Mardekár kviddics edzés

Edzés és CSK választás

Reggeli után igazán nagy lendülettel állok neki az edzésnek. Már napokkal ezelőtt lefoglaltuk a pályát a mai napra, hiszen nem csak hogy ez lesz az idei év első nagy edzése, de új csapatkapitány választásra is sor kerül. Nem igazán vannak ilyen motivációim, de ha a sors úgy hozza, nyilván nem fogok meghátrálni. Egyébként is elég keményen oda szoktam tenni magam, a tavalyi év végén már többször is segítettem egy-egy edzés levezetésében és ugyan a hajtók között állok, de a hőn áhított fogó posztról sem mondtam le a mai napig.
A tárolóba megyek első körben és ameddig a többiek megérkeznek, kihúzom a pálya szélére a labdákkal teli ládát valamint előveszem a seprűmet is. A kviddics talárom a jó idő miatt most lekerül rólam és csak a zöld mezben állok, zsebbe dugott kézzel és amikor mindenki megérkezik, együtt üdvözlöm őket.
- Sziasztok! Ahhoz, hogy az idei évben megnyerjük a kupát több edzésre és erősebb csapatkapitányi támogatásra lenne szükségünk, ebben remélem mindenki egyetért. - Tekintek körbe a játékosokon. - Most még edzés előtt, ameddig tiszta a fejünk megbeszélhetnénk, hogy kit javasoltok új kapitánynak és miért. - Nem vagyok az a fajta, aki túl sokáig kertelne és körülírna dolgokat, ez most is jól bebizonyosodott. Hagyok egy kis gondolkodási időt, de igaz, mindenki tudta már, hogy ez vár ránk az első alkalommal, hiszen amikor kiküldtem a meghívókat az edzésre, ezt is beleírtam. - Kezdem én, hogy senki ne érezze magát zavarban. - Picit pimaszul elvigyorodom.
- Szerintem a legnagyobb esélyünk, hogy idén megnyerjük a kupát, Nott csapatkapitányságával lehet. Ismeritek őt, tudjátok milyen elszánt. - Fogom rövidre. Nem volt ez megbeszélve, nem volt ez előre meghatározva, csupán elmondtam a véleményem és remélem, hogy a többiek is így tesznek majd. Nott után ki tudja... jövőre lehet, hogy már nekem is lehetőségem lenne.

A körök egy hetesek, ha hamarabb teljes lesz a kör, akkor korábban érkezik a kövi hsz. Legkésőbb 03.02. éjfél a határidő.

@Theodore Nott, @Stanislaw Jagielski, @Alex R. Emerson

Csapat

minimum +16 a trágár beszédért

Komótos léptekkel közelítek a pálya irányába, hiszen feleslegesnek tartom a rohanást. Carrownak meg Juniornak a színét se láttam egy ideje, így biztosra veszem, hogy valaki úgyis kibaszottul késni fog. Ha pedig hozzátesszük azt, hogy egy csaj a fogónk, akkor alapból a megbeszélt időponthoz simán hozzábaszhatunk még vagy húsz percet, hiszen a nők kurva sokáig készülődnek.
Bezzeg én! Csak berongyoltam az öltözőbe, már-már letéptem magamról a ruhát, mert akármennyire is lassúak most a lépteim, de alig várom, hogy végre a levegőben lehessek. Az egyik kezemben az ütőmet lóbálom, a másikkal pedig a seprűmet tartom, ahogy közelítek Black felé. Még sehol senki, de hát nem is vártam mást ettől a lusta bagázstól. Bár az is lehet, hogy nem kellett volna az éjszaka kellős közepén Emersont baszogatnom, és akkor most minden rendben lenne.
− Szevasz Black – biccentek neki, miközben megállok vele szemben. Persze, tisztes távolságban, hiszen ahogy ismerem magam, az alapján amiket hallottam róla, nem lennénk puszipajtások. – Úgy látom, a többieknek nem ártana megtanítani az óra leolvasását – jegyzem meg unottan, közben pedig a levegőbe dobálom az ütőmet. Aztán, ahogy szép sorban megérkezik mindenki, azokat is biccentve üdvözlöm, majd Black irányába vándorol a tekintetem.
A megjegyzésére csupán megvonom a vállamat, hiszen én idén kezdtem az első évemet a Roxfortban, így az elmúlt tanéveiket nem tudom megítélni. Szóval, kussban hallgatom őt egészen addig, amíg el nem mondja az ő választottját. Akkor halkan felnevetek, hiszen én eltérő véleményen vagyok, bár vélhetően ő jobban ismeri Nottot.
− Akkor azt hiszem, átveszem a szót Black, ha nem bánod – vigyorodok el, mielőtt még bárki is megszólalhatna, hiszen az akaratos természetemnek köszönhetően szeretem magamhoz ragadni a szót. Már most érzem, hogy egy kisebb szómenés van kibontakozóban, de igyekszem minél lassabban beszélni, hogy az akcentusom mellett is értsék amiről dumálok.
− Először is, én egyáltalán nem tervezek kapitánynak jelentkezni, hiszen előttetek még kurvára nem bizonyítottam semmit, így nem érzem igazságosnak, ha most jelöltetni akarnám magamat. Másodszor pedig, egy percig sem kételkedem Nott tudásában és képességeiben, azonban Black biztos vagy ebben? Mármint, a csapatnak olyan emberre van szüksége, aki mindenkit kordában tud tartani, és Nott nem tűnik nekem olyannak, aki engem, vagy Carrow-t, vagy akár téged rendre intene. Aztán, lehet, hogy kibaszottul tévedek, és több van a srácban, mint amennyit megmutatott nekem… − Ennél a pontnál felemelem a kezeimet, hiszen én tényleg csak annyit tudok hozzátenni a dologhoz, amit eddig tapasztaltam. Azonban, hogy lássák, valóban komolyan veszem a dolgot, és nem csak kötekedni akarok, körbepillantok a többieken.
− Tudom, hogy kurvára különböző személyiségek vagyunk. Tudom, hogy köztetek sokan nem bírjátok a pofámat, ami egyébként érthető is. Viszont ha idén nyerni szeretnénk, akkor egy olyan emberre van szükségünk, aki ebből a káoszból, ezekből az egyéniségekből egy csapatot tud kovácsolni, és összefogni azt. És ne értsd félre Nott, nem ellened beszélek, nem ismerlek annyira, hogy bármit ténylegesen is megítélhessek… De ha a te és a csapat úgy érzitek, hogy a vezetéseddel előre juthatunk, én nem fogok közbeszólni. Én csupán annyit kérek, hogy mivel ez kibaszottul fontos nekem, ezért mindenki adjon bele mindent az edzésekbe és a meccsekbe. És bár Black nem említette, de ez a megbeszélés azért van, hogy normális hangnemben megbeszéljük a csapatunk jövőjét, így ajánlom, hogy ne legyen sértődés belőle. – Utolsó szavaimban ott cseng a fenyegetés, hogy ha valaki pisis módjára besértődik valamin, akkor bizony ki fogom baszni a pályáról, mert nem félek tőle, ahogy azt is érezhetik, hogy egyszer az életben nem hülyéskedek el semmit, és igenis képes vagyok komolyan és értelmesen beszélni. Egyébként meg milyen ironikus, hogy pont én pofázok arról, hogy nem kellene összeveszni ezen, amikor olyan könnyedén beleállok másokba, ha nem tetszik valami.
De akármilyen szar is beismerni, de szükségem van rájuk ahhoz, hogy esetleg majd egy profi csapat felfigyelhessen rám, és nekik is szükségük van arra, amit én tudok adni ehhez a játékhoz.
− Azonban én magam kifejezetten senkit nem tudok ajánlani, hiszen egyikőtökkel se töltöttem annyi időt, mint ti egymással – fejezem be kicsit sutábban a mondanivalómat, elvégre ők évek óta egy iskolába járnak, aztán jöttem én, úgymond befurakodtam az ő kis közösségükbe, és azóta is félig-meddig próbálom kiharcolni a helyemet köztük. Mert akármennyire is teszem a fejem, attól még próbálkozom beilleszkedni.

▲

Csapatedzés

"Mi lenne, ha csöndben maradnál végre?"

Nem sok dolog miatt vagyok ennyire izgatott és tettrekész, mint a mostani csapatedzésünk miatt. Legalábbis mostanában nem sok minden mozgatott meg ennyire, kivéve talán a kis versengésünk McKinnonnal, de arról meg a többieknek nem feltétlenül kell tudniuk. Viszont úgy látom, a többiek is hasonlóan állnak a helyzethez. Ha ez így marad, akkor még esélyünk is lehet elhozni az idei kviddics kupát. A magam részéről egészen biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az ügy érdekében.
A mostani edzés duplán fontos, hiszen új csapatkapitányt is választunk. Azt nem tudom, hogy ki lesz az, de egyvalamiben biztos vagyok: nem én. Oké, mindig az események sűrűjében vagyok, amikor csak lehet, de tisztában vagyok vele, hogy még fejlődnöm kell ahhoz, hogy engem is javasoljanak a posztra.
Tőlem szokatlan módon, csöndben hallgatom végig Black és Jagielski mondandóját. Blackkel még valahogy együtt is tudok érteni... mármint igen, ismerjük Nottot, és tudjuk, milyen, össze tudná tartani a csapatot. Azon viszont igencsak elcsodálkozom, hogy Stasiu, vagyis Jagielski nem azért ragadta magához a szót, hogy saját magát jelölje a kapitányi pozícióra. Minő meglepő fordulat. Ugyanakkor jogos a gondolatmenete, ezt is el kell ismerni, akár tetszik, akár nem.
- Azt hiszem, mindkettőtöknek igaza van. Nem tudom, ki lesz a kapitányunk. A magam nevében azt mondom, hogy még egy szavazat érkezik Nottra, de ez még nem dönt el semmit, ugyebár ... csak azt remélem, hogy minden tőle telhetőt megtesz a győzelemért. Ugyanúgy, ahogy mi, többiek is. Én biztosan. Szóval mindent bele, és hozzuk el azt a kupát!
Fejezem be gyorsan a mondandómat, még mielőtt valamelyikük a torkomra forrasztaná a szót. Mondjuk jogosan, elvégre nem azért, pontosabban nem csak azért vagyunk itt, hogy a szánkat jártassuk. Ideje végre tenni is valamit.

