Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Sinsában nyugodnak a holtak EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Sinsában nyugodnak a holtak EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Sinsában nyugodnak a holtak EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Sinsában nyugodnak a holtak EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Sinsában nyugodnak a holtak EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Sinsában nyugodnak a holtak EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Sinsában nyugodnak a holtak EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Sinsában nyugodnak a holtak EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Sinsában nyugodnak a holtak EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 39 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Sinsában nyugodnak a holtak



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Pént. 28 Dec. - 17:08






Talán én keltem ma rángó bal lábbal Kicune, vagy a te farkad viszketett nagyon, mindenesetre kapartuk bőszen, ágyban és zuhany alatt, kitaláltuk, hogy ünnepeljünk keresztény húsvétot, csorr a képébe neki és neki, pálcánk végén a szökőkút lecsapott.
Ma igen szökőkutas hangulatban keltünk, ez volt a magyarázat minden gonosz sempainak.

De hát ez sem elégített ki miket Kicune, az óra unalmas volt, mert elmondtad már hogy történt ez a janpán mágiatörténetben és mindig én írom belőle a legjobb dolgozatot – és ezt senki sem érti, elvégre bolondnak gondolnak minket, vagy mert én vagyok szíves gondoskodni a jó hírünkről „kicsit” különcnek

De hát ez sem segített mert csak tovább viszketett a bokám és a te farkad, mire végre felpattant szememről az ellenző, persze igaz, ma egy kis istent kell elverni a sintoban, akihez nem imádkoznak már, feledés homályába vész Kicune, egy isten halála szomorú, higgyünk akkor benne és azt mondod, gyűjtsük össze az istenek erejét, amíg van, mielőtt eltávozik, ha enyészet a sorsa.
Mi igazán hasznosíthatunk mindenféle hatalmat, cserfes vidámságokra, vagy még többre is, vagy csak mert jó ha van vagy csak azért viszketünk mert jó, ha megtréfálunk egy istent.

Mi olyan jók vagyunk a megbotránkoztatásban, az istencsiklanozásban és engedd meg Kicune, hogy kamaszfiú legyek: Az istenbasztatásban!
 Iskolaidő végeztével megszabadulok szabad szellemem hátráltató, kötelező gúnyáktól, amik csak elszorítják az energiaáramlást és átöltözöm tiszta fehérbe, öv nélkül, hiszen én igazán nem csinálok semmi olyasmit, amiért az az övem fehér lehetne, vagyis te gondoskodsz róla Kicune, hogy sose lássák rajtunk – addigis
tiszta fehér az én patyolatom és lábujjhegyen járkálok, meg mindent csak a szélén fogok meg, hogy ujjaim be ne szennyeződjenek, például a kilincshez is alig érek hozzá, pedig ki kell jutnunk a szobából, hogy elinduljuk a szentélyek felé, igaz Kicune?
Úgyhogy elindulunk lábujjhegyen, ki a kastélyból, a körülötti birtokra és hát emelkedők fognak következni, fenn, magaslatokban, ahol diákok szokták leróni tiszteletüket, vizsgákért imádkozni, kérni, kérni, kívánni




Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 4 Jan. - 12:46


Messzebbről nézz rám
Ma van harmadik éve. Három éve már, hogy félárva lettem, három éve annak, hogy apa meghalt és három éve, hogy eltemettük, valahogy évről-évre rosszabb ez. Mindenki azt mondta, hogy idővel jobb lesz, elmúlik majd és ennek társai, de valahogy nálam nem ez működik. Az én esetemben az a legkülönösebb, hogy minél több idő telik el,annál nehézkesebb, kellemetlenebb megélni a gyászt.
Most épp sétálni mentem, nem tudtam volna tovább odabent maradni és úgy csinálni, mintha képes lennék bármire is három másodpercnél  tovább koncetntrálni, Zhexiant pedig épp nem találtam, így ő sem nyugtathatott meg a jelenlétével, pedig lehet szükségem lett volna rá.  Láttam ma az egyik órám előtt, de egyszerűen nem volt pofám odamenni hozzá és elvonni a figyelmét a tanulásról, a mindennapi dolgairól, hogy helyette hallgathassa a nyomoromat, amire úgysem kifejezetten kíváncsi senki, így inkább meg is hagyom magamnak.
Keresni kezdtem egy olyan helyet, ami nem népszerű más diákok körében, kissé eldugott, hogy ott egyedül lehessek a mindenféle gondolataimmal és hamarosan találtam is egy kisebb szentélyt. Ez valahogy ironikus, én sosem voltam vallásos, nem nagyon hittem semmiben, ellenben apa gyakran látogatott különböző shinto szentélyeket. Eleinte azt hittem csak sétál egyet munka után, de idővel rájöttem, hogy számára a vallás tényleg fontossá vált, legalább hetente elment egy közeli szentélybe és órákat töltött ott. Belém is próbált hitet nevelni, de…van, akin sajnos lehetetlen segíteni.
Ültem a szentély előtt és csak bámultam, időnként beszéltem apámhoz, de sosem voltam benne biztos, hogy ennek bármi értelme van, most csak kerestem a szavakat. Volt, hogy csak bocsánatot kértem tőle, egyszerűen tudtam, hogy nem lenne büszke rám, arra, amit csinálok, hogy kihasználom és eldobom az embereket, hogy nem tisztelem a nőket, hogy nem tisztelem ezzel magamat sem. Ha arra gondoltam mi lenne apa véleménye rólam kicsit mindig felkavarodott a gyomrom, nem az vagyok végtére is , akitől mindig undorodtam?
Hosszan agonizálhatnék, de léptek hangja üti meg fülemet. Az első dolog, ami átsuhan az agyamon, hogy nem szeretném, hogy bárki ilyen gyenge nyomorultnak lásson, így azonnal felpattanok és jobb ötlet híján elkezdek kézen állni. Hogyne Chikara, mert az aztán állati normális!


