Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Imádom az ilyen rögtönzött buliikat a suliban, le is mentünk este az egyik nagyobb terembe, összedobtuk a színpadot, hoztuk a hangszereket és csapattuk. Főleg wampusosok jönnek, mert nekik mondtuk, de látunk más házakból is csellengőket. Van egy két tanár és a segédjeik is, de hát az alkoholt nem is az asztalon tartjuk, mindenki tudja kitől kell kérni hogy hozzájusson a rejtett zsebekből. Summert eddig nem láttam, remélem nem tolja ide a képét legalább egy normális estét hagyhatna hogy szórakozzanak a népek a finnyássága nélkül! Ahogy énekelem az egyik dalunk refrénjét kiszúrok valami csajt, azt hiszem viharmadaras Ő is és odasétálok, táncolok míg körbejárom és énekelek, a "nananana" rész szerintem neki is megy, közel hajolok üvöltsön csak a mikrofonba, buli van! Meg hát nem véletlen éneklem én hogy "She's kinda hot"! Ha hagyja mikor nem énekelek/ünk akkor megpörgetem és mutatom ugráljon! Ha vége a számnak és nem tűnt el, esetleg mellettem maradt akkor meg is szólítom immár mikrofon nélkül. -Csá, Will vagyok, na és Téged hogyan hívhatlak? - Vigyorgok rá megnyerő mosolyaim egyikével, végtére is nem mondanám hogy tudom hogy kell csajozni, egyszerűen mindig van csajom, így nem aggodalmaskodom amúgy sem.
Ha buli van a suliban, abból egyértelműen nem maradhatok ki. Nem nagyon van olyan összejövetel, amiről én ne tudnék, bár persze olyan azért akad, ahová nincs bejárásom. Nem azért, mert ne látnának szívesen, hanem azért, mert nem tudok bemenni a többi ház körletébe. Ez viszont nem egy ilyen alkalom, ráadásul most még legalább meglógnom sem kell. A tanári felügyeletet mondjuk kicsit túlzásnak érzem. Régen rájöhettek volna már arra, hogy könnyűszerrel ki tudjuk játszani a figyelő szemeiket, amik annyira nagyon nem figyelnek, mint amennyire azt hiszik. Csini, fekete ruhába bújok, rádobok egy könnyebb bőrdzsekit is. Nem mintha hideg lenne, csak jól néz ki. Nem vagyok egy izzadós, kocka fiú, hogy amiatt kelljen aggódnom, hogy majd testszagom lesz. Egyébként is úgy tudom, hogy a sulis srácok csinálnak ma zenét és én szeretek alkalomhoz öltözni. Nem mintha egyébként problémáim lennének szociális téren. De ha lennének, akkor sem kellene aggódnom, mert nem sokkal azután, hogy megérkezem, még épp hogy magamhoz veszek egy poharat és az egyik arc máris mellettem terem a mikrofonjával együtt. Néhány pillanatig vigyorogva figyelem, ahogy idétlenkedik, aztán beszállok én is és vele együtt üvöltözök a mikrofonba. Nem kell engem félteni a tánctól, és kifejezetten élvezem, hogy a figyelem középpontjába kerülök. Ennél fogva hiába ér véget néhány perc múlva a dal, nem veszek el a tömegben. -Destiny vagyok. - viszonzom a mosolyt, majd végre belekortyolok az italomba, amihez még nem nyúltam, mióta megjöttem. De hát egyébként sem málnaszörpözni akarok, valójában csak a szintjét akarom csökkenteni. Integetek Willnek, hogy nyomás, aztán betámadom az egyik arcot, akinek a zsebében ott lapul egy lapos üveg és helyreállítja a poharam folyadéktartalmánbak a szintjét. Csak nem málnaszörppel.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Na egy belevaló csaj! Ezaz! Imádom hogy ugrál, táncol, énekel, teljesen jó, érzem a tömeg is felpörög tőle, szinte felbátorodnak, de ez a lényeg, hogy mindenkit megérintsen a ritmus, hogy tomboljunk és kiadjuk a feszkót. Kis szünet van, addig a másik srác nyomat egy feldolgozást, no meg némi pia nekem sem árt, nem kell sok hogy pár vállveregetés után utolérjem Dest. -Szóval mindenkinek a végzetes találkozás vagy, hm? Csá! - Adom a kezem a srácnak aki osztogatja a piát, nehogy szomjan maradjunk, az én kezembe is nyom egyet, hogy leöblítsem némi mézsörrel a torkom, majd visszaadom a poharat eltüntesse, a tanároknak esélye sem legyen. -Nagyon király voltál ám, kevesen bírják a központi szerepet de Te simán. Hogy hogy nem szúrtalak még ki, hm? - Hajolok közelebb de nem csak azért mert tetszik, hanem mert hallani is akarom mit mond. A vigyorom azonban levakarhatatlan ám, érezhetően ma Őt szúrtam ki magamnak, azt hiszem a többi csaj is rájött mert mérgesen kezdik méregetni szegény Dest. Persze én ezzel nem törődöm, nem tántorítok mellőle, kibírnak még egy számot nélkülem ha ezen múlik, vagy többet!
Nem kell kétszer mondani nekem, ha buliról van szó, pláne akkor nem, ha egy helyes srác kezd el körbeugrálni, úgyhogy nem is vacakolok sokáig. Csatlakozom hozzá és végigtombolom vele a számot, hogy aztán egy bemutatkozás után elinduljak a lényegért. Nem zavartatom magamat amiatt sem, hogy lemarad. Pasiból van, úgyis fényezni akarja még magát, tudom jól. -Egyértelmű. - nevetem el magam. Gyenge duma, amit már nem is ő süt el először, de azért még tudok rajta nevetni. Meg persze szeretem a nevemet, nagyon menőnek tartom, hogy anyám éppen ezt választotta nekem. Lehet, hogy túl szigorú, de a névválasztására sosem panaszkodhattam igazán. Tartom a poharamat, hogy töltsék tele a maradék helyet, így már én elégedett vagyok a helyzettel. Megvárom, amíg Will is megkapja a maga piáját, aztán szélesen elvigyorodom. -Na, látod, ezt én sem értem! - vágom rá gondolkodás nélkül. Elvégre általában én mindenkit ismerek. Oké, őt eddig csak látásból, de legalább abból. Én egyszerűen mindenkivel jól kijövök és a hülyeségért sem kell a szomszédba mennem. Azt persze kiszúrom, hogy nem mindenki értékeli, hogy én lettem a középpont, de láthatóan annyira nem zavar a dolog. Majd elmúlik ez is, ritkán fordul elő, hogy valaki sokáig utál. Mondjuk akkor általában okot is adok rá. -Úgy látom, hiányolnak a rajongóid. - cukkolom egy kicsit, a lányokra bökve, akik minket méregetnek.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Rég láttam ennyire belevaló csajt, hol bujdosott eddig? Vagy csak most jött vagy most bújt ki a csigaházból vagy mindig volt egy másik őrült aki tarolt és nem tűnt fel? Rejtély! De nem bírtam ki én se hogy nem szórakozzam a nevével, elvégre nem olyan semmilyen mint az enyém, hogy Will. Lehúzom gyorsan a söröm és faggatom tovább míg kortyolgat, mert hát ennyi szünet jár nekem, csajkonzi mindig kell! -Meg kéne fejtenünk ezt a rejtélyt, legalább is bepótolni a kiesett időt amit együtt bulizhattunk volna. Kezdjük azzal hogy ma velem táncolsz egész este, mit szólsz? - Vigyorgok lopva végigmérem, mert jó csaj, kellően dacos is, szőke, minden ami kell. Aztán rájövök lehet nem is hatodikos, hanem ötödikes mondjuk, onnan már kevés csajt ismerek, annál lejjebb meg alig. Főleg a saját és az eggyel alattam lévő évfolyammal lógok. Mikor felhívja a figyelmem a csajokra hátra sem fordulok, sejtem kik azok. Vagy volt barátnők vagy olyan csajok akik azok akartak lenni de nem lesznek. Nem minden típus az esetem nekem sem. -Ők mindig. De tudod ha mindenkinek megadnám amire vágyik hol éreznék a kiválasztottak szerencsésnek magukat? - Ó, fellengzős dumám baromi sok van, Des is érezni fogja nem ez volt az uccsó, de hát van benne valami nem? Így legalább van értéke hogy csapom neki a szelet, ha mindenkinek csapnám akkor tucatnak éreznak érezné magát pedig erről szó sincs. Pont hogy jobban tetszik mint általában szoktak, mert én a belevaló, odamondó csajokat bírom.