Meglehetősen ideges vagyok a mai nap miatt, mert ellentétben minden korábbi évvel, nincs közöttünk egy játékos sem, aki annyira kiemelkedik akár a képességei, akár a vezető személyisége tekintetében, hogy vezessen minket. Számítok rá, hogy veszekedés lesz, különösen, ha Amycus is jelen lesz. Fogalmam sincs, hogy Slughorn pontosan miért vonta vissza a csapatkapitányi kinevezését, bár ha tippelnem kéne, valószínű az apja intézhetett valamit a háttérben. Gondolom, visszajutott hozzá, hogy milyen gyakorisággal látogatja az óráit. Őszintén sajnálom, hogy így történt, még ha úgy is érzem, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól- nem ő az egyetlen, akitől eltávolodtam idén, anyám halála után, úgyhogy ezt végképp nem tekintem az ő hibájának. Talán rossz emberré válok végül tényleg.
Talán legelőször érek a pályára, de ez bizonyára nem fog feltűnni senkinek, mert az öltöző után eltűnök a pálya alatt, a lécek alatt. Erősen szorítom a Raven 1504-est, amit még évekkel ezelőtt kaptam, amikor kviddicsezni kezdtem, és ami még mindig elfogadható az iskolába, de messze nem a legjobb seprű. Szerettem volna augusztusban egy jobb seprűt, el is döntöttem, hogy anyámon keresztül meggyőzöm majd apámat valahogy nyár végén, hogy vegye meg, tekintettel a Tesannáénál sokkal jobb RBF eredményeimre, és tekintettel arra, hogy szinte kifogástalan a viselkedésem, és komolyabban edzettem a szokásosnál is. Persze, ez az egész nem valósult meg, és nyár végén nem is érdekelt a legkevésbé sem az egész. Akkor azt éreztem, hogy ez az egész nem számít, de végül arra jutottam, hogy a kviddics az egyetlen dolog, ami eltereli a figyelmemet arról a jövőről, ami előttem áll. Döntenem kell az életemről. Elég sokáig gondolkozok, sétálgatok, úgyhogy végül éppen csak időre futok be, gyorsan köszönök, miközben a seprűmet fogva, a teljes kviddics öltözékemben és az ütőmmel a többiek közé állok.
Ahogy Regulus beszélni kezd, elkezdek gondolkodni rajta én is, hogy ki lenne a legjobb kapitány. Amycus remek játékos, és rendkívül határozott személyiség, de eléggé elhanyagolta a kviddicsen kívüli tevékenységét, és amúgy sem lehet ő újra a kapitány így. Regulus jó választás lenne, de rajta kívül mindenki hatodéves, az, hogy alattunk jár, egyértelműen rombol valamennyit a tekintélyén, még ha számomra ez annyira nem is fontos, és nem is nézem le emiatt. Tori nagyon jó játékos, de... akármennyire kellemetlen kimondani, egyértelmű okai vannak, hogy nem ő lesz, még ha úgy érzem, hogy nem is igazán zavarna, ha ő lenne a vezető. Stanislaw még mindig eléggé kívülállónak hat, úgyhogy kétlem, hogy szóba kerülne egyáltalán, talán ő lenne az utolsó, akire szavaznék. Alex pedig mindig kicsit csendesnek tűnt számomra. A válasz ezek alapján egyértelmű kéne legyen, és nem is kéne meglepődnöm annyira, amikor Regulus engem jelöl, mégis egyértelműen meglepődök.
Ahogy hallgatom Regulust, utána pedig Stanislawot, elgondolkozok rajta, hogy rögtön visszautasítom az egészet, és inkább jelöltetem Regulust, aki ellen az egyetlen kifogás tényleg az lenne, hogy egy évvel alattunk van, és nem hiszem, hogy az kéne legyen a kifogás, hogy valaki néhány hónappal utánunk született. Nekem pár nap hiányzott hozzá, hogy most hetedéves legyek, a húgomnak ahhoz hiányzott néhány például, hogy ötödéves legyen, és nem érzem, hogy bármit számítana. Viszont végül mégsem szólok közbe, mert rájövök, hogy azt készülök csinálni, mint mindig: kibújni a felelősség alól.
Tizenhét lettem idén, nyáron már felnőtt emberként fogom járni az Abszolt, valakiként, aki házasodhat, az angol aranyvérű társadalom teljes jogú tagjának számít, valószínűleg azt is elvárják tőlem majd, hogy megházasodjak rövidesen, hogy saját házam és saját háztartásom legyen. Karriert kell választanom, amihez a lehetőségeimet máris hihetetlenül limitáltam az RBF eredményeimmel, még ha nem is olyan rosszak. Nyelek egyet, aztán megszólalok.
- Nos... ha csak az a kifogás a jelölésem ellen, hogy nem tudom megfegyelmezni Stanislawot és Amycust, akkor tudom vállalni a kapitányságot. Talán lennének belőle veszekedések, sértődések, de nem akarok senkit fegyelmezni menet közben, mind felnőttek, vagy szinte felnőttek vagyunk a varázslójog szerint. Szóval, nem fogok fegyelmezni senkit. Ha valaki nem akar csapattagként dolgozni a közös célért, és fegyelmezni kellene, akkor vannak cserejátékosaink, akik biztosan szívesen töltenék be állandó jelleggel a pozícióját.- veszek egy csendes, mély levegőt, miközben várom mindenki reakcióját. Tudom, hatalmas balhék, örökre szóló sértődések, hisztéria, talán párbajok és összeesküvések lesznek belőle, ha mondjuk kidobom a csapatból Stanislawt vagy Amycust, mert tönkreteszik az edzést, felkészülést, vagy ne adja Merlin a meccset, de most úgy érzem, hogy felvállalom, ha kell. Jobb választás amúgy sincs most, és nem akarom, hogy azzal töltsük az elkövetkező két évet, hogy mindhárom másik ház megver és megaláz minket. Bármilyen méltatlannak tűnik egy aranyvérű családban egy profi kviddicsező, azért még opcióként szeretném megfontolni.
Meghallgatom mindenki más véleményét, de ha nem érkezik valaki részéről egy logikusabb jelölt, vagy egy olyan tényező, ami ténylegesen akadályozná, hogy én legyek a kapitány, elfogadom az eredményt. Valóban ritka, hogy a terelők egyike legyen az, általában a hajtók egyike a preferált, aki a formációk közepén van, az őrző, aki hátulról rálát az egészre, vagy a fogó, aki néha megengedheti magának azt a luxust, hogy a meccs állását figyelje, a gurkók viszont nem szoktak pihenőt adni.
- Egyetértek Stanislawval, remélem, hogy mindenki azért van itt, hogy nyerjünk, és ezért mindent meg akar tenni. A válogatón mindenki megmutatta, hogy egyénként mire képes, és azért van itt, mert meggyőző volt a teljesítménye. Elkezdhetnénk gyakorolni a formációkat már a mai napon, a következő alkalomra összeszedek még néhányat, most viszont elkezdhetjük az alapokkal. Mindenkinek megvan a Snallygaster-formáció az amerikai válogatott tavalyi meccséről a skótok ellen?- bízom benne, hogy igen, bár azt is megértem, ha mások nem olvasnak olyan rohadt sokat a kviddicsről, mint én.
Végignézek a többieken. Tori értelemszerűen a mágikus lény „farka” lenne, mint a fogó mindig, a többiek előtt nagyjából három-négy méterrel (vagy mivel valószínű lassabb seprűink vannak, inkább kettő és féllel esetünkben) a kvaffal a kezében repülő hajtó, a „fej”, viszont összetettebb kérdés. Az amerikaik variálták a hajtóikat, hogy ki a fej, ki van bal oldalon, és ki van jobb oldalon, de összességében azt szokták javasolni, hogy a fizikailag legerősebb és legnagyobb hajtó legyen elöl. Ez egyrészt dicséret lenne az illető képességeire, viszont mivel ő viszi a fókuszát az ellenfél terelőinek és hajtóinak, majdnem mindig passzolnia kell a karikák előtt, és a másik két hajtó fogja szerezni a gólokat. Néhány amerikai sztár hisztériázott is miatta, hogy nem ő az újságok kedvence emiatt, hanem a mögötte kicsit lemaradva, két oldalán repülő két hajtó. Persze, a két szélen repülő két terelő talán még kevesebb figyelmet kap itt, a szerepük inkább defenzív, bár a legutóbbi meccsben, amit olvastam erről, a kínai Mae Wu kevés híján megölte az ellenfél őrzőjét, amikor adtak neki egy túl gyenge labdát.
- Alex, első körben próbáljuk meg veled a Fejnél, jó? Ezt a három pozíciót cserélgethetjük, amíg megtaláljuk az ideálisat, nem baj, ha több szerepet is megismer mindenki. Stanislaw, a jobb vagy a bal szélen éreznéd kényelmesebben magad ebben a formációban?- ha mindenki válaszolt, és senki nem akar mást megbeszélni, akkor felszállunk, egyelőre csak a kvaffal, és megtámadjuk vele Amycus karikáit.