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Vas. 13 Jan. - 17:07





Előre örülök az istenbasztatásnak, noha a szentélybe nem lépek olyan hevesen, hátha rajta kaphatjuk, ahogy:
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert igénylem. Kézen állni egy srácot, nevezetesen Chikarát, Zhexian hithű rajongóját, merthogy láttam ám osongatni körülötte.

A pillanat megáll, a jelenet, én és te Kitsune, mi ketten farkasszemet nézünk ővele, noha szerinted semmi szokatlan az efféle tótágasban én mégis hangos kacagásban török ki.
Teli torkú, gurulós, hasamat fogom és bezengem az egész szentélyt, talán az isten is előjön, vagy éppen elbújik tőle.
Szemeim bekönnyeznek, ahogy rekeszizmom görcsösen ráng, elé már rekedten telepedem, miközben te rám szólsz Kitsune, nem lesz így istenbasztatás.
Meglehet hogy túl harsány, sőt félelmetes volt ez a mindenféle gátlás nélkül kiszakadó kacaj, de lehet, hogy Chikara még mindig kézen áll és akkor egészen közel hajolok a fejéhez.
- Meddig bírod ki így? Ez valamiféle különös tisztelgés az istenkének? Ennek a gyalázatosan kicsikének, aki úgysem teljesíti a kívánságodat, hogy Zhexian megcsókoljon végre. Ezt akarod, ugye?
Nem nézek bele a fejébe válaszért, csak idegesítem egy kicsit, ráfújok az orrára, kicsi cseresznyevirág ajkammal csücsörítve, hogy majd elég lesz egy szellő a megingásához.

Pedig ez még egészen apró fuvallat, de mindenki normális kiakad tőle, meglepődik legalábbis, így tapasztaltam.
Meglátjuk Kitsune mennyi meglepetést tartogat nekünk ez a Chikara gyerek.





Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 26 Jan. - 0:25


Messzebbről nézz rám
Szóval kézenállok egy szentélyben annak reményében, hogy, aki bejön még véletlenül sem fogja azt gondolni, hogy imádkozom vagy, hogy bármi gondom is lenne az életben. Nos…igazán releváns vagyok, főként, mikor meglátom, hogy kivel is van dolgom ezen a szép napon.
Egy évfolyamtársam, Naoto lép be és se szó-se beszéd kiröhög. Ez most komolyan rajtam hahotázik ilyen kellemesen? Dühít, az egész szituáció nem tetszik, mert nem én uralom, amit pedig nem én uralok annak jóval kevesebb  esélye van arra, hogy úgy süljön el,ahogy én akarom.  
Ahogy hozzám hajol hirtelen mozdulattal guggolásba helyezkedem és meglehetősen ellenséges pillantásokat vetek rá. A kezdetektől bolondnak nézem ezt a fiút, de volt időm megtanulni, hogy a holdkórosoknál kevés veszélyesebb embertípus létezik.
-Meditáltam, ha már annyira tudni akarod és pont addig bírnám ameddig akarom-magyarázom meg tettemet és igyekszem higgadtnak tűnni, szemöldököm egy másodpercre magasba emelkedik, mikor Zhexiant említi, átfutnak a fejemen a néhány nappal ezelőtti incidens emlékei. De nem, ugye nem? Lehetetlen, hogy bármiről is tudjon ezt itt és most eldöntöttem és így is kell legyen, csak én voltam ott és Zhex, ő pedig sosem árulna el, főleg egy ilyennek.  A legjobb, ha nem reagálok nyíltan semmire, amit csinál, így ugrásra kész testtartásomból törökülésbe helyezkedem, csak hogy ne tűnjek még furcsábbnak.
-És te mit keresel itt?-érdeklődöm, mintha csak olyan helyen lennénk, ahol teljesen normális felbukkannunk, bár én nem vagyok vallásos, róla pedig nehezen képzelem el, hogy csendes áhítatot jött tartani.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Szomb. 26 Jan. - 21:15





Az emberek roppant szórakoztatóak és melletted sokszor elfelejtem embernek érezni magam.
Chikara is legtöbbjük, olyan aki elfed és takar, nem néz a dolgot mögé, bele a szemembe, hogy igazi legyek, Chikara is csak fél és bolondnak tart, nem lát sem engem, se téged.
Csak én látom őt, az emberi szerelmét az emberi bánatát, akinek egyik sincs, mert érezzük az energiájából, nem, nem látunk a gondolataiba, mégis megsejtsük abból, amit kisugárzásnak hívnak, áramlásnak, rezgésből tudunk.
Az emberek buták tudni, hogy ez a varázsképesség nekik is megadatott, de képtelenek kihasználni az agyuk, vagy szelemül korlátlan változatait.
Érdeklődve nézem, nagy és szép szemeimmel az ő nagy és szép szemét. Ajkamon a mosoly, mint levelibéke csücsül.
- Meditáljunk együtt! Bírjuk, ameddig akarod!
Játszani támad kedvem, kézen állni, nézni, ahogy elveszti a csatát. Szerinted is szórakoztató meglázni másokat, ugye?
Törökülését lemásolom, bár én lótuszpózban jobb szeretem és két lábam combom felső részén köt ki, egészen hajlékony vagyok, Kitsune miatt az átlag azt mondaná, lehetetlenül ruganyos, de azt hiszem egyelőre felesleges halálra rémiszteni.
- Én az istent jöttem felbosszantani. Szóval egy meglehetősen semmitmondó istentől várod, hogy teljesüljön az akármilyen kívánságod, ennyi erővel kérhetnéd tőlünk is.
Rándul ajkam szeglete, hiszen nem adnánk ingyen, de a kisebb istenek éppen azért nem kérik a díját, mert képtelenek teljesíteni és most szégyenben van ez is, csak lapul magának és fél tőlünk, elvesszük a hívét, a kívánságait és haldokló energiáját a mi erőnkké alakítjuk. Mint az
újrahasznosítás, vagy az élet rendje, körfogás.






Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 3 Feb. - 14:58


Messzebbről nézz rám
Nem félek Naototól, mai azt illeti jelenleg mindössze egy dologtól tudnék félni, mégpedig attól, hogy kiderülnek az igen mocskos titkaim, de valljuk be erre nincs túl sok lehetőség. Kicsit könnyebb úgy nem futóbolondnak tűnni, ha nem kézenáll az ember, ezekután abba is hagyom a dolgot és nagyon kreatívan azt hazudom, hogy ez egy kirívó módja a meditációnak. Nem mintha olyan sűrűn meditálnék, túl hamar elgondolkodom közben, gyakorlatilag semmi értelme.
Néha azt érzem, hogy ez a fiú mindenkin átlát, néha azt, hogy holdkóros, ma pedig a kettő elegye árad belőle, ami sok jóval nem kecsegtet, de nem fogok elmenekülni, mintha meg lehetne félemlíteni egy-két furcsa kijelentéssel és a királyi többes használatával.
-Legyen, ahogy akarod-bólintok, lássa kivel van dolga, ültömben kihúzom magam és kiroppantom a nyakam. Kifejezetten igyekszem nem úgy kinézni, mint, aki ugrásra kész, holott az vagyok. Nem tudnám logikusan megmagyarázni, hogy miért, de ennek a különc fiú jelenléte rossz érzetet kelt bennem, anyám megtanított megérezni azt, ha valaki veszélyes és most enyhén csengett az a bizonyos vészjelző a fejemben. Alapjába véve éreztem magam szörnyen a mai napon, Zhexiant akartam, de ő már legalább másfél napja eltűnt és tudtam, hogy semmi értelme nem lenne keresnem, így inkább itt maradok, hogy kicsit tájékozottabb legyek a továbbiakban Naotót illetően, holott kellemesebb lenne az ágyamban fetrengeni és sajnálni magamat.
-Nem hiszek az istenekben-vonok vállat, megmondom az igazat, mit kerteljek- és kívánságaim sem igazán vannak.  Ezekután igazán kíváncsi lennék, hogyan is akarnád felbosszantani ezt az állítólagos istent?
Lehet, hogy nem kellene megkérdeznem, valószínűleg semmit nem kellene tőle kérdeznem, de nem kifejezetten érdekel a fejemben kigyúló piros fény, úgyis el kellene terelnem a saját gondolataimat, este randim lesz és nagyon nem szeretnék a legjobb barátomra gondolni, mikor a lány szemébe nézek majd.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Hétf. 11 Feb. - 19:51





Chikara kivételesen szép ívű szeme, dús ajka pillanatra magad elé enged, gyönyörködni vágyai tengerében, gondolathullámait lovagolva és minden gyarlóságán mosolyogva kicsit.
Mégsem lát túl saját meggyőződésein, hogy Ők bolondok, míg az igaz tudók magunk vagyunk, de hagyom, elússzon, nem figyelem tovább.
Most a mókának áldozok egy istenem oltárán, Kitsune.
Felveszem a Buddha pózt, ahogy bólintva elhelyezkedem vele szemben. Ajkam gyenge mosoly szántja, sejtelmes és megnyerő.
Tudom, hogy tőlünk sok avatatlan retteg.
- Az Istenek hisznek benned
Bólintok aprót, majd belefúrom tekintetem hazug szemeibe, késsel, villanón, hogy felnyársaljam.
- Semmi sincs, amit szeretnél, amivel egy istenhez fordulhatsz?
Az ember lelke tele vágyakkal kiapadhatatlan kutak százmilliója, univerzumokat lehetne megtölteni vele és Chikarának egyetlen egy sem jut eszébe.
- Meditációval. Együtt fogjuk felbosszantani.
Kacsintok rá játékosan és vezetem máris a szeánszot, Veled.
- Csukjuk be szemünk, helyezkedjünk el kényelmesen. Nyolc darab légzésre lesz szükség, négy kisebb szusszanással be, négy kissebbel ki.
Fél szemmel hunyorgom rá, követ-e az istenbasztatás spirituális ösvényén, lesz-e elég bátor meditációba merülni a démonokkal, farkon ragadni ezt a halódó energiát, hogy újrahasznosítva az univerzum érdemesebb dolgaira fordítsuk. De azért engedd most nekem, hogy Én játsszak a fiúval, az Istent úgyis rád hagyom, mert én vagyok az, aki kinyúl érte és megérinti kezét azzal a jóleső, igazából tőled származó bizsergéssel, amit nehéz elfejteni. Csak egy gyengéd érintés, mégis örökre megváltoztat, hiszen kaput nyit a túloldalra, piciny rést, látni majd, de ennyi is elég minden halandónak.
Mert ekkor meglátja, halovány, olyannak látja, amilyennek az Istent képzelte, talán állat, vagy öregember bőrébe bújik, de ha szeme nyitva van, csak ott tűnik fel, belső világa jelenvalójaként és én figyelmeztetem:
- Ne nyisd ki a szemed! Látod már? Ő az. Neked hogy jelenik meg?







Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 13 Feb. - 19:22


Messzebbről nézz rám
Nem érzem magam fenyegetettnek, ugyanakkor kellemesen sem, valami megdöbbentően asszertív árad Naotóból, ami engem egyfajta izgatottsággal fertőz meg. Nem kong a vészjelző és ha kongana is sem valószínű, hogy törődnék vele, bármi jó, ami eltereli a figyelmemet a legjobb barátomról és megszakítja a visszajátszást a fejemben minden egyes apró hibáról, amit aznap éjjel vétettem.
Nem foglalkozom a semmi jót nem ígérő mosolyával, inkább utánzom a mozdulatát és figyelek rá. Nem tetszik nekem, ahogy rám néz, nem is csak egyszerűen néz, sokkal inkább fixíroz, mintha ki akarna olvasni belőlem valamit, amit meg az istenekről mond…hát gondolja belátása szerint, de nekem ennél kicsit több kell, hogy hirtelen hitem legyen bármiben is.
Kérdésén egy percre elgondolkodom, lenne mit kérnem ugyan, de hitem teljes hiányában feleslegesnek tartom, jobban bízom magamban, mint az állítólagos istenekben.
-Semmi sincs, amit ne tudnék magam is megszerezni-válaszolok, ahogy  az tőlem elvárható lenne, rezzenéstelen arccal és magabiztosan, mert erre tanított anyám, nem igaz?  Apám imádkozott, én a halála óta nem tettem, az istenek úgysem tudnak  adnak vissza semmit, amit tizenhárom éves koromban elvesztettem.
Válaszára csak meglepetten felvonom a szemöldököm, nem feltétlenül értem, hogyan lehetne bármilyen negatív aspektusa a meditálásnak, főként egy isten felé, de teszem, amit mond, már kifejezetten érdekel hova vezet ez az egész. Behunyom a szemem és úgy lélegzem, ahogyan azt ő mondja, hozzáér a kezemhez, mire alig látható módon összerezzenek, de nem nyitom ki a szemem.
Eleinte csak valamiféle tompa fényt látok, de Naoto tanácsára nem nyitom ki a szemem, az isten –mert végül is mi lenne más- középkorú nőként jelenik meg és őszintén meglepődöm az élmény egészén.
-Egy nő-mondom ki, magamban arra gondolok, milyen ironikus, hogy nő, hisz velük van tele az életem- nem öreg az arca, de a haja fehér.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Hétf. 4 Márc. - 6:38





Milyen magabiztos és ez tetszik nekünk, amikor a halandók azt képzelik mindent felülmúlnak. Mit nekik kívánságok, ha ott a nyers akaraterő, csakhogy az ember ilyenkor mindig saját elméje falaiba ütközik, ahogy én is tenném nélküled, Kitsune.
BAM és elszál minden jó kívánság és minden józan ész.
Hát nő, milyen érdekes, nő, amelyik lassan könyörög, mert az isten érzi, ahogy Kitsune bilincsbe veri azon a síkon, ahol valójában létezik, noha Chikara csak annyit lát,  mozdulni próbál, talán hevesen, ijedten, azonban képtelen rá.
Mert előlem eltűnik, ezt az egészet Kistunére bízom, én csak úgy kergettem volna, ahogy a kutyák szokták saját farkukat.
Közben Chikara kezét szorítom, halkan súgom neki, nehogy megtörje a varázst, kinyissa szemét és felbőszítse az én rókadémonom.
- Psszt, ne engedd el a kezem. Tudod ez már egy halott Isten, mert a hozzád hasonlók elfelejtettek kívánni. Ti mindent meg tudtok szerezni magatoknak, ezért rá többé nincs szükség.
Kitsune kinyúl érte, most, hogy a legyező is övé Zhexiantól, még erősebb, nem kerül sok hadakozásába, bár Chikara nem láthatja hogyan szaggatja szét, mert ekkor előredőlök és hirtelen megölelem, amitől majd biztosan kinyílik a szeme, ölébe egy Naoto, nem fogja látni, vagy hallani az asszonyt utoljára felsikítani, karmokat, végzetet, az utána párolgó teremtő energiát, ami már a miénk lesz.
Ugye nem? Hiszen meglepem, mert bár nagyon kemény gyerek ez, hogynepersze, mégiscsak megárázná egy Istenhalál, még ha nem is szó szerint csúnya, vagy olyan véres, mint egy emberé.

Hiszen ez csak természetes körforgás – mosolygom rá közelről, ha kinyitotta a szemét. De inenn majd gyorsan mennünk kell ha vége.







Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 16 Márc. - 10:24


Messzebbről nézz rám
Sosem voltam az az ember, aki hitt volna a kívánságokban, abban, hogyha eleget imádkozom, majd minden valóra válik, amit csak akartam, hogy akkor majd Zhexian visszajön onnan, ahol már két napja van, apám nem lesz halott és a családom tud majd pénzt szerezni normális forrásból. Túl földhözragadt és anyagias vagyok a valláshoz, nem igazán érdekel mi történik a lelkemmel a halálom után, ezért szeretném úgy élni nyomorult kis életem a földön, hogy legalább élvezzem azt.
Ezért is mentem bele ebbe a furcsa ötletbe, épp Naotóval és, mikor meglátom a nőalakot, azonnal elönt valamiféle rossz érzést, mert az arckifejezése rettenetes szenvedést és fájdalmat tükröz, nem tudom mennyire normális ez egy isten esetében, hiszen még sosem láttam ehhez hasonlót. Mintha mozgásképtelen lenne, mintha minden szabad akaratától megfosztották volna egy pillanat leforgása alatt. Vajon mi teszi ezt? Vagy inkább azt kellene kérdeznem, hogy ki?
Furcsa ez az egész, valahol természetellenes, ahogy a kezemet fogja, egyre szorosabban, ahogy megmutatja nekem ezt az egész spirituális őrületet.
-Ha halott, akkor miért látom még?-kérdezem, szemem behunyva, de valahol belül érdeklőd, mintegy rémült tekintettel nézem a szenvedő nőt vagy talán istent, bármi is legyen. Sosem értettem hogyan működik a hit világa, éppen ezért lehet, hogy eszembe sem jutott kérdezni, de most, hogy itt van velem ez a fiú, aki láthatóan bizarr módon sokat tud az ilyen és ehhez hasonló dolgokról, talán érdemes lenne…
Naoto hirtelen mozdulata kissé megijeszt, de korántsem annyira, mint az a halk, szinte alig létező hangfoszlány, ami megüti a fülemet. Borzasztó sikoly ez, ami valahogy a lelkemig hatol, mert azt hiszem még van olyanom, hiába próbálom elrejteni mindenki elől.
-Mi…mi volt ez?-bámulok zihálva a másikra furcsán közelről, talán arról is kellene érdeklődnöm, hogy miért ér majdnem össze az orrunk, de képtelen vagyok rá, csak az az egy sikoly visszahangzik a fejemben. Egyszerre nem értem mi történhetett, vajon lehetséges megölni egy istent, akit már amúgy is holtnak mondanak?



