Nem túlzok, ha azt mondom, te vagy a világom. Egypetéjúekként kicsit mindig különlegesnek gondoltuk magunkat másoknál. Ehhez hozzásegített az is, hogy egész életünket az elefántcsontoronyban éltük le. Sikeres és főleg elfoglalt szülők gyermekeiként mindig is egymásra voltunk utalva.
Kpacsolatunk nem szimplán testvéri, sokkal több annál, és ezt sokan egyészségtelennek tartják. Kár, hogy mi szarunk az egészre. Vagyis főleg te.
Maniplutív, indulatos és izzíg-vérig mardekáros vagy, nem úgy mint én, akit anno csak azért nem osztott a süveg a Hollóhátba, mert könyörögtem neki, hogy mehessek utánad. Pár perccel vagy csak idősebb nálam, nem csak szülésnél követtelek, hanem mindenhol máshol is a életben, még akkor is, ha nem értek feltétlenül egyet veled. Nem is lehetne jobb példa erre, hogy te halálfaló akarsz lenni és engem is belerángattál. Vagyis belerángattam magam. Na igen, itt kezdődik a mi problémánk, hogy lassan már nem lehet eldönteni, hogy jó hatással vagyunk-e egymásra vagy éppen ellenkezőleg.
Se veled, se nélküled kapcsolat ez. Hozzád mérten viharos és szenvedélyes, de azért valld be, hogy sehol sem lennél a csendestársad nélkül.

Minden továbbit megtalálsz az előtörténetemben, nem szeretném ennél jobban megszabni a karaktert, de az biztos, hogy nagyon fontos lenne az életemben. Úgyhogy várom mihamarabb.

A pb csak egy irány, lehet alkudozni róla, sőt.