Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 22:25
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Kedd 23 Okt. - 23:57
Clive & Alec

Amit tudtam átvállaltam feladatot Clivetól, végtére is mióta megtudtam mi nyomja a lelkét ez csak természetes. Az hogy pár napja összefutottam Roxmortsban az öcsémmel és véletlen megtudtam apám meghalt... csak amiatt nem süppedtem gyászba, mert ott volt Rowan és csúnyán berúgott. De így pár nap után, hogy lement a temetés is alig hiszem el. Sosem veszekedhetek már vele, nem hallhatom mekkora szégyen vagyok de már megcáfolni sem fogom tudni soha. Nem mentem oda a családomhoz a temetésen, a hátsó sorban messziről figyeltem csak, végtére is Rowan világosan közölte, semmi keresnivalóm ott, ki vagyok tagadva, ki is fog tagadni papíron is. Nem mintha bármit örököltem volna amúgy, hiába én vagyok az idősebb. Mégis, hogy mennyire nem voltam kívánatos személy ott elkeserít. Magányra vágyom. Minden etetést és hasonló kastélyon kívüli munkát már akkor átvettem Clivetól mikor megmondta mi aggasztja, nem fura hát ha fogom Ozíriszt és megsétáltatom a drága több mint 4 méteres, 15 kilós óriáskígyóm és ellátogatunk a thesztrálokhoz. Elég nyugodt állatok elvileg, főleg hogy viszek nekik enni. Nem látom őket, de tudok nyomot olvasni, tudom merre a fészkük, csordájuk. Ki is tapogatom az egyikük, majd elsírom magam magányomban, hogy miért utál engem mindenki. Miért csak az állatok választanak, az emberek miért nem? Persze ez túlzás, de valahol mégis így érzem. Szívem szerint már ma útrakelnék, valamelyik sárkány után erednék és évekig meg sem állnék. De ígéretet tettem Clive-nak. Miatta maradok egyedül. Noha láttam szemernyi emberséget felém öcsémtől is, de nem vagyok olyan naiv hogy merjek erre építkezni. Gyűlöl, ahogy mindig is tette. Már azt tesz nagyjából amit akar, elvégre apánk halott, bár ki tudja mit hagyott örökségül a házon túl...
Ledobom magam az egyik fa tövébe és elengedem magam, megendegem magamnak hogy sírjak. Ide úgy se jön a rengetegbe senki, diákoknak nem is szabad. Ozírisz inkább nem szól semmit, csendesen körbefonja a derekam és fejét a hátamra fekteti. Én csak a térdeim karolom át, nem bírom elsziszegni hogy köszönöm, noha jól esik hogy az evést és a mozgást is félreteszi csak hogy jobban legyek. Az állatokon kívül nem igen tapasztaltam ilyen fokú törődést, de úgy sejtem nem is fogok. Alig várom hogy elmehessek a világ végére, ahol egyedül lehetek Ozírisszal! A lépteket meg sem hallom, hogy homlokom a térdem támasztja nem látom, nem is számítok rá, barátom azonban nem csak hallja, ízleli is Clive illatát a levegőben.
-Ssssstaples... elmarom innen sssssürgősssen Neked. Gyűlölöm őt! Szzzziessen elfele! - Sziszegi Ozírisz és ha Clive véletlen közelebb jönne akkor egy gonoszul sziszegő kígyóval is szembetalálja magát aki a vállam felett bukkan elő. Először le is dermedek, mert hát itt van Clive! Az kéne még hogy így lásson! Hiába láttam már sírni, ez más, nekem kéne a támasza lennem, hogy Ő ne érezze teher átvállalnom mindent, amit csak lehet. Bár pár dolgot megtettem amit papíron nem lehetett volna, de mindenkinek azt mondtam Clive volt, nem volt hiba abban ahogy tettem, így nem okozott gondot hazudnom, nem is mondtam neki, egyszerűen megcsináltam. Elég ha kevés dolgot teszek elé, ami könnyű, akkor tud a családjára fókuszálni, számomra ez a legfontosabb most. Azaz mostanság, éppen most csak az menjen el... hogy kerül ide egyáltalán?!
-Menj el Clive... - Fel se nézek, nem kell, Ozírisz a szemem. Áldásos, nem akarom így lásson, próbálom határozottan mondani, noha az ölembe beszélek, így talán ha szerencsém van nem hallotta meg előbb, hogy sírok. Meg Ozírisz miatt szerintem nem jön amúgy se közelebb, mindenki fél a kígyóktól, bár nem látom alapját. Ozírisz persze nem marná meg, nem is fogja, tudja hogy engem keverne bajba. No meg méregfoga sincs a hiedelemmel ellentétben, hiszen Ő fojtogatással öl szóval duplán kár félni, kérdés Clive mennyire merült el a kígyókban, ugye.

...
Játéköteletek: Rowan-Clive vacsora
Sárkánykutatás
Temetés
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Vas. 11 Nov. - 20:57

Above the best and prove yourself
Your spirit never dies!
Alec & Clive



Túl sokat vállal a segédem és újkeletű gondjaim megkívánják, meneküljek a valóság elől minél messzebbre.
Igyekszem lefoglalni magam, a legjelentéktelenebb dolgokkal, hogy szemhunyásnyi maradjon alvásra, gondolkodni még annyi sem.
Nappalok éjszakába forduló, gonoszan képembe kacagó idő, ősszé vált rémálom. Itt az ideje, hogy a terheket én vállaljam át Alectól.
Makacs gallyakat taposok, összegyűrt, elhasznált faleveleket. Lehullottak, halottak már.
Kifejezetten őt keresem, zaklatottnak tűnt, nem elüldözni akartam ennyi munkával, de talán túl kevés volt a biztatás.
Kellemetlen helyzetben talált, hülyén viselkedtem, úgy sietek most, borzolva az avart lépteimmel, mint valami bűnbánó férj.
Ez is csak voltam, mintha minden szerepem hamis látomás lett volna. Reccsennek gallyak, borzolja gyér, szőke, nevetséges hajam szellő.
Errefelé kell lennie, a birtokon máshol nem volt nyoma, talán Thestralokat etet, azóta látom őket, amióta…megtámadták a Mungot.
Mindegy most, igazán nem azért szelem át az avart, hogy könnyeimmel imitáljak esőt Draven emlékére. Meglesz majd a megemlékezése, a pillanat, amikor eleredhetek otthon a sötétben.
Furcsa zajokat hallok, látom, ahogy a csorda szelíden falatozik egy kígyótól görnyedő figura körül.
Alec az, de mintha… sírna?
Közelebb megyek, mekkora kígyó, teremtett Merlin! De hiába, elfelejtek félni, meg sem fordul a fejemben, lényoktató volnék.
Bár párszaszóul nem tudok, egyenesen az állat szemeibe nézek, lassú jól látható mozdulattal széttárva kezem.
- Nem bántalak titeket
Szuggerálom alig pislogva, ha mégis, laposabban, ahogy ők csinálják
- Alec… Dehogy!
Baj van, érzem. A kígyó másodlagos most, ráadásul nálam a pálcám, habár ostoba sem vagyok elhamarkodottan közeledni.
Mégis határozott, zajos léptekkel teszem, arrébb siklik majd, természetesen tudom, hogy az övé. Bizonyos éles nyelvek voltak felhívni rá szíves figyelmem, a tanársegédem óriáskígyókat tart, párszaszájú, valamint a tanársegédem, külön kiemelve, fölényes intonácóval, füvet adott Dixon Averynek és rút kötelességem lesz elbeszélgetni Alec-al erről. Egy másik olyan pillanatban, amelyikben a kígyója nem a vérem akarja, vagy ő hever megtörten thesztrálok gyűrűjében, valami igazán nagy baj van.
Határozott lépteim kíméletlenül recsegtetik elhagyott ágak félbetört korcsait, lassú, mégis határozottan nagy léptekkel érem el őt.
Próbálom száműzni fejemben tomboló gondolataim, mint „megtalálta Will levelét” sőt „kiborultam” és hogy „egészen félreérthető voltam”
Mert most majd, az leszek, akit kíván, akit minden tanársegéd szeretne, a jobbik, erősebb, tántoríthatatlan Clive MgGonagall, az idősebb, kistestvérek hű védelmezője, tanársegédje óvója. Egy erős férfi, valaki akire támaszkodhat, amivé az évek és hat kistestvér kovácsolt.
- Alec, minden tiszteletem a kígyódé, de remélem nem bánja, ha közelebb megyek hozzád.
Közlöm velük, fordíthat, ha szeretne, választást egyikkőjüknek sem adok, már Alec mellett guggolok óvatosan vállára téve kezem, határozottan fordítva magam felé.
- Hagy segítsek… gyere


• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Vas. 11 Nov. - 23:19
Clive & Alec

Ahh hiába a félszeg, határozottnak palástolt hiú gondolat, hogy ennyi is elég, elmegy, nem rúg belém, nem oktat ki, nem teremt le, mit sírok az erdő közepén csak közelebb jön. Nincs jó tapasztalatom azzal, hogy sírva látnak, sőt... végtére is Mardekáros voltam, ott a gyengeség nem megengedett fogalom, otthon sem volt, pofon járt a könnyekért. Pont emiatt nem tudtam mit kezdeni vele mikor Ő tette, de remélem ivott annyit hogy ne is emlékezzen semmire. De most nem ittas, most tiszta, éles elméje befogad és elraktároz mindent, az én szánalmas képem is. Olyan lehetek mint egy elázott festmény, hajdan míves, gondos vonások és színek halmaza de mindez kuszává okádék színűvé folyt össze. Nem szép, nem hasznos. Talán le is cseréltet... minek jött utánam ha nem azért mert elbasztam valamit? Lehet Avery köpött neki... Ahh. miért fáj a gondolat kidob? Menni akartam nem? Össze vagyok zavarodva. Nem kell felnéznem hogy tudjam, közeledik, nagyon hangosan teszi. Bizonyára Ozírisz miatt. Természetesen érzi Clive nem bántani jön, de ettől még nem kedveli a férfit. Utálja ha úgy megyek vissza a szobába hogy viselem az illatát.
-Túl közel jössssssz Staplessss.... de bánom! - Sziszegi a kis kedvencem, neki nem tetszik, hogy Clive jön, hozzám is ér, arra kimereszti a fogait, hogy ne merészelje! De érzem nincs mit tenni, noha ellenállok a fordításnak, nem fogom elküldeni, biztos elcsesztem valamit, nem tűr halasztást a dolog, jobb ezen is túl lenni.
-Ozírisszzzz... Megoldom. Kösssszönöm. De... ne menj messsssszire, kérlek! - Emelem fel a fejem végre, de nem Clivera nézek még véletlen sem, hanem barátomra, aki szinte már Clive arcába mászott menjen a közelemből, de megáll, hogy megkértem. Becsukja a száját, szimatol és sziszeg még párat, igazából morgolódik és szidja Clivet, de bólint nekem, hogy megteszi. Azt persze nem bírja már megállni, hogy ne sziszegjen valami fenyegetést Clive fülébe és rajta keresztül, a vállán átsikolva hagyjon magunkra kettőnket, hogy vadásszon magának élelmet. El is fordítom a másik irányba a fejemet, érzem gyengülök, elvesztem a tartásom, hogy Ozírisz lecsavarodik derekamról és hasamról, majd eltűnik. Megköszörülöm a torkom és megtörlöm a szemem, jelezvén összeszedtem magam, pillanatnyi gyengeség volt, múló pillanat, álomkép, elfolyt már az idő hullámaival.
-Elrontottam valamit, igaz? Nem szoktál utánam jönni... - Kapar a torkom, szipogok, hogy rendbe szedjem magam, nehéz, meleg, párás levegő hagyja el ajkaim hogy kényszerítsem magam, ne remegve szívjam be az erdő hűvösét. Ez egy igazán pocsék nap...
...
Játéköteletek: Sárkánykutatás
Temetés
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Hétf. 17 Dec. - 19:07

Above the best and prove yourself
Your spirit never dies!
Alec & Clive



Rendület, döbbenet így látni, összefacsarodom egészen, de erős és rendíthetetlen haladok,
török utat kígyó közt hozzá, határozottságom teljes tudatában.
Nem láthat sajnálatot, hallhat lüktető szívet, ha gondolataimba látna az összezavarodottság hullámai csapódnának álcám sziklafalának, hogy ó Alec francba, ilyen durva káromkodásokat kényszerülök gondolni miattad, csak te tehetsz róla, hogy így féltelek, gondolok rád különféle kifogásokkal, miért ne nézzek rád úgy, ahogy nem szeretnéd.
Nem szabad, például arra gondolni, ahogy így sír, nem egészem az öcséim vigasztalása ugrik be, de csak első és csak buta gondolat, tele vagyok velük.
Nem számít most csak ő, az én szilárd megértésem és támogatásom.
Alec...
Sziszeg rám a kígyója, a teremtésben pont nem azok, akiket imádok, mégsem érezhet kisugárzásomból semmit.
Ha mozdulok lassan, ha szemébe nézek mereven és ha sziszeg támadólag, nem törődöm vele.
Ő tud vele beszélni, ha megmar megment talán és ha nem, talán segíteni tudnék magamon, de a feltételezések pillanatának itt helye nincs.
Hagyom, hogy szinte az arcomba másszon, bár közöm sincs a párszaszóhoz, mereven állom esetleg szúrós tekintetét, fogalmam sincs mi baja velem ennek a kígyónak, nem szoktak rám így reagálni, az előítéletektől pedig most vonatkoztassunk el, mint minden felesleges érzelmet hátrahagyok, ahogy a cél Ő lett.
Egyre közelebb jön, de kitartok és keményen állom lerohanását, hagyom, fülembe sziszegjen, szikla vagyok most és rendíthetetlen önbizalommal állok elébe, csak tárgy legyek, amin átsiklik.
Miután szabályosan átmászott rajtam sóhajtok fel, nagyot, mélyet és rohanok hozzá, zárom karjaimba, azonnal és szorosan.
-  Jajj de buta vagy! Hogy lehetsz ilyen buta? Nem szeretnék folyton a nyakadra járni, Alec mi a baj? Már rég meg akarom kérdezni, hisz valami nem stimmel, nem akartalak zaklatni, igazán, de már muszáj, addig nem rázol le, világos? Egész nyugodtan rám uszíthatod a kígyód, csak beszélj... Engedd, hogy segítsek, kérlek
Litánia, esküszöm és érzem milyen ostoba vagyok, hülyén hangzik mindez, jó ég és föld, rögvest megnyílik alattam talán. De hát itt vagyok és ölelem, érezze segítek, itt vagyok erősen és biztosan. Hagy legyek a sziklád, kérlek, ez vagyok én és csak erre vagyok jó.

• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Hétf. 17 Dec. - 19:25
Clive & Alec

Ah, el se hiszem, hogy miért nem megy tovább, miért jó ez neki, miért kell Neki is bántania, fürödnie szánalmamban mint egy jóleső dagonyában? Mert mindig ez volt, csak ezt tapasztaltam és pont tőle egyszerűen elviselhetetlen. Ozírisz talán sejti ezt talán csak saját ellenszenve sziszeg belőle, de valahol elismeri Clive bátorságát, ha ocsmányakat is szurkod közbe, amit csak én értek szerencsénkre. De még így sem tántorodik, hiába az óriáskígyó fenyegető mivolta, a használhatatlanságom ékes bizonyítéka, elvégre tagadhatatlan az avart itatom sós lével, nem egészséges, se nekem se a természetnek. Ozírisz a kérésemre elmegy, Clive hősiesen állja, hogy csúszda legyen a válla és a háta, mert amúgy a barátom nem bántja, nem is akarta. Fél embernek érzem magam hogy nincs már velem a legjobb barátom, hogy egyedül maradtam ennyire csupaszon Clive-val. Kicsit össze is rezzenek hogy így rám omlik és ölel, főleg mert ölel. Nem tudok vele mit kezdeni. Mondjuk én is megöleltem mikor sírt, de... erre még közli buta is vagyok. Összébb húzom magam a karjaiban, jelentéktelenül szeretnék ücsörögni tovább, megszűnni létezni. Egyáltalán nem egyszerű feladat, pedig egészen jó vagyok benne, de... a sok de.
-Nem uszítottam Rád Ozíriszt... -  Mondom fáradtan, egészen belefáradva a dolgokba. Igen, kívülről mindig, mindig úgy tűnik ha beszélek hogy épp azt taglalom miképp roppantsa össze áldozatait barátom és hogyan vegye a vérük halálos marással, de szó sincs soha ilyesmiről. Bár lehet nem is ezért mondta, de ez már szinte reflex nálam.
-Ezen nem lehet segíteni Clive... -  Mondom halkan, engedve az erőszakos szottyongatásának és kicsit nekidőlök a vállának a fejemmel. Milyen kényelmes kis ficak ez itt a teste várában, egészen ellazít... Nézem a semmit, de tudom itt vannak valahol a teszthrálok, látom a nyomaik, fázósan összefonom mellkasom előtt a karjaim.
-Ahm... Csak... - Erre mit mondjak? Nem akarok hazudni neki, de az igazat sem lenne jó mondani. Féligazságok, abban jó vagyok, mert tudom úgy se érdekli igazán csak udvarias és kedves, szánalmasnak vél akit össze kell kaparni és milyen igaza van! Nem érzem magam többnek jelen pillanatban. Szipogok még párat, keresem a hangom, a gondolataim.-Ah... apámat pár napja temettük. Megviselt a... temetés. - Ez így ilyen formán igaz, no meg nem akartam halállal traktálni mikor attól fél meghal az öccse. Olyan hülyén érzem magam!-Sajnálom, nem akartam... mondani. Van elég bajod, csak... azért jöttem ide, mert... azt hittem ide nem jön senki. - Mondom akadozva, némán folyik a könnyem és szántja fel sápadt arcom, ahogy nyelem vissza a sírás görcsösségét. Azon voltam megoldjam a gondjait erre hallgathatja udvariasságból az enyémeket! Remek, mondhatom...

...

Játéköteletek: Felix F-hez hozzávaló-sárkányvadászat
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Csüt. 20 Dec. - 17:47

Above the best and prove yourself
Your spirit never dies!
Alec & Clive



Csendesen lélegzem, alig mozdulva, lassú pislogással, hosszú, halk, mély levegőkkel. Mert Alecnek biztonságos nyugalom, forró hajlat, szilárd erő kell. Az a testvéri szeretet, a felebaráté, aki mindenkinek vagyok, az általános párna, unalmas közhely. A férfi, akire számíthat. De bármily megszokott is puszta jelenlétem, a szilárd semmilyenség, képtelen vagyok nem fejére hajtani kezem, hogy ujjaim simogatólag belevesszenek. Hogy beszívjam illatát, mint a kicsiknek, vagy akiket szeretek, nem tudom miért, talán csak tanult mozdulat ez is, elvárás, megszerkesztettség, hamis, vagy csak akarom, mert a férfiillat afrodiziákum, egyetlen bűnös másodperc, utána leállok, nem lélegzem tovább őt, mást. Őt...
- Tudom...már megmart volna
Suttogom csendesen, mimumom, ringatózva lassan, magunkat egy álomba, ahol ez nem baj, ahol senki sem ronthatna ránk ujjal mutogatva, mert teljesen természetes ölelni. Férfi és sír, mert nekik is szabad és nekem, mint másiknak vele lenni.
Baj van, mennyire sejtettem, nem akartam szembenézni vele, kegyetlen én, rossz professzora. Hamarabb kellett volna.
Ajkam hajához emelem, saját tiltásaim ellenére, bár fekete lennék, csak akkor vagyok lázadó és mondok ellent legnagyobb törvényhozómnak, magamnak.
Fenébe, érzem, ahogy nő, sötétülni kezd, ajkam összepréselem, meg ne csókold Merlin szent szakállára!
- Milyen butaság lehetett, éppen én mondtam neked valami ilyesmit, de nem úgy próbáltál vigasztalni, hogy igazat adtál nekem.
Elnézek közben a thesztrálok irányába, kicsit arrébb húzom Alecot, túl közel simul testemhez, egy kölyök megsuhintja orrával karját. Hátrálok, magammal húzom, elnyomok heves légzést, szívdobogást minimálon tartani, Agrippa suttyói, nekem is csillapodnom kell!
Hát komoly a dolog és mindennapos halál, sejthettem volna. Hajába suttogok, ölelve
-  Sajnálom, annyira sajnálom és akard mondani. Itt akarok lenni neked, szeretném, ha megértenéd, van valaki, akire számíthatsz. Tudom, hogy nem engem képzelsz...akárkinek, akihez fordulni szeretnél, de számíts rám, nem rázhatsz le már, nem engedem.
Ölelem szorosan, egészen szilárdan, hajába pusmogva.
- Semmi bajom Alec és ne törődj most ezzel. Beszéljünk róla kérlek, jobb lenne ha kiadnál magadból mindent és zokogj, üvölts, mondj el mindent, hagy legyek itt neked, engedd meg kérlek, kérlek
Csitítom és közben biztatom is, ahogy lassú tangóban, ringással mozgok vele és igyekszem, igazán próbálkozom úgy, mint bármelyik testvéremmel, sőt tanítványommal tenném. Szemem félig behunyom, ahogy nagyokat sóhajtva koncentrálok, nem érezni, reszketni, bizseregni

• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Csüt. 20 Dec. - 18:45
Clive & Alec

Egészen fura, hogy simogatja a hajam. Csak az éjszakás szeretőim szokták, már amelyik, persze. Mert az hogy egynémely állat néha megcsócsálja még nem nevezhető jólesően törődő gesztusnak. Ellenben Clive-é. Biztos ettől nyugodtak meg a kishúgai... ah, nem akarok a kishúga lenni! De nem is visszakozom, mert jól esik. Messze nem olyan mint mikor anyám megütött. Sosem értettem miért nem tud soha megölelni, bár egyikünkkel sem tette, biztos küllemre túlságosan hasonlítunk apához akit amúgy vélhetőleg nem szeret. Aztán csodálkozik mindenki hogy nem akarok gyereket, csak ezt láttam.
-Nem, akkor sem, több esze van. - Lehet nem kedveli Clive-ot, de tudja ha megmarja én is bajba kerülök, nekem meg nem ártana. Bánt mindenki más eleget, Ozírisz megígérte nem fog. Azaz nem ígért soha semmi ilyesmit, egyszerűen csak... tudom hogy nem tenné. Clive se bántana, azt hiszem. Bár fogalmam sincs arról hogy belül micsoda vívódásai vannak, már az is furcsa hogy mintha... ringatna. Azt hiszem benne van valami Apa ösztön, Ő olyan kis védelmező, bezzeg én... max az állatokat védem, de csak akkor ha embertől kell. Nem szeretek semmibe sem beleavatkozni, azt hiszem.
-Mert nem is volt igazad. - Fogalmam sincs hirtelen mit mondott amire azt mondtam nem igaz, de bizonyosan okkal mondtam NEKI ellent. Clivenak amúgy nem szokásom, ritka kivételes emberek egyike, mert amúgy szeretek másoknak nekimenni, vitába szállni. Persze csak azért, hogy békén hagyjanak, az emberek ösztönösen kerülik a kötözködő embereket és inkább nem firtatják a dolgokat. Persze ha csak egy estéről van szó az más, akkor tudok kedves lenni, a muglik például nagyon kedvelnek, de hát... nekik nem is vagyok, nem is lehet egy kitagodott varázsló, előnnyel indulok. Érzem elhúz, de nem értem miért, látok pár friss nyomot, miután kitöröltem a könnyet a szememből, áh.
-Hagyd Clive... szeretem ha a közelemben vannak. Megnyugtatnak. - Nyújtom ki a kezem tapogatózva, valahol megfogtam az állatot, a nedvességből és párából ítélve az orránál, a méretből ítélve egy csikó. Kitapogatom a homlokát, onnan meg a fülét és megvakarom a tövét.
-Csak almám van kislány. A húst már odaadtam. - Mondom sóhajtva, egészen elkényelmesedve így Clive ölelésében, ahogy szorosabban ölel, hiszen el akart húzni. Jobbnak látom elmondani mi történt, ha nem is teljesen, de annyit, hogy megnyugodjon, nem vele a baj. A múltkor is azt hitte, de hát mi bajt okozhatna nekem pont Clive? Túl kedves, azt sem tudja hogyan kell. Ha nem lenne ilyen kalandos lelkület biztos hugrás lett volna a nagy szívével. Kedvelem a hugrásokat.
-Ne sajnáld, magamnak köszönhetem hogy... mindegy. Köszönöm Clive. Tényleg köszönöm. - Nézek rá szomorú, könnyes szemekkel, mert hogy nem csak Ozírisz van nekem az már-már meseszerű, sosem volt senkim. Bár pár oktatómmal máshol is jóban voltam, de barátok nem lettünk, csak kellemes ismerősök maradtunk minduntalan. Clive... ha tudná hogy mindig is fontos volt nekem, nos... megijedne vélhetőleg. Nem akarom elűzni magam mellől, ah ez a csávó komolyan, mégis kiharcolja, legalább is... valamit mondanom kell!-Clive, nincs rajtad kívül... Te állsz hozzám a legközelebb. Jó most épp ülsz mondhatnád, de... Ozírisz az egyetlen barátom. Volt, eddig... - Mondom keserűen felnevetve, szipogva a végén elbizonytalanodva mert valóban nevezhetem Clive-ot a barátomnak? Mi kell ahhoz hogy Ő is közel érezzen engem, aki erővel szuszakolt ki belőle intim dolgokat, aki nem ért a belsőséges szövevényes beszélgetésekhez, aki nem tudja mikortól remélhet többet ismeretségnél? Elszorul a torkom, hol a sírás görcsétől hol a gondolattól, csak udvarias velem.
-Már hogy ne törődnék? És nem szoktam üvölteni... nem használ. Mindent próbáltam fiatalon, amit elbasztam már elbaszva marad... én csak azt akartam lássa, hogy... hogy nem döntöttem rosszul, hogy jó ez így, de... más sosem csikarhatom ki belőle a megbocsátást. Ez már örökre így marad Clive. Rowan papíron is ki fog tagadni, no nem mintha akarnék bármi örökséget, sosem volt semmim, nem is kell, de... így olyan végleges lett, érted? Most már TÉNYLEG nincs otthonom. Ezt a kastélyt is gyűlölöm. Csak miattad vagyok itt, ha Te nem lennél... én nem is tudom. - Vetem a fejem jobban a vállának, hullámzik a mellkasom az apró dühös, mégis erőtlen levegővételek miatt, ahogy nyelem vissza a sírást, mégis kicsordulnak a könnyeim. Utálatos dolog ez, sírni a semmin, hiszen azon sírok. Nem változott semmi csak permanenssé váltak a dolgok. Nem ért váratlanul csak valahol mégis fáj. Remélem sosem érti meg miről beszélek és mit érzek. Egyik kezemmel rászorítok az övére, mintegy erőt merítve belőle hogy itt van velem, pedig tényleg van jobb dolga, rendes élete, reális problémái. Másik kezemmel a még itt lebzselő csikó fülét vakarászom. Két szipogás között rakom össze, hogy Clive nem érezhette hogy a ló bökdös engem, akkor pedig...
-Te látod őket? - Fordulok könny áztatott arccal, vörös szemekkel felé, belenézve arcába, de az enyém elgyötört. Nem jó megtudni, hogy látta már a halált, túl szomorú, nem csoda ha ennyire félti az öccsét. -Én... sajnálom. Nem kellett volna megkérdeznem... - Csuklik el a hangom ahogy lesütöm a szemem, kipislogva pár csepp könnyet, megrándul az ajkam, hogy néha akkor is tapintatlan vagyok ha nem akarok. Az ilyen kérdés illetlen, hiszen a válasz egyértelmű, nem kell a másik orra alá dörgölni, csak kicsúszott. Igaz, rólam is azt hitték párszor látom őket, de csak mert jól olvasok nyomot és tudom mit kell nézni, hogy tudjam merre vannak, de ilyenkor nem teher azt mondani nem. Csak azt teher mondani "igen".

