Trace Calahan

Trace Calahan

Sex, drugs, rock and roll

Becenév:

Té, Trace, Cal

Kor:

23

Származás:

Arany

Lojalitás:

Voldemort ha nagyon kell döntenem, egyébként saját magamhoz

Képesség:

Metamorf mágus vagyok

Csoport:

Mágiahasználók

Rank:

A zenekar basszerosa, jelen!

Play by:

Sid Vishous (John Simon Ritchie)

Karakter típus:

Canon/keresett asszem, legalábbis Myron keresni szokott

Családom és egyéb állatfajok. Asszem én vagyok az a fura pók, aki nem vérmániás. Na persze, nem vagyok én vámpír,még csak az kellene. Van análkül is elég difim ahogy MYron is mondaná.
Szóval hát vannak szüleim, akik szerencsére szintén nem olyan Malfoyok hogy mindenkit lenézzenek, de tartózkodóak is egy kicsit, én meg... Fejjel a falnak, csak úgy buli az élet. A bátyám nem érti hogy hol romlottam el, és mikor kezdett érdekelni a zenélés, és hogy a suli után foglalkozásom zenész legyen, de végül így volt és nézzétek csak? Zenész vagyok, és felkapott zenész.
Alapvetően egyébként nem mondanám hogy rossz a kapcsolatom a családommal, de a magam útját járom, és nem hiányzik hogy anyám mindig ott álljon felettem, vagy azt hallgassam fatertól hogy nem viszem semmire így. Dehogynem viszem, még többre is mint a legtöbben, aztán meg... Valamiben meg is kell majd dögleni.

Kerge birka ahogy anyám mondaná. Már gyerekként is hiperaktív voltam. Vagyis hát igazából tudja a faszom, engem csak minden érdekelt, és mindent meg kellett kérdeznem, amivel jogosan mentem már egy idő után az idegeikre. Na nem mintha ezt nem használtam volna ki. Ha anyám elfáradt , mentem és nyúztam apámat. Sosem volt nyugodásom, és az iskolás éveim alatt se voltam sokkal jobb. Szerintem az iskola rekordere lettem hogy mennyi időt töltöttem büntetőmunkákkal, bár a tanulmányaim nem voltak olyan rosszak, és kifejezetten tehetséges gyógynövénykezelő és méregkeverő voltam, de nem érdekelt annyira hogy hivatásként válasszam egyiket is.
Ami megmaradt és nem változott semmit, hogy eléggé akaratos és hangos tudok lenni ha véleménynyilvánításról van szó, és nagyon nehezen adom be a derekam, ha nem nekem van igazam. Fizikai fájdalom na, de nem lehetetlen elérni. Voltaképpen szeretem az olyan nőket akik kiállnak a véleményük mellett és még meg is bocsátom ha felpofoznak emiatt. Legalább emlékezni fogok rájuk másnap reggel is.
Elég magabiztos vagyok, és sosem volt gondom se az ismerkedéssel, de azzal hogy szedjek fel egy ismeretlent spannak vagy egy csajt hogyan fűzzek be. Elég jó kiállásom van, hiszen zenész is vagyok, meg persze egy lehengerlő személyiség is mellé. Egyébként viccen kívül rengeteget olvasok és még mielőtt azt hinné valaki hogy szét ittam az agyam, hát nem. Csak a felét, de azzal is zseniális elme vagyok. Bár kicsit kattant is, ahogy mondják mert minden hülyeségben benne vagyok elsőre és ezek nagyrészt jól is sülnek el azért.
Szóval....

Don't worry, be happy!

Tépem a húrokat egy teltházas koncerten, és mondhatom remekül vagyok. Nem csak jól, hanem elképesztően jól érzem magam. Olyan érzés, mintha valami varázs cucctól lennék betépve és beállva. Mondtam hogy jó vagyok gyógynövénytanból, nem? Na, hát nem volt nehéz olyan füveket összekeverni amiktől az ember sokkal jobban érzi magát, mint az fizikálisan lehetséges. Mikor máskor vetné be az ember, mint egy igazi koncerten, miközben a zene rajongók százai ugrálnak ugyanarra a ritmusra amit mi csalogatunk elő a hangszereinkből, és Myron énekel. Van hangja öcsém, meg kell hagyni hogy kurvára tudja mit csinál. Nem tagadom hogy én is baromira élvezem még úgy is hogy itt állok mellette és nyomatom a bassz szólamot, ami felrázza az embereket egy kicsit.
Engem egyenesen bepörget és eszeveszetten ugrálok, mintha soha nem lenne másnap és nem számít semmi az égegyadta világon, csak az hogy ez a buli kifogástalan legyen.

Fél órával később már totálisan leizzadtan de széles mosollyal az arcomon heverek a szűk kis backstage-ban. Ki vagyok nyúlva, de a vérem dübörög a fülemben és még benne van a bugi a kezeimben ahogy a húrokat téptem, minden létező tudásommal együtt. Imádom az érzést, és a színpad az én kedvesem, örökös szerelmem, és életem egyetlen hites és hitetlen társa. Gyönyörű szerelem a miénk, és felröhögök amikor mellém vetődik a dobosunk és átkarolom hogy megosszam vele a whiskeymet amit szereztem.
- Na, na, na nem az egészet - nevetek fel ahogy visszaszerzem az üvegemet, és én magam is meghúzom az italt, ami kellemesen égeti a torkomat, és még jó sokat tervezek belőle inni. Mert ez kérem szépen isteni nedű és nem tudom hogyan lehetne ennél is jobb alkoholneműt kitalálni de biztosan támogatnám a kutatást. Lehet hogy öregségemre ez lesz az életcélom, valamiféle isteni alkoholt találjak fel. Igen, ez jó lesz öregségemre. De hát hol van az még?
- Myroooooon, hol az isten fszában vagy? Elfogy az összes pia! Hú, helló cicus, honnan csöppentél ide - mosolyodom el amikor egy szőke bombázó grasszál be a képbe és két gyönyörű tejcsárda kerül a szemei melé. Húú, de harapnám őket, na de majd később.

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Kedves Trace!

Fantasztikusan tetszik az életfelfogásod és az, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólad mások, vagy mik az elvárásaik irányodba. Ezt egy csodálatos tulajdonságnak tartom, és bízom benne, hogy sokáig megtartod ezt a mondást is: Fejjel a falnak, csak úgy buli az élet. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy veszélyes időket élünk, ahol a cenzúra igenis jelen van, és nem tűrnek bármiféle véleménynyilvánítást, szóval ezzel csak óvatosan. A hiperaktivitás viszont sokszor, sok élethelyzetben előnyös, és téged olvasva bizonyára nem fogsz unalmas munkát vállalni, így nem féltelek attól, hogy valahonnan emiatt menesztenek. De azért jóból is megárt a sok, úgy vigyázz! Persze elég erre csak néha figyelni.
Don't worry, be happpy!
Robert

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső
Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája