Patrick Drake

Patrick Sigmund Drake

chocolate and horror

Becenév:

Patrick, Sid

Kor:

tizennégy

Származás:

félvér

Lojalitás:

hátborzongató történetek

Képesség:

sütés

Csoport:

beosztást kérnék

Play by:

Thomas Sangster

Karakter típus:

keresett

Ismerek történeteket bátor ifjakról, kik végül martalékul estek saját életüknek, saját boldogságuknak, s megbolondultak. Ismerek olyat is, melynek hőse ugyan nem sikeres, nem gazdag és nem lovag, mégis boldog, nem vágyik ennél többre. Vannak, akik a felső tízezerből jöttek, s korán az alsóban végezték. De számomra a legkedvesebb történetek mégiscsak a kevésbé átlagos, de boldog családokról szólnak.

Vegyünk először is egy férfit. Legyen most lovag, ez nem is olyan fontos. Egy előző mesében megszerezte a hercegnőt, felébresztette mély álomból, kiszabadította a tüskékkel benőtt toronyból, s most boldogan élnek, de még nem halnak. Születnek gyermekeik, még ha néhány komplikáció az évek során fel is merül. Megoldják.
Sétálgatnak a kastélyban húsz év múlva, s a jóságos lovag, aki immáron apa, felkapja legkisebb gyermekét. Ha nem is látszik rajta, és ritka alkalmakon mutatja csak igazán, de talán mindene a családja. A szigorú vonások mögött lapul egy vajszív, egy segíteni akarás, és egy családos ember. Egy nagycsaládos, ki bár dolgozik, a gyermekeit sem hanyagolja el sosem. Mindig áll rendelkezésükre, mesét mond nekik, vigasztalja, és tanácsokkal látja el őket. Mert ő első soron nem lovag, hanem feleségének férje, és gyermekeinek apja.

A felesége, akit egykoron kiszabadított a tüskékkel védett toronyból, mára bizonyosan nem látja értelmét a túlzásba vitt alvásnak. Aludt ő már eleget, s most mindenre kíváncsi, mindent kutat, tudni akarja a világ legtöbb titkát, s így neveli gyermekeit is, ugyanakkor nem erőszakosan. Hisz a tudomány nem az igazi, ha a kutatója nem leli benne örömét. Tudja, hogy ha valamelyik gyermekét érdekli valami, akkor abban kell kiteljesednie. Minden szülőnek így kellene gondolkodnia, de nem mindenki származik nemesi, jól szituált családból. És emellett nem mindenkire mondhatja az ember, hogy bár máshogy neveli gyermekeit, mint általában az emberek, ez a nő mégis egy igazi anya.

Sosem vonzódtam igazán a mezőgazdaságon alapuló történetekhez, de ez az egy mégiscsak elnyerte a tetszésemet. Hisz volt egyszer egy fiatal fiú, aki nőtt, egyre cseperedett, de sokáig még így is Fiacska maradt. Járta a birtokot vad új növények és gyógyító állatok után. Tudta jól, hogy melyik gomba ehető, melyik mérgez halálra, és egyre csak ment, egyre előrébb. A növények, a sajtok, a borok és a földbe süppedő mancsnyomok követésével volt mindig elfoglalva.
Fiacska mára felnőtt. Mára tanárrá vált, és kíváncsi, agrikultúra és időjárás után érdeklődő ifjakat tanít. Vezetgeti őket a tudás és kíváncsiság hosszú, laza pórázán. Számomra viszont nem egy mezőgazdászról szól ez a történet, nem egy borászról, nem egy pásztorról. Mert ez a történet egy báty életét meséli el úgy, ahogyan soha semmi. Mert ez a történet szólhatna bárkiről. De ha hozzáteszem, hogy Fiacskától hányszor is kaptam már tanácsot, hányszor kaptam tőle hozzávalót finomabbnál finomabb süteményekhez. Ha elmondható lenne, milyen sűrűn szaladgáltunk a friss, zöld fűben, vagy az, hogy mennyi, de mennyi viszketőport csempésztünk egymás ágyába, akkor egy percig sem lenne kérdés, hogy ki is ő igazából. Egy percig sem gondolkodnál, hogy mi közünk is van egymáshoz.

Elképesztőnek tartom, hogy a Piroska és a farkas egyik címszereplője, az én drága, utánozhatatlan testvérem, aki még soha nem pihent le önszántából a délutáni órákban, több palacsintát legyen képes megenni, mint maga Tóbiás király. És nem sajnálom, hogy ízlik, amit sütök, de néha gondolhatna arra is, hogy hagyjon valamit a sok Lapocka Benőnek, aki még körülötte van, és arra vár, hogy a király tányérját nyaldossa tisztára. Mert szép dolog a farkaséhség, de sokszor van ezzel más is így. És bár szükségem van egy ilyen, mindenbe belemászó, bárhonnan előugró nővérre, néha elgondolkodok azon, miért is nincs elég liszt a konyhában? Hogy miért nincs nyugalom a házban, ahányszor otthon van az egész család? De talán azon is gondolkodhatnék, hogy hova szökött el már megint a család egyik színfoltja, hogy ekkora csend van? És ami ennél is jobb kérdés: Engem miért nem vitt magával?

