Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

borongós nappalok EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

borongós nappalok EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

borongós nappalok EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

borongós nappalok EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

borongós nappalok EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

borongós nappalok EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

borongós nappalok EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

borongós nappalok EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

borongós nappalok EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 14:26

Nem vagyok itt egészen, érzem hogy a testem ideköt, hogy a lábam lépésekkel visz előrébb, a súlyom lenyomja a nyirkos füvet a lábam alatt, a szél összeborzolja a hajamat, a nap megcsillan az arcomon, készen arra, hogy megkapja, hogy lekapja, hogy színt akarjon neki kölcsönözni, amitől anyám gyermekkoromban is úgy védett - Jajj Lucius, olyan vagy, mint azok a roma fiúk! Fekete! - én mégis mindig szerettem olyan fekete lenni, szerettem nézni ahogy a bőröm hirtelen fehérségéből aranybarnává változik. Valahogy mindig megnyugtatott, mindig rámutatott: még élek.
Itt vagyok, de mégsem teljesen, a gondolataim valahogyan ott maradtak a pince nyirkos falai között, bebarangolják azt a teret, menedéket keresnek, szeretetet, vágyakozást, örömöt.
Félek. Érzem, hogy nyirkos a tenyerem, rettegek attól, hogy én idekint, ők meg mind odabent. S Lily Evans odalent.
Megköszörülöm a torkomat.
- És akkor ez itt a télikert. Citrus és kivifákkal, érett fügeerdővel. -
Futólag pillantok rá, a hasonlatos csontos arcra, a hosszan vállra omló hajra, kiköpött Lily Evans, csak mégis teljesen más.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 14:57
Felmosolygok rád, a tekintetem csak néha ugrik a fák irányába, hiszen kit is érdekelhetnek a fák, amikor ilyen közel, karnyújtásnál is közelebb sétálsz hozzám? A talár halkan susog mögöttünk, szerencsére ezúttal az égszínkéket választottam, mama meg is dicsért, remekül áll, csillagom, Malfoy úrfi el lesz ragadtatva, és ezen felbátorodva még csak meg sem fordul a fejemben, hogy Malfoy úrfi esetleg nincs is elragadtatva tőlem igazán. Nos, ami azt illeti, ez nem egészen igaz, de ahogy a tekintetem óvatosan, lopva végigsimít a profilodon - mikor felém fordulsz, elrántom a pillantásomat rólad -, semmiségeket suttogok magamnak. Hogy valóban tetszem neked, hogy néha te is úgy nézel rám a szemed sarkából, hogy mindjárt a karodat nyújtod majd nekem, hogy összefonódva folytassuk a sétát. Mindjárt.
- Igazán szép. A felmenői ültették őket? - Ennél kevésbé aligha érdekelhetnének a kivifák, de már felrémlik előttem, ahogy az alkonyi fényben elrejtőzöm előled, a hátamat egy vaskos törzsnek vetem, és hangosan felnevetek, mikor rám találsz - a karjaid átfogják majd a derekamat, erősek lesznek, az ajkaid pedig lágyak, mikor megcsókolsz. - Gyakran jár ki ide? Olyan mesebelinek tűnnek ezek a fák, szinte azt várnám, hogy egzotikus madarak fészkeljenek köztük.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 15:10