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Kedd 19 Márc. - 18:31





Ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam a rókák döntését, ellenszegüljek annak, akiben minden téren bízni kényszerülök, ha nekünk jó egy elfeledett Isten halála, ha nem érdekel a véletlen itt talált gyerek.
Mégis és Kitsune rám szól, nincsenek mégisek, semmi elnézés, vagy sajnálat, sípoló lélegzet, hogy ő is áldozat.
-  Halott abban az értelemben, egy isten energiája elenyészik, ha nem hisznek benne és kívánnak, de mivel kvázi halhatatlan, mint elenyészett energia létezne és új életre lehetne hívni, ha most, ha Kitsune nem…
Megakad torkom a szó, mint valami gyümölcs nehéz csutkája, valami néma könyörgés neked Chikara, én igazán nem akartalak belerángatni, ne haragudj érte, csak basztatásnak indult, úgy keltünk fel reggel, hogy jól szórakozunk, de te nem élvezed, igaz? Ha megkülönböztetném magam tőle, ellenkeznék, de minden feltételezés marad a talánok szintjén, hogy azt nekem nem szabad.
- Érted?
De nem fogja érteni. Ő irányít. De nem fogja érteni. Megragadom a kezét és felrángatom, pontosan bemérem merre a kijárat, mert felettünk a nehéz tartópillérek reszketnek és sikoly kíséri rohanó lépteink a valóságban. Deszkák recsegnek alattunk, felettünk, alapjaiban a váz és mire kiérünk hangos puffanással összeroskad az egész, csak por marad utána, torkot erősen kaparó, köhintek én is, de a csengésre felkapom fejem, az Isten összes kívánságának érméje most hullik ránk, pénzeső, csak kicsit kell arrébb állni, hogy ne találjon el.
Egész csinos halom és Chikarára pillantok, óvatosan, kissé behúzott nyakkal.
-   Elviheted, ha gondolod.
Pénzérme nekünk nem kell, amit akartunk már a miénk az energia újrahasznosult, így Chikara igazán kívánhatna tőlünk, de azt hiszem nem fog.
- Gondolom most utálsz
Jelentem ki ünnepélyesen, mintha nem fájna, ahogy mindenki érez, de majd elmúlik a mosoly egyszer, ha ő nem látja, vagy Kitsune nem figyel.






Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 6 Ápr. - 10:12


Messzebbről nézz rám
Nem gondoltam volna, hogy a nyugodt kószálással és apámról való elmélkedéssel töltött délutánom így fog végetérni, egy teljesen ismeretlen isten halálával. Nem tudom megmondani már hiszek-e ebben az egészben, nem mondhatom, hogy nem , ahogyan igennel sem válaszolhatok, hiszen most láttam valamit. Valami olyat, amivel talán nem találkoznak mindenféle földi halandók unalmas mindennapjaikat töltvén szentélyekben barangolva, teljesen biztos csak abban lehetek, hogy korántsem magamtól láttam ezt a jelenetet, hallottam ezt a vérfagyasztó sikolyt. Mindennek kizárólag Naotohoz lehet köze, esetleg még ahhoz, hogy nagy magányomban kezd teljesen elborulni az agyam, maradjunk annyiban, hogy ezen a kellemes délutánon egyik sem szerepelt a terveim között.
-Elenyésző energia…-ismétlem utána a szavakat, ahogy próbálom azokat feldolgozni, márha egyáltalán lehet erre esélyem, mint transzcendenciáktól élesen elhatárolódó földhözragadt léleknek. Nem feltétlenül akartam azon gondolkodni, pontosan mi köze is van az évfolyamtársamnak,ennek a nálamnál alacsonyabb, vékonyabb fiúnak az egészhez.
-Kitsune, hah?-pislogtam rá szemöldököm összevonva és nem is feltétlen tudom, hogy mit akarok ezután hallani. Magyarázatot? Valószínűleg semmi közöm ehhez az egészhez, csak rossz helyen kószáltam rossz időben és a kellős közepébe keveredtem valaminek, amiből jobb lett volna kimaradnom. Mikor azt kérdezem értem-e valami mélyről jövő frusztráció árad szét bennem, mintha még most is buta lennék, ehhez is, mindenhez, hiszen sosem értek semmit, csak a saját dolgaimat, csak azokat, akiket kijátszom, csak a saját sávomban haladok. Nem tetszik a megfogalmazás, így csak dühösen ráncolom az orrom és fordítom el a tekintetem, Zhexian jut eszembe, hiszen mellette is ugyanilyen ostobának érzem magam, mint itt ülve ebben az állítólagosan halott energiakupac felhőjében, ezzel a nem kicsit furcsának mondható fiúval.  Nem is válaszolok a kérdésére, ha akarja gondolhatja azt, hogy értem, ha pedig olyannak lát, amilyennek a hírem alapján szoktak könnyen hiheti, hogy semmit sem értek, tulajdonképpen nem foglalkoztat melyik mellett teszi le a voksát.
Ezután egy szempillantás alatt történik minden, kérdezni sem marad időm, csupán rohanni tudok utána, amint észreveszem mi is történik, mivel a szentély másodpercek alatt omlik össze, majdnem a fejünk fölött. Por megy a szemembe, könnyezik a szemem, ahogy megdörzsölöm és hirtelen pénzeső hullik alá az égből, én pedig csak bámulok. Miféle hallucináció ez?
-Megvan a saját pénzem, köszönöm-vonok vállat ajánlatára, hiszen valóban nem aprópénzből fogom megváltani a világot. A saját pénzem gondolata valahogy hirtelen rossz érzéssel tölt el, belegondolok, hogy holnap megint valami érdektelen,de legalább gazdag leányzó után kell futkározzak, akit legszívesebben már most hagynék a fenébe. Kérdésére meglepődve fordulok felé, hirtelen érdekesebb lett, mint a földdel egyenlővé vált szentély.
-Miért tenném?-kérdezek vissza csevegő hangnemben-Egyébként meg…te csináltad ezt?-biccentek az épület maradványai felé-