Úgy gondolom, sokaknak feltűnt már, hogy nem kedvelem a békés, átlagos történeteket, de a következő talán elnyeri néhány ember tetszését. Hisz a legtöbb családban él egy Hófehérke, aki beszél az állatok nyelvén, a virágok társaságában találni meg legsűrűbben, és még mindig vár a hercegére, aki talán szőke, talán barna, de lehetőleg ne legyen vörös, hisz abból elég, ha a lángok színe ez. Mert ez sem egy békés történet. Illetve, van annyira békés, mint a többi, mert ebben a családban leginkább béke honol. A béke egy átértelmezett állapota, mely tele van sajttal, borral, néha egy kis farkasüvöltéssel, és legalább ennyi lángcsóvával. Mert itt senki sem átlagos, de még nem eléggé katyvasz egyik történet sem. Hát itt van a katyvasz, ami mindenkinél bekavar. A lángoló nővér, akit szeretni is legalább olyan melegen érdemes, mint ahogyan ő tud lángolni.

Az emberi jellem is olyan, mint egy tökéletesen elkészített sütemény. Az ízek, tehát a tulajdonságok tökéletes harmóniában állnak egymással, így nem beszélhetünk arról, hogy valami túl édes, vagy túl sós. Nem beszélhetünk arról, hogy valaki túl jó, vagy esetleg túl rossz. Mindenkiben lakozik jó és rossz egyaránt, de van, ami hamarabb és intenzívebben megmutatkozik.

Az alapot el lehet készíteni különféle lisztekből, vagy akár krumpliból, de használhatunk kíváncsiságot is. Esetemben mindenképp ez az egyik fő alkotóelem. Mindennek utánan nézek, ha kell, ha nem. Szívja magába fejem a tudást, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ami érdekli, azt ne tudja meg rövidebb vagy hosszabb idő elteltével. Fényt derít mindenre.
Mindenképp kell egy kis térfogatnövelő is a süteménybe, hogy nagyobb legyen. Tehetünk bele élesztőt, sütőport, vagy egy kis érthetetpenül jelen lévő furcsaságimádatot. Nincs olyan hátborzongató, rejtélyes történet, eset, ami ne érdekelne, és bizonyosan a meséken való agyalás visz nap mint nap előrébb.
A tojás és víz, esetenként tej is elengedhetetlen, mint a porózus anyagokat összetartó erő. De vajon ez nálam mi lehet? A törtetés semmiképp, bár az is jelen van. A kíváncsiságot már mondtam. Talán az én összetartó erőm a sok, olykor felesleges és idegesítő, beszédben jelenik meg, esetleg a csokoládéhoz és mindenféle csokis süteményhez való vonzalmamban, de talán csak a koromhoz viszonyított érettségemben. Nem tudom. Még sosem sütöttem magamat, ellenben abban biztos vagyok, hogy a lángoktól sem riadok vissza, ha süteményről, rémtörténetekről vagy tudásról van szó.