Sohasem szerettem igazán ezeket a céltalan beszélgetéseket, mindig hamisnak éreztem magamat, egy bábnak, mintha nem is élnék, valami enyhe utánzat lennék amit mások kényük és kedvük szerint rángatnak. Mégis ahogyan rád pillantok - s most itt nem igazán az ahogy-on, inkább a rád-on van a hangsúly - éppen helyénvalónak tartom ezeket a fölöslegese köröket amiket lassan rovunk, még talán mi sem tudjuk igazán, hogy mi körül, de mindig egy kicsit beljebb haladunk, hátha végre elérjük a közepét.
- Minden bizonnyal. -
A kezeimet úgy kulcsolom össze a hátam mögött, mintha nem tudnám mi lenne az illendő: beléd karolni finoman, vagy erőszakosan ragadni meg téged, akárhogy is legyen, vezetnem kellene, téged ezt a beszélgetést, a lábainkat, nekem mégis nehezemre esik egyenes mederben tartani mindent, de legfőképpen magamat.
- Így kettőnk között, tényleg csak titokban: igen. Sokszor nem tudok aludni éjszaka, s akkor ide szököm ki, befészkelem magamat oda, a közé a két fa közé, onnan jól látni a Holdat és a csillagokat. -
Nem igazán tudom miért mondom ezt így el neked, talán arra vágyok, hogy tudj rólam valamit, talán csak kétségeket akarok benned kelteni.
- Nem hinném, hogy kivitelezhetetlen, s ha úgy akarod, ha majd a feleségem leszel s itt laksz, hozathatunk neked egzotikus madarakat. Akkor már mindez a tied lesz. -
Akarom, hogy érzed a tegezésben megbúvó szemérmetlenséget, azt akarom, hogy érezd hiába finomkodunk, hiába rójuk azokat a bizonyos köröket, végül úgysem egy fiú leszek akit udvarlásra kényszerítettek.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 15:23
Halvány mosollyal az arcomon hallgatom a bizalmas történetet, és szinte látlak magam előtt, ahogy kiszöksz éjszakánként, ahogy a fák közé húzódva figyeled a csillagokat, a holdat, és egy pillanatra olyannak tűnsz fel előttem, mint a könyveim melankolikus hősei, akik gondolkodás nélkül megküzdenek a sárkánnyal, mégis kevésnek érzik magukat arra, hogy az érzéseiket szavakba öntsék.
- Ne aggódjon, nálam biztonságban lesz a titka - mosolyodom el, hirtelen, másodpercekre, közel érezlek magamhoz, az elvágyódásodat, az álmatlanságodat, de azután az arcom döbbenten összerándul, amikor csak úgy, egyszerűen letegezel, mintha jogodban állna, mama egyszer sem említette, hogy képes lennél véghez vinni ilyen arcpirító arcátlanságot. - Lucius, hogy érti ezt? - vonom fel a szemöldökömet, karba font kezekkel fordulok feléd. Hogy képzeled, csak így közelebb férkőzöl hozzám? Igen, kettőnk ügye már eldöntött, de ne hidd, ó, ne hidd, hogy könnyen adom majd magam.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 15:38

Szórakozottan szusszanok egyet, mintha ez tényleg akkora titok lenne, mintha tényleg lenne bármi jelentősége ennek az egésznek, vagy annak, hogy bízom-e benned. Még mindig nyirkos a tenyerem, megpróbálom titkon, hogy észre ne vedd a taláromba törölni, nem mintha bármi kényszerítene arra, hogy én bármit elmondjak neked, s tudom, hogy nem tenném, hogy egy pillanat alatt változhatnék olyan férfivá, mint az apám: keménnyé, erőssé, s könnyen gyűrhetnélek magam alá, rákényszeríthetnélek, hogy behódolj, de Merlinre! Ha rád nézek látom benned anyám könnyedségét, látom ahogy megelevenedik benned , s képes lenne életre kelni, én pedig rettegek, de még hogyan rettegek. Mi lesz akkor ha rájuk kezdünk hasonlítani majd, ha engem csak a pincék érdekelnek, s az őzsuta lányok, rémülettel a szemükben. Mi van akkor ha megbetegedtem, ha az agyam többé nem tiszta, ha nem érdekli egyszerű női báj? Haragszom rád, még a szemöldököm is dühös ráncba szalad. Meg sem próbálod.
- Az apám átadja majd a birtokot ahogyan megházasodunk, s anyámmal együtt visszavonulnak. És ami az enyém, majd a tied is lesz. -
Visszamondom neked azt amit az ükapám írt le. Szóról szóra idézem.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 15:51
Felvont szemöldökkel nézek veled farkasszemet, szánt szándékkal értesz vajon félre, előre megfontoltan tetteted magad, vagy csak gyors és könnyű győzelmet remélve mozdulsz, mintha az eldöntöttség már a tulajdonoddá tenne, és talán az is leszek egy nap, a tulajdonod, de én előbb a titkod akarok lenni, az elrévedő tekinteted, könnyed mosoly a szád szélén, vagy pusztító vágy a gyomrodban, ami a csontjaidban ver visszhangot. Én nem akarom hagyni, hogy átgázolj rajtam, hogy learasd, amit előtted senki nem szüretelhetett le, és már el is veszítsd az érdeklődésedet. Én nem.
-  Hát, ez roppant... - ellenségeskedő szemöldökráncolással mérlegelem a szavakat, keresve azt az egyet, ami épp elég kevéssé adja vissza az elragadtatásomat. - Bőkezű.
Persze, nem szeretném kivívni a haragodat, de bolondnak kéne lennem, hogy ne lássam a hatalmas, sötét kúria felé vetett pillantásaidat, csupa előkelőség, csupa titok, amit remegő kézzel fogok egy napon felfedezni, de nem szabadulhatok a gondolattól, hogy talán éppenséggel untatlak téged, hogy valami többre vágysz, hogy valami különleges vár rád odabent. - Nem teljesen szabályellenes már most tegeződnünk? 
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 15:59

