Vesta & Doris

Kedves Vesta,

igazából nem tudom, hogy miért írok neked... vagyis tudom, mi okból kereslek fel és reménykedem benne, hogy nem veted egyből a tűzre az írásomat.
Nem szép dolog, de én mégis egy kéréssel szeretném indítani, hiszen meg kell kérjelek a legnehezebb dologra, amit egy testvértől lehet kérni... Kérlek ne szólj Shane-nek arról, hogy írtam neked. Valójában nem is érdekelné, szerintem nem sem hatná, csak idegesítené a tudat, hogy még van valaki a családjában, akivel beszélek.
Tudom, hogy te sem kedveltél engem túlzottam, hogy te is tudtad hogy a kapcsolatunk eleve halálra volt ítélve, te mégis próbáltál kedves lenni hozzám és rendes és lassan itt lenne az ideje, hogy a lényegre térjek és ne feleslegesen pazaroljam a pergament.
Bár a testvéreddel teljesen elhidegültünk egymástól és legszívesebben megölném a két kezemmel, valahol mégis túl sokat jelentett nekem egykoron így kérdésekkel fordulnék feléd.
Még mindig gyakran kijár az erdőtökben lévő kúthoz?
Sikerült már beilleszkednie Helenanak? Na jó... erre a választ én is tudom, olyan mintha hazamenne hozzátok...
Igazából a legfontosabb kérdést próbálom kerülni...
Látsz esélyt arra, hogy Helena boldoggá tegye őt? Szerinted egymásba fognak szeretni? Képes lesz az a nő boldoggá, de valóban boldoggá tenni a testvéredet?
És mielőtt azt hiszed, nem a nemleges válasznak örülnék. Azt szeretném, ha Shane boldog lenne, ha szerelembe esne azzal a proli kurvával...
Igazából nem is szeretnélek tovább feltartani téged, reménykedem benne, hogy választ kapok.

Üdvözlettel:
tudod ki

Kedves Doris,

még oly sokat táplált, károdra nevelt nyugalmam ellenére is csak arra tudok gondolni, hogy faszom, leveled szinte minden sora kiérdemelte külön ezt a két szótagot, és ennél többre ragadtatva magam regényt írnék róla, milyen mélységesen csalódtam benned, miközben egy részem örömmel gondol rá, hogy mégsem lehet akkora a baj, ha képes voltál mindezt leírni nekem.
Félthetném épp tőled a testvéremet, azonban a saját ostobasága úgy tűnik, mégis remekül kiegészítheti a tiédet: boldog vagyok, hogy sosem ismertem ezt a szerelem rózsás, idézőjeles labirintját - nem emlegetem kisebb undorral, mint ti, akik benne éltek, és kapui örökre bezárultak orrotok előtt - nem levélre való a téma, amiről kérdezel, de gyanítom, soraim elárulják, milyen lehet a hangulat e tekintetben. Azt viszont nem viselem jól, ha ilyen otrombán igyekeznek valótlant állítani, még ha írásban is: megkérlek hát, hogy ezt az önostorozást fejezd be, tőle is épp ezt kértem, másként nem jellemezhetem készülő házasságát.
Nem tudom, találtál-e kielégülést a közlésemben, mindenesetre előre bocsájtom: lehetetlen, hogy ezt ne így lássam, hogy ne legyek akaratlanul is nézőtők és bús bírátok az őrületnek ezen az idején, ami nem személyedhez, de kettőtök.. szerelméhez köthető, annál is jobb illusztrációja a lélek vakságának, gyötrelmekre hajlamos kívánalmainak, mint amit valaha könyv elém tárhatna.
Vesta

Kedves Vesta,

köszönöm a válaszodat és tényleg nagyon hálás vagyok, hogy szakítottál rám időt, eltudom képzelni mennyi teendőd lehet.
Idővel minden seb begyógyul, igaz a heg megmarad, mégis enyhül a fájdalom, míg egyszer csak elmúlik. A házasság jó búfelejtő lesz, ahogyan az első közös kicsike, aki előbb, mintsem utóbb érkezni fog.
Még egy kérdéssel fordulnék feléd... Te hogyan bírod? Minden rendben veled? Tudom, hogy mennyire nehéz lehet neked apád és a testvéred közt nem csak igazságot tenni, de mindkét félt meghallgatni és próbálni kibékíteni.

Üdvözlettel:
Doris

Kedves Doris,

az illem megkívánná, hogy rád hagyjam teendőim említését, de mert mindig valami különös oknál fogva híján voltál a magabiztosságnak a szükség idején, előrebocsájtom: sosem akadályoznának a válaszadásban, ha valami mégis betöltené ezt a szerepet, az személyes érzéseim sokasága lehetne, ugyanakkor felnőtt emberek vagyunk. Felelősséggel tartozunk egymás iránt.
Kétlem, ha fel kell világosítanom téged a biológia dolgában: a heg már lenyomata egy traumának, a természet anomáliája, hogy bennünket ez kevésbé érint, de épp ezért érdemes arra gondolnod, elválaszt embertársainktól ez a kijelentés. Sem Shane, sem te nem remélhetitek, hogy ez a szerelem a maga viharos mivoltában nem követel többé figyelmet tőletek, ezt remélni még annál is nagyobb ostobaság, mint amit előző leveledből kiolvashatok: többek között ezért sem vállalkozom apám és testvérem viszonyát rendezni. Nem haragudhatsz a tűzre, amennyiben belenyúlván megégeti a kezed, sem a vízre, ha nagy levegőt véve belőle megfulladsz.. nem kifejezetten levéltéma, de úgy sejtem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy személyesen mondjam el, kettőjük közül apám képviseli kémia dolgában a vizet.
A kérdés szokatlan lehet, de szükséged van valamire? Nem kell nélkülöznöd a távollétben?
Vesta

Kedves Vesta,

valahogy megtudom érteni a helyzetedet, talán akkor is ilyen volt a helyzet, amikor elköltöztem a nénikémhez... az apám és a bátyám folyamatosan veszekedtek és nem tudtak megegyezni semmiben sem, hiszen bátyám hazarángatott volna, míg apám türelemre intette őt. Talán Pearl hasonló dolgot élt át, mint te, nem tudom.
A kérdés nem szokatlan, talán inkább sértő, de nem hiszem, hogy azt gondolod, hogy csak a pénz és a hírnév miatt kezdtem el Shanenel járni akkor. Igazából mai napig nem értem, hogy mikor változott át a végtelen gyűlölet egy szempillantás alatt szerelemmé, de ez többször már nem fog megtörténni és én hiszek benne, hogy idővel ezek az érzések elmúlnak, elkopnak vagy éppen részben eltűnnek.
Bár nem tudom miért hozom ezt fel, de sokat beszélnek arról, hogy egy bizonyos férfival sok időt töltesz el... remélem vele te neked is alkalmad lesz megismerni a szerelem azon fajtáját, ami kiteljesedhet és szabadon élhet. Remélem boldoggá tesz, ha pedig nem... Már el is kezdem ásni a sírját.

Üdvözlettel:
Doris

Kedves Doris,

a kérdésem független Shane ügyeitől, baráti meggyőződésemből szólt, már amennyiben ez váltotta ki felháborodásod. Nem feltételeztem egyetlen pillanatra sem, hogy ilyen érdekek mozgatnak, főleg apánk jellemének és Shane pénzhez való viszonyát tekintve, egyikőtöket sem érhet az a vágy, hogy rabjai lennétek a fényűzésnek, a kifejezés legjobb értelmébe véve.
Mielőtt az én vélt boldogságomról és gyöngéd érzelmeimről szót ejtenénk, megtennéd, hogy kivered a fejedből ezt az ismételten lehetetlen gondolatot? Minden bekezdésünk főszereplője a testvérem, hogy oly könnyedén elfelejtheted, szinte kabaréba illő lehetőség, egyszerűbb engedni a természet törvényeinek, és inkább gyűlölni megannyi vonása miatt, mint magunknak hazudni saját magunkról.
Vesta