...
Játéköteletek: Sárkánykutatás
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Hétf. 24 Dec. - 20:19

Above the best and prove yourself
Your spirit never dies!
Alec & Clive



Ujjaim elvesznek hajában, apró morranással adom csak tudtára, vettem hozzáfűznivalóját a kígyóhoz. Biztosan különös köteléke alakult ki köztük, egészen rendkívüli lehet a párszaszó.
Apró mosoly ficcen ajkam szegletében, hogy dacol, kis ellenállás egy nehéz pillanatban, tudom milyen kapaszkodni az ilyesmibe. Csak szorosabban ölelem és ringatom apró, kicsi rezdülései ihletnek, csak óvatosan Clive – agyamban villog a figyelmeztetés, persze, képtelen vagyok leállni haja simogatásával, szinte már túrom.
- Nincs olyasmi, amin ne lehetne segíteni valahogy
Emlékeztetem finoman, van bizonyos nyugtató csengése baritonomnak, rekedtes, ringató, finom, miközben leheletnyit érdes, figyelek búgva kiejtésemnek minden szótagjára, hogy tökéletes és brit legyen.
Miután elhúztam a thesztráltól veszek egy mélyebb lélegzetet bizonyos elakadó után, hogy közelebb kerültünk. Mert ebben semmi erotikus ugye? Nyilvánvalóan nem süllyedhetek odáig, hogy elcsábítsam a tanársegédem, igyekszem ilyetén gondolataim még azelőtt megölni, hogy megfogannának.
Én is a thesztrálkölyökre pillantok, kis, szomorú mosollyal simogatom meg kobakját, de alapvetően hagyom, hogy Alec dögönyözze meg. Valahol megnyugtat, ő nem látja.
Kissé elakad lélegzetem, ahogy rám pillant, könnyes szemmel, érzem a perc megfagy és különös pír önt el, ahogy tényként ég a tudatomba mennyire gyönyörű így, más szóval éppen megfogannak a gondolatok, de ez pont nem alkalmas, hogy én szégyelljem el magam és lépjek arrébb. Félreértené.
- Ugyan…lehettem volna figyelmesebb
Pillantásom villámgyorsan lesütöm és apró, gyors levegőket veszek, csak nem feltűnően.
Hirtelen nagyon sajnálni kezdem, hogy komolyan nincs neki senki más, csak a szükség hoz most, fiatal lányoknak kellene körüldongnia ebben a percben is, női ölekben lelvén vigaszra…
- Majd lesz…és ha elfogadsz egy ilyen öreg professzort annak, akkor nagyon örülnék Alec.
Nyögöm elakadva, akaratlan kisimítom arcából egy tincset, érzem ahogy kis kisülések kélnek ujjaim nyomán és ettől azt hiszem ijedten nézek rá.
- Mindenki ront el dolgokat, főleg fiatal korában, de nem hiszem, hogy apád ne bocsátott volna meg, éppen neked. Mit rontottál volna el? Miket beszélsz, hiszen hogy szeret az öcséd?! Dehogy tagad ki… De hát a Roxfort… Gyűlölöd? Alec…miért mondod ezt? Én igazán nem szerettek volna arra kényszeríteni, hogy maradj, azt hittem csupán be kell illeszkedned, de miattam, ha itt rossz neked…Csak nem értem, hiszen a Roxfort talán az egyetlen, legbarátságosabb hely most Angliában
Fakadok ki, ijedten én is, amiért menni akar, mert nagyon jól tudom, nem tarthatom vissza és értetlenül, hogy valaki ne szeressen itt lenni, zavart vagyok, tele kérdésekkel.
Aztán, mert ez kirohanás volt, sírás követi, ölelem magamhoz féltve, csitítva, fejét fogom már és arcom neki nyomom. Kis vigasztalások a Csss-k, vagy hogy semmi baj és ahogyan nevét ismétlem.
Egészen belemerülök, ujjaim az övébe fúrom, még egyszer letüdőzöm illatát, amikor
Mindig annyira meg tud lepni…
Ajkam beharapom, mennyire sír, megint ráfolyatom egyik ujjamra könnyét.
- Ne törődj most ezzel és semmi baj…Sokan halnak meg mostanában és nekem nem az apám volt az illető
Torkot köszörülök
- Ne félj megkérdezni bármit. Ha szeretnéd, mesélek majd neked Drawenről, de te nagyobb adósom vagy. Míg te már Willről is tudsz, nekem rengeteg kérdésem van. Gyere
Rántom le magammal a fa tövébe és fejét vállamra hajtom finoman, ha engedi
- Inwito lángnyelv. Van egy kicsi a szobámban, általában meghűlés ellen
Kacsintok rá cinkosan.

• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Hétf. 24 Dec. - 21:13
Clive & Alec
Egészen belejön a hajam igazgatásába, fésülésébe, de jól esik. Azt hiszen a fésülgetés is jól esik, de csak egyszer szórakozott ezzel az egyik srác, még úgy hat éve. Próbálok mély, reszketős levegőket venni, hogy megnyugtassam magam, elapadjon a szemem patakja, nem kéne már sírni hogy itt van Clive.
Ahh... - Olyan határozott csengéssel tudja aztán mondani, hogy mindenre van megoldás, de ez olyan naiv elgondolás! Van amire nincs, van ami megreked félúton és csak a felejtés törölhetné el, ami nem adatott meg. Azaz megkérhetnék valakit, törölje ezen emlékeim, de mivel az emlékek gombolyagjai határoznak meg minket, félek más ember lennék, ha elfelejtenék dolgokat. Lehet gyávaság, de így látom, szenvedek akkor csendben tovább. A thesztrál csikó miatt közelebb érzem magamhoz, de én jelen helyzetben nem értek félre semmit, neki vannak értelmes emberi kapcsolatai nem nekem, no meg valóban jól esik a közelsége, lelki támasza mellett a fizikai is. Persze ahogy ránézek elpirul, gondolom rossz szembesülnie azzal mennyire ramatyul festek, le is sütöm a szemem.
-Te vagy a legfigyelmesebb ember akit ismerek. Pedig ismerek párat. - Ismerni sok embert ismerek, ez tényleg igaz, de Clive messze törődőbb és gondoskodóbb mint az átlag. Aztán tényleg nem tudom hogy csinálja de ha félig sírva is, de elnevetem magam, úgy nézek rá, ez tiszta dinka.
-Hú igen, rohadt vén vagy, egész három évvel vagy idősebb Te lökött! - Fordulok bele épphogy az arcom ért simításba, mert fáj bevallanom, iszonyatosan jól esik ez kis gyengédség. Még hogy vén... beszarok rajta néha miket ki nem talál. Aztán megint nevetek, de elgyötörve, én naiv Clive-om, olyan jószívű, nem látja a haragot senkiben. Talán jobb is így, de már nem hagyom félbe a mondandóm, hülyének nézne.
-Mindig is utált az apám, mert noha első szülött vagyok fele annyit sem tudok mint Rowan. Párszaszájú vagyok, ennyi öröme volt bennem, nem több. Nem vagyok elég... ambiciózus, nem érdekelnek az aranyvérűek, a halhatatlanok pozíciói. Az hogy mindig lesz nálam jobb abban amit csinálok... nos apám nem akart ilyen szánalmas örököst. 17 évesen közölte ne menjek vissza többet. Sosem tettem. Rowan meg... - Sóhajtok egy hatalmasat, szinte a lelkem is kiszakad közben, mert az talán jobban fáj mint az apám.- Rowan gyerekkorom óta gyűlöl, mivel én basztam szót fogadni apámnak. Közöltem neki sem kéne, hanem élje úgy az életét ahogy szeretné, vegyen el olyan nőt akit szeretne, dolgozza azt ami érdekli, de szerinte szánalmas vagyok, gyenge, ostoba és ha tehetné megkönnyítené a kitagadási papírmunkát azzal, hogy megöl, mert a temetést intézni egyszerűbb. Persze a Roxfortban nem fog megölni, de ha épp nem vagyunk itt... itt csak megátkozni szokott. Azért mondta Neked vacsorázzunk hármasban, hogy gyötörhessen engem, mit akar veled csinálni, csak mert tudja hogy fontos vagy nekem. Az öcsém... Clive hidd el, hogy teljes szívéből utál. A temetésre sem akart meghívni, onnan jöttem rá apám halott, hogy rajta volt a családi pecsétgyűrű. A hátsó sorban álltam végig a temetésen, mert ha közelebb megyek szerintem halálra átkoz. - Fogom a fejem, furcsa hangosan, angolul is kimondani, mert hát Ozírisznek elmondtam, de senki ember fiának lányának még nem. Elég szánalmas vagyok tényleg. -De nem tudhattad, tudom hogy csak jót akartál én... sajnálom, hogy nem mondtam. Erre... nem vagyok büszke. - Nézek félre szégyenkezve, mert félek tövises indák marnak a szívembe, ha meglátom arcán a szánakozást vagy a kiábrándultságot, ne adj isten bűntudata lenne. Neki nincs miért.
-Ezért gyűlölöm a Roxfortot. Számomra odakinn biztonságosabb, mert ott nincs Rowan. Fiatalon is folyton megátkozott, megalázott, most csak akkor teszi ha nem látja más. Nem merek végigmenni a folyosón nyugodtan tőle... - Dörzsölöm tenyerem élével a szemem és az arcom, ne legyen már megint könnyes, szörnyű mennyire meg tud viselni még mindig ez a tény is, mennyire gyűlöl a tulajdon öcsém. Azt hiszem megint jobban elsírtam magam, hiába nem akartam, mert jobban ölel, csitít, beszívom ajkaim ne remegjenek, ne szökjenek ki közülük kétségbeesett levegővételek. A lovak is alig nyugtatnak meg, főleg mikor rájövök Clive látja őket és vagyok olyan hülye hogy hangosan meg is kérdezzem a nyilvánvalót. Szerencsém hogy ennyire türelmes, más már elhajtott volna a fenébe, azt hiszem. Ostorozom is magam, hogy lehetek ennyire ostoba. Ahogy lesimítja a könnyet az arcomról merek megint ránézni, talán tényleg nem haragszik.
-Sajnálom a barátod. Ahm... igen. Nem... szoktam mesélni magamról. Mint látod nem vagyok vidám téma. De kérdezz amit akarsz, elmondom. Neked elmondom. - Másnak nem tenném, tegyük hozzá. Vadul törlöm a szemem, orrom, mélyeket próbálok lélegezni de csak félig sikerül, azt is remegve, akadozva, ráz a sírógörcs még mindig, ez szörnyű. Arrébb hív az egyik fa tövébe, nincs ellenemre a dolog, kifújom az orrom és nekidőlök, kezeim ölembe ejtve, bíbelődve ujjaimmal.
-Aha... fogadjunk csomó piát kapsz mindenhonnan Mr. Legbűbájosabb Mosoly McGonagall! - Fordulok felé könnyáztatta vigyorral, ajkamba harapok ne remegjen a szám, de amilyen helyes biztos kap mindenféle ajándékot, csak hogy felfigyeljen rájuk, a rajongókra. Vajon én is annak számítok? Ahaha, lehet, tényleg szánalmas vagyok. Főleg mert jól esik ennyi önzőség, itt van velem, nem mással van. Aztán ha kicsit összeszedtem magam megtámaszkodom és felé fordulok ültömben, lássam az arcát.
-Tényleg köszönöm, hogy itt vagy. Sokat jelent. - Nézek rá bűnbánóan, de hálásan, megigazítom a nyakánál az inge gallérját, mert jól összegyűrtem. Tudom hogy milyen pedáns, szeretem hogy az, igazából. Aztán ha akarja visszadőlök, nem akarok teher lenni, noha nagyon kényelmes a mellkasán pihenni, a nyakába szuszogni. De hát tudom könnyen zavarba jön, nem akarom én kihasználni a kedvességét és kényelmetlen helyzetbe hozni.
...
Játéköteletek: Sárkánykutatás
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Szer. 16 Jan. - 19:25