Egészen kínosan mosolyodom el, s mielőtt bármit mondanom kellene - látod ezért nem szeretem ezen szabályos beszélgetéseket, ahol téma nincs csak csupa-csupa kellem és jó modor - egy egészen aprót irányt váltok, letérek a járt útról, átlépek két növény között, súrolják a talárom szélét, s fel kell sóhajtanom, olyan nehézzé válik mindez.
Egy pillanatra még visszanézek rád, hogy bátorítsalak, hogy tud azt akarom kövess, aztán újra előre fordulok, s újabbat lépek előre, a lábam súlya alatt megsüpped a nedves föld.
- Szereted a fügét? -
Állok meg végül, s egészen fölnyújtózva a termésért egy igen érett s gyönyörű darabot tartok eléd, türelmesen várok addig amíg el nem veszed onnan, majd magamnak is veszek egyet, egy hasonlóan érettet, s veled szemben állok meg, kissé tanácstalanul, mert mégsem tudom meddig mehetek el veled, veled mit lehet megtenni, s mit nem. Valami törékeny virág vagy amit nem is igazán tudok, hogy szakítsak le, vagy ápoljam.
Felkuncogok.
- Csak nem tartasz be minden szabályt amit a szüleid állítanak föl? -
Cinkos mosollyal emelem magasba a szemöldököm, kihívóan harapok bele a füge egyik felébe, majd feléd nyújtom, széles, vadász mosollyal.
- Harapd csak ki a másik felét. -
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 16:20
Érdeklődő arckifejezéssel követlek a fák közé, a laza földről felemelem a taláromat, nehogy összepiszkolódjon, és magyarázkodnunk kelljen, bár ami azt illeti, kötve hiszem, hogy mama felelősségre vonna, ő feltétlenül megbízik a Malfoy családban, papa pedig már el is engedte a gondolatát, hogy valaha megszidjon. Azt hiszem, ők inkább csak örülnének, mert nyilván jól kijövünk, ha még a taláromat is be mertem piszkítani az ifjú Malfoyt követve, ha pedig ez így van, akkor nyilván az örökösért sem kell majd a nyakunkra járniuk.
Elfordítom az arcomat, nehogy kitalálhasd a szemem állásából, milyen gondolatok cikáznak a fejemben, és mire ismét feléd nézek, már egy fügét nyújtasz felém, némi habozás után elveszem, de nem igazán tudom, mit tegyek vele. Míg a kérdésedre válaszolok, megpróbálok időt nyerni magamnak. - Csak nem hágsz át kényszeresen minden szabályt, csak hogy lásd, meddig mehetsz el? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn, hopp, már le is tegeztelek, de talán nem szakad rám az ég. Furcsának éreztem volna, ha továbbra is hivataloskodva távolságot tartok, miközben te soha nem ismert ingereket húzol elő a talárod ujjából, hogy azokkal ostromolj. Nem vagyok már gyerek, és egy percig sem fogom hagyni, hogy lenézz, esetleg kinevess! Lesütött szemekkel harapok bele a fügébe, furcsa érzés, egészben ritkán eszem gyümölcsöt - otthon mindig meghámozzák és felkockázzák, mielőtt, desszert gyanánt, az asztalra tennék. - Finom - teszem még hozzá gyorsan, nem szeretnék udvariatlan lenni. 
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 16:28

