Apollinariya,

mikor hagy fel ezzel a játékkal,
és tér vissza az önt megillető helyre?
V. Karkarov

Vladimir,

kár a pergamenért, a tintáért, a feltett, választ nem váró kérdésekért, kérem, ne raboljuk egymást idejét.
A. Koldovstoretz

Apollinariya,

Pénteken itt járt a szabó, megrendeltem téli kabátját, szülei levelei mától ismét otthonába érkeznek, ahogy az természetes. Dimitrij elköltözött, a macska kimúlt - ügyeim megsűrűsödtek, amennyiben tájékoztat az érkezése dátumáról, kiküldöm elé a manót.
V. Karkarov

Vladimir,

ügyei nem tartoznak rám, megkérem, ne írjon nekem róluk, ne legyünk méltatlanok saját magunkhoz. Önhöz nem illik ez a játék, hozzám pedig kioktatása, legyen ennek itt és most vége.
A. Koldovstoretz

Apollinariya,

ha nem érdekelné, nem venné a fáradtságot, hogy az éjszaka közepén válaszoljon. Akár rettegésből, akár rosszul titkolt vágyból, de hangosabban beszél a tagadásnál a figyelme. Ismerem magát, jobban ismerem, mint bárki.
Maga is tudja, hogy igazam van.
V. Karkarov

...
A. Koldovstoretz

Apollinariya,

mindjárt gondoltam.
Rendben, hát akkor játsszunk még egy kicsit egymással.
V. Karkarov

Bármit is remél, annál csak rosszabb jöhet.
Ne kísértse a sorsát.
A. Koldovstoretz

Apollinariya,

Új közös játékunk tehát az, ki tud nagyobb koldus lenni a másik ellenében?
Nem érdemes erőltetnünk - az igazi kérdés az, ki a nagyobb gyilkos.
Aki azt ölné, aki iránt érez valamit, vagy aki azért ölne, hogy érezzen valamit?
V. Karkarov

Mit nyertem tehát?
A. Koldovstoretz

Nem gúnyolódom magunkon: magán nincs miért, híján van már mindennek, amelyet emberek csípős szavakkal illethetnek, nem mondhatom, remélem, boldog tetteiben, mert nem képes rá - felemelt magához, de viselje következményeit is.
Ne csak testem vegye el, ne csak azt, mi örömhöz segítheti: vegye az emlékeimet is, tegyen örökké boldogtalanná, és ígérem, sosem unatkozik majd mellettem.
Győzni úgysem tud egyikünk sem.
A. Koldovstoretz