Do it, or not do it. That's a good question.

Miután végre Tori kiszabadult Slughorn professzor irodájából, futva halad végig a folyosokón, majd, amint kiért a szabad levegőre, azonnal seprűre pattan és teljes sebességgel száguld a kviddicspálya irányába. Még félig a rendre intő szavak keringenek a fejében, kicsit fél, hogy mit fog majd édesapja szólni ahhoz, hogy romlott az eredménye... Viszont nem tud rajta segíteni, egyszerűen képtelen koncentrálni. Az apjával pedig pont nem tudná megbeszélni a problémát, hiszen ő maga lenne az. Hatalmasat sóhajt, bár az oxigén nem sokat segít, még így is ki van fulladva a futástól, de legalább egy kicsit jól esik neki. Mintha egy kisebb súlyt vennének le a válláról, pedig még bőven nem oldódott meg semmilyen probléma. Éppen csak nem ugrik le a seprűjéről, amikor már a föld közelébe ereszkedett, és ismét csak sietős léptekkel halad a többiekhez. Tori még éppen elkapja, amint a Nott fiú a magyarázata végére ér, de még alig van elég levegő a tüdejében, hogy túl sok mindent el tudjon hadarni egyszerre.
- Sziasztok! Bocsi a késésért, Slughorn professzor feltartott egy kicsit. - A lány kétli, hogy említette volna korábban bármelyiküknek is, hogy késni fog, ezért is próbál egy rövid magyarázatot mellékelni először is. Ő maga is éppen a találkozó előtt tudta meg, hogy a professzor úr a romló jegyeiről szeretne vele beszélni... Remélte, hogy gyorsan letudhatja, de valahol a szíve mélyén ő is sejtette, hogy teljesen felesleges abban reménykednie, hogy időben oda fog érni az edzésre. Mind tudják már, hogy Slughorn rendkívül szeret beszélgetni, pontosabban beszélni. Ezért is ment a professzor irodájába már eleve a gyakorló mezében. Nem akarta volna még azzal is húzni az időt, hogy a tanácsadás után még át kelljen öltöznie. Így is biztos benne, hogy a többiek nem repesnek az örömtől, hogy nem ért ide a megbeszélt időpontra.
- Miről maradtam le? - Elsőkörben Nott-ra néz, ugyanis utoljára őt hallotta beszélni, de lassan mindenki máson is végigfuttatja a tekintét, és csak akkor állapodik meg valakin, ha az illető elkezdené neki mondani, hogy mi történt, amíg ő nem volt még itt.

@Stanislaw Jagielski, @Theodore Nott, @Alex R. Emerson, @Regulus Black & Tori Zabini ◈ 333 szó

