Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Édeshármas vagy négyes?
Today at 10:30
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Amikor a gigászokat szólítják
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
sunshine in the darkness
Today at 0:57
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Avalon Lodge
Yesterday at 22:33
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:16
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Képességek listája
Yesterday at 20:45
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Munkahelyek listája
Yesterday at 20:43
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Avatar foglaló
Yesterday at 20:39
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Will you marry me?
Yesterday at 20:32
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Yesterday at 20:19
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Ábrándos kurváim emlékezete



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
3

»
» Vas. 23 Szept. - 2:05
A konyhában áll, és hogy kinek tart mesés színházat, elképzelni sem tudja - valószínűleg Edgar emlékének, az ő távollétének kedvéért terített két főre, pedig ételt, na azt csak magának készített, serceg előtte a serpenyőben a hal, a rozmaring körbeöleli az orrát, sót hint, a borstól valamiért mindig tüsszentenie kell, aztán áll, és vár megint a következő belső utasításra, folytatja az előadást, megnyugtatásul, vagy tudja a fasz, néha még szüksége van a szertartásaikra, hogy felülírja őket egymaga. Úgy tapintja a nyakán az eret, mintha fényképeznék, és ez a színpadiasság mulattató, ez tulajdonképpen egész mosolyogható, ez az önmagáért létező dráma, pedig sosem tanácsolná ebben a formájában a pácienseinek, azok amúgy is nagy szavakra és dörgedelmekre vágynak tőle, főleg, mióta az a kollégája olyan kirohanásokkal beszélt a sajátjairól, hogy elvárás lett ott ütni-vágni a beteget, ahol az ember felül tud kerekedni, ha nem jószándékból, mert nyilván van a szigornak értelme, csak éppen levetkőzi azt, ha a pszichiáter látható élvezettel emeli meg hangját, vág az asztalra, netalán személyeskedésbe kezd.. kész a hal, figyelmét a majonéz felé fordítja, azt fűszerezi szelíd erőszakkal, mert ez az egész az ő kedvéért van, és most a konyhafőnök elbúsul a tragédiákon, olasz ez valahol, pedig ha bármihez közük is van, hát az Spanyolország, de ezt senki nem mondaná őt és Gwenogot nézve, nélkülözik a mediterránságot úgy általában.
Edgar napok óta nem adott magáról életjelet, ő pedig azt mondta, felnőtt férfi, ha így tartja kedve, nincs miért neheztelni rá, és úgy egyébként is könnyebb mindkettőjüknek, ha nem kerülgetik egymást, főleg nem kerülgetik Edgar már egész személyként létező önutálatát, aki valószínűleg a háztartásuk önálló, saját jogán felnőtt szereplője, jelen van mindig és mindenütt, ha egy légtérbe találnak kerülni, hát ez pedig unalmas is, azon túl, hogy nagyon méltatlan tőle, végül is mindent megtett érdekében, hogy ez nem lehet elég a férfinak - a hamarosan volt férjednek teszi hozzá a selymes fehérség felett félúton - az már nem az ő hibája, nyilvánvaló, hogy személyesebb ez annál, hogy eredményesen segíthessen, rég neki kellett volna kereket oldania, de kivárta, amíg a másik teszi. Ez tekinthető gyávaságnak, de minden más is, ha szigorú akar lenni magukhoz, és ő nem élvezettel ostorozó, nincs elégtétel benne, hogy feldarabolja kettejük kapcsolatának kihűlő létezését. Kimúlik az halkan, olyan gyorsan, ahogy születhetett, pedig benne lassan hódított teret, kimúlik úgy, mint az a hal... tessék, el is ment az étvágya, vége a darabnak, kalap és kabát, ma este is müzlit vacsorázik, üresen, magában. Ki mondta, hogy nem törekedhet a maga bűntudatának kielégítésére?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
26
Értékelés :
28

»
» Kedd 25 Szept. - 0:40
Veszek egy mély levegőt, ahogy felnézek a házra. Égnek a fények bent, szinte látom, ahogy Hestia és én bent mozgunk egy másik életben, tervezzük az életünket, látom azt a napot, amikor eltáncolunk bent az egyik régi lemezre, ügyetlenül, ahogy mindig táncoltam. Szép és csúf egyszerre: szép, mert boldog voltam, és csúfnak látom már azt is, mert nem igaz. Vajon létezik az a Hestia, akibe beleszerettem, vagy mindig az a nő volt, aki meggyűlölt, megundorodott a jelenlétemtől, amikor az éppen nem volt kényelmes. Elindulok az ajtó felé.
Emlékszem rá, a mosolyára, a nevetésére, az erejére, a tisztánlátására. A dolgokba, amikbe beleszerettem, és a dolgokra, amik ott voltak, de nem számítottak. Elfogadtam mindent egyként belőle, szerettem és nem akartam, hogy más legyen. Ő is csak azt akarta, hogy boldog legyek, még ha ez némi változtatást is igényelt, hiszen ki lenne boldog annyi szomorúsággal, amennyit én hordoztam mindig magamban? De soha nem gondoltam, hogy lesz majd egy nap, amikor nem fog már szeretni.
Lenyomom a kilincset, belépek az ajtón a közös otthonunkba. Emlékszem, milyen volt, amikor megvettük, milyen sok dolgot képzeltünk bele ebbe a helybe, amikor aznap este összebújtunk. Szinte hallom az üres házban a gyerekek kacagását, akik soha nem születtek meg- nem tudom, hogy miért nem. Soha nem szántuk rá magunkat, hogy egészen, teljes szívvel rászánjuk magunkat a gyerekvállalásra, magától pedig nem jött össze. Most már mindegy is persze.
A dolgozószobámba megyek: kell néhány papír. Főleg munkaügyi dolgok, személyes iratok, olyasmi, amire szükség lesz a közeljövőben, a Renddel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak ahhoz, hogy újrakezdjem valahogy. Soha nem készültem erre, de már nem fáj annyira, hogy féljek belépni azon az ajtón, kinyitni a fiókot, és kipakolni az aktatáskámba az irataimat. Kicsit mégis úgy érzem magam, mint egy tolvaj, és amikor kilépek, és megérzem az étkező felől a hal illatát, hányinger fog el, könny szökik a szemembe. Nem tudok elmenni úgy, ahogy terveztem, némán, anélkül, hogy megpróbálnám. Nem akarom, hogy sikerüljön, nem tudom elképzelni, hogy házasok lehetünk még, de mégis tartozom annyival neki. Ő a feleségem, és még mindig nem közömbös számomra, különben nem érezném az étel illatát annyira undorítóan otthoninak, mintha még az otthonom lenne.
Hosszú, csendes léptekkel indulok az ebédlőbe, nézem, ahogy a konyhában dolgozik. Nem vett észre még, úgyhogy nézem néhány másodpercig. Szinte olyan, mintha köszönhetnék neki, elmondhatnám, hogy mi volt az irodában, ledobhatnám magam az asztalhoz, és ehetnénk. De persze, ez nem így működik, ő most egy személyre főzött, még ha két tányért rakott is ki. Tudom, hogy nem keresett, nem várt vissza. Csak meg kellett volna érintenie hozzá a jegygyűrűjét, ahogyan azt mondtam is neki, amikor felhúztam az ujjára. Megbűvöltem, mindig tudtam, ha akarja, hogy vele legyek. Nem akarta, nem hívott. Talán bármikor megtehette volna, talán még ma sem lett volna késő hozzá. Holnap már késő lesz.
- Szia!- kopott, kissé koszos a talárom, az aktatáskám egyik tartólába leesett, nem vagyok frissen borotvált, de semmi olyasmi nem vagyok ránézésre, amit ne láttál már néhány dupla műszak után. Most ugyanaz vagyok, akihez hozzámentél, Hestia, itt állok az ebédlőnkben, ami már nem a miénk. Talán nem egyedül zártál ki belőle, de nem hívtál vissza. Lesütöm a szemem, miközben veszek egy mély levegőt. - Sajnálom, ha megzavartalak. Csak beugrottam néhány iratért, már megyek is.- nem indulok el. Akarom, hogy megbeszéljük, akarom, hogy megpróbáld most, minden erődből, akarom, hogy megpróbálj rávenni, én is megpróbáljam még. Tényleg lehet, hogy mindennek ellenére itt tudnék maradni, de tudom, hogy nem fogod megpróbálni. Már te sem akarsz tovább harcolni ezért az álomért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
3

»
» Kedd 25 Szept. - 0:59
Mélyet sóhajt, minden türelmét latba véve fordul meg, mert ugyan nem betolakodó a hirtelen személy, de mennyivel jobb lenne, ha nem idézte volna meg gondolataival, ha ott lenne, ahol eddig járt, talán valami életcél fényében, reményében, nem folytatnák megint ez a komédiát egymás között. Kialakult szerepeik nem engedik, hogy meggyógyulhassanak az újabb vádakat követően, és ismeri magát annyira, hogy tudja, meg fogja hallgatni, pedig mondtam már többször, hogy a szükségesen túl nem látja már értelmét a szóváltásnak, a hétköznapinak is csak akkor, ha elkerülhetetlen, anyagi vagy jogi kérdések előszobája.
Bólint a köszönésre, mintha páciense érkezne, akinek megoldhatatlan problémái fárasztóak minden fél számára, nyűgösen hajtja vállára a fejét, magát a pultnak, keresztbe font azt mondják, hagyj már, Edgar, mit vársz még belőlem, nem hallgattalak már eleget ahhoz, hogy tudjam, nem én foglak tovabillenteni a katatóniából? Kicsi az esély rá, bántóan kicsi, hogy azért tért haza, mert meglelte idegenben a grált, és most a felismerés ragyog rajta, ennyi szenvedés után nem következhet már boldog befejezés, ha pszichéjén hegednek is sebek, azért az marad, ami, és az évtizedek óta létezik. Tudja, hogy nem szerelmes már a férjébe, ha az mégis kölcsönösnek érzi ezt a hallgatást, ámítja magukat, és egészségtelen függésben nem élhetik le az életüket.. legalábbis még egyben, annak ott a Rend, ami mintha közös gyermekük lenne, és aminek életciklusaiban akkor is részt fognak venni mindketten, ha egyszer már nem lesz ez a zsibbadt előzékenység, a kiharcolt empátia.
- Ülj le enni, ne menj el így. - biccent a megterített asztal felé, aztán viszi a tálat, a serpenyőt, tálal neki, valahol megszokásból, valahol pedig azért, mert reméli, egyszer lehetnek barátok. Talán elképzelhetetlen ilyen bűnlajstrom után, és talán Edgarral ez lehetetlen, de ő nem őriz már annyi sértettséget, akkor főleg nem, ha nem szaporítja kényszerrel, daccal, vádakkal. Akkor még megtarthatják emberi hangnemüket, nem teszik tönkre minden közös élményüket. Leül vele szemben, magának vizet tölt, oktrojált légzéssel nyugalmat erőltet arra a kis csontra is, amely figyelmezteti, nincs ennek értelme, hogy ne lenne, felnőtt emberek vagyunk. Válni is lehet fegyelmezetten, nem csak élni. - Beszéljük meg a feltételeket most, én nem akarok pereskedni vagy jeleneteket. Mire van.. szükséged még tőlem, Edgar?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Ábrándos kurváim emlékezete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Az akadémia mögötti kis erdőség
» Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-