Sok minden jut eszembe: ellopott percek Elise kedves karjai között, majd Lily makrancos természete, a nővéred tartózkodása, eszembe jut minden lopott pillanat, minden vágytól fűtött pillantás amit valaha másra vetettem, s mintha te kiharcolnád, magadhoz édesgetsz, eltereled a figyelmemet, s már csak azt veszem észre, hogy többé nem rettegek, hogy rettegnem kellene, de mégsem megy. Összezavar ez az egész, hiszen sohasem voltam jó ebben, a kényszeredettség tőlem olyan távol állt mindig is, most mégis könnyűnek tűnik, légiesnek.
- Nem tudom. Talán nem mindent, de aztán az is lehet, hogy észre sem veszem, és csak feszegetem a határokat. Mit gondolsz? Átléptünk egyet? -
Nézem ahogyan beleharapsz a fügébe, éhes pillantásom majdhogynem a gyümölcshús és közéd furakodik, be akar jutni valahova.
- Tényleg finom. -
Bólintok, s magamnak egy újabb gyümölcsért nyúlok.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 16:37
Elgondolkodva mérlegelem a szavaidat egy pillanatig, nos, nem, talán nem léptünk át olyan súlyos határvonalat, ahonnan nincs visszaút, mégis izgatottan összeszűkül a torkom, ahogy erre a példátlan merészségre gondolok, ami, számomra legalábbis, valóban különbözik minden mástól, amire a mai látogatásom alkalmával készültem. Kiejtem a félig elfogyasztott gyümölcsöt a kezemből, le a földre, az ujjaimat összedörzsölve elkapom rólad a tekintetem, csupán csak sejtem, miért nézhetsz így rám, de megrémít, zavarba hoz a tekinteted - mintha ki akarnál bontani, mintha egy üveg habzó bor lennék, amiből az ember nagy kortyokban iszik, és utána részegen elterül a fotelban. Papa sosem lépte túl a szalonspicc állapotát, mióta ismerem, de azok a borízű beszélgetések, a fel-felnevető férfiak, szivarfüst illata - gyerekkorom emlékei, éppen úgy, ahogyan a hálóingből kivillanó bokám, miközben lekuporodtam a lépcsőfordulóban, hogy csak egy-egy szót elcsíphessek abból, amit megosztottak egymással. - Azt gondolom, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek hisznek téged. Anyám szerint feddhetetlen úriember vagy, maga a megtestesült ambíció és rengeteg lehetőség van benned. - Elhallgatok a szám sarkát rágom, nem tudom, merjem-e tovább mondani, nem tudom, megengedett-e nekem itt bármilyen fokú arcátlansággal kifejeznem a véleményemet. - Apám szerint nem vagy egy könnyed társalgó, és a kezed túlságosan puha. Szerinte titkolsz valamit.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 16:50

Szeretem amikor én irányítok, amikor én fogom a gyeplőt, talán éppen ezért törtem már be olyan sok lovat, hogy utána, mikor már kellően kezes bárányokká vállnak tovább adhassak rajtuk, s gyönyörködve nézzem meg az elunt állatokon, hogy mit teremtettem. Téged is uralni akarlak, éppen ezért tetszik minden reakciód amit akarva-akaratlanul társz elém, s valahol mélyen megmozdít bennem ez valamit, egészen belül, tényleg kezdem élvezni a társaságodat, nem csak kényszerből lépkedek melletted, nem csak kényszeredett mosollyal üdvözlöm számomra érdektelen szavaidat.
De aztán mégis kilöksz a nyeregből, keményen érkezem a földre, egy pillanatig nem kapok levegőt. A tekintetem megkeményedik, elhúzódom, pedig nem is voltam igazán közel. Nem is igazán tudom mit mondhatnék. Túlságosan kiszárad a szám.
- Lehetséges, hogy igazuk van, apám túl törekvővé nevelt, anyám szerint pedig nem mondok el neki mindent. -
Óvatosan puhatolózom feléd.
- Én viszont úgy gondolom, hogy sem anyámnak sem apámnak nincs ebbe beleszólása, s egykoron talán jogot formáltak arra, hogy ítélkezzenek felettem, de ezen kiváltságuk mostanra már elveszett. Azt hiszem úgy a helyes, hogyha ezúton csak te ítélkezhetsz felettem., én pedig te feletted. Végtére is csak neked kellene megfelelnem. -
Óvva intelek attól, hogy szüleid nyomában járj, hogy szót fogadó kiskutya legyél, azt akarom, hogy te csak az én véleményemre adj, hogy csak én számítsak neked, hogy én létezzek.
Apád túl okos ember.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 17:08
Nem rejtem el előled az elégedett mosolyt, ami az arcomra kúszik, mikor kijelented, hogy a szüleimnek talán igazuk van - ó, te még nem ismered őket igazán, még nem tudod, milyen éles a szemük, amikor döntést kell hozniuk, és milyen határozottsággal választottak ki téged, mikor még alig voltál tizenegy éves. Mama és papa mindenre gondolnak, vállt vállnak vetve haladnak egyre tovább, egyre feljebb, a dicsőséghez vezető márványlépcső minden foka ismerős nekik, és ha ezúttal mama tévedett is veled kapcsolatban, arról sem fogom felvilágosítani. Éppen elég az idegeinek a szorongás, amit Meda okoz a kilengéseivel, és amit Bella gerjeszt minden könnyed nőiességet mellőző modorával, mint holmi tájfun.
- Hogy én ítéljelek meg téged? - elgondolkozva lépek el mellőled, ez a gondolat egyszerre izgalmas és döbbenetes, soha, semmi nagyban nem számított a véleményem, és jól is viseltem ezt, hiszen akinek a véleménye nem számít, az bármilyen csalafintaságot könnyedén megúszhat. Fák törzsein simít végig a kezem, mielőtt az egyikbe kapaszkodva ismét feléd pördülnék, a talárom szegélye csupa ragacs a puha földtől, de nem nézek le, a tekintetemet egyenesen rád függesztem. - Szerintem is titkolsz valamit. De látom, hogy belefáradtál. Látom, hogy nehéz - komoly tekintettel nézlek, szinte megbabonázó, lágy vonásokkal. - De én nem azért vagyok itt, hogy megítéljelek, hanem azért, hogy könnyebbé tegyem számodra mindezt. Hogy fellélegezhess. - Asszonyként is ez lesz majd a feladatom, én pedig egyszerre akarom mindkettőnk boldogságát. Nincs értelme küzdeni a felszólítás ellen, és mennyivel hasznosabb az előnyünkre fordítani mindazt, amire meghívtak, mint dacolni ellene az utolsó leheletünkig.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 17:19

Csak figyellek téged elrévedve, enyhe szorongással a hasamban: be kell vallanom rettegek tőled, félek attól ami igazán te lehetsz, hiszen ki tudja milyen is vagy igazán? Én csak azt tudom rólad amit apám mondott, s amit anyám a fülembe suttogott: csupa kellem és báj, csupa szépség és engedelmesség. Semmi különös, hiszen csak a felszínt kapirgálták, nem igaz? Ennél te jóval több vagy, már most látom, látom abból, ahogyan rám nézel, van valami komoly és elszánt a pillantásodban ami magával ránt, s vakon követlek, szinte a lábnyomodba lépek, el akarlak érni, de minduntalan mikor alkalmam nyílna a talárod után kapni, elvetem ezt a lehetőséget.
Felvonom a szemöldökömet, némán és komoran hallgatlak.
Átlátsz rajtam, nem úgy mintha tejüveg lennék, hanem mint fényesre pucolt ablak.
- Azt hiszem mindenkinek vannak titkai. -
Megreked a hangom, talán félek, talán csak a látványod miatt történik mindez.
- De tudod tényleg igazad van. Tényleg nyomaszt valami, talán nem is titok, inkább csak a mindennapi terhek súlya. -
Nem is tudod milyen jól esik most beszélni róla, végre beszélni róla, még akkor is ha te nem vagy tisztában azzal, hogy miről is beszélünk pontosan.
- Jól esne fellélegezni. -
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 17:36
Bólintok, szótlanul, mert persze, mindenkinek vannak titkai, de férfiként te valószínűleg olyan titkok tudója és őrzője vagy, amikre én még csak nem is gondoltam soha - vagy ha éppen gondoltam, hát félrenyeltem tőlük az érett málnaszemet, és csak félénken tapogatózva bújtam vissza hozzájuk, amikor már egyedül feküdtem az ágyamban, és az ablakom előtt hajladozó nyárfa ágai csikorogtak a sötétben.
Megértő arccal nézlek, a titkaid valóban nehezek lehetnek, talán nem is titkok, talán csak a kötelesség feszül a hátadra ilyen kérlelhetetlenül, a kötelesség, melynek én is a része vagyok. Mama valószínűleg sosem sejtette, hogy ennyi árnyék bújik meg a szemedben, és ennyire árad belőled a vágy a szabadságra, valami többre, valami teljesebbre, mint amit az ember általában az életétől várhat, ha a tiszta vér aranyláncát hordja. Halkan sóhajtok, önmagamat is meglepve felnyúlok, bal kezem olyan tétovázva ér az arcodhoz, mintha nem tudnám eldönteni, jó ötlet-e gyámolítanom téged, jó ötlet-e közelebb kerülnöm hozzád. Nem, ez biztosan több, mint amire számítottam. - Nem tudom biztosan, mi minden nehezedik most rád - kezdek bele, latolgatva a szavaimat, közelebb lépek hozzád, és hálás vagyok, amiért a fák elrejtik ezt a merész megmozdulást. - De nem kell egyedül cipelned. Többé nem. Erősebb vagyok, mint bárki hiszi.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 17:43

Megremeg bennem valami, nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi, de miattad remeg meg, jólesőn csúszik végig az arcomtól egészen a hasamig az érintésed nyomán. A kezed hűvös, de érintésed jól esik, belesimítom az arcomat a tenyeredbe, szinte hízelkedve, mint a kutya aki fülvakarást vár. Még a szememet is lehunyom egy pillanatra, így élvezem a csuklódról felkúszó finom parfüm illatot, jó mélyre raktározom el, az érintéseddel együtt, hogy majd nehezebb napokon, amikor majd szükségem lesz rájuk elővehessem, s mint valami gyermekded álmot, úgy dédelgessem.
Érzem ahogy megmozdulsz, s mozdulatoddal együtt a szemem is felnyílik, utánad kap, végigsiklik az arcodon, a szád ívén, a nyakad vonalán. Most először nézlek téged ilyen közelről, most először látom, hogy a bőröd milyen friss és tiszta, s most először akarlak úgy igazán.
Felsóhajtok, fáradtan és egészen megtörten. Előtted nem akarok báb lenni, aki a színdarabban tökéletes szerepet játszik.
Még mielőtt észbe kaphatnánk, mindegy, hogy te vagy én, a kezeimet a derekadra vezetem, s úgy húzlak magamhoz közel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a derekadat érinteni és a fejemet a hajadba fúrni.
Jól esik, el sem tudom mennyire jól esik.
- Ezt a terhet nem cipelheted velem. -
Sóhajtok bele a hajadba.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 17:58
Mintha mindez a semmiből nőtt volna ki, érzem a kezeidet a derekamon, de túlságosan döbbent vagyok ahhoz, hogy kifejezzem a nemtetszésemet, és te túlságosan hasonlítasz azokra az alakokra, akikről a takaró alá bújva olvastam, még jóval azután is, hogy a dadus ágyba parancsolt minket. A szobám magányában minden hőstett még nagyobbnak tűnt, és azt képzeltem, meghallhatom Meda és Bella szuszogását a folyosó túlsó feléből, hogy én is éppen úgy áthidalhatok bármilyen távolságot, mint a hőseim, ifjú varázslók és boszorkányok, akik megtalálták a boldogság kiapadhatatlan forrását.
Döbbenettől tágra nyílt szemekkel, mereven hagyom, hogy átölelj, beletelik pár percbe, mire érzem a tagjaimat ellazulni, mire felfogom, milyen vakmerőek is vagyunk, pedig ez is csak egy lehetne az ölelések közül, amelyekkel régi ismerősök köszöntik egymást. És tessék, már fel is horgad bennem a makacs gyerek, aki kitépte a hajából a szalagot, mikor a házimanó odabűvölte, és aki soha nem hagyott bármilyen pillantást érdektelenül tovasiklani. Megremeg a térdem, de a hangom sziklaszilárd, miközben megszólalok, kiemelve az arcom a talárod anyagából. - Nem az engedélyedet kértem ahhoz, hogy cipelhessem, csak kijelentettem valamit, amit már mindketten tudunk. Legkésőbb a házasságkötésünk napján mindaz, ami én vagyok, a te fennhatóságod alá kerül, és ez fordítva is igaz lesz. Ha el akarod zárni előlem a titkaidat, zárd el. De így is, úgy is hordoznom kell majd őket. - Nem annyira heves érzések, mint inkább végtelen makacsság mondatja ezt velem, de pontosan tudom, hogy igazam van.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Kedd 31 Júl. - 18:54

