Hátradőlök a fotelban, keresztbe teszem a lábam, és újra átolvasom a kész újságcikket, amit én írtam, és megjelent az iskolaújságban. Sajnos McGonegell nem hagyta, hogy egyértelműen Hagrid háztájőrző felelősségét hangsúlyozzam benne, de nem mintha nem raknák össze a leghülyébbek is. Egy iskolai feladat közben felügyelet nélkül hagytak minket, egy nagy rakás kiskorút, és kentaurok, szörnyek, meg a jó ég tudja még, mi minden rontott ránk. Igazság szerint kész csoda, hogy nem halt meg senki. amit kihangsúlyozok a cikkben is. Furcsa, hogy hetekig tart elintéztetni, hogy kirúgják végre azt a melákot. Megborzongok még egyszer, ahogy eszembe jut az egész élmény, de az, hogy megírtam ezt a cikket, sokat segített a feldolgozásban. Igazság szerint kifejezetten büszke vagyok magamra, és úgy érzem, hogy a megfogalmazás is kifejezetten jól sikerült. Amikor átadtam szerkesztésre, alig nyolc helyesírási hibát találtak benne, és csak egy kifejezés volt benne, amit végül megváltoztattunk egyeztetés után, mert nem utalt teljes pártatlanságra. Ahogy leteszem magam mellé a régi újságot, amit a kelleténél talán többször olvastam el, meglepődve veszem észre, hogy milyen gyorsan kiürült a klubhelyiség. A majdnem kész bájitaltan házi, amit itt lent akartam megírni, és aminek az utolsó sorai helyett inkább az újságot választottam még egyszer, rendkívül gyorsan elvitte az időt. Magamhoz veszem a pergament, hogy befejezzem. Néhány sor leírása után veszem észre Marlene bátyját, akire vetek egy pillantást, amint áthalad a klubhelyiségen. Főleg akkor volt lehetőségem látni, amikor a húgánál voltam nyáron, ami elmaradt az idei évben, és tavaly sem emlékszem, hogy összefutottunk volna. Meglep, hogy mennyire magas, és valahogy az arca is másnak tűnik. Talán az lehet az oka, amit Marlene említett, és amire én viccelődve azt mondtam, hogy talán nő lehet a dologban? - Szia, Mason!- nem is tudom, hogy miért szólítom meg a fiút, miért mosolygok rá kedvesen, mert igazából az egészet nem szánom többnek köszönésnél. Mason eggyel felettünk jár, kevesebb dolgom volt vele, mint Marlenenek az én bátyámmal, aki mindig szívesen hozzánk verődött egy időre, ha nálunk volt, Mason viszont valószínű nem akart annyira velünk lenni. Egy pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy visszatérjek-e a házifeladatomhoz azonnal, hagyjam az egész megkezdett beszélgetést, de igazság szerint nincs túl nagy kedvem ehhez a kínszenvedéshez. Nem értem, hogy miben segít az életben, készít fel rá egy olyan halálos méreg, amit csak pszichopaták csinálnának meg amúgy is, nagyon veszélyes, és életfogytig tartó azkabani fogság várna bárkire, aki megitatja egy másik emberrel. Gondolom, része annak, hogy felismerjük az ismert mérgeket, de nem hiszem, hogy bárki megpróbál majd valaha megmérgezni. Aztán ki tudja? Azt sem gondoltam soha, hogy közel kerülhetek ahhoz, hogy néhány kentaur meggyilkoljon. - Nektek is meg kellett csinálni tavaly ezt az élőhalál esszencia nevű bájitalhoz kapcsolódó, nagyon hosszú dolgozatot, ami az élettani hatásokat részletezi?- vetek egy pillantást a velem szemben álló fotelra. Nem tudom, hogy mit tervezett még az este hátralevő részére, de ha fontos, csak egy gyors igent kell mondania, tovább rohannia, és lerázhat engem.
