesen, állítják, hogy néhány véletlenül meglesett csókon túl csak szarkasztikus fricskák, egymás mellett kutatással töltött éjjeli órák és másodperces mosolyok jelentették a hidat a házaspár két tagja között akkor is. Wardell Drake házassága azonban a látszat ellenére boldog Hedwig Wolffal: ha valaki követné a férfit minden percében, vagy valahogyan léket vájna az elméjébe és belepillanthatna az emlékeibe, megláthatná azt a végtelen és önzetlen szerelmet, amit a komor professzor a felesége iránt érez.
Wardell Drake szigorú apa, aki mosolytalan és humortalan, komor családfőként pillantott mindig három gyermekére, ahogyan azt apja tette vele. Sokak szerint ugyanazt várja tőlük, amit ő nyújtott a Roxfortban, de aki ismeri, tudja, hogy nem jelölt ki számukra semmiféle követendő utat. Wardell azt akarja, hogy gyermekei saját utat járjanak be, ezért már korán elengedte a kezüket, és csak távolról ad nekik tanácsokat: tiltás helyett a következmények mérlegelésére tanítja őket.
 Amikor kitárul a Sweetwoods Akadémia dékáni hivatalának tölgyajtaja, a legtöbben nyelnek egyet, mielőtt belépnek rajta. Wardell Crawford Drake mindig olvas vagy kutat valamit magas asztala mögött addig a pillanatig, mielőtt felnéz az érkezőre. Mosolytalan angol udvariassággal kínálja hellyel és teával az érkezőt, viszonylagos csendben hallgatja végig a mondandóját, miközben pillantása szinte lyukat éget beszélgetőpartnere arcába. Aki a szemébe néz, úgy érzi, hogy mélyen a lelkébe lát, és elégedetlen a látvánnyal. Kifogástalan fekete öltönye vagy talárját gyakran megigazítja vagy lesöpri ilyenkor, ami sok beszélgetőpartnerének eszébe juttatja, hogy talán nem készült fel eléggé, amikor belépett a dékán irodájába.
Wardell Drake professzor többnyire eltűnik a szemek előtt, amikor sótlan úriemberként nem képviseli intézménye érdekeit vagy oktatja hallgatóit: a laborjában van, ahol folyamatosan számol, próbál rátalálni a legújabb hiányzó darabkára, ami közelebb juttatja őt a távolságok tökéletes megsemmisítéséhez és a Varázsvilág összeköttetéséhez. Aki olvasta könyveit, tudja, hogy nagyra törő álma létrehozni egy olyan eszközt a Térmágia átfogó tanulmányozásával, amivel kontinensek között lehet utazni másodpercek alatt biztonságosan. Kevesen tudják csak, hogy ennek az általa csak Varázshídnak nevezett eszközhöz későbbi felesége adta az ihletet, akit tizenhat évesen nem tudott elérni az Atlanti-óceán túlpartján.
Wardell Drake mindig kifogástalan úriemberként viselkedik: nem emeli fel a hangját, választékosan beszél, nem használ udvariatlan szavakat, nem öltözik rosszul, nem töri meg az illemszabályokat. Lenézően elnéző mosolyánál, szarkasztikus megjegyzéseinél, burkolt célzásainál senki nem kap tőle többet, ha kivívja az ellenszenvét, ezek mégis megsemmisítő erővel találnak célba. Úriemberi mosolytalanságából csak feleségével kettesben enged el valamennyit, akit néha becéz is, és sokszor még nevet is a társaságában. Nem sértődik meg azon, amikor felesége megjegyzést tesz a munkájára, ilyenkor egykedvű, szeretettel teli mosollyal kezd bele egy rögtönzött tudományos vitába. Bizonyos szintű közvetlenséget fel lehet fedezni nála akkor is, amikor a gyermekeivel beszél, bár a felszínes megfigyelő sokszor nem látja meg a különbségeket.
Drake dékán számára kiemelten fontos a Sweetwoods Akadémia jövője: szilárdan képviseli az illegális intézmény érdekeit, rengeteget dolgozik az oktatás minőségének fenntartásán, és sokszor személyesen keresi fel a kivételesen ígéretes diákjelölteket akár más országokban is. Azok, akik nem tudják, hogy mivel tölti idejét, és nem tudnak az Akadémia létezéséről, gyakran hiszik azt, hogy eltűnt a varázslótársadalomból, és magányosan tengeti napjait a laboratóriumában feleségével.


