Döglődő déli banánok

Angus& Holly

Én, most egyedül a csodás személyiségemmel egy nyári nadrágban és köldökpólóban. Nem azért, hogy bárkit is felszedjek, mint az itt nyaraló csajok többsége egész feltűnően csinálja (minek rögtön levetkőzni, alighogy ide vetett a kandalló?) de mert baromi meleg van és ki hajlandó holmi előítéletek miatt megfőni ugyebár.
Na lássuk, mitől döglik itt a déli banán. Kezemben a tájékoztatóval, mert de jó hogy van ilyen is, ha már jöttem, lebegtetem valami orientációs pasas felé.
Az ott éppen jó lesz, elég szőrös tanársegédnek, talán tud infókkal szolgálni. Valami barlangot szeretnék, ahol hűvös van, például, de nyitott vagyok, mint a klassz mesekönyvek.
- Mr! Te gondolom, tudod hová érdemes menni.
Állok mellé, nézek fel rá, mert kicsi vagyok, lebegtetve a tájékoztatót még mindig. Hátamon zöld táska, elég fiús, de leszarom, kellett bele egy rahedli vacak és a csicsás szarok általában alkalmatlanok tárolásra, kikészülök rengeteg zsebtől, mert ugye kisköröm ollócskát, meg tampontartót nem raktam be.
Nézek rá felfelé, na, bökje már ki merrefelé és hát társaságom sincs, szóval lehet mondom majd, jöjjön.
- Egyébként akár velem is jöhetsz, mint társaság. Dolgozz meg a pénzedért.
Mosolyom, ennyi legyen elég és jöjjön, vagy kopjon le örökre.