Ha nem is örökké, de jól esne sokáig így maradni, elveszni veled, hagyni, hogy az élet csak köréd összpontosuljon, benned álljon össze egésszé és és benned is végződjön. Olyan jó most így, távol a megfelelésektől, az elvárások súlyától, távol Lily Evanstól, a szüleinktől, a ránk váró jövőtől. Itt csak ketten vagyunk, csak te meg én.
Mélyeket lélegzem, beszívom egészen az illatodat, csiklandozza a szájpadlásom, édes barack és valami hűsítő, amitől hideg levegő siklik a torkomban végig.
A szemeimet a te szemeid között járatom, fátyolos kék, egyszínű, mentes mindenféle hirtelen változástól, nyugodt, hosszan nézhető, könnyű benne elveszni, sok mélységet ígér.
Szeretném megérteni, hogy mit érzel te, hogy számodra mit jelent ez az egész, de tudom, hogy ha meg is érthetem majd egykor, biztosan nem most fog ez megtörténni. Még minden annyira friss, mint a ma hajtott gyep, vékony szálú, könnyen szakadó. Óvni kell, magam sem tudom, hogy pontosan mit és hogyan, de óvnunk kell.
- Ha így is van, s talán így van, talán igazad van, akkor is tudnod kell, hogy nem felelsz te minden tettemért, s ami elől elzárlak, vagy amiből kizárlak az mind okkal történik majd. Tiszteletben kell ezt tartanod, így szeretném, így védhetlek meg. Nem is pontosan kell tudnod, hogy mitől, vagy hogy épp miét nem mondok el neked majd mindent, de bíznod kell bennem. Persze tudom, hogy ez nem így működik, hogy ezt nem lehet kérni, ezt ki kell érdemelni. -
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Kedd 31 Júl. - 21:59
Egy darabig hallgatom, ízlelgetem a szavakat, melyek egy részemet megnyugtatják, hiszen így mérsékli az én felelősségemet, ugyanakkor nehéznek érzem a gyomromat, mintha súlyos ólomgolyók lennének benne, mert bizalmat kér, mikor éppen bíznom nem egyszerű. Bár az élettapasztalataim kevéssé indokolják, a rokonaim mindig éberségre intettek, és arra, hogy ne helyezzem a boldogságomat mások kezébe. Izzasztó kérés, akkor is, ha egyébként nincs más választásom, közös örömünk és nyugalmunk kulcsa ez a légvárként épülő bizalom, amit egyetlen rossz lépés lerombolhat.
Elhúzódom Luciustól, de a karjai közül nem távolodom el. Felnézek rá, keresve a jövő, a közös jövőnk ígéretét, a tekintete felhős és komor. - Valóban nem egyszerű, amit kérsz, de tudom, hogy a boldogságunk érdekében bíznom kell benned - halkan felsóhajtok, jobb ötletem nem révén megpróbálok elszakadni tőle. Talán még túl korai ilyen közel kerülnünk egymáshoz, hiszen, ha nincs bizalom, mire építhetünk? - Te bízol bennem?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Csüt. 2 Aug. - 14:46

A szemeid között cikázik a pillantásom, vadul szeretnék bebocsájtást nyerni egészen a lelkedig, beléd akarok látni, el akarlak olvasni bárcsak egy könyv lennél, könnyen értenélek meg akkor, az értelmezéssel sohasem volt gondom. Néha felraknálak a polcra, aztán mikor eszembe jutnál újra beléd olvasnék, új értelmet keresnék egy-egy elmondott szónak. Csakhogy te nem vagy holmi kemény fedelű könyv amit az ember kénye-kedve szerint lapozhat, és hát sohasem tehetlek majd téged a polcra, mindig ott leszel velem.
Úgy gondolom, hogy talán sohasem lesz ez az egész tökéletes, sohasem válik azzá a kerek egésszé amivé válnia kellene, de attól még próbálkozhatunk nem?
Elfordítom a fejemet rólad, visszanézek a kastély felé. Én nem akarlak megbántani,de nem akarok neked hazudni sem.
- Nem tudom. -
Nem akarok rád nézni, most egészen máshol járok. Gondolatban már leszáguldottam azon a pincén, leültem a rács egyik oldalára és kitárulkozom.
- Szeretnék bízni benned, de.. nem is igazán ismerlek. Nem is ismerjük egymást. -
Ennek nem így kellene lennie. Ezt akarom mondani, mégis inkább mélyen hallgatok.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Narcissa Black..

Narcissa Black..

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
marnie harris

»
» Szomb. 1 Szept. - 13:50
Összevont szemöldökkel fürkészem Lucius arcát, az arcot, ami a jövőmet jelenti, amit - ki tudja, mennyi idő múlva? - jobban fogok ismerni a sajátomnál, és amit úgy érinthetek majd, mint anyám, amikor papát próbálja lecsitítani. Elszakadok tőle a szavait hallva, nem, semmi esetre sem szeretnék egyszerre túl messzire merészkedni, esetleg bajba sodorni magamat, hiába találom Luciust izgalmasnak és kedvesnek, hiába sejtek a szőke szempillák átlátszó függönye mögött rémisztően eleven kalandokat. Ellépek mellőle, majdnem elbotlok egy kiálló gyökérben, de a lehető legnagyobb természetességgel felszegem a fejem.
- Amíg nem mondod el a titkaidat, aligha lehetek a cinkostársad. Pedig én szeretném - felnézek rá, gyereknek érzem magam, az is vagyok valószínűleg, de a szemem se rebben, miközben az arcához érek, ujjaim egy pillanatra érintik a frissen borotvált bőrt, mielőtt széles mosollyal arrébb lépnék, hogy tüntető hallgatásából kinőve, visszainduljak a kúria felé. - Nagyon sajnálom, hogy te nem szeretnéd.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lucius Abraxas Malfoy

Lucius Abraxas Malfoy

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
27
▽ Avatar :
Nels Visser

»
» Szer. 12 Szept. - 19:55

Hagyom hogy kicsússz a kezem közül, kiszivárogj, kifolyj, mintha víz lennél, ami után az ember hiába kap, nem tudja már megmarkolni, hiszen lehetetlen, lehetetlen megfogni valamit ami annyira önálló, annyira más. Nem mondanám, hogy feltétlenül kínzó ez az elengedés, túlzás lenne azt állítani. hogy meglepett, hogy mást vártam, hiszen pontosan erre számítottam, ebben hittem, ebben a gyenge kötöttségben amibe hirtelen mindketten belekerültünk, mégsem elég szigorú és szabályozott, úgy foroghatunk benne, ahogyan a kedvünk tartja.
- Sajnálom. - Mondom utánad, mintegy megszokásként, a hangomban hallhatod, hogy mégsem gondolom ezt egészen komolyan, s ha kérdeznéd nyíltan felelnék. Nem is ismerlek, hát hogyan bízhatnék így meg benned igazán, csak egy árnyék vagy, amit igyekeznek rám erőltetni, s én még nem is tudom igazán hogyan viseltessek az irányodba.
Utánad lépkedek, lemaradok egy-két lépéssel, igazán utol sem akarlak érni. Nem is tudom mit mondhatnék még neked. Megtörni látszik valami ami még nem is teremtetett meg.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

borongós nappalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-