Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

zsinóron húzza maga után EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

zsinóron húzza maga után EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

zsinóron húzza maga után EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

zsinóron húzza maga után EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

zsinóron húzza maga után EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

zsinóron húzza maga után EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

zsinóron húzza maga után EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

zsinóron húzza maga után EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

zsinóron húzza maga után EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Greta Krum

Greta Krum

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
kristine froseth

»
» Szer. 26 Dec. - 22:50

Greta Evgeniya Krum

én vagyok minden kérdésedre a tagadás
a letört kilincs vagyok szíved ajtaján

Becenév:

Greta

Kor:

tizenhét

Származás:

félvér

Lojalitás:

a Krum-famíliához

Képesség:

fényből fonok virágkoszorút

Csoport:

Durmstrang

Rank:

Uzem

Play by:

Kristine Froseth

Karakter típus:

keresett



A soha el nem múló migrén, az árnyék a halott fák között, a pókháló a halóterem sarkában és a csalán, ami a bokámba mar; hangja mintha a sírból szólna, és a nevemen hív, Greta, Greta, de sosem tart vissza és nem tűz virágot a hajamba. A sötétben táncolunk az iksola folyosóin; der Erlkönig, halott, csontos ló hátán cipel és a sötétség nem múlik, és hiába szólítom, nem válaszol; apám, apám, ne hagyj magamra!
Aztán jön ő, hangja puha és gyengéd, keze simogat, befonja a hajam és virágot tűz a kusza tincsek közé; a fény a sötétségben, képzeletemben még énekel, hiába vágták ki rég a nyelvét, vették el a hangját. Ő az álmatlanság, a folyamatos nyomás a fejedben, a gyönyörűség, ó, a gyönyörűség, az ő szemeit örököltem, anyám szemeit, és mégsem emlékszem az arcára.
August a bontatlanul eltörő borosüveg, félédes, félig keserű, aki sosem néz a szemembe. A felesége kezét fogja és puhán csókolja őt homlokon, és árnyak suhannak át az arcán, mikor túl messzire barangol gondolatai világában. A mosolya mű és a ránc a homlokán egyre mélyebb, és elutasítja a segítő kezem minden alkalommal, mikor felé nyújtom azt, és átgázol a virágokon, amiket a lába alá hintenek, amiket a lába alá hintek.
Brigitte a rémálom, ami minden este visszatér, és mégis várod, mikor hunyhatod le őjra a szemeid, hogy lásd; vérével áztatja a rózsáit, titkokat suttog a szirmaikra és ártatlanságát csókolja le róluk, és a holdfény alatt táncol, a kezem fogja és forgunk, forgunk, haját szétzilálja a szél és koszorút tesz a fejemre, és sebesek az ujjai az állandó küzdelemtől, magáért, a csládért, értem, és a tékozló fiúért, és neve imaként gördül le puha ajkairól, diszfunkcionális, mégis teljesen funkcionális, és léptei nyomán virágok születnek, puha szirmú, vérrel öntözött virágok.
Kaloyan a csók, ami meg sem történt; varázslatos és édes, akárcsak a méz, és mégis megvágom magam az élein, mikor kezem az övéhez ér. Messze van és mégis közel, a lényembe égett, ezernyi heggel örökítettem meg a testemen, és gyűlölöm, és szeretem. Néha velem van, mikor az iskola folyosóit járom, és keze az enyémben, táncolunk a sötétben, és a fű zöld a lábunk alatt és a szél hajunkba kap, és mikor kinyitom a szemem, megint egyedül vagyok.
Azt mondják, őrült vagyok; tekintetük félve fordítják el, amikor látnak a holdfénnyel táncolni az iskola éjsötét folyosóin, és undorodva köpik ki a nevem, mintha keserű ízzel áradna szét a nyelvükön. Nem keresem senki társaságát, mert az én társaságomat sem keresi senki; színekkel teli, varázslatos világokat járok és tündérekkel táncolok, felemelkedve a halandó lét fölé, elfeledve a szürke mindennapokat. Sokáig hittem abban is, néma vagyok, hiszen szavaim alig hallani, mintha hangom nem lenne érdemes arra, hogy hosszú mondatokat szőjön, mintha csak arra lett volna nekem ajándékozva, hogy tündérekkel énekeljek a csillagoktól mentes, téli éjszaka leple alatt, olyan nyelveken, amiket rajtam kívül senki sem ismert. Védő köpenyként ölelem magam köré a magányt; puha és meleg, biztonságos, és sosem fogy a levegő, nem fojtogat, nem mar a torkomra jeges karmaival a félelem, hogy megfosztanak mindentől, ami vagyok.
Hogy mi vagyok, magam sem tudom; a hold sápadt sugara, a vörös bor, amit a poharad alján hagysz, a golyó Kennedy fejében. Jelentős és mégis jelentéktelen, tele fölösleges szavakkal és érzelmekkel, gondolatokkal, amik megmérgeznek, amikkel másokat megmérgezek. A sötétben elsuttogott szavak tömkelege, szálkás betűkkel írt vallomás egy elfeledett margón, a szerelmes levél, amit sosem küldesz el. A virág alatt lapuló kígyó, ragyogó napsugár, vérző sebekkel írt történet egy soha be nem teljesedő szerelemről. Nyitott könyv vagyok, amiben nincsen semmi a kongó ürességen kívül, megsárgult lapok tömkelege, ki nem mondott szavak tucatjai... Minden kérdésedre a tagadás, a letört kilincs vagyok szíved ajtaján.