 
A Kandallóház egy nagy, márványból emelt kör alakú építmény volt a Sweetwoods Akadémia főterének közepén. Építési stílusa nem ütött el túlzottan az újabb épületekétől, de ha egy varázstalan ember belépett volna a négy ajtaja egyikén, igencsak zavarba jött volna a látványtól. Nem találna mást ezen a helyen, csak vak, kéménytelen kandallókat, illetve ódon, üres szekrényeket, rajtuk különböző feliratokkal. A legtöbb kispolgári normákhoz szokott mugli akkor is fejét csóválva hagyta volna el az épületet, ha nem akadályozták volna védővarázslatok százai, hogy illetéktelen szemek kutassák át az Írország keleti partján elhelyezkedő birtokot, ami többnyire esős délelőttökbe, borús délutánokba és hűvös estékbe bújt a kíváncsi tekintetek elől.
Azok számára, akik bejáratottak voltak a mágia rejtelmeibe, a Kandallóház bizarr és értelmetlen épületből a rejtett felsőoktatási intézmény dobogó szívévé vált. Ha valaki elég ideig maradt itt, gyakran látta kinyílni az egyik Volt-nincs szekrény ajtaját, amiből azután egy taláros boszorkány vagy varázsló lépett ki, hogy a dolgára siessen úgy, ahogyan mások a dolgukra indulnak reggel a King's Crossi metró egyik ajtaján kilépve. Az első ránézésre egyszerű, hoppanálásra tervezett kandallók még jobban lenyűgözték a beavatottakat, amikor megtudták, hogy az Akadémiához tartozik több elrejtett kis magánház is, aminek a kandallóit összetett térkép jelölte pontos utazási időkkel ellátva. Ha valaki tudta, hogy hová megy, néhány perc múlva már London, Edinbourgh, Dublin, Cardiff vagy szinte bármelyik nagyobb város utcáin kiléphetett a szabad égre az órái végével. A hálózat pedig folyamatosan tovább bővült, amikor az Akadémia házakat vásárolt az Egyesült Királyság határain kívül, és rövidesen Párizs, Brüsszel vagy Stockholm elérése sem jelentett problémát. A Sweetwoods kiváló professzorai, gazdag könyvtára, színvonalas oktatása ellenére az összetett közlekedési rendszerének köszönhette a sikerét.
A kis, alig hatvan éves, hivatalosan a Svájci Mágiaügyi Minisztérium alá tartozó iskola akkor indult virágzásnak, amikor Wardell Crawford Drake professzor lett az intézmény dékánja. Draket mindenki cinikus, visszahúzódó, diplomatikus képességekkel nem rendelkező férfinak tartotta, amikor a hatvanas évek közepén átvette az iskola vezetését, de a várakozással ellentétben az intézmény nem indult hanyatlásnak. A campus kiterjeszkedett, az épületek száma megnőtt, a könyvtár tovább bővült, az egyetem professzorainak és hallgatóinak száma pedig a többszörösére nőtt- elsősorban a Kandallóháznak köszönhetően, amit Drake dékán nem sokkal a kinevezése után adott át.
Szinte minden hallgató olvasta legalább egyszer a dékán Varázshíd című szociológiai tanulmánykötetét, ami a nemzeti varázslótársadalmak nemzetközivé, egységessé válását létfontosságúnak jelölte meg a varázsvilág túléléséért folytatott harcban, és ami elsősorban a Kandallóházhoz hasonló, gyors és olcsó utazási módszerek terveit is tartalmazta. Sok diák látta a dékán motivációját egyértelműnek: a gyorsabb utazás több diákot és több pénzt jelentene a Sweetwoods Akadémiának és a Drake családnak. Más diákok úgy látták, hogy a dékán egyszerűen csak idealista (a rossz májúak szerint marxista), nagyszabású tervei pedig a társadalom gyökeres megváltoztatását tűzték ki célul. Senki nem ismerte azonban Wardell Drake valódi motivációját.
Évekkel azelőtt, hogy professzor lett a nagyapja által a családi birtokukon alapított illegális iskolában, Drake a legtöbb fiatal brit varázslóhoz hasonlóan a Roxfort diákja volt. Intelligens volt, nagyapja már fiatalon bevonta több mágiaelméleti kutatásába, de sok hasonlóan tehetséges fiatalemberhez hasonlóan Wardell Drake sem tudta, hogy milyen pályára helyezkedjen. Kiváló jegyei, korán publikált kutatásai és családja előnyös anyagi helyzete lehetővé tette volna számára, hogy bárhol, bármilyen pályát válasszon, de nem tudott választani a rengeteg lehetőség közül.
Az ifjú Wardell Drake életébe egyik levelezőpartnere hozott változást. Először tudományos jellegű levélváltásukat a Roxfortban magányos fiú egyre személyesebben kezelte, egyre izgatottabban várta a lány újabb leveleit. Néhány hónap után Wardell biztos volt benne, hogy látni akarja őt, beszélni akar vele személyesen is, meg akarja ismerni jobban. Biztosan érezte, hogy a lányban rokonlélekre talált, de amikor eljött a nyár, rájött, hogy lehetetlen lenne eljutnia Amerikába. A szülei nem támogatták a hosszú utazást a fiú utolsó Roxfortban töltött éve előtti nyáron, eljutni az Egyesült Államokba pedig nem volt könnyebb varázslóként, mint mugliként lett volna. Az óceán túl nagy akadály volt a mindössze tizenhat éves Wardell Drakenek.
Kevesen tudják, hogy Wardell Drake már tizenhat évesen rajongott Wolff professzorért, későbbi feleségéért, már jóval azelőtt, hogy megismerte őt. Magányos volt, és ostobaságnak tartotta, hogy a XX. században, a robbanásszerű fejlődés korában a Varázsvilágot még mindig felszabdalják az országhatárok, amik elválasztják egymástól a varázslókat. Több merész, veszélyes ötlete is támadt rá, hogy hoppanálással, zsupsz-kulccsal, kísérleti térmágiával és egyéb bűbájokkal hogyan lehetne biztonságosan összekötni a világot- nem gondolt akkor még igazán a Varázsvilág jobbá tételére, a következményekre, a politikára. Egyszer, nagyon régen Wardell Drake azért, csak azért kezdte el a kutatását, mert látni akart egy lányt, le akart ülni vele egy leterített, barna-narancs skótkockás takaróra, és meg akart vele inni egy keserű, tejjel ízesített teát egy hideg estébe forduló borús délutánon.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Alastor Moody

