Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Úgy esett, hogy az egyik haver rokonlátogatást szervezett Londonban és megkérdezte nem-e mennénk vele, mert akkor beajánlja magunk a Roxfortba az egyik hétvégi zenés-buliba. Mind azt mondtuk miért ne, én még például nem is voltam Angliában, így a Roxfortba sem. Zsubszkulcsa van, leszervezte azt is, szóval az már semmiség, elaludhatunk Roxmortsban. Jeleztük minden fele amerre kell hogy lelépünk, fellépünk, szóval el is jött az ominózus szombat és délután már erősen készülődtünk az estére. Még volt idő, de hát muszáj volt körülnézni, ismerkedni. Így ahogy a terem előtt elsétál egy csaj rögtön meg is szólítom. Egyszerűen nagyon tud szórakoztatni amúgy is a brit akcentus! -Helló! Remélem maradsz este bulizni, átjöttünk az Ilvermornyból hogy megmutassuk ott mire ropják a népek. Will vagyok! - Ez itt a reklám helye volt valóban, de hát mindig jól jön plusz egy fő nem? Meg hát csajokból sosem elég a közönségbe.
Kezdőlap