Man with the cigarette
I'd always wonder if he's always spinning thread
I'm torn between the mess that he made
For the mess that you made me make

Ezernyi színben pompázó virágok ölelnek körül, ahogy táncolok a nyári esőben, és Ő engem figyel; aranyszín haján nefelejcs-virágokból font, lassan bomladozó koszorú, amit fontam neki, és bár mosolyog, szemeiben olyan szomorúságot látok, amit korábban még sosem. Hiába invitálom, nem táncol velem, és nem énekel, hiába ismeri a gyeremeteg dal szövegének minden szavát. Nem beszél, és én nem kérdezem; ezer darabra tört tükörként reflektálom csak érzéseit, mintha a fejébe látnék, és térdre hullok a fűben, fájdalma súlya alatt elnyomva.
Nem kérdezem, mi bántja, és ő sem mondja el; a csendet csupán a dalom zavarja meg és a szél susogása a fák között. Egyedül vagyunk - elkorcsosult, halott fák közé festek ezüstös pókhálókat, virágokkal szórom teli a sivár földet, és lépteim nyomán nem jár más, mint a halál, és a sötétség, ami a szemeim előtt táncol, invitál, csontos ujjai közé fogja a kezem és keringőzni hív, és hagyom, hoyg vezessen, a feneketlen sötétségbe...
...és az Ő ajkain kelek újra életre, a nevem mondja, Greta, Greta, de hiába nyúlok érte, kezem csupán a levegőre markol rá, és ő hiába van itt, nincs sehol sem, és a hangja elhaló suttogás, és a keze remeg, mikor összefűzi ujjait az enyéimmel. Ő tart a felszínen, amikor el akarnám engedni magam, hogy elnyeljen a tenger feneketlen mélysége, és úgy kapaszkodok belé, mintha az életem függne tőle; és ujjaim aranszín hajába túrnak, és a nefelejcs-virágokból font koszorúja szomorú darabokra hull, mikor puha ajkai az enyéimre simulnak, és elveszek, elveszek a sötétségben, amiben egyedül csak ő a fény, ő az utolsó lélegzetvételem és ő az, aki utána napokig nem szól hozzám, mintha megbántottam volna, akaratlanul is, de mélyen.


And I could only have you in my dreams
Oh, so it seems, so it seems

A bagolyposta hosszú perceket késik; unott arckifejezéssel turkálok a reggelim maradékában a tányéron, kifejezéstelen tekintettel bámulva az ablakon túli esőt, mintha attól elállhatna. Akárhogy is igyekeztem, egy dalt sem tudtam felidézni magamban - mintha a múzsáim magamra hagytak volna ezen a magányos reggelen a várakozásommal és gondolataim ezreivel. Hiányoltam a nyár simogató melegét, a puha füvet a lábaim alatt és a cirógató napsugarakat, és hiányoltam az aranyhajú tündérem is, kinek koszorúja hetek óta, elszikkadva pihent éjjeliszekrényem fiókjában.
Nefelejcsekből fontam; az apró, kékes-lila virágok csak hozzá tartoztak, csak őt fogadták el viselőjükként, ők maguk mondták; és csak az ő számára fontam arany fényből koszorút, angyali glóriát, mintha az megtisztíthatná őt bűneitől. Bárcsak ennyire egyszerű lenne...!
Elkedvtelenedve tolom el a tányért magamtól; kongó üresség, fantomfájdalom a szívem helyén a hiánya, és akaratlanul is abba az irányba nézek, ahol régebben mindig ült, és vele én, és konstellációkról mesélt és csillagokat bűvölt a sötétségbe, és nefelejcs-virágok voltak a hajában, holtak, szárazak.
Aztán meggyűrt levél landol az asztalon előttem; az elmosódott tinta sikeresen olvashatatlanná tette a feladó nevét, de biztos vagyok benne, hogy ez az, amire vártam. Reszkető kezekkel és még jobban reszkető szívvel szorítottam a pergament a mellkasomhoz, sietősen felpattanva a helyemről; és a világ újra ezer szinben pompázott, és pillangókkal jártam keringőt a sötét folyosókon, kezemben a levéllel, gondolataimmal messze járva, messzebb, az óceánon túl egy másik időben és másik életben, ahol távolság nem lett volna kettőnk között húzódó, áthidalhatatlan szakadék.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Clive Staples McGonagall

Clive Staples McGonagall

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Vas. 30 Dec. - 19:35

   
Gratulálunk, elfogadva!

   
Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


   
Kedvesem, milyen érzékletes látomásokban gondolkodik, képei élnek és riasztanak, szülei de kegyetlenek, az anyja nyelvét kivágták és bátyja fittyet hány a babérkoszorúra.
Az emberi jellem sajnos szúrós tüske egy ilyen kis virágnak, milyen sok ellentmondás, szirom, elcsattanó csók, látomás, szinte álom az élete, szinte fáj a magánya, Greta.
Aki megteheti, táncoljon csak a holdfénnyel, szőjön fényből koszorút és szóljon azokhoz a túlvilági lényekhez, akik méltók szavait hallani.
Legyen Ön minden szép, kicsit bizarr, de ettől különleges és majd azok keresik a társaságát, akik méltónak találtatnak a hold és tündérszirmai beleegyezésével.
Testvére szomorúsága az Ön szomorúsága, táncuk haláltánc, héja nász az avaron, szomorú szirmai egy megcsalt szerelemnek.
De ezt Ön tudja Greta, hogy minek nevezik maguk között, milyen leveleket írnak és ígérnek egymásnak.
Nem tartom vissza a legsötétebb iskola kongó folyosóitól, sem testvérétől, a világtól, fogadja hát minden elismerésem, hosszú és eredményes életet közöttünk:

Clive S. McGonagall



    Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája

   

   
Vissza az elejére Go down

zsinóron húzza maga után

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tanulmányok a Roxfort után
» Alig hét perccel hét után
» minden boldogtalan család a maga módján az

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-