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Vas. 21 Ápr. - 18:03





Még én is tudom, hogy ez az energia most felhasználásra került, tehát a mostanra halott isten egykori formájában már nem hívható létre, de szavaim elakadnak útban kifelé jövet, ahogy megismétli őket. Ajkamra harapok, mint aki nem teljesen érti Chikarának ez milyen érzés, nekünk örülni illene, ha Kitsune energiát kap, amit majd célszerűen hasznosít, annak részese leszek. Újabb kicsi csoda, amit egyik halandó sem merne magának álmodni, olyasmi, ami nélkül már nem tudok elképzelni másfajta létezést.
De Chikara mit gondol azzal, hogy elismétli, amit próbálok magyarázni neki?
- Ne haragudj, ha esetleg rosszul érintett.
Az orrfintorítást ennek tudom be. Kezeim megemelem kissé, igazán különleges esetben érek csak hozzá valaki máshoz, de tulajdonképpen belerángattam valami szörnyen transzcendensbe, hát tartozom neki némi vigasztalással, ugye egyetértesz?
Mielőtt azonban még akár felmerülhetne hogyan is lássak hozzá ezzel a két kezemmel, menekülnünk kell, mert az elenyésző energia nem tartja meg már szilárd vázát ennek a szentélynek.
Köhintek kicsit ott kint, bámulva a romokat veled, nagyra meresztve szemeim, túlméretezettek mindig, hiszen többet látok általad.
Aztán oldalvást azt is észlelem, hogyan kellene viselkednem, ha normális diák lennék, köhögni, könnyezni és meglepődni talán.
Biztosan nem kis vigyorral figyelni az érmék csillanását, hallgatni csörrenésüket, fújni el a port, ha hozzánk szemtelenkedne, mi makulátlanok vagyunk, nekünk bajunk nem esik.
Chikara is egészen jól megússza így az én közreműködésemmel és most te is boldog vagy róka, majd jól beépítjük mindezt és hullámlovagolunk elmeáramlatokon éjjel.
- Nahát, nem is tudtam, hogy gazdag vagy.
Pislantok rá, a fiúk általában örülnek a zsebpénznek, csak aztán döbbenek meg ezen a visszakérdésen.
- Általában nem kedvelnek, az emberek mindig félnek kedvelni azt, akit nem tudnak hová tenni. De most inkább arra gondoltam amiatt, hogy megöltünk egy Istent, akihez végülis…imádkoztál?
Viszek fel hangsúlyt magasabb hangon, hogy érezze, kérdés volt.
- Nem egészen. Viszont lett így néhány csodám nekem is.
Fordulok felé mosolyogva, behunyom szemem, csak kívánni kell Tőled, sóhajtani egy nagyot, behunyt szemmel, szorosan és amint a levegő elfogy te megteremted máshol, én pedig kinyúlok érte egyszerűen, Chikara látja, mintha egy láthatatlan polcról leemelnék valamit, aztán a következőben materializálódik kezemben egy gömb.
Rápislantok, megrázom és felé nyújtom, hogy el tudja olvasni a gömb kavargó felhőjéből előtűnő szöveget.

Ne haragudj Chikara






Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 9 Május - 22:48


Messzebbről nézz rám
Férfiasan megvallom, hogy nem igazán értem, hogy mi is történik jelenleg, azt meg méginkább nem, hogy hogyan is keveredtem én bele ebbe az egészbe. Persze, megint rosszkor kézenálltam rossz helyen, de hát mit lehet kezdeni az ilyen helyzetekkel? Azt hiszem semmit. Nem mondanám szívesen, hogy egyáltalán nem töltött el rossz érzéssel, amit tapasztalnom kellett, végtére is nem elég, hogy láttam egy istent-ami már úgy általába véve sem egy mindennapi dolog- de, ha minden igaz, amit Naoto mond, akkor láttam egy istent meghalni. Sosem hittem volna, hogy valaha bármelyik is meg fog történni velem, kissé felfoghatatlannak érzem még a történteket, ezért ismétlem meg  furcsa társaságom szavait. Valójában csak nem tudom, mit kellene mondanom, hiszen sosem hittem az istenekben, de még mindig fülembe csengett az a hátborzongató sikoly. Vajon egy isten érezhet fájdalmat? Vajon érezhet bármit? Nem tudom, talán senki sem tudja, erre gondolok, ahogy a pénzérmékből formálódó záport figyelem.
-Nem haragszom-vonok vállat, olyan furcsa és természetellenes, ahogy az évfolyamtársam ezt mondja nekem, hiszen…mégis mit számít neki, hogy haragszom-e vagy sem. Számomra semmit sem jelentene a megbocsájtása egy hasonló helyzetben, de azért biztosítom róla, hogy nem neheztelek, hátha ettől jobban érzi magát a bőrében. Addig is rendkívül furcsának találtam ezt a fiút, míg csak a közös óráink keretein belül találkoztunk, most viszont már bizonyosságot nyert első gondolatom róla, miszerint valami nagyon nincs rendben vele és egye kevésbé hiszem azt, hogy ez kapcsolódna annak a bizonyos keréknek a hiányához. Itt valami egészen más kell, hogy megbújjon a háttérben, talán valami olyan, amit tényleg nem érthetek, nem láthatok.
-Nem vagyok gazdag-mosolyodom el a megjegyzésére-csupán előteremtem azt, amire szükségem van.
Bármi áron…, de ezt már nem teszem hozzá, nem kell tudnia, senkinek nem kell tudnia, Zhexiannak is elég sejtenie a nagy részét, így talán nem érzem magam olyan aberráltnak. Mindenesetre nincs szükségem egy halott isten érméire, mintha csak apró pénzzel fizetne apám haláláért. Milyen furcsa, hogy egyből erre asszociálok, holott valószínűleg az isteneknek egyáltalán nincs közük a történtekhez és talán már nem is lesz, imádság ide, kívánság oda.
-Nem szokásom imádkozni-nézek végre rá felvont szemöldökkel, valahogy nem tetszik nekem ez a királyi többek- Ki lenne az a mi?
Lehet, hogy nem kellene kérdeznem csak itthagyni és visszamenni a többiekhez, a lányokhoz, az unalmas senkikhez, Zhexian idegesítő hiányához, mert hol a rohadt életben van mindig, mikor szükségem lenne rá?!
Hirtelen azonban mégsem akarom hátrahagyni, sokkal inkább azt bámulom félig érdeklődve, félig értetlenül, hogy mit is csinál. Kissé megijeszt,  a gömbben megjelenő szövegtől pedig csak még nyugtalanabb leszek.
-Hát ez meg mi a fasz?-kérdezem, majd tehetetlen idegességemben a számat kezdem rágcsálni.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Kedd 14 Május - 7:07





Ahogy a pénzérméket nem kapja el senki, csörögve potyognak földet. Neki nem kell, Kitsunet sem motiválja az arany látványa, felszedek néhányat. Abból a néhányból majd pénzfát ültetek, titkos helyre.
Ha nem haragszik rám, talán Chikarával is megosztom majd ezt a titkot és arcom valóban felderül, nem utál azért, mert mi tulajdonképpen eléggé ráijeszthettünk.
Nagy, hosszú és megkönnyebbült sóhajjal távoztatom el szervezetemből a feszültséget, aztán édesebbik mosolyom kapja.
- Persze nem hibáztatnálak, azt hiszem sokkoló lehet mellettem lenni. Talán ezért kerül mindenki.
Tűnődöm hangosan, félrebiccentett fejjel, némileg a távoli horizontnak mint ténymegállapítást. Nem tudom szomorú-e, hiszen valójában nem vagyok egyedül, bátran hozzá tehetem: soha
- Ezzel én is így vagyok.
Más kérdés, ha az embernek nincs szüksége pénzre, miért csináljon pénzfát? De azért kedvem támadt kertészkedni, feldobom az aranyérmet, elkapom fürgén, valami csodás hely és megfelelő termőtalaj kellene neki, az elmúlt isten régi szentélye nem lesz jó.
- Pedig az az első benyomás rólad
S én nem mindig kérdezem meg Kitsunet, mi a helyzet az emberekkel és most sem tőle, belegyaloglásként a fejébe, hogy még ijesztőbb legyek, minthogy kiveszek egy gömböt a tér másik részéből megmutatni neki a kavargó bocsánatot. Azt hiszem meglepi, pedig a varázslat terébe tartozik ő is, csak nehéz megkülönböztetni azt, ami már neki is csodának számít.
- Apró trükkök. Ha szeretnéd neked adom. Gondolj valamire és megjelenik a gömbben. Igen, elég jó vagyok.
Azt mondom én és nem mi, ha sokat beszél a fejemben hajlamos vagyok elfelejteni, hogy kívülről nézve én is csak egyedül vagyok.
De nem ijeszthetjük meg jobban, el kell különülnöm tőled Kitsune, legalább látszólag, mintha normális lennék és gyerek, szlengekkel, egóval.
A gömböt felé nyújtom, hátha elfogadja, kipróbálni esetleg, hogy teszteljen. Biztosan fog, mert nem hiszi majd, hogy ilyesmire képes vagyok. Meglátjuk Chikara…ugye megéri jóban lenni velem, nem haragudni és kedvelni, talán úgy egy kicsit, mintha egyedül lennék, nélküle. Mint a normálisok, Naoto és nem mi, a fékezhetetlenek.








Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 18 Május - 13:10


Messzebbről nézz rám
Nézem, ahogyan Naoto felszed néhány pénzérmét, én mozdulatlan maradok, hiszen tényleg nincs szükségem pénzre. A múlthéten egy kedves pártfogóm épp eléggel honorált, miután elkísértem egy színházi előadásra, aztán szórakoztattam az éjszaka folyamán. Megdöbbentő, hogy egy férjes asszony milyen bőkezű képes lenni mindössze egy kis érdeklődésért,  mindig belegondolok, hogy mi is lehet a baj ezeknek a nőknek a házasságukkal meg úgy általában véve az életükkel.
Egész aranyos ez a fiú, ahogy örülni tud annak, hogy nem utálom, mert ugyan miért utálnám? Tényleg semmit sem tett ellenem, nem mondom, hogy nem hozta rám a frászt ma legalább háromszor és nem viselkedik úgy, mintha legalább földönkívüli életforma lenne, de hát ez még nem ok arra, hogy utáljam. Ugyanolyan semleges vagyok irányába, mint mindenki mással szoktam lenni.
-Nem tudom-vonok vállat- én néha örülnék, ha kicsit kerülnének.
Most nagyjából az igazat mondom, tényleg kezdett az utóbbi időben elegem lenni az emberekből, a buta libákból, akik halálosan oda meg vissza voltak értem és semmit sem tudtak rólam a nevem és a hírem kivételével. Nem mondom, hogy nem tud jól esni a figyelem, de ilyenkor inkább csak a falra mászom tőle, pont ezért bujdokoltam egyedül egy szentélyben, hogy végre tudjak gondolkodni, bár a szerencsétlenül járt isten most biztos azt gondolná, bárcsak inkább erre se tévedtem volna, talán legközelebb tovább is kóválygok a nyomorommal, nehogy balszerencsét hozzak még egy istenre.
-Akkor van bennünk valami közös-villantok rá egy félmosolyt. Nem kellene ilyen kedvesnek lennem vele, még mindig ugyanúgy megvolt a vele kapcsolatos rossz érzésem, de be kellett lássam, hogy semmi rosszat nem tett ellenem, már…Zhexian említésén kívül, de valószínűleg még azt sem direkt csinálta.
-Furcsa egy benyomás, nem a valóságot tükrözi-maradok ennyibe a témával. Nem tudok imádkozni, már évek óta, de azért kedves tőle, hogy feltételezett bennem annyi maradék spiritualitás iránti vágyat, hogy egyáltalán megpróbáljam. Apa halála után nem igen voltam képes semmi hasonlóra, előtte meg sosem érdekelt, szóval Naoto hatalmasat tévedett, de legalább még mindig nem néz olyan szerencsétlennek, aki egy szentélyben bujkál önmaga elől.
A varázslatot, amit most művel még nem is láttam, holott találkoztam már egy-két dologgal rövid életem alatt, nem is igazán tudom hová tenni hirtelen, csak erősödik bennem a korábban emlegetett rossz érzés. Meglepődve pislogok rá, mikor felém nyújtja a gömböt, talán emiatt a meglepetés miatt fogadom el végül, holott azt érzem nem kellene. Hosszú percekig csak nézem a gömböt, aztán, ahogyan korábban mondta, gondolok valamire, a mondat pedig valóban megjelenik „figyelj rám!”. Talán csak oda kellene gurítsam Zhexian elé…nem, nem akarok erre gondolni.
-Hogy csináltad?-kérdezem miközben forgatom a kezemben a tárgyat- Ezt a varázslatot nem ismerem.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Suichi Naoto

Suichi Naoto

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Pént. 21 Jún. - 6:49





Biztosan más az élet normális emberként, akkor talán nem igényelnék mindig hangokat a fejemben társaságul, de felesleges az ilyesmit fontolóra vennem, mondod te mindig. Az alternatívák veszélyesek lehetnek, örüljünk most csak annak emberként, nélküled Kistune, hogy Chikara nem utál bennünket. Örüljek akkor, én egyedül, szépen egyes számban. Ugye megengeded, hogy legyen néha egyes számom?
-  Akkor inkább vallod magad introvertált típusnak?
Ugye, hogy tudok ilyenekről, érdekeseket kérdezni (néha válogatás nélkül, túlságosan is) ismerkedni, ami szerinted felesleges, mégis a korom vonzata, értsd meg, szükségem van rá. Chikara velem egykorú, vonzó változó, bár ez lényegtelen talán és főleg szerinted. Azért egy kicsit nyom a latban, tudod, ha fél szemű lenne, nem tepernék a szimpátiájáért – és talán így sem erőltetem meg magam túlságosan.
-  Ki tudja nem-e találnánk egynél többet.
Vonok vállat ártatlanul, de nem igazán akarom a te képességeidet használni, teljes mértékben, hiszen te mindent úgymond elintézel Kistune, látod a gondolatait és igaz valóját azoknak, akikkel érintkezek. De én erről nem szeretnék tudni, titkot hagyok magamnak, megfejteni őket, nekem kell, magamnak.
-  Akkor sokkal sejtelmesebb vagy, mint először hittem.
Mert az emberek többnyire sokkal egyszerűek és ilyenkor nagyot csalódok.  De miért ne működhetne fordítva, hogy átéljem a kellemes meglepetés nagyságát? A gömb immár az övé, ha nem igényli, majd átváltoztatjuk egy számunkra hasznosabb tárggyá, hiszen mi közös gondolatokon osztozunk.
Elmosolyodom, nincs ebben semmi túl sejtelmes, vagy feldolgozhatatlanul romlott, nem amíg Te nem érvényesülsz.
-  Ezek az én kis trükkjeim, nem tudnám megtanítani. Tudok egyes dolgokat.
Lesek át válla felett a gömbjébe, majd szemtelen kis mosollyal lépek közelebb. Hiába nem segítesz, ostobának se nevezném magam. Egészen halkan beszélek, ha ő sejtelmes, tőlem majd megborzong.
- Nem figyelnek rád a szüleid, barátaid, Zhexian? Miért gondolod ezt?
Akárki lehet, aki nem figyel rá, miért kell nekem folyton Zhexianra gondolni? Bár te tudod és sokszor az orrom alá dörgölted már, mennyire irigylem őket.










Chikara


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Sinsában nyugodnak a holtak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-