A könyvtárban töltöttem a délutánomat, mint ahogy mostanában szoktam. Ott mindig csend van és nyugalom és jól lehet készülni a RAVASZ vizsgákra. Péntek délután lévén nekikezdtem a következő heti leadandóim elkészítéséhez, valamiért mostanában jóval fókuszáltabb lettem. Nem okoz nehézséget napi több órát a tanulásra szánni, míg régebben képes voltam az összes délutánomat valami kis aprósággal elütni, amivel később semmit sem profitáltam. A könyvtár után a bagolyházba mentem, visszatért Tweeter a baglyom. Bethnek vitt levelet, azt tervezzük, hogy a karácsonyi szünetből pár napot majd nála töltök, csak még egy alibit kéne kitalálni, amivel fedezem magam a családom előtt. A férje az ünnepek alatt Franciaországban lesz, minisztériumi ügyeket intézni, így szabad számomra a terep. Életemben először sajnálom azt, hogy bentlakásos iskolába járunk, bármennyire is szeretem a Roxfortot piszokmód várom, hogy vége legyen az utolsó évemnek. A reggeliről lopott kaláccsal köszöntem meg a baglyomnak a megtett távolságot és hagytam kicsit pihenni még mielőtt újabb levelet kötöttem volna a lábához. Anyának is küldök egy levelet, mostanában a szokottnál is jobban félt minket. Pont ezért nem is említettem benne a testvérem kentauros kalandját a Tiltott Rengetegben, jobb ha azt majd Marlenetől hallja, mert még a végén az sem kizárt, hogy hazarendel minket. Egyértelmű, hogy kevesebb Reggeli Prófétát kéne olvasnia, mert a sok firkász által írt ijesztgetés csak paranoiássá teszi. Ezek után a klubhelységbe megyek, végeztem mára, még talán lehet pár szobatársammal iszogatunk egy keveset az este. Az előző hétvégi Roxmortsi kirándulásunk alkalmával csaptunk le egy nagyon jó minőségű lángnyelvwhiszkyre, igaz a gatyánk is ráment, de hát ki kell élvezni azt, hogy nagykorúak vagyunk. A Roxfort Expresszre senki sem mert alkoholt felcsempészni, ki tudja milyen bűbájok védik. A Kövér Dáma portréján átmászva meglepődve tapasztalom, hogy a klubhelység szinte üres. Csak Marlene egyik barátnőjét vélem felfedezni az egyik fotelbe húzódva. Kedvesen rám köszön, ami kicsit meglep, nem sokat beszéltünk az elmúlt évek alatt. Húgom első pár évében sokat lógott velem és a barátaimmal, majd ahogy nőtt egyre inkább megtalálta a saját társaságát. Azóta pedig leginkább az étkezésekkor szoktunk összefutni és beszélgetni. -Szia! – köszönök vissza, majd leülök a vele szembe lévő fotelba –Holnap kvidics meccs lesz vagy miért ilyen kihalt ez a hely? – Pillantok körbe még egyszer. Sosem foglalkoztatott a kvidics, mint sport. Minden elsőéves el van tőle ájulva, főleg inkább a mugli születésűeknek újdonság. De mivel tériszonyom van, így a repülés, mint olyan távol áll tőlem. De szeretem a meccsek napjait, olyankor mindig üres a kastély, még a legnagyobb esőben is kint van a diákok többsége. De az is megeshet, hogy nem ez az oka a klubhelység ürességének, hanem csak a diákok belefáradtak ebbe hétbe. Kényelmesen elhelyezkedem a fotelba, most már annyira nem célom gyorsan visszaérni a szobámba, valószínűleg a hálótársaim is már húzzák a lóbőrt. A könyvtárból kikölcsönöztem egy szórakoztató irodalmat, mostanában megjött a kedvem az olvasáshoz, hisz eddig nagyon a Bogár Bárd Meséin és a kötelező olvasmányokon kívül sok mindent nem olvastam. A fülszöveg alapján egy önéletrajzi ihletésű iromány, egy varázsló dél-amerikai szigeteken való kalandozását firtatja 341 oldalon keresztül. -Azt hiszem igen – válaszolok a lánynak – Bár lehet, hogy nekünk nem az élettani hatásokra kérdezett rá, hanem inkább arra, hogy lehet rájönni arra, hogy valakit ezzel lett megmérgezve, vagy valami hasonló – legyintek egyet, hisz ez már lassan egy éve volt és nem is igazán emlékszem rá, de Slughorn professzor nagy szeretettel kutyulja meg évente a témákat, hogy ne lehessen egy felsőbb évestől elkérni a kész dolgozatot –De szerintem a régi jegyzeteim között meg kell, hogy legyen. – Az utazóládámban mindig magammal hozom az előző éves jegyzeteim nagy részét, elférnek itt a Roxfortban az ágyam alatt és jó cserealapként szolgál egy régi kiválóra értékelt beadandó egy alsóbb éves diák számára. – Kikeressem neked? Csak most esik le, hogy miért is hallottam ilyen sokszor a velem szemben ülő lány nevét az idei nyáron. Neki halt meg az édesanyja, nagyon megviselte a dolog Marls-t és az anyukámat is. Hetekig csak ez volt otthon a téma, hisz olyan feldolgozhatatlan volt mindenki számára az a szituáció. Biztos ez lehetett az oka, hogy idei vakáción nem is járt nálunk, pedig anya mindig olyan nagy szeretettel fogadta őt, szerintem húgom barátai közül ő a személyes kedvence. Kissé később, pár perc után szólalok meg kissé feszélyezve. -Részvétem az édesanyád miatt – Tényleg őszintén így gondolom, egy szülő elvesztése ilyen fiatalon nagyon megrázó lehet. Remélem Marlene segít neki túl lenni ezen az időszakon. Sosem tudtam jól kezelni az ilyen dolgokat, anyukám szerint túl pasis a gondolkodásmódom, nem tudom mi mást lehetne valaki olyannak mondani, aki most veszített el az egyik szerettét.
Kezdőlap