Miután hozzájutok az italomhoz, amire olyannyira pályázom, visszafordulok Willhez, aki nem sokáig marad le tőlem. Persze, nyilván imponál, hogy kinézett magának, de nem szokásom hasra esni általában, így most sem fogok. Az immáron felturbózott málnaszörpöt ízlelgetve fordulok felé, széles mosollyal az arcomon. -És a tánclépéseimből majd kinyomozod? - nevetek rá, de természetesen semmi kifogásom a dolog ellen, szívesen töltöm vele az estét. De a figyelmemet közben azért az sem kerüli el, hogy nem mindenki örül ennek az új ismeretségnek. De engem sem zavar sokáig, inkább csak piszkálom vele egy kicsit, mert látom én, hogy nagyon nyeregben érzi magát. Akivel szeretnék, azzal úgyis meg fogom találni a módját, hogy jóban legyünk, a többi pedig nem igazán foglalkoztat. Mindenki nem szerethet engem se. -Hú, ezt egy könyvből olvastad? - kérdezem grimaszolva, nehogy már ennyire elszálljon magától. Nem mintha nem értékelném a figyelmét, de azért a rajongói sorához nem fogok csatlakozni, az nem az én stílusom. -Na, még jártatod a szádat egy kicsit, vagy jössz? - vigyorodom el és elkezdem húzni magam után, hogy ha már ennyire táncolni akart velem, akkor rajta, mutassa meg, mit tud. Ízelítőt persze kaptam már belőle, de ha ilyen nagyszájú, akkor bírja is a strapát, ne csak ácsorogjon a poharával. Amíg előrébb nyomulok az emberek között, dobok egy puszit a barátnőimnek, aztán visszafordulok Willhez és átadom magam a zenének, bármi is legyen az, ami éppen megy. //erősen célozgat, hogy mehetsz keresni//
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Még az is lehet! De sok mindent le lehet szűrni a másik személyiségéből hogy hogyan táncol, mennyire érzi át a zenét! - Viccen kívül, rólam ordít laza vagyok és ismerkedő jellem, de szerintem Des is hasonló, kérdés mennyire bevállalós, vagány, lökött, vicces... csomó dolog átjön. -Nem, nem vagyok oda a könyvekért, a képregényeket jobban csípem. - Nem vagyok az a fajta srác aki leül a fotelba és ott marad a seggén mert olvas. Hogy nem gémberedik el ezeknek az embereknek a valaga meg úgy mindene, hogy órákig csak annyit mozdulnak meg hogy lapoznak?! Mindig volt jobb dolgom, fáramászni, kergetőzni, biciklizni, focizni, akármi... de olvasni... -Gondoltam járatom még kicsit, mert hát csudaszép hangom van, de akkor majd később. Jóból is megárt a sok, tudom én! - Kacsintok rá, ó, ezzel nem aláz be, csak szélesíti amúgy is széles vigyorom. Hagyom hogy húzzon, kellemesen bizsereg a bőröm ahol hozzám ér, majd egész testemmel mozgok, jár a lábam, a csípőm, a kezeim a zene ritmusára, ha épp valami dobosabb rész szól akkor a mozdulataim kezemmel a megfelelő dobzúzást követik. Most épp egy Rolling Stones számotadnak elő, éneklem is hangosan az "I try" részt, egyértelműen Desnek célozva próbálkozom. Aztán váltanak a fiúk Queenre is, bár ott már kiabálnak értem és már támadnak is be pálcával, hogy kihangosítsák a hangom, ha akarok táncoljak de hallani lehessen az énekem. A nevetésem is hangosabb, de el is kezdem énekelni a Crazy Little Things-t míg pörgetem Dest amennyiben hagyja és anélkül hogy hozzáérnék kezem oldala mellett elvezem és vissza, közel simulva és igazodva a mozgásához. Nem vagyok egy hatalmas táncos de szokták értékelni a lazaságom és a bolondozásom, no meg hogy merek mozogni ha figurázni nem is. No meg folyamatosan biztatom énekeljen velem, szeretem ha énekelnek, engem nem érdekel mennyire tiszta ha szívből jön a dolog. Aztán visszaváltunk a The Rolling Stones-ra és rázom a kezeim mintha az én kezeimben lenne a hangszer. Ha hagyja akkor többször is közel húzom a kacsóinál fogva, hogy aztán forgassam és pörgessem, kicsit talán jobban is hozzásimuljak ha hagyja, de mivel elő is kell adnom úgy se tudok nagyon nyomulni, ez egyértelmű. A végén mikor veszek pár szusszanást a szünetben elfelejtem hogy a hangom még mindig "ki van hangosítva". -Imádom ahogy táncolsz! - Aztán rájövök mindenki hallotta amit közelebb hajolva halkan akartam mondani, majd kiül arcomra a felismerés elfojtva röhögni kezdek, na ennyit arról csendben felszedem, a haverom már szedi is le a varázslatot rólam, de Ő is röhög és hujjog, de hát sokan nevetnek és annyi bizonyos jól érzem magam, nagyon is. Főleg hogy jó a társaság. Szerencsémre valaki megszán, hoz némi piát és megveregeti a vállam hogy hülye vagyok, igyak, még ma kell énekelnem úgy is. De hát ugye táncot ígértem, nem akarok alul maradni! //Kerestem, ez 80'as évek, csak az elsőnél poénabb volt Luke-ot betenni xDD//
Nevetve rázom a fejemet, hogy ez nem menti meg a béna szöveget, de látható, hogy annyira nem bánom. Persze, valahol megértem, mert az izgalmas sztorikat én is szeretem, de egy helyben ücsörögni nem igazán. Ez abból is látszik, hogy hamar elkezdem húzni magam után, mert ha táncolni akar, akkor bírnia is kell a strapát. Mondjuk nem kételkedem benne, hogy van benne szufla, hiszen tudom, hogy hány bulit csinált már, akadt olyan is, amin ott voltam. -Azt mindjárt gondoltam, hogy van még ott, ahonnan a többi jött. - vigyorodom el, mielőtt elkezdenék mozogni. Elszórakoztat azzal, hogy milyen bolond, ez látszik is az arcomon, az arckifejezésemből egyértelműen kiderül, hogy jól szórakozom. Persze a koncert útjába nem fogok állni, így amikor a srácok elkezdenek Willnek kiabálni, én feltartott kezekkel jelzem, hogy rajtam aztán nem múlik, ő húzza az idejüket. Én mondjuk kevésbé találom el a hangokat, de én nem vagyok kihangosítva, úgyhogy sokat nem számít a dolog. Nincs ellenemre a közelsége sem, annak ellenére, hogy az én fülembe ordít gyakorlatilag. Majd később kárpótol érte, ha nem, akkor majd legfeljebb emlékeztetem rá. Ennek fényében hagyom, hogy megpörgessen és magához húzzon, hogy aztán kacagásban törjek ki, amikor megfeledkezik róla, hogy még meg vannak bűvölve a hangszálai. Néhány percig nehezemre is esik abbahagyni, de aztán amikor csillapodik a röhögőgörcs, akkor végre meg is tudok szólalni. -Ennek szívből örülök. Még sose ordították le ezzel a fejemet. - vihogok még egy kicsit. Egyébként ilyen még tényleg nem nagyon fordult elő. De legalább most már biztos lehetek benne, hogy nagyon ért ahhoz, hogy hülyét csináljon magából. Szóval nem csak helyes, de még a maga módján aranyos is.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Vigyorgok, úgy fest sikeresen kivágtam magam, vagy legalább is nem ástam el annyira, hogy megtagadják a táncot. Szóval ez tökre siker, úgy is könyvelem el, akkor is ha nem olvasok, ugye. A válaszára aztán csak vonogatom a szemöldököm jelezve jól gondolja, de csak nevetek, majd fel is kérem. Igaz az hogy én vagyok zömében az énekes az persze nem segít azon, hogy táncolni is akarok, de megoldják nekem. Az pedig talán elnézhető apróság, hogy mi vagyunk a centrum, a hang forrása, én már annyira megszoktam a hangosságot, hogy fel sem tűnik. Talán emiatt is tudok megfeledkezni a tucat szám végére erről, főleg mert igazán jól érzem magam ezzel a csajjal, bírom ahogy énekel velem, csípem hogy benne van így is a táncban. Szerencse hogy nem csak a tömeg, de Ő is nevet velem azon hogy a dicséretem nem marad rejtve ha akarom ha nem, hát annyi baj legyen. Én is sokáig nevetek, csak azért hagyom abba, hogy igyak, rám fér, kezdett porzani a torkom. -Nem? Miféle pasijaid voltak, hát ezt így kell stílusosan az arcodba tolni. Pff, kezdők! - Röhögök tovább, bár némi pír bejátszik, remélem csak annak fogja fel, kimelegedtem. Ami amúgy igaz is. Elhúzogatom a mellkasomon a pólóm kicsit, csak minimálisan javít a helyzeten de nekem már ez is elég egyelőre. -Na de tényleg, visszatérve, azt megállapítottam hogy nagyon belevaló csaj vagy és laza is, de mesélj kicsit! Hol bujkáltál, mit csináltál, mit csinálsz ha épp nem a bulinkon vagy, hmm? Mert nekem mindenem a zene, akkor is énekelek ha épp csendben vagyok, nem vagyok nagy talány, ellenben Veled! - Mondom és kérdezem míg közelebb lépek, megy ez tánc közben is, no meg így legálisan lehetek közelebb ezalatt a mérsékelten gyors szám alatt, ami megy, nem is figyelem mi szól.
Will teljesen lökött és ezzel nagyon szórakoztatónak is bizonyul. Még akkor is, ha éppen leordítja a fejemet, hogy jól tudok táncolni. Azt hiszem, eddig ez a legegyedibb csajozós módszer, amivel valaha találkoztam életemben. Időbe telik, mire egyáltalán meg tudok szólalni, bár a nevetésem elvész a tömegben, azok között, akik hasonlóan reagálnak a dologra, mint én. Idő közben a kiürült poharamtól is megválok, majd úgy is lesz másik. -Gyalázat! Látod, manapság, már senki nem tudja, hogy kell stílusosan leüvölteni egy lányt. - nevetek tovább a fejemet rázva, ahogy kivágja magát a dologból. Nem is értem, hova gondolnak más srácok, hogy moziba viszik a kiszemeltjüket meg virágot vesznek neki, ahelyett, hogy ordibálnának egy jót. -Én nem bujkáltam. Neked lenne szükséged inkább egy szemüvegre! - megjegyzem, tényleg meglep a dolog. Nem azért, mert beképzelt vagyok, de tényleg jóban vagyok szinte mindenkivel. Na, meg azért általában híre megy, amikor borsot török a prefik orra alá. -Hát... pixiket eresztek a prefektusokra a fürdőben. - vigyorodom el. Annak elég nagy híre ment, de nyilván nem reklámoztam, hogy én voltam, nehogy olyan fülekbe is eljusson, amikhez nem kéne. De erősen kétlem, hogy Will lenne az az ember, aki most szalad és elkezd árulkodni. Az a kislányos visítás és, hogy egy szál törölközőben rohant végig a suli folyosóján a srác, minden pénzt megért. Állítólag a lépcsőn még a törölközőt is elhagyta a nagy menekülésben, de azt már nem láttam, mivel akkor már nem voltam ott.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Széttárom karjaim, hogy mit lehet tenni, mindenki gáz, de én, na én kisanyám én aztán tudom hogy kell beleüvölteni a világba hogy tetszik nekem. Hú hát még szerencse bevállalós a csaj más ettől a figyelemtől már kirohant volna a világból is talán. Én szerencsére már megszoktam, ahogy azt is ha rajtam is nevetnek velük nevetek. -Látod Des, rám vártál! Egy normálisan üvöltő hímre! - Röhögök, mert gondolom nem épp álmai randija ez, de hát nosza, legalább változatos lesz a pasizós élete. -Gondolod? Lehet olyan láthatatlan köpenyben csápoltál eddig, de akkor a szemüveg nem segít rajtam! Bár jól állna az is persze, nézz rám! - Mutatok az arcomra, kissé pózolok is, hogy lássa meg, képzelje el, dobna rajtam! Okosabbnak tűnnék valószínű. -Bassssz, az Te voltál?! Úúúú, akkorát röhögtünk a srácokkal, azt a preft ismerem mert fontoskodik mint állat, hallod! Áh, beloptad magad azzal már magad a szívembe, szóval tudtam, csak nem sejtettem hogy Te voltál! - Nevetek, látszik vágom miről beszél, nagyon nagy port kavart, szinte szállóige lett, ahogy állítólag csupaszon, habosan kirohant a csávó a folyosóra mert úgy meglepték a pixik. Nem tudom valóban így történt-e vagy csak a folyosói pletyka színesít, de röhögünk mai napig ha eszünkbe jut vagy meglátjuk a csáveszt. -Akkor Te voltál aki tavaly az egyik okoska szárnyas kígyós csaj üstjébe valami port szórt, mire a főzete szó szerint kiemelte magát és elmászott, a csaj meg sikítva rohant és hülyét kapott nem K-t kapott? - Nevetek, az is amolyan szállóige, nem tudom mennyi igaz abból is, de kinézem belőle letöri mások szarvát. Hmm, vigyázni kell a sajátjaimra! Igaz, elég csonkák már, de hát na, megesik!
Nem tudom abbahagyni a nevetést, mert nem csak leüvölti a fejemet Will, de még ügyesen ki is vágja magát belőle. Ember legyen a talpán, aki ezen nem kezd el gurulni a röhögéstől, de többek között éppen ezért tetszik meg nekem. -Eddig nem is tudtam igazán, mi hiányzik az életemből! - bólogatok vigyorogva. Legalább ezzel ment egy kicsit azon, hogy nem tud beazonosítani. Mert tény, korábban sosem beszélgettünk, de azért én vele ellentétben legalább képben vagyok. Én egyszerűen mindennel képben vagyok. -Nem, nem! Itt a te megfigyelő képességeiddel van a probléma. - cukkolom tovább. Nem is tudom, hogy az elmúlt évben volt-e olyan buli, amire nem hívtak meg. Vagy amire nem mentem el. Hát mikor szórakozzak, ha nem most? Hetven évesen a járókeretemmel már hiába próbálkoznék vele. Bár, magamat ismerve, akkor is pont ugyanilyen leszek. Majd feldobom a bingó klubot legfeljebb. -Én hát! Retteg a pixiktől! - nevetem el magamat. -Állandóan azt lesi, hogy miért küldhet büntetőmunkára. Szerintem ez a perverziója. - vágok egy grimaszt, mert nem találok rá más magyarázatot, mint hogy egyszerűen imád engem szadizni. Senki nem szereti az ilyen alakokat, nem értem, hogy miért lepődik meg, hogy kipécézik, ha mindig okot ad rá. -Aha. Szekálta a legjobb barátomat, amiért meleg. Nem teljesen mindegy neki, hogy más mitől boldog? - forgatom meg a szemeimet. Tény és való, Seth nem éppen a legtalpraesettebb srác a világon. Viszont aranyból van a szíve és nem szeretem, ha piszkálják amiatt, hogy a fiúkat szereti. Ez mondjuk elég sűrűn megesik. De velem nem szeretnek általában vitatkozni. Én pedig úgy vagyok vele, hogy ha Seth egy fiú mellett tudna kiteljesedni, akkor legyen így. Csak legyen jófej.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Legyintek egy "áh" fejjel, némileg sajnálkozva, hogy látod látod csajszi, majd én megmondom mi hiányzott! Azaz megmutatom, mert úgy még nagyobb benyomást tehetek rá, mert ez kell. Ha egyszer lesz fiam el tudom majd mondani neki, hogy na kölyök, apád ezt meg azt cseszte el, Te legyél okosabb! Ez is közte lesz, akkor is ha látom amúgy jót röhög és érezhetően elnéz nekem ennyi balfékeskedést. -Áh, hát ki tudja, férfiből vagyok, lyukas az agyam, bár szerintem ha látlak nem felejtelek el már ne is haragudj! - "Dorgálom" meg, elvégre csinos és dögös, szerinte képes lennék elmenni mellette anélkül meg ne nézzem alaposan? Na ugye! Az Ő füle mögött lapul az a bizonyos dugi vaj, nem nálam. -Ocsmány kis lények, de nem... nem is tudom mik hogy sírva szaladjak el! - Meg egy ki nem olvasott, ellenben vaskos tankönyv baseball ütőként újrahasznosítva csodákra képes én mondom. -Az a csávó sem tudja hogy kell udvarolni, de majd mondom neki, végtére is rendes srác vagyok! - Nevetek, mert megnézném a fejét: odamennék azzal a szöveggel én ordítozással szedtem össze egy csajt. Nem hazudnék ha Des végül beadja a derekát hát de úgy megnézném hogy ordibál a lányokra és nem érti neki miért nem megy! -Jah, áh sok csaj tudod milyen, ha nem imádják és nem szeretnek bele rögtön akkor sápítozik és fröcsög. Én is ismerek ilyet... szólj ha kell segítség, nekem nincs bajom az ilyen srácokkal míg nem akarnak smacizni. - Vigyorgok, mert amíg békén hagynak én is békén hagyok, ez így fer. Potts is azért kap tőlem folyton mert mindig visszahallom beszólt a hátam mögött. Vagy épp ott is vagyok, mindegy, a lényeg hogy ne érezze már Ő a királynő, ha nincs igaza! -De akkor veled sem érdemes ujjat húzni mi? Észben tartom ám! - Mutatok a halántékomra, hogy vigyázni kell vele. Persze öt perc se kell és elfelejtem de sebaj, a tűzzel játszani nekem lételemem!
Nem vagyok egy csámcsogós típus, úgyhogy némi meglepődés után már nem rágódom azon, hogy eddig sosem sodort össze minket a szél. A mondás egyébként is úgy tartja, hogy ami késik, nem múlik. -Hát most már meg is sértődnék azok után, hogy ilyen bájosan leordítottál. - kuncogok, bár gyanítom, nem is épp az a célja, hogy megfeledkezzen rólam. Nem vagyok én hülye. És hát ilyen emlékezetes ordibálás után nekem sem sok esélyem van rá. A pixijeimre pedig láthatóan büszke vagyok, mert eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy ezzel vágjon vissza a srácnak a sok szekálásért. Persze, nem mondom, nekem is akadt segítségem, hiszen Archer nélkül eszembe sem jutott volna őket a prefektusi fürdőbe beereszteni. Jut eszembe, még el sem meséltem neki, hogy mi nem történt a pixikkel. Magamban meg is jegyzem, hogy holnap küldök neki egy baglyot. -Csak ne rajtam gyakoroljon! - tartom fel a kezeimet, engem kiráz a hideg attól a gyerektől. Meg ha velem kezd el ordibálni, akkor lehet, hogy kap még egy pár pixit a nyakába, csak úgy, ajándék gyanánt. -Szerintem nem vagy az esete. - rázom meg a fejemet egy vigyori grimasszal. Ismerem azért már Seth ízlését, hiszen én voltam az első, akinek elárulta, hogy a fiúkat szereti. Sőt, igazság szerint éppen én biztattam, hogy ne titkolja a dolgot. Ha nem mondja el senkinek, akkor esélye sincs találni valakit. -Feltalálom magam. - vonok vállat egy mosollyal. Nem szoktam én belekötni senkibe egyébként, de hát azért a legjobb barátomat csak megvédem, hogyha szüksége van rá. Bár szerinte Wonder Woman komplexusom van. Bármit is jelentsen ez. Nem értem ezeket a mugli cuccokat.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Nem nem, ne félj, gondolj bele visszaordítasz és beléd zúgok, úúú, mi lenne velem? - Nevetek, mert nem vagyok egy szerelmes típus, de tény, jót röhögnék ha kiabálva közölné kellek neki. Elég egyedi kapcsolat lenne a mienk, senki sem tagadná úgy hiszem. De hogy kiderül Ő a pixivel romboló, hát ez fenomenális! Mert úgy sejtem ilyet senki sem kamuzik be csak úgy, több okból. Meg amúgy sem szoktam elsőre azt feltételezni át akarnak ejteni, igaz, ennek néha megiszom a levét de annyi baj legyen! -Ugggggyan már, biztos tarolna a komor szemöldökráncolásával nálad, hát ha még ordibál is, ugye! Én kis padawanom! - Röhögök, bár nem tudom a padawan szót érteni fogja-e, de most mindegy, kiérzi hogy szívom a vérét és ha rácuppan a srác Desre, nem az én hibám lesz mert nem én tanítottam, max csak hülyítettem. Nem kedvelem azt a prefit, ahogy sokan mások sem. -Akkor nincs vész, jöjjön Ő is bulizni! - Minél többen vagyunk annál jobb! No meg mint mondtam amíg nem nyúlkálnak hozzám úgy a srácok addig felőlem annyit bulizik velünk amennyit akar! Főleg ha jó a hangja, énekelni jó dolog. -Sejtettem, elég életrevaló csajnak tűnsz. Épp ezért jössz velem a színpadra is táncolni! - Fogom meg most én a kezét és kezdem én húzni, csak én épp a színpadra és odafenn akarom ropni vele, lássa csak mindenki vele vagyok, velem van, no meg hogy nem a tánctudás a lényeg, hanem a hangulat, a parti maga! Igaz, ebből az szokott lenni, hogy mások is felmásznak, majd egyre többen és a végén káosz lesz amit feloszlatnak a tanárok és rohanni kell valami csendes zugot keresni hogy ne tudjanak elhajtani aludni. De én állok elébe, addig sok szám lemegy az este és kitáncoljuk magunkat reményeim szerint annyira, hogy ne mondhassa kevés volt!
Halkan kuncogok kissé, mert bár nem vagyok éppenséggel a jó gyerekek mintaképe, de az ordibálás nem igazán szerepel a repertoáromban. Ezt az igazán egyedi módszert inkább meghagyom Willnek, neki még jól is áll legalább. -Én bízom a személyes varázsomban is. - mosolyodom el kissé pimaszul. Meg hát mit ordibáljak én itt bárkinek? Vannak nekem jobb eszközeim is, mint például a pixik. Még ha a mai napig nem is értem, hogy hogy tud tőlük valaki ennyire rettegni. Nem mondom, nem éppen kedves lények, de félni tőlük azért kissé túlzás. -Nyilván! Mindig is buktam a túlbuzgó prefikre. - buggyan ki belőlem a nevetés. A srácot még bottal se piszkálnám meg. De mi a túró az a padawan? Gyanítom, hogy magnixek közül jött, Seth szokott állandóan ilyen kifejezéseket használni, merthogy ő szintén nem a varázsvilágban nőtt fel. Ezért is nem tudom azt sem, hogy mi a szösz az a Wonder Woman-komplexus. De persze, meg tudom magamat védeni, ha esetleg tényleg kipróbálnák rajtam ezt az ordibálós módszert. -A gyengélkedőn van. Rárobbant egy bájital. - húzom el a számat. Seth nélkül általában nem megyek szinte sehová, vagy ha mégis, annak rendszerint oka van. Mint például egy felrobbant bájital. A képét már egész tűrhetően rendbe rakták, de még mindig úgy beszél, mint akit megtámadtak egy zagyváló-átokkal. -Mi? - sikkantok fel nevetve, de nem ellenkezem, amikor húzni kezd. A poharamat valakinek a kezébe nyomom, mert amúgy is kiürült, aztán felkapaszkodom Will mellé. Nem vagyok egy szívbajos, nem jelent akadályt, hogyha a színpadon akar velem táncolni. Amint felcsendül az újabb dal,a testem már mozdul is, hogy kövesse a ritmusát. Mosollyal az arcomon lépek közelebb Willhez – már amennyire ez most opció, hiszen ő nem csak ezért van a színpadon. De legalább nem mondhatom, hogy csak a száját tudja jártatni, mivel tényleg beváltja az ígéretét, hogy egész este velem akar táncolni. Pláne, hogy az öreg Alice Cooper papa csendül fel, azt úgyis mindenki szereti. Természetesen én is.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Ohh, elnézést, de tudod a lányoknál más a helyzet, mi srácok ezt nem tehetjük meg! - Nevetek, de hát amúgy tényleg nem, hát csak akkor lehet valami ha a csaj is akarja, mindig a csajok irányítanak, mi csak nagyon próbálunk bevágódni, de ehhez a személyes varázs kevés, tudom én. Meg szerintem Des is tudja. Éppen emiatt szerencsétlen pref barátunk is ha úgy próbál udvarolni büntetőmunkákat ad, nos... esélye sincs. -Holnap jelentkezem akkor én is, megszerzem a jelvényt és buzogni fogok Neked mint valami szökőkút! - Nevetek, gondolom sejti ennek körömvégnyi esélye sincs, főleg mert a tanárok sosem neveznének ki prefektusnak, de ha mást nem a viccen túl érzékelheti teperek én, tolom a piros bicajt rendületlen! -Ó... akkor legalább olyan jó belőle mint én. - Mondom kínos mosollyal, szerencsére még nem robbant rám egyszer sem, de mindig is féltem ettől az eshetőségtől, lévén nagy precizitás kellene hozzá és valahol mindig félrecsúszik nálam a dolog. De hogy ne szomorkodjon a barátja miatt fel is cibálom nagy elánnal a színpadra, tombolja ki magát a haverja helyett is! De imádom hogy hagyja magát, sőt, belemegy az egészbe, táncol velem "nagy közönség" előtt is. Énekelek megint de most minden nélkül, saját hangos hangomon, aminek a javát elnyomja a zene, de nem zavar, néha amúgy is kifulladok hogy pörgetem Dest és vigyázva lépek nevetve nehogy leszédüljünk. De még gesztikulálok is, hogy mutatom ahogy fut a testemben a "mérge" és megbizserget, megbabonáz. A csóknál is érintem a szám direkt, kicsit elhülyülöm mert tudom fiúnál nem feltétlen szexi a dolog, de a lököttségért nem kell a szomszédba mennem. Másoknak is integetek jöjjenek fel a színpadra, énekeljenek, ha tömegben tesszük mikrofon sem kell, vagy jelen esetben mágia. De persze tudtam nem kell sok, pár szám és kitör a tombolás, a hangod kiabálva éneklés és oszlatni akarják a dolgot. Meg is ragadom Des kezét, a srácoknak mondom hogy futás és ha hagyja akkor elkezdek vele futni, megszökve a felügyelet elől és a folyosókon leszakadozik mindenki, én magam is benyitok egy csendes terembe és húzom az egyik asztal mögé nevetve, csitítva magam, ne legyek hangos, közel is kuporodom hozzá és fülelek hogy elmenjenek a terem előtt. -Mindig lerázzuk őket... de komolyan mindig! - Sutyorgom nevetve, nem akartam hogy elszakítsanak Des mellől, végtére is biztos másik házba való, nálunk még nem láttam. A légzésem is igyekszem rendezni, ne kapkodjam a levegőt, de hát az ének meg a futás nem túl kompatibilisek, no meg a tánc... no nem baj.
Ha így folytatjuk, lehet, hogy az este végére komoly izomlázzal nézek majd szembe, mert folyton megnevettet. De ezt annyira nem bánom, különben nem is táncolnék vele egész idő alatt. -Hú, szegénykém. Megvigasztaljalak? - biggyesztem le az ajkaim, de a hangomban persze most is nevetés bujkál. Nem tűnik annak a típusnak, aki sírva elbújik a sarokban. Ha kiderülne róla, akkor ki is ábrándulnék egy kicsit, de nem félek ettől. -Micsoda önfeláldozás! - nevetem el magamat, mert erősen kétlem, hogy valaha is prefektus lenne belőle. De hát ha mégis, és netán ő is kipécéz magának, akkor majd ő is kaphat a pixikből a fürdőben. Vagy kérek még ilyen jó tippeket Archertől legfeljebb. -Neked is leolvadt a fél arcod? - vonom össze a szemöldököm. Még az a szerencse, hogy a dolog nem bizonyult maradandónak és Seth most már egészen normálisan néz ki. Még a végén nem tudná levenni a lábukról a srácokat. Nem mintha most menne neki, de ez leginkább azért van, mert nem ismerkedik, pedig folyton piszkálom, hogy nyomás. Hagyom magamat felrángatni a színpadra, nem igazán hoz zavarba a közönség. Ráadásul ezt a számot is szeretem. Jót mulatok magamban Will idétlenkedésén, nagyon édes. Mivel én tudok táncolni, én nem szorulok rá az idétlenkedésre, de az övé elszórakoztat. Legalábbis addig, amíg a tetőponthoz érve el nem kezdik oszlatni az egész bulit. Nem is értem, miért van erre szükség. Hát a tanárok sose voltak fiatalok? Persze, azt azért nem várom meg, hogy felzavarjanak. Lekapom a cipőmet, ami nem igazán kompatibilis a futással, aztán neki is lódulok Willel. Mondjuk ebben nincs is sok választásom, mert húz maga után. Mezítláb csattogok végig a folyosón, amíg be nem ránt az egyik teremben, ahol röhögve kuporodom be az asztal mögé. Már éppen válaszra nyitnám a számat, amikor hallom az ajtó nyikordulását és még közelebb húzom magamhoz a lábaimat. -...pedig egész biztos, hogy Brooks is benne volt. Láttam! - magyarázza az egyik hang, én pedig a számra tapasztva a kezemet próbálom elfojtani a röhögést, elvégre rólam van szó. -Haladjunk. Itt nincs senki. - felel rá egy másik, ami viszont kevésbé ismerős. Újabb lépések, majd ajtócsukódás. Még néhány pillanatig visszafojtom a lélegzetemet, aztán egyszerűen kipukkad belőlem a nevetés.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
A vigasztalásra felcsillan a szemem és panaszosan folytatom, mert hát dukál. -Ó igen, kérlek mindenképp, még mindig nagyon megvisel a tudat, hogy nem elég hogy csak mosolygok egyet és közlöd megengeded járjunk. Ez amolyan csajos privilégium! - Próbálom nem elnevetni és megtartani a panaszos élt, de csak elröhögöm a végét, mert nem is örülnék ennek a fejleménynek, szeretek flörtölni és így elveszne ez a jó kis hobbim a lecsóba. -A jó dolgokért küzdeni kell ezerrel, mint mondjuk a Te igenedért, hogy legyél a barátnőm! - Vigyorgok, ó igen, ez motoszkál a gondolataim előterében, lehet nem is akarnám hamar a szakítást sőt! Végre egy csaj aki nem csak külsőre az esetem, hanem van benne némi tűz meg ellenállás, kellett már a dolog. -Öhm, nem, nem, sosem robbant, mászott vagy köpött le a főzetem egyszerűen olyanok lesznek mint egy megromlott húsleves. - Bizonygatom, emiatt nem buktam még meg belőle, de kétlem tartható állapot marad nagy bánatomra. A színpadon való táncolás - és részemről idétlenkedés - teljesen élvezhető és jó mindaddig míg túl zajosak és kaotikusak nem leszünk és nem nem zavarják a népeket, de hát eszünk ágában sincs eltakarodni a klubbhelyiségeinkbe, Dest is megragadom cselezzük ki őket! Ahogy lenn a cipője már iszkiri is van. El is bújunk egy terembe, de hát komolyan, ennyire ósdi trükköt bevenni... gondolom a varázslók mindig mindent mágiával és ablakon kiröppenéssel akarnak megoldani. Ahogy elmennek és már arrébb járnak összenevetünk Des-szel, hogy ne már. -Hú de népszerű itt valaki! Körözött diák vagy mi? Ez tetszik! - Nevetek, majd kifújom magam, hú de jól esik leülni és a hátam az asztal háttámlájának vagy mijének dönteni. Félrefújom a hajam is az arcomból. -Ez a sulizenészet nagyon sportos szakma, remélem Te is átérzed! Igazi fizikai munka! - Nevetek, már halkabban de kellemesen kinyújtózva hogy nem kell kuporogni végre, nem vagyok én origami hogy hajtogassam magam! -Mondanám üljünk ki az ablakba mert szép a kilátás, de valószínű lefagyna a fülünk is. - Szabadkozom hogy nem teljesen gondoltam át most mihez is kezdünk hogy még nyertünk pár órácskát is netalántán. Még amúgy is kifújom magam, de maximum elcsavargunk valami izgalmasabb terembe vagy helyiségbe, ha unjuk magunk itt.
Nehezemre esik nem nevetni, ahogy Will sajnáltatni kezdi magát, amiért nem csak úgy karikacsapásra mennek a dolgok. Már csak azért is, mert láthatóan annyira azért nem elveszett, ha csajozásról van szó. De hát ha sajnálni kell mindenáron, mert ez a szíve vágya. -Jaj, szegény! És mitől vigasztalódnál meg? - kérdezem nagy, ártatlan szemekkel. Nem mintha nem ismerném a választ, de élvezem húzni egy kicsit. Egyébként is érezheti, hogy jó nálam, különben nem vele táncolnék, hanem valaki mással. Meg hát megértő vagyok én teljes mértékig. El tudom képzelni, mit össze szenvedhet! -Ezzel a prefektusi karrierrel csak egyre távolabb kerülsz tőle. - kezdek el kacagni. Az lenne egy kifejezetten szép baleset, ha pont egy prefektussal járnék. De ez a veszély nem igazán fenyeget, nyilván. A színpadon közben már kezdené magát egész jól érezni mindenki, ha nem lépnének közbe az emlegetett prefik, meg persze a tanárok. Pedig most nem is szedett szét senki semmit. Szerintem emögött valami frusztráció lehet. De hát nincs mese! Cipőt le, aztán futás. Nehezemre esik visszafogni a nevetést, amikor a nevemet hallom. Manapság már akkor is emlegetik, ha egyébként ott sem voltam. Néha tényleg előfordul, hogy ártatlan vagyok. -Miii? Dehogy! Csak mindig… megvádolnak! - mondom feltartott kézzel. De aztán elnevetem a dolgot, ezt nyilván senki nem hiszi el. Még én sem, nemhogy bárki más. Követem Will tekintetét az ablak felé. Tényleg szép ilyenkor a kilátás. Egy hirtelen gondolattal felpattanok a földről, aztán ha leporoltam magamat, akkor felé nyújtom a kezem. -Gyere! Tudok egy helyet.- ezt valószínűleg nem ismeri, mivel a viharmadarak bejáratánál található. Viszont ha velem jön, akkor elkalauzolom abba a szárnyba, amit néhány perc alatt el is érünk, aztán befordulok a sarkon és meg is érkeztünk a hatalmas ablakhoz, ahonnan remek kilátás nyílik és még párkánya is van. Seth-tel itt szoktunk trécselni, mivel ez egy jó hely. Felpattanok az ablakpárkányra, a cipőmet pedig magam mellé ejtem. -Voilá!- mondom, miközben elhelyezkedem.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Hmm vannak ötleteim... - Vigyorodom el ahogy ránézek, főleg mert olyan ártatlan arcot mímelve kérdezi. Hát igen, nem vagyok egy kisangyal, de úgy sejtem Ő sem. -Ó én úszom az árral szemben is, ha igent mondasz úgy is akkor tudom ez a sors! Vagy valami szerelmi bájital, egyre megy. - Röhögöm el, mert amennyire Ő nem csípi a preffeket én annyira nem akarok az lenni. Még csak az kellene! Inkább leszek énekes, táncos, amit akar ma Des, de hát sajnos sportos alkatom is meg kell villantanom, még neki is ha nem akarjuk hogy rövidre zárják az esténk idejekorán. Ahogy lerázzuk a jómaradakat már nevetünk is, és áh, hiába tagadja bűnösségét, tudom hogy az, azért is tetszik! -Ó hát hogyne! Akkor is ha csak fiúk vannak ott, az se számít, az egyikük akkor is Te leszel mi? - Nevetek vele, csak cukkolom, velem is így szoktak lenni, általában jó eséllyel tippelik meg a srácok közül épp melyikünk bontja a rendet a teremben. -Hú de fitt vagy... akarom mondani bármeddig bírom! - Röhögök, de elfogadom a kezét, feltápászkodom és hagyom magam elvezetni a hely felé. Ahogy haladunk úgy sejtem a viharmadarak szárnyához invitál, bár gondolom nem a klubbhelyiségre gondolt, erre ritkán császkálok, így inkább teljesen ráhagyatkozom, abban is merre menjünk hogy ne legyünk feltűnőek. -Hm. Te ilyen kívánságteljesítős csajszi vagy? Ha igen jelzem még van három kívánságom az első csak teszt volt! - Mosolygok rá szélesen míg felmászom mellé és látványosan kinézek az éjszakába, mert nagyon baró a látkép valóban, egy darabig el is veszít, de hamar visszafókuszálok rá, nincs para. -Én a sövényesben szeretek még császkálni, bár ott egyedül, mert tök jókat lehet aludni a beugrókban. Egyszer hallod a szívbajt hoztam egy smacizó párra ahogy felásítottam a bokor alól, a csaj megharapta a csávó száját és úgy kiabáltak mintha süket lettem volna. Utána direkt kerestem ilyen áldozatokat magamnak, csak ráuntam pár hónap után. - Mesélem el, semmi extra, másodéves voltam, tehát kicsi, semmi a fürdőbe szabadított pixikhez képest, de mégis mókás emlék számomra. Azóta szerencsére fejlődött a humorom is. Valamennyit.
Vannak ötletei, na hát azt mindjárt gondoltam, ehhez azért nem kell egy nagy tudósnak lenni. De hát beleállok én a játékba, így kíváncsian ráfüggesztem a tekintetemet. -Kápráztass el! - nevetek rá, mert még nem tudom, hogy prefektusi karrierrel akar itt engem riogatni. Na hát akkor azért feladnám neki a leckét, annyi szent, de nem hiszem, hogy szívesen oszlatna el bulikat, mint például a mait. -Hú, micsoda lázadó szellem! - vigyorodom el. A lázadó szellemiségre egyébként is hamar szükség lesz, mert hiába szórakozunk jól a színpadon, hamar oszlatják a partyt. Na ennyit erről, hogy az ember lánya jól érezze magát. Ráadásul a jelek szerint az én nyakamba akarják varrni a dolgot, pedig most nem is én voltam. Én csak... részt vettem. -Ez pontosan így van! - bizonygatom az ártatlanságomat. És néha tényleg. Volt már rá példa, hogy tényleg nem csináltam semmit, csak hát... ez mondjuk elég ritka. De mindig van rá okom, nem vagyok én huligán. Vagy hogy szokta mondani a tanárnő? Van erre egy tök jó szava, de a francnak se jut eszembe. Mindegy is, inkább felugrom a hideg padlóról, annyira nem kényelmes. -Igen, mondták már. - mosolyodom el. Apám, a barátaim, Seth, és megint apám. Ő gyakran mondja, mert nem éri meg neki kviddicsezni velem. De persze mindig ráveszem, elvégre én vagyok a tündérkéje. Meg hát nem viccből pattogok én, hanem hogy megmutassam neki a kis nem annyira titkos helyünket Seth-tel. Mert hát a Viharmadarasoknak ez az ablak nem újdonság, legfeljebb Willnek az. -Csak akkor, ha nálad van a varázscipellő. - nevetek rá, miközben megemelem a mellettem pihenő cipőket. Lámpás most nem volt nálam, hogy ahhoz kössem a kívánságokat. De azt látom, hogy tetszik neki a hely. Mármint az ablak. Nem csodálom, hiszen én is szívesen időzöm itt. -Igazi ünneprontó vagy! - nevetem el magamat. Én tuti nyakonvágtam volna mások helyében, de hát én nem csókolózom a sövényesben. Meg nem is alszom. Jobban szeretem az ágyamat ilyen célokra.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-De nem jó, ehhez le kell hunynod a szemed! Nem káprázat lesz megsúgom! - Vigyorgok, mert hát rajtam nem fog ki! Remélem... a csajok néha nagyon meg tudnak lepni ám. Jóval később aztán nem egy sarok futva megtétele után a szusszanások közepette "na persze" fejjel nevetek. Igazi bűn-bak-lány, nekem való! Az kevésbé hogy már megint osonunk és suhanunk a sötétben, egész este énekelve táncoltam! Vagy táncolva énekeltem? Mindegy is, borzasztó jó végre ledögleni ennek a pazar ablaknak a széles párkányán. -Ahh, ha tudom nem hagyom hogy a kutya megrágja, de tényleg, becsszó! Tegyél kivéteeeeelt! - Nyújtom el a végét vigyorogva, hogy legye jó tündérkeresztanya vagy dzsinni és had kérjek még hármat. Biztos lehet benne varázspálca sem kell hozzá csak Ő maga hogy teljesíteni tudja! -Dehogy is, feldobom a bulikat, még szaporább lett a légzésük, egészen kipirultak meglepetésükben! - Nevetek, vállat vonok, nem vagyok én ünneprontó. -Amúgy neked honnan jött hogy prefektusokat szívass? Valamelyik elindította a lavinát? Talán pont pixis barátunk? - Vigyorgok tovább szélesen, mert általában vannak okok és miértek, bár tény, nálam sok a miért ne alapú is.
Megforgatom a szememet és rázom a fejem, hogy rémes egy alak. Na jó, annyira azért nem rémes. Csak egy kicsit. Egyébként sem tanácsos csukott szemmel közlekednem, mert hamarosan már rohanás van, hogy meglógjunk a tanárok elől. Nekem annyira persze ez nem megerőltető, mert tényleg elég sportos lány vagyok. Amolyan örökmozgó. Úgyhogy amíg Will úgy liheg, mint akit megkergetett egy csapat oroszlán, én épphogy csak egy kicsit kipirultam a rohangálástól. Egyébként is megéri, hiszen megmutatom neki ezt a pazar ablakot. Vagyis inkább az onnan nyíló kilátást, nem vagyok ablakos, hogy ablakokat csodáljak. Tűnődő arckifejezést vágok, mint aki komolyan gondolkodik, hogy kivételt fog-e tenni. De persze kivételt fogok tenni, mert nincs is varázscipellőm. Meg aranyhal sem vagyok. -Na, jó! Hadd halljuk! - tárom szét a karjaim, hogy nincs mit tenni, vajból van a szívem és ezért megkönyörülök rajta. Egyébként is megígértem neki, hogy megvigasztalom a nagy bánatában, ami nincs is. -Pont rád vártak, mi? - nevetek, mert biztos hogy nem pont így volt ez. De értem én, a csíny az csíny, én sem vagyok éppenséggel egy angyali teremtés. Bár apa szerint a hajam olyan. De szerintem itt befejeződtek az angyali tulajdonságaim. -Nem szoktam mindet. Ő tényleg állandóan a véremet szívja. Mondom, teljesen kettyós! - forgatom meg a szemeimet. Egyszer azért küldött büntetőmunkára, mert belerajzoltam a könyvembe. Jó, igaz, hogy éppen egy karikatúrát, de azt egyébként sem egyedül csináltam. -Jó, mondjuk... lehet, hogy táncoltam az asztalon, meg... rávettem, hogy letépje Seth pólóját... de igazán nem tudom, hogy miért utál ennyire. - Na, jó, igazából az utóbbi fogadás volt. Nem hitte el, hogy rá tudom venni. Hát... rá tudtam, csak nem örült neki annyira. Ez nem ok arra, hogy a Trófeatermet kelljen súrolnom, mint valami jóféle takanyanya.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Most ünnepélyesen megfogadom holnap csak aludni fogok. Ennyi mozgást-ficergést-futást! Des persze olyan mint valami örökmozgó meg se kottyan neki. Azért sem fogom magam cikiben érezni hogy lihegek! Majd beképzelem magamnak hogy ez szexi, hallhatja csodás hangos légzésem, ó a szerencsés kiválasztott! Ahhh... De legalább végre rendesen leülünk. Ha erre jön valami buzgó pref eskü hozzávágok valamit. (Mert átkozódni még mindig nem tudok.) -Ó! - Csillan fel a szemem meglepetten aztán, teljesíti három kívánságom? Hmmmm... -Az első kívánságom, hogy ülj ide mellém! A második kívánságom, hogy ne lökd le a karom amikor ásítást szimulálva átkarollak. Ne nézz így kellenek a klasszikus elemek a mesébe! És... hmmm a harmadik kívánságom, hogy légy szabad! Jah várj, hisz az vagy, ejj... most elszúrtam a harmadikat mi? Pedig jött volna a lényeg... - Vigyorgok, de valóban úgy fészkelődöm elférjen mellettem, ahaha, nem vicc, csüccs ide Will bácsi mellé, melengessük egymást a hűvös folyosón! -Pontosan, kellett valami izgalom az életükbe én pedig kegyesen és önfeláldozva megadtam nekik. Igen, ne mondd ki, ennyire jó fej vagyok! - Vigyorgok szélesen, mert hát kétlem erre vágyna bárki is hogy valaki meglepje és megijessze... -Mondom, csak tetszel neki! - Utánzom értetlen hanghordozását, de nevetek, nem mondanám száz százalékra a dolgot de... hm, egy hatvanötre tuti. Aztán csak vágok egy ó bazz fejet és ajkamba harapva mérséklem a hahotám. -Jesszus Des, ez kemény! Szegény Seth, nem tudom ki az de szánhatnál neki jobb alakot is mint ez a csávó hm? Vagy csajt.. vagy egy pixit vagy bárkit csak azt a csávót ne! - Nevetek, nem kedvelésünk irányában nagyon is közös. -A múltkor mikor az egyik csaj bosszúból hogy beszóltam megtalált a csigahányós átokkal és akkor is osztotta az észt. Úgy lehánytam volna csak épp nem bírtam kontrollálni a torkomban felkapaszkodó kis nyálkás lényeket... ahm... azóta is vannak rossz álmaim, a jobbakban legalább sikerül lehányni a csávót. Hm. - És tényleg, Summert valamiért nem akarom soha de azt a csávót... ahogy beszólt mikor köze nem volt a dologhoz! Egy jó pontja volt a vödör, amúgy Summer igazán rá is célozhatott volna!
Kezdőlap