Above the best and prove yourself
Your spirit never dies!
Alec & Clive



Nem gondolni arra milyen illatú a haja, csak csendben sajnálni, hogy sír, biztatni, tegye még, az végképp meg sem fordul fejemben, hogy szép.
Elejét kell vennem a tanársegédem felmondásának, kedvelem emberként, lehetnénk barátok és efféle mantrák vájják maguk gondolataimba, melyek szépségről, vonzásról regélnek.
Józanság Clive, Merlin szerelmére, nem engedhetsz meg magadnak egy cseppnyi megingást sem.
A józanság azt is tudja, megoldhatnám másképpen forró ölelés helyett, igazán nem kellene dédelgetnem, főleg ölbe venni, mint az öcsém öt évesen, hogy ez bizarr, tolakodó, helytelen és meleg.
Hol van más a józanságom, ha megbolondítottak a könnyek.
- Alec…nem igaz, most próbálom bepótolni, nyilvánvalóan rosszul
Rejtem ajkam hajába reszketve, mikor lök el és vádol majd, a rossz nyelvek hogyan is mondanák? Nyomulás?
- Csupán három? Olyan fiatalos vagy
Kapom fel fejem egy pillanatra, lazítok az ölelésen végre, bizonyára itt az alkalom férfiasan vállba veregetni, vagy szabadkozni, csak a kistestvérek miatt van.
Mégis belefordul arcsimításomba, mi mást árulna el ez, ha nem, hogy tetszik neki, nem baj ha folytatom még egy kicsit, haját, arcát érintő ártatlan, vigasztaló simítások, bár ahogy kimondva lett mi az a három év? Hogy adom ezt e testvéri tyutyujgatásnak?
Hallgatnom kell most, nagy odafigyeléssel simogatni fejét, hátát, ringatni csendben és megértőnek lenni ádáz szülők kapcsán, mennyi gyermek nézz szembe mostanság hasonló elvárásokkal.
- Szörnyű ez a kor és beteg eszméi, törtetés, ambíció, apák, akik nem fogadják el fiaik önmaguknak. Az ő szégyene ez, nem a tiéd kedvesem
Megbicsaklik hangom, vigasztaló becézésnek tűnt csak, ugye? Nagy levegőt veszek, sóhajom feleolyan öblös sincs, mint Alecé, mély fájdalmakat süvít az övé.
- Hogyan utálna? Hiszen a vacsorán mennyire kedves volt, Alec, bizonyára feszülnek köztetek ellentétek, de hisz miket beszélsz, megölni? Megátkozni? Téged? Ő? Mikor és hogyan? Történt ilyesmi…bántott valaki? Ő volt az?
Mert az első pillanat vonakodás, az öccse felettébb kenetteljes, de az időseb Silverlaket jobban ismerem, tagadja most majd, ha csak a bánat mondatja vele, mert az első pillanatban ágálok, az ember érzelmileg kompromittált, ha tragédia éri és rögtön tiltakoznék, talán jobban, ha nem lenne bennem megrettenés.
Nincs annál fontosabb, hogy Ő biztonságban legyen és két vállát megragadva nézek rá, hatalmasra tágult kék szemeimben őszinte riadalommal.
- Veszélyben vagy?
A dolgok megváltoznak, én magam átalakulok, ha ezt megerősíti, lépek. Mint ahogy…léptem akkor, és nem vallhatok kudarcot most, kizárva, hogy még egyszer elbukjam, nem csak rendtagként.
- Mindent el kell mondanod, hogyan és miként, Alec… terrorizál? Tudnod kell, hogy a Rend, Dumbledore…mindegy, nem fontos most ez, de tegyük fel, hogy maszekként besegítek bizonyos fanatisták elleni harcba, tudod mire gondolok, még ha Nevén nem is nevezzük. Csak azért mondom, hogy megbízz bennem, vagy hidd el, védtem meg már, próbáltam már…. hogy megvédelek
Harmadszorra már sikerül kimondanom elcsukló hang nélkül, keblemre ölelve őt féltően, talán fojtó-féltőn, veszélyben Alec, Will, elveszettem Őt, Dravent, gyenge voltam, csak egy pillanatig nem fogtam a kezét. Hiba, amit soha többé, gondolatok erejéig sem követhetek újra el. Félre most melegség, ölelni kell, de többet annál.
- Nem hagylak többé a folyosón császkálni, egyedül soha, amíg ki nem rúgjuk, de tudod Alec bizonyíték kell. Beszélek Dumbledore-val, vannak nagyobb tanári lakosztályok, hozzám költözöl és nemet nem fogadok el. Nem hagyom, hogy rettegj. Terhes leszek, utálsz majd bizonyára, de…de soha többé nem követhetek el bizonyos hibákat, amik miatt thesztrálokat látok. Elutazunk, minél hamarabb a sárkányos küldetésre és én nagyon vigyázok majd rád, mindent megtanítok, amit tudok. Erről pedig szólnunk kell Dumbledore-nak
Rosszul vagyok, ahogy a fal tövébe húzódunk, érzem nekem is jól jön majd a lángnyelv, Draven eleven égeti lelkem még, reszketek, ahogy nekem dől átkarolva őt, én a nagy ér erős. Kissé felprüszkölök a legbűbájosabb mosolyra.
- Hát ezt meg honnan tudod?
Ennyire elterjedt volna? Bár normális, hogy utánam nézett, bizonyára Rowan is tud mindent Lestrangeről.
- Mindig Alec, ha nem bírsz majd elviselni, megbeszéljük, hogy legyen más, Willnél is megoldom…
Csuklik el a hangom, ahogy megigazítja inggallérom, lélegzetem elakad és csak akkor folytatódik, amikor megérkezik az ital, mert van a perc, hogy vöröslöm, sóbálvánnyá válok, milyen nehéz úgy gondolni rá, mint a kicsinyre, hiszen hogyan is gondolhatnék másképp ugye, inkább zavaromban vagyok olyan otromba először inni az érkező üvegből.
- Jajj ne haragudj, hogy lehetek ekkora? Hogy előbb nem te…
Nyújtom neki hirtelen, immár lángolva, csak az tart még egyben mennyire erősnek is kell lennem most. Legyőzni a zavart, legyőzni önmagam.

• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Szer. 16 Jan. - 21:12
Clive & Alec
Hát én tényleg nem tudom hova tenni amit mond, mert szerintem fogalma sincs arról alapból hogy viszonyulnak egymáshoz az emberek. Hűvösek és metszőek mint az esti téli szelek, annyira megfoghatatlanok és illékonyak is. Clive meg a házban lévő ropogós tüzű kandalló, mindig ott van, mindig fényt ad, melenget... nem tudom hogyan tudnám úgy elmondani értse, lássa, tapasztalja meg: különleges.
-Nincs mit bepótolnod, nagyon... empatikus ember vagy, ebben nem szoktál hibázni, most sem tetted... - Ennyi futotta, bár ez gondolatban jobban hangzott mint kimondva a fenébe is. Az meg komolyan nem tud zavarni, hogy megpuszilja a fejem és átkarol, mintha csak gyerek lennék, lehet most annak lát, főleg hogy meglepődik azon 27 vagyok. Még a végén tényleg Ozinak lesz igaza és a diákokkal vesz egy kalap alá, semmi férfiasat nem lát bennem! Jó, hát most tényleg nincs bennem, bevallom töredelmesen, szipogva és kivörösödve.
-Jah, csak három Te vénség, szóval öregezhetsz engem is, ha már magadat akarod. Ha akarod kaphatsz tőlem szemüveget meg botot is, bár abban is úriemberes lennél! - És szívdöglesztő. Na jó ezt inkább hagyjuk, de így elképzelve az is piszkosul jól állna neki, már-már bosszantóan jól, de hogy büntetésből mit csinálnék nos arra nem gondolok mert szerencsésen rájövök mi a doxypiszokért sírok itt az erdőben és miért esik jól az a kis simogatás amivel megszán ramaty állapotom elszenvedve. Igaz, végképp feladom hogy férfinak gondoljon ne kölyöknek hogy kedvesem-nek becéz, mert mi másért tenné? Még ez is... nem mintha sokat remélhettem volna a dologtól, a múltkor hallottam nős volt csak elvált.
-Mindegy már az is kinek a szégyene, bár hivatalosan az enyém. - Ezen a halál sem változtatott maximum mélyített, de a kitagadás még mindig nem fáj annyira mint öcsémmel való gyatra, mondhatni életveszélyes viszonyom. Persze nem hiszi el, miért tenné, hiszen az öcsém maga a tökély, én vagyok a selejt. Belefáradtam abba is, nem tudom hibáztatni, elvégre öcsém sem szoktam. Rowan ilyen, nem ért engem, ezért utál.
-Persze hogy kedves volt, Ő mindig mindenkivel kedves... Nem fontos Clive, felejtsd el. - Hagynám annyiban, mert ha jobban belemegyek is csak azt vonja maga után, hogy magam pocskondiázom, mint selejtes tanuló, öcs, fiú, diák... mondjuk felteszem már mindegy, eddig sem gondolt szerintem sokat rólam, tehát lejjebb nem kerülök, csak a fejem ütöm le bánatosan és megsemmisülve. Clive rángat vissza hogy maga felé fordít, belebámulok hatalmas földöntúli kék szemeibe és kitikkadt ajkaim szárazon nyílnak el a csodálkozástól, milyen gyönyörű arca van... kérdezett is valamit azt hiszem, ahm, oh igen. Annyira lesokkolt hogy csak pislogom ki a könnyeim és szépíteni is elfelejtek, hova mikor ennyire helyes? Ja hogy a kettő nem függ össze?
-Nem jobban mint tíz éve... megvédtem akkor is magam, most is meg fogom. Másfél év és elmegy. A hat után az semmi... - Komolyan gondolom, hát sárkányok fészkébe másztam be, illő lenne nem rettegnem az öcsém haragjától, nem? Aztán csak dől belőle a szó és kissé megbántam hogy elgyöngültem, de olyan jól esett ahogy ölelt és ringatott... rászedett! De azt pláne nem akartam tudni Clive rendtag, hát Rowan is utalt rá a másik csapatban játszik. Ha ezek ketten összeakadnak... csak azért nem látszik lesápadok mert eleve sápatag vagyok mint egy napon, víz nélkül felejtett kóró.
-Clive, Ő az öcsém. Hiszem hogy egyszer megérti mit miért teszek, nem az Ő hibája hogy apám kimosta az agyát. És elég ha vagy nekem, nem kell megvédened Tőle. Csak ne beszélgess vele és kérlek pláne ne provokáld! Nem akarom Neked, vagy Neki baja legyen... és alapból minden bizodalmam a Tied, nem tűnt még fel? - Mosolyt erőltetek magamra, hátha nem tervez öngyilkos akciót miattam, Merlinre, akkor ugranék le valami szikláról. Főleg mennyire ölel, eszembe jut az öccse, hogy mennyire fél nem tudja megvédeni, tényleg elb.sztam az egészet! -Clive, megoldom. Nem kell vigyázni rám. Szeretek veled lenni, elég ha... ha beszélgetünk. - Azt akartam mondani velem vagy, de akkor biztosra veszem úgy értelmezi testőrt akarok nem társaságot. Belekapaszkodom a kabátja hátuljába ahogy viszonzom szinte morzsoló ölelését. Ki hitte volna van benne ennyi erő. Azaz látszott, elég izmos, csak hogy használni is szokta? Jaj Clive...
-Ne rúgasd ki az Isten szerelmére... elrontanád a karrierjét, lehet rájön milyen jó tanár lenne, jót tesznek neki a gyerekek, hogy nincs már apánk. Héj-héj... - Húzódom el annyira hogy a szemébe nézzek miről hadovál? Bennem ragad a szó, mint vékony csizmatalp a masszív mocsárba. Költözni? Hozzá? Ott picit leragadtam de hitetlenül mosolygok, ez meghibbant. Valami nagyon édes módon...
-Clive. - Ennél gyengédebben csak Oziriszt szoktam megszólítani, azt hiszem.Van saját életed és hidd el, bármennyire szánalmas is a sajátom nem kívánok megpurcanni. Ismerem Rowant meg az átkait és védekezésben csak fejlődtem az évek alatt, a legutóbb sem tudott ártást mondani rám. Meg mostanság igen ártalmatlan dolgokkal ijeszteget, szóval nem fogsz elveszteni. Dumbledorenak nem kell szólni, mert nincs miről, a családi viszályok nem az igazgató reszortja, mert Rowan sokkal jobb munkaerő mint én, azt éred el vele hogy engem rúgatsz ki. A sárkányokhoz meg mindenképp elmegyünk, akartam mondani már egyezkedtem Slughornnal a Felix Felicis miatt, de majd elmondom, csak kicsit szét voltam csúszva. - Vallom be zavartan, mert az tényleg fontosabb mint az én múlton való kesergésem, de felírom ezt is a "mit b.sztam el Clive kapcsán" listámra. Szép cirkalmasan, el ne feledjem, hátha tanulok belőle végre... Nagy, fázós sóhajommal próbálom rendezni gondoltaim halmazát.-Valamint nem akarsz egy csapodár biszexuális férfit hálótársadnak az óriáskígyójával Clive... Jól érezném magam Veled és örömmel térnék meg hozzád, ám gondolj a renomédra. Nem akarom hogy tudják miért lakom veled, de azt se akarom pletyka tárgya légy. No meg ott van velem Ozirisz, hidd el, lehet Téged nem kedvel, de Rowant utálja, sosem engedné a közelembe, meg hozzám nem is lehet csak úgy bejutni, Rowan sem tud, mert nem beszél kígyóul. Védem magam és Téged is, hidd el. - Simítom a riadalomtól kihűlt ujjaim a nyakára, hüvelykujjammal megsimítva aggódó arcát. Soha senki nem aggódott még így értem. Nem is értem miért teszi, bár sejtem az öccse miatt, a halott barátja miatt. Nem szabad sokat belegondolnom, Ő ilyen, védelmező, mint egy megingathatatlan kőszikla. Igazi bástya. Hagyom azt is üljünk át, repítsen ide valami töményet. Tetszik ahogy felprüszköl mögöttem.
-Sok mindenre emlékszem Veled kapcsolatban és amúgy is mindig meghallgattam ha valaki rólad mesélt. - Vonok vállat ártatlan, majd jobban felé fordulok, lássam is, ne csak érezzem. Ne csak azt higgyem beképzelem, mint valami rejtett tudatalatti vágyálmot, hogy kedves velem és érdeklem.
-Erősen kétlem ne bírnálak elviselni Staples, maradjunk annyiban. - Nézek rá valami hamiskás mosollyal a szám szegletében, fura kontrasztként mennyire sírástól elgyötört arccal adom elő mindezt. Ám lássuk be ha 13 éve folyton az eszemben van, vajon el bírom-e majd viselni? Úriember biztosra nem fogad!
-Willel segítek, a professzornak csak sárkánytojáshéj őrlemény kell, lehetőleg friss. Van zsupszkulcsom Walesbe, ott éltem az erdőben több évig, mondtam is neki megszerzem az italért cserébe. Ha Te is segítesz akkor tényleg nem hiszem hogy bármi gond lenne. Nem lesz baj az öcséddel. - Bizonygatom, megsimogatva a térdét, hogy nem lesz gond, mi ketten megoldjuk, akár én is egyedül ha nem akarja elhagyni az iskolát és Willt. Rowan oda úgy sem követ, nem lesz bajom. Eligazítom az ingének gallérját is hogy ne álljon csálén miattam, de hirtelen nem értem a zavarát, aztán jövök rá nyúlkálok. Nem is lepődöm meg hogy meghúzza a megérkező üveget, inkább csak azért tátom a szám, hogy milyen férfias mennyiséget letolt.
-Nem gond, zavarba hoztalak, ne haragudj. Meg amúgy is, hagytál egy picit, az elég lesz! - Kacsintok rá, majd elnevetem magam, ha rekedtesen is, elfogadom az üveget és iszok én is jó pár kortyot belőle, majd köhintek is kettőt, mert marja a megviselt torkom rendesen, kézfejem a szám elé támasztom, nem mintha segítene bármely égő érzésen és visszakínálom az üveget annak tartalmával. -Ha lerészegedünk miattad az erdőben akkor Ozi keresztbe lenyel mindkettőnket szóval úgy csábíts el Staples van egy gardedámom kivételesen! - Vigyorgok szélesen, lehet gyorsan hatott az alkohol vagy csak kicsit megnyugodtam, hogy elmondtam ami nyomasztott és még mindig itt van, még mindig velem van. A földön a levelek között, tegyük hozzá, imádom érte!

...
Játéköteletek: Sárkánykutatás - Felix Felicis
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Sűrű erdő rejtekén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Tiltott Rengeteg-