Edzés és CSK választás

Elsőként Stanislaw érkezésére fordulok meg és biccentek egyet, majd mikor közelebb ér hozzám abbahagyom a motoszkálást az előhalászott cuccok között és végigmérem őt. Nem igazán ismerem, néhány kósza dolgot tudok csak róla amiket a klubhelyiségben hallottam, de ígéretesnek tűnik és ez mindenképp előnyt jelenthet nekünk az idei évben, na meg nem utolsó sorban a háztársam is, így hát amúgy sem közelednék hozzá ellenségesen, tiszteletben tartom a csapat és az összetartás fontosságát.
- Helló, még van pár perc, biztos befutnak. - Vonok vállat aprón, ez az esemény, az első edzés és a csk választás mindenkinek fontos, így nem hinném, hogy bárki kihagyná vagy elmulasztaná a dolgot. Aztán így is történik, szép lassan többen is befutnak, mindenkit üdvözlök és amikor már jócskán beleérünk az edzés kezdetének idejébe, bele is kezdek a mondókámba. Hamar végzek, nem szeretem a litániákat és rövidre is fogom ha tehetem, de mindent elmondtam ígyis amit szerettem volna. Egy pillantást vetek azért a meglepődött Nott felé, tisztelem őt és bár tudom mi történt a családjában a nyáron, talán ez kiutat jelenthet neki a szar helyzetből. Az enyém sem jobb mondjuk, nálunk is minden a feje tetejére állt Sirius miatt, de ezek nyilván olyan témák, amiket mindenki tud vagy hallott, de egyikünk sem fogja felhozni, hiszen a morál rombolódhat miatta.
Összefonom magam előtt a karjaim így hallgatom végig a srácokat. Nem megszokott ez a fajta hangnem amit Stanislaw megüt, de csak egy felvont szemöldököt kap tőlem visszajelzésképp első körben, hiszen a mondandója értelmes és hosszú.
- Biztos. - Erősítem meg a véleményemet másodjára is. Nem igazán tartok mást alkalmasnak erre a pozícióra, logikus ésszel végiggondolva pedig ez lenne a jó döntés. Mind erős játékosokká válhatunk ebben az évben, mind megmutattuk már, hogy van bennünk potenciál, de kell egy vezető, egy olyan vezető aki igazán törődik a csapattal és az egyéni kiértékelésekkel is, hiszen ebből tudunk később egy egészet összegyúrni. Határozottan bólogatok mindenki szavaira, egészen addig csendben maradok még Theo is végig nem mondja az ő véleményét. Biztosan jó érzés lehet, hogy szinte mindenki egyöntetűen belement abba, hogy őt jelöljük.
- Egyetértek és a magam részéről nem is kérdés, hogy hogyan fogok hozzáállni a csapathoz és a játékhoz. Szerintem, ha vannak félreértéseink vagy bármi, azt itt tegyük félre és koncentráljuk arra, amiért itt vagyunk. Nem gondolom úgy, hogy bármelyikőtöket is meg kellene fegyelmezni. - Egyébként senkivel sem volt még soha konkrét félreértésem vagy összetűzésem, a magam módján kimért és inkább a háttérből irányító fajta vagyok, de kiállok magamért és ha szükséges fel is szólalok, mint például most, hogy megnyitottam az első edzésünket is. A nyáron sokat változtam, meglehetősen sokat lökött rajtam a tény, hogy most már nem minden Sirius körül forog a családban, így kicsit kinyíltam, de ezt nem biztos, hogy a többiek is észreveszik rajtam, hisz annyira talán egyikükkel sem ismerjük egymást jól.
Tori érkezése zavarja meg a beszélgetés sűrűjét, biccentek neki egyet, de valóban nem érdekel különösebben, hogy miért késett el.
- Arról beszéltünk, hogy milyen elvárásaink lennének a csapathoz és hogy ki lenne a megfelelő kapitánynak. A többség Nottra szavaz, fejtsd ki nyugodtan a véleményedet te is. - Intek egyet a kezemmel, hogy itt a lehetőség, hogy szóljon és felvegye a fonalat.

Nott szinte egyből a kezébe veszi az irányítást, amit egyáltalán nem bánok. Az edzés megkezdése nagyobb örömöt okoz nekem, mint a csapatkapitány választás, így hát szinte azonnal a kezembe is veszem a seprűmet, és közelebb lépek, hogy végighallgassam a fiú instrukcióit. Bólintok egyet a formációra, elég sokat szoktam olvasni a kviddicsről és követem a híreket is, így egyértelmű nekem, hogy Theo mire gondol amikor elkezdi kiosztani a formációban a pozíciókat. Nincs különösebb ellenvetésem az infókkal kapcsolatban, így talán az első között repülök is fel és próbálom meg elképzelni, hogy hogyan is nézne ki az egész helyzet ez egy éles meccsen. Vajon tökéletesen tudnánk tartani a pozíciót? Valószínűleg ha eleget edzünk hozzá és összekovácsolódunk akkor ez egy tényleg elég erős indítás lehetne.

A körök egy hetesek, ha hamarabb teljes lesz a kör, akkor korábban érkezik a kövi hsz. Legkésőbb 03.12. éjfél a határidő.

@Theodore Nott, @Stanislaw Jagielski, @Alex R. Emerson, @Tori Zabini

Csapatedzés

"

Úgy tűnik, lassan eldől, hogy idén bizony Theo lesz a főnök. Na nem mintha sajnálnám tőle, én is rá adtam le a voksomat. Csak van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem mindenkinek lesz ez ennyire ínyére. Meg úgy... egyáltalán semennyire. Mindegy, szerintem a lényeg, hogy össze tudjunk dolgozni, és egy csapatként működjünk. Amíg ez megvan, addig nincs gond.
- Szia!
Egy laza kézmozdulattal intek oda a befutