Mindenekelőtt unalomig ismételt: aranyvérű, netalán beképzelt, és ó, ki nem találnád, hogy a Birodalomhoz Nagyúrhoz hűséges entitás ő, a teremtés ama koronája, akihez balsorsa kevésbé kegyesen engem tervezett eredetileg. Aztán történt valami előre nem tisztázott aspektus, névleg hogy dezertáltam Dumbledore irányába, és az amúgy sem feltétlenül felhőtlen viszonyunk végképp ezeréves fájdalomnak tűnik a maga nagyszerűségében. Vagy nem, mert:
a.) Rodolphus maga a megtestesült kellem és báj, szigorú talárok mélyén tenyéző birodalmi nagyúri magatartás, hagyománytisztelő főleg, az asszonyt pedig ezzel a lelkülettel igyekszik megszokni, ha már így adódott, mert a válás ugye nem is létező fogalom nálunk. Ő tehát a megszoksz változatot választotta, félig-meddig maga is önös érdekei címszavával átcsúszva a kummantás arany ösvényére, mert mégis jobb életben maradni, mint holmi börtönökben rontani a pedigrét, és hát a vérvonal, a családi vagyon, meg hát fényesebb a láncál a kard, tudjuk, jobban ékesíti a kart.
b.) Rodolphus természetszerűleg kevésbé úriember, annál inkább valamiféle nem kiteljesedett elmeháborodott - elnézzük neki ennyi év vérfertőzés után - és a legkevésbé sem igyekszik úgy tenni, mint aki nem álmodozik mindneféle sárvérűek és muglik fa testápolóval való kezeléséről. Nem kell nagy konspiratőrnek lenni, hogy tudjuk, ő bizony szembe fog helyezkedni az asszonnyal, ha kell, némi tenyér élével történő vita keretein belül, az pedig, hogy hasonló válasz érkezik, csak annál otthonosabbá teheti a légkört.
c.) Valójában maga is a józan ész nektárját kóstolgatja, és nemhogy nem semleges vagy ellenséges, de egyenesen drága asszonya előtt menekül a helyzetből - valószínűleg a halálfalókhoz is valami kellemes filantróp érdeklődés fűzte, végül is nagy tudorai a tiltott ereklyéknek, sötétmágiának és hasonló, teához illő témáknak - minden kreativitásával és kitartásával.
Ezek tetszőleges mértékegysége és formátuma lehetséges, akár valami egészen más is - ha már ilyen látványosan elhajoltam a SW plagizálás irányába - a hithűn rettegő tinédzerlelkületből kitekintő vadállattól a megfásult, egykori elveit lotyókkal elmulató földesúrig. Akármi, tényleg.
Csak jer.

Jó, ez itt a képen General Hugs, de találjatok ti olyan képet Malavairól, amit nem nyomna össze az oldal - nem mintha eszembe jutott volna a személyisége.
Dehogyis.