Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

...:::Emmeline Vance:::... EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

...:::Emmeline Vance:::... EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

...:::Emmeline Vance:::... EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

...:::Emmeline Vance:::... EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

...:::Emmeline Vance:::... EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

...:::Emmeline Vance:::... EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

...:::Emmeline Vance:::... EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

...:::Emmeline Vance:::... EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

...:::Emmeline Vance:::... EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Emmeline C. Vance

Emmeline C. Vance

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Hailee Steinfeld

»
» Szer. 22 Aug. - 20:56

Emmeline Charlotte  Vance

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.

Becenév:
Em, Ems, Lily, Lottie
Kor:
16

Származás:

Félvér

Lojalitás:

Teljes mértékig Dumbledore oldalán állok!  

Képesség:

Animágia: Európai szürkefarkas

Csoport:

Griffendél  

Rank:

Griffendél  

Play by:

Hailee Steinfeld  

Karakter típus:

Keresett karakter




Szokás mondani hogy az ember életében a családja a legfontosabb. Nálam ez nem is lehetne igazabb állítás az én tökéletlenül tökéletes családomra. Mondhatnám, hogy nem is lehetnénk tökéletesebbek és nem is élhetnénk nagyobb boldogságban, de ez a Roxfort valaha volt legnagyobb hazugsága lenne. Nyilván, ha az apukám azon a végzetes éjszakán nem csalja meg az anyámat és anya erről nem szerez tudomást akkor minden másként lenne. De nincs másként, a szüleim elváltak és az apámnak már új családja is van. Innentől pedig mindenki döntse el, hogyan is állna a dolgokhoz fordított helyzetben. Én személy szerint próbálom a legjobbat kihozni abból amit nekünk szántak a múlt idők nagy varázslói és boszorkányai.
Merlin látja lelkem én eleinte megpróbáltam nem kedvelni Margitot, az apukám új feleségét, de ez nem igazán működött. Tudni illik, hogy én senkire nem tudok haragudni tíz percnél tovább és lételemem a nevetés. Így elég volt egy-két kedves, barátságos mondat és már jóban is voltunk. Amikor pedig elárulta, hogy kistestvérem lesz, szinte főnixet lehetett volna velem fogatni. William születése előtt mindig én voltam apuci pici kincse, a család legkisebb csodája, de ez abban a pillanatban ahogy az öcsém megérkezett megváltozott. Onnantól kezdve már én voltam a nagy, okos és oltalmazó nővér aki minden szabad percét a kicsivel szerette volna tölteni, annak ellenére, hogy muglinak született és úgy is fog élni.
A nővérünkről Jules-ról ugyan ez a lelkesedés már nem volt elmondható. Ő és én a kisebb-nagyobb testvéri összezördüléseinket leszámítva iszonyatosan jó testvérek vagyunk, de Julie-t és Will-t, majdnem szó szerint egy ég és föld választja el egymástól. Bár gyanítom ennek az ellenszenvnek több köze van az apánkhoz és az általa létrehozott helyzethez, mint ténylegesen kis pisishez. A nővéremnek több éves előnye volt abban, hogy közös emlékeket szerezzen a szüleinkkel és nyilván így nehezebben emésztette meg, hogy ami régen egy szuperül működő egységet alkotott mostanra megszűnt létezni.
De előbb utóbb kénytelen lesz túltenni magát rajta, hiszen nem ragadhat a múltban. Szép, okos és eszméletlen jó abban amit csak csinál. Én pedig éppen ezért vagyok olyan nagyon büszke arra, hogy a Ő a nővérem. Egy igazi Vance lány akiben szintén megvolt a mágia szikrája. Ami egy fontos részlet, ha az ember lánya félvérnek születik, hiszen ilyenkor akkor elég nagy rá az esély, hogy varázstalan lesz a csöppség. De a mi esetünkben, úgy tűnik mind a kettőnk esetben anya vérvonala dominál inkább ilyen szempontból. És ha jobban megfigyeljük akkor a nővéremnél nem csak ebben az esetbe. Hiszen a szőke fürtjeivel, porcelán bőrével és világos szemeivel, Jules külsőleg is inkább anya génjeit örökölte, velem ellentétben. Én ugyanis totálisan az ellentétük vagyok az apától örökölt sötét hajammal és sötét szemeimmel. A legkisebb jóindulattal sem lehetne rám azt mondani, hogy bármennyire is hasonlítok anyámra. De Henry Vance le sem tagadhatna, még akkor sem ha akarna, de persze nem is akar, hiszen büszke a lányaira és mind arra amit eddig elértünk az életben, azoknak a tulajdonságoknak köszönhetően amit tőlük örököltünk. Végtére is ugyan annyira makacsok, kitartóak és maximalisták vagyunk, mint Ő. Mindamellett, hogy meg van bennünk anyánk kedvessége, bája és őszintén szerethető kisugárzása, vidámsága amivel mindenkit egy szempillantás alatt az ujjai köré tud csavarni. Ami nem feltétlenül jön rosszul, ha egy olyan aranyvérű család leszármazottai vagyunk akik mindig is küzdöttek az elnyomás ellen és egyenjogúságot követelnek a varázsvilágban. Egyenlő jogokat és elbánást az aranyvérűeknek, a félvéreknek és a varázstalan szülők gyermekeinek, csúnyán mondva sárvérűeknek.  
Sötétbarna haj; mogyoróbarna íriszek; kislányos arcvonások; makulátlan bőr; hibátlan testalkat; kecses, már-már légies mozdulatok; kevés kiegészítő és minimális, de annál csinosabb smink. Amit  a mindig laza, de mégis stílusos és általában színes ruháimmal szoktam feldobni, ezzel is jelezve, hogy mennyire színes egyéniség vagyok. Arról már nem is beszélve, hogy így akár azt is jelezhetem a külvilág számára, hogy milyen az aktuális hangulatom. Ha pedig a hangulat került szóba, akkor elmondok egy két dolgot magamról, hogy ne csak a külsőm alapján tudj megítélni.
Megfontolt, életvidám, talpraesett, makacs és kitartó. Talán ez azaz öt tulajdonság, az ami a legjobban leírja a személyiségemet. Sokan csak egy bolondos, kissé talán hiperaktív és meggondolatlan csitrit látnak ha rám néznek, de igazából Én csak más nézőpontból közelítem meg a világ nagy dolgait. Megpróbálom mindenben a jót keresni és hí úgy hozza az élet akkor nem rettenek meg attól sem ha harcba kell szállni az igazságtalanság ellen. Hiszen attól ha valaki varázsló családból származik, méghozzá Aranyvérű családból az nem jogalap arra, hogy gonoszkodjon másokkal. Bár lehet, hogy azért vélekedem így erről mivel én mind a két világ mindennapjaiba belelátok és amúgy is, nem különbözünk mi olyan sok mindenben a többi embertől, ez csak egy bugyuta felfogás. Számomra mindenki ugyan olyan, csak az különböztet meg minket egymástól, hogy hogyan viselkedünk. Hiszen ott volt például az öcsém, akiről tudom, hogy minden szempontból egy kivételes személyiség. Kedves, vidám, okos és igazán szerethető, végső soron pedig mugli. De a varázslók között is vannak olyanok akik azt sem érdemlik meg, hogy tudomást vegyenek róluk. Olyanok, akik szemrebbenés nélkül kihasználják a másikat, aztán meg eldobják mint egy ócska rongyot. Olyanok, akik nem méltóak arra sem, hogy varázserővel rendelkezzenek, hiszen azt csak a rosszra használják. Viszont akik ismernek, vagyis ismertek azok tudják rólam, hogy hajlamos vagyok asszimilálódni azokhoz akik a közelemben vannak. Aminek következtében nyilván hoztam már meg és még fogok is meghozni olyan döntéseket amelyekre sohasem leszek büszke, de az élet már csak ilyen. Arról nem is beszélve, hogy a hibáinkból tanulunk és ezek tesznek minket azzá akik a későbbiekben leszünk.  


- Ems!!! Kelj már feeeeel!!! - sikította egy éles hang a fülembe, miközben a kis segítőtársa Hektor ráncigálta a takarómat.
Legalább annyira imádom az öcsémet, mint amennyire szeretek aludni. Őszintén szólva amióta elkezdődött a nyári szünet, szinte délnél előbb ki sem dugom az orrom a takaró alól. Imádok nyüzsögni és pörögni egész tanévben, de valamikor azért nekem is ki kell pihennem magam. Feltéve, ha hagyják, hogy kipihenjem magam és nem ugrálnak az ágyamban és várják, mikor kelek már fel végre.
- Will tengeri beteg leszek, ha nem hagyod abba az ugrálást. - nyöszörögtem kábán, miközben a fejemre húztam a takarót.
Vészesen közeledik az ideje, hogy visszamenjek a Roxfortba és egy darabig újra távol kelljen lennem a kisöcsémtől és úgy általában a családomtól. Imádom a sulit és azt a rengeteg tudást amit magamba szívhatok, de ennek ellenére mégsem várom, hogy elszakítsanak azoktól akiket annyira szeretek. Minden esetre ma érdekes program vár rám, ugyanis Julie és én találkozunk az Abszol úton és csapunk egy csajos napot amit összekötünk a sulira való bevásárlással. Szívem szerint Will-t is magammal vinném, de nem tehetem és nem azért mert Margit nem engedné meg, hiszen nem is tudja hová készülök, hanem azért mert a nővérem nem nézné jó szemmel. "Kicsi még az ilyen kiruccanásokhoz és amúgy is nem neki való, hiszen nem tartozik a varázslók és boszorkányok világához." Előre a fülemben csengenek a szavai és még csak nem is hibáztathatom azért amit mondana, hiszen igaza van.
- Hééé.... Gyere máááár! Játssz velem Em! Tegnap megígérted! - dugta be a szőke fürtökkel borított fejecskéjét a takaró alá.
Annyira imádom ezt a kis szeretetgombócot, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Tudom, hogy Ő a bizonyítéka apa hűtlenségének, de végső soron Ő a legkevésbé okolható a dologért. Nem Ő szeretett volna világra jönni és nem miatta ment végérvényesen tönkre a szüleink házassága és ezt a nővéremnek is be kell látnia előbb vagy utóbb. Bár az a sanda gyanúm, hogy inkább utóbb lesz belőle.
- Jól van, jól van. Kelek már. - fújtam ki a tüdőmből az addig bent tartott levegőt.
Ha az ember közelében kisgyerekek vannak akkor hajlamosak arra, hogy vissza menjenek egy kicsit a gyerkőcök szintjére. Ez alól pedig én sem vagyok kivétel, pláne, ha Will-ről van szó. Így aztán kócosan, pizsamában, csoszogva és még félig mindig alva követtem őt a szobájába ahol egy igazi mesevilág várt minket, hogy elkezdjünk benne játszani.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Alastor Moody

Alastor Moody

C’est la vie
Állomány
A csapat tagja vagyok
▽ Reagok :
3

»
» Hétf. 3 Szept. - 22:44


Gratulálok, elfogadva!

Alea iacta est.


Ms. Vance,

pályám során gyakran találkozom olyan személyiségekkel, akik magukról úgy nyilatkoznának: megértőek, az elemi udvariasság határain túl is kedvesek, ön azonban nem állt meg ott, ahol ők szoktak, mikor a bürokrácia sorfalával találkoznak. Utólagos elnézését kérem a késlekedésért.
Tudja, családtörténetét olvasva felmerült bennem, hogy ritkán találkozom válással, habár családi tragédiáknak nem vagyunk híján: természetes hát, hogy így alkalmazkodik a nehézségekhez, érthető, hogy önben egy apró politikus veszett el, nem is felejtette el ennek külső szempontjait ismertetni velünk, de véletlenül sem felületesen, hogy utána részletgazdag leírást remekeljen a személyisége egyéb megtestesüléseiről.
Előtörténetében semmi kivetnivalót nem találtam - bár magunk közt mondva, nem is kerestem, véletlenül sem szeretnék egy reménybeli aktivista útjába állni - így el is állok alkalmatlankodásommal az útjából, és további kéz és lábtörést kívánok az elkövetkezőkre.
A. M.


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Rend
Vissza az elejére Go down

...:::Emmeline Vance:::...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Emmeline Vance
» Capricus & Emmeline
» Jesse && Emmeline RT
» Emmeline Vance
» Emmeline&Xavier

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-