Alastor Moody

C’est la vie
Állomány
A csapat tagja vagyok
▽ Reagok :
3

»
» Szer. 4 Ápr. - 2:42


Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.


Mr. Drake,

Életútja azok közé tartozik, amelyről nem tudtuk, hogy szeretnénk ismerni - sehol egy felesleges mondat, a karakter kikönyököl a sorokon és felszólít, hogy rá figyeljünk, az esszenciájára. A lényegre, elméleti, majd fizikai síkon, miközben újraformálja a világunkat a maga kedvére, látjuk a fiút, aki nem olyan, mint a többi, és valahol mégis - aztán kilőtt nyíl leszünk a jövőbe, még azon is túl. Mr. Drake, olyannyira elfogult vagyok önnel, hogy talán mondanom sem kellene többet, hiszen tudja, mennyire kedvelem a hasonló tematikát, a varázsvilág eddigieken túlmutató kinyilatkoztatásait, az olyan ötleteket, amelyek tágítják a korlátokat és megtartják magukban mégis az eredeti értékeket, amelyek annak idején mindünkkel megszeretették ezt a történetet.
Magam is szeretnék letelepedni a dékán asztalához, feltenni kérdéseimet, megérteni az összefüggéseket, amelyekkel nap mint nap játszik: mert ez nem munka, tapintható a lelkesedés, a vágyakozó elme azóta szűnni nem akaró motivációja inspirál, és én egészen belefeledkezem itt a nagy szavakba, miközben bekezdései precízek.
Hibát nem találtam - ezúttal sem kerestem, az ezt olvasó számára egészen nyilvánvaló, hogy az államat keresgéltem helyette joviálisan - és külön szeretnék gratulálni hagyományainknak megfelelően a pb választáshoz: még inkább a kezdeményezéshez, az iskolájához. Engedje meg, hogy kinyissam ön előtt az ajtót, hiszen tudja: Hannibal ante portas!
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend
Vissza az elejére Go down

Wardell Crawford Drake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-