Mit ne mondjak, felettébb érdekes napokat éltem át eddigi életem során, és minden nap tanultam valami újat, amit nem szabad elhanyagolni. Ilyen az, hogy a szerencsejátékfüggőknek egy krokodilt kell a kezükbe adni, s egyből merészebbek lesznek, vagy az, hogy a szitakötők hamarabb petéznek fekete, csillogó sírkövekre, mint más színű és fényűekre. Tisztában vagyok vele, hogy sokak számára mindez teljesen lényegtelen, akár elborzasztó tény, de ettől még igaz, és el kell fogadni, pont annyira, mint a folyékony halmazállapotú macskák elméletét terjesztőket is.
Én is szeretek kutatgatni, de az én legkedveltebb eszközeim közé sem a sírkövek, sem pedig a játékgépek nem tartoznak. Sokkal inkább szeretek csokoládéval kísérletezni. Mégiscsak kevésbé veszélyes, mint a krokodilok, és a kísérlet közben, vagy akár annak végeztével az ember meg is eheti. Így előreléphet a tudomány pár lépéssel, a kísérletet végző tudós pedig megjutalmazhatja önnön magát. Bár kétségtelen, hogy voltak esetek, amikor rosszul sült el a minden, a csokoládéval együtt.
Ott volt a gombákkal folytatott kísérletem, melyet azért végeztem, hogy megtudhassam, a gombák hogyan reagálnak a csokoládé illatára. Egész jól alakultak az események, de a fő momentumra már nem emlékszem igazán. Ez természetesen annak a kölyökvaddisznónak a hibája, aki nekem mert rontani az erdőben. Hagrid talált meg, és hálás vagyok neki azért, amiért nem mondta el a teljes igazságot a vezetőségnek. Ezt néhány tálca krémes süteménnyel köszöntem meg neki azután, hogy kikerültem a gyengélkedőről. Az a disznó rendesen elintézett. Még ha nagy kárt nem is tett bennem sem fizikailag, sem pedig mentálisan, azokban a napokban némiképp ki voltam ütve. Olyannyira, hogy ébren sem voltam, így hát sosem derülhetett fény a nagy áttörésre, melyre a gombákkal és a csokoládéval kapcsolatban jutottam. Pedig az év felfedezése lehetett volna, ha visszaengednek az erdőbe. Ehelyett csak büntetőmunkára küldtek, amiért én nem haragszom senkire, még a vaddisznóra sem, de mindenképp sajnálom, hogy így kellett alakulnia.
Aztán volt egy olyan kísérletem a csokoládé illatával - az íz egy teljesen más kérdés, és sokan vizsgálják, így én miért is tenném? - mely az emberek közti vonzalommal volt kapcsolatos. Ez nem lesz olyan hosszú történet. Gyorsan belebuktam a gyakorlati részbe, mikor a lányok nagy része kidobta a parfümjét, mert állításuk szerint megromlott.
Egy idő után persze felhagytam a csokoládéval kapcsolatos kísérletekkel, és sokáig csak érdekességeket olvasgattam. Még mindig ebben a szakaszban tartok, de lassan ismét el kellene kezdenem valamit. A rémtörténetírásban ugyan sosem voltam mester, de rossznak sem mondanám magam. Talán az ijedség lesz majd a következő tanulmányom központi eleme. Az emberekből kiváltott illatanyagok és a többi, de ez a jövő zenéje. Majd meglátjuk, milyen hatással lesz a kannibalizmus története néhány színezett elemmel fűszerezve az emberekre.
Várom már.

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Kedves mesék Kishercege, legifjabb csokis tudós!

Micsoda kutató jellem veszett el süteményedben,
megannyi adalék, melyből összeálltál, hogy tésztád se túl sós, se emészthetetlenül édes ne legyen, mégis sok fontos összetevő alkossa, mint egyedi gondolatok, tudásvágy, magvát annak a különleges ínyencségnek, akit Patrick formába öntött egy mesteri cukrász.
A jövő Willy Wonkáját látom, születendő csokoládé Nagyurat, mely ha elárassza a búzamezőket feltalálja a legédesebbet, a nem túl édeset és sósat, vagy egy bizarr kísérletezőt, aki megírja a leghíresebb krimit a világirodalomban?
Mert különlegessé tesz a nem túl különös dolgok iránti vonzódás, hogy mennyire figyelsz arra, amik felett mások könnyedén elsiklanak, ez tesz majd kiváló megfigyelővé, a bátorság remek íróvá, minthogy az leszel legkisebb Drake, felnőttségedig egy ellentmondásos házban, melybe állítólag különcök kerülnek, tudod a te fejeden ült legtovább a süveg a Roxfort történetében.
Mert bátorság kell kísérletezni merni és lelemény mindahhoz a zseniális gondolathoz, mely agyadon másodpercenként átnyargal, oda kellett volna kerülnöd, Hollóvá lenned, a süveg mégis Hugrabugot kiáltott, mely ezt a temérdek összetevőt befogadhatóságba gyúrta, csokiba, illatba ragaszkodásba, süteménybe, Patric Sigmund Drake képében
S miután ceremoniálisan elítéltelek, hát rohanj ismerős területekre!

Kérek a süteményedből!

Clive S. McGonagall

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája

Drága fiam!

A tudás felé vezető út hibákkal van kikövezve

- Nem lehet eredményeket elérni anélkül, hogy elkövetnénk néhány súlyos hibát a kísérleteink végrehajtása közben. Ez ugyanakkor nem szabad, hogy megállítson, bátran fel kell állni, folytatni az utadat a kitűzött célod felé. Gyerek vagy még, élvezd ki, amíg az vagy, és ne félj, mert látom már benned az embert, aki nem fél semmitől, nem fél újra próbálkozni. Édesanyáddal nagyon büszkék vagyunk rád, büszkék vagyunk az eredményeidre, büszkék vagyunk az eszedre és a kísérleteidre, de büszkék vagyunk a hibáidra, a bátorságodra, a kedvességedre is. Boldogok vagyunk mindig, amikor rád nézünk, amikor halljuk a hangod. Tudnod kell, hogy segíteni fogunk neked, akár egy engedélyre, akár egy kísérőre, akár egy tanácsra van szükséged. És ne felejtsd el, hogy hozzánk mindig bátran jöhetsz, ha bármilyen alapanyagod elfogyott, tőlünk bármikor kaphatsz újat. Mindig várni fog rád egy szék is az étkezőasztalunk mellett, egy ágy a házunkban, bármilyen utat válassz is.