Az én babám falu legszebb lánya

Svetlana Levinskaya Dolohov

te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe

Becenév:

Lana, Lanácska

Kor:

Tizenhét

Származás:

Csing-csing

Lojalitás:

Chemtrail 4 everyone

Képesség:

Apu politikus

Csoport:

Döntsetek ti

Rank:

-II-

Play by:

Barbara Palvin

Karakter típus:

Kicsit minden is

Dolohovékról nem lehet rosszat mondani - annál is inkább, bőven elég tagja a családnak, akivel nem szerencsés közelebbről megismerkedni, őket is úgy jó kezelni, mint amikor az egyszer teremtés bámul orosz vendégei azon képességén, hogy úgy isszák a vodkát, mint közhelyekben, de van ebben azért valami nagyszerű, ez a sok portréarc, mindenféle sötét háttérrel néha megvillantja a humorát, és a pohár fenekére néz.
Ms. Dolohov, ezen a tituluson nem az egyetlen, igen illusztris rokonságba érkezett, apja a nagy politikus Dolohov, az ő térdén ülve ismerhette meg igazán a világot, ahol a valóság tulajdonképpen elhanyagolható, a fontos egyébként is a család, a hűség, és egyéb szövegek, amelyekről korán meg is tanult énekelni - érthetetlen, az anyja miért nem értékelte ezt a képességét, miért nem osztozott az örömében, mikor újabb mugli-összeesküvést vélt leleplezni egy-egy rádióadást követően. Anyjáról egyébként is annyit illik emlegetni, elvitte valami sebesvonathoz hasonló női hisztéria, halottról jót, vagy semmi, szegény szép volt arának, de nem született jó anyának. Mármint a hivatalos álláspont szerint, hogy valójában merre jár, úgysem lényeges, van helyette másik, Ms. Dolohov régóta várt nagy barátnője, örömét még az a pukkancs húga sem ronthatja el, inkább fésülködne meg akadékoskodás meg apa idegesítése helyett.
Hogy háború van...? Az valahol mindig van, sokkal rosszabb, hogy még a neve sem csak az övé, a másik kislány bizonyára direkt azért kapta a Cveta nevet, hogy mindig egyszerre forduljanak a szóló felé, hát nem bosszantó ez, a kreativitás teljes hiánya, mit érdekel, mit szövegel Antonin, ki az az Antonin, unalmas vénember, családja merő iszonyat, ne gondolj vele, minek, kit érdekel a valóság amúgy is manapság.

Ha van a csodálatos Oroszországnak valami egészen komoly importcikke, melyet bizalommal tehet azok elé a vadkapitalisták elé, az Ő, azazhogy az idősebb Dolohov elvtársnő, még ha erre a kifejezésre rá is kellene kérdeznie, mert ugyan a csodálatos szocializmus gyermeke Ő is, de azért áldásosan ostoba a politika kérdéseben, úgy, ahogy illik, és ahogy szerencsés egy leánynak. Ez természetesen nem állítja meg abban, hogy szívet szaggatóan énekelje a Lenin-dalt, de addig jó, amíg nem kérdeznek rá a nagy vezér tetteire, mert Ő akkor boldog tudatlanságában alighanem lelepleződik, gyönyörű arc ez, gyönyörű őrület lakik mögötte, csak ne tessék olyan dolgokról kérdezni, mint a tények, a valóság, politika, mindenkinek jobb, ha ő csak szép és énekel.
Festeni sem lehetne szebbet, ellenállni meg annak végképp nem lehet, ahogy a hurráoptimizmus eluralkodik rajta, valóságos örökmozgó, madarakkal ébred (nyilván azok fésülik, vele énekelnek, mint egy tisztességes szovjet népmesében a herceg..pardon, elvtársnővel) és aztán minden ébren töltött percében rajong valaki vagy valami iránt. Nincs is nála hálásabb közönség, szívesen elkésik bárhonnan egy összeesküvés-elmélet kedvéért, és azt tudtad, hogy mi az a chemtrail...? Nem vicc, a muglik űrlényekkel cimborálnak, jódozzák a felhőiket, haarp rontja a genetikájukat, jobb tőlük távol maradni, érthető is, hogy ez a halálfaló mozgalom úgy tiltakozik ellenük, metamorf-gyíkember az összes elnök, beszéljünk inkább a kedvenc együttesekről, akikért el kell pusztulni, nem sír nála szebben és hangosabban senki a balladákon, nem sikít úgy senki a meccseken, minden leendő rajongólányok koszorús-korszak előtti bálványa ő, a csodálatos, a gyönyörű, a buta, az imádhatatlan.

Még hogy kitört a háború, ezzel kell rögtön elrontani ezt a szép napot, olyan disszonáns ez, kedve lenne azonnal rá is szólni a manóra, de az amúgy is némán folytatja, minek ennyit aggódni, kedvetlenül nézi a szép arcképét a pohár alján, hát ez egészen elrontja a kedvét, mehet a háború oda, ahová akar, most már mindennek vége, fel is áll, otthagyja a húgát, az úgyis olyan, mint a böjtiboszorkány, majd mindjárt elkezdi ő is a szokásost arról, mennyire nem érdekli őt semmi lényeges, pedig miért lenne ez lényeges, nekik ezzel nincs dolguk, majd talán kivezénylik őket a frontvonalra, miért nem lehet Nina szabályos gyermek, akivel suttogni lehetne, mert van miről: a Weird Sisters új dalai annyira izgik, ki kellene osonniuk a koncertjeikre, milyen jó lenne, ha Nina nem mindig azokat a savanyújóskákat emlegetné, kit érdekel valami vénség, ha rokonuk is, van azokból bőven elég a padláson - tényleg, ha már a padlás, fel kell vigye babaházát, kell a hely a másik szekrénynek, senki nem is tudja, hogy belevéste Kapisztrán monogramját az aljába már, és majd elmennek az új anyjukkal bevásárolni, legjobb barátnők lesznek, nem is érti, minek húzódozni, ha apának elég jó az a nő, nekik miért ne lenne, ott fulladjon meg az összes ellenző, ahol van, apa nem hoz rossz döntéseket, apa tökéletes, és tökéletes lesz ez a kurva szünidei kedd is, nem rontja el egy nevesincs háború, bezzeg az a titkos hippogriff-aréna, ahová titokban Kapisztránnal mennek majd, ott tényleg van élet, és ha megint azt mondaná, nem ér rá, majd kisírja, jól ért hozzá, mondhatják, hogy szerelmes önmagába, ismeri őket, dalolni tudja az álmaikat, ringatni a szemgödreiket, betölti azt egészen, a szépség nem minden, de azért sok minden, kár egyetlen mondatot is pazarolni arra a háborúra, mikor annyi minden izgalmas, annyi minden más.. annyi minden létezik csak az ő kedvéért.
Az a valóság egy mondatot sem érdemel.

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Mélyen tisztelt ~~Lanácska, Babácska,~~ kedves Svetlana!

Miért is foglalkoznának valósággal a babalányok, akiket ily mesterire faragott a tökély, akik még énekelni is tudnak, legfőbb gondjuk mint a szökés, fiúk, eszményi apaképek, rokonok fújolása, ahogy tisztességes kamaszokhoz illik. Ebbe nem szólhat bele holmi háború és Ön bravúrosan magyarázza, aki a chemtrailt hiszi jó ember nem lehet, kapásból tudna válaszolni ama nagy, politikai kérdésekre, amelyekből az okos felnőttek filozófiai vitát faragnak.
Az Ön látásmódjában minden olyan lenyűgözően egyszerű és jelenvaló, hebrencs és szeretnivaló szerethetetlenségében.
Házba sorolásánál nagyot nevettem olyan könnyelmű kijelentéseken, mint a zsenik Hollói, mégis találtam Önben geniálist, mint ahogy a mögöttes figura egyénisége óhatatlanul átsejlik karakterein. Vagy szóljunk az ambíciózus zöldekről, akik túl komolyan vesznek bizonyos álláspontokat, a fifikusság ott lakozik, tudja hogyan játsszon apja, Fiona húrjain és szólaltassa meg a legszebb dallamokat.
Bátorsága van hozzá bőven, energia kell végigvisítani a meccseket, koncerteket, hogy az oroszlánok lendületességével dicsérjem, a húga mégis ferdén néz majd rám mert odapöttyintem édesen önimádó és bevallottan lehengerlő énjét abba a furcsa, meghatározhatatlan csoportba, a Hugrabugba, hogy egy egészen egyéni színezettel gazdagítsa a hozzám hasonló poros professzorok elhasznált hétköznapjait.
Igen, ez a ház most hemzseg önöktől, akiket nagy szemöldökráncolással fogadunk, akikkel a legtöbb baj van, hiszen mindenhová kiszöknek és ott vannak hirtelen, egyszer csak, ahol baj van.
Nincs más hátra mint birtokba venni, amit már oly jól ismer, én pedig köszönöm lehetőségét annak, hogy elbírálhattam azt, akinek lapjait mindig csodálattal olvastam.

Clive S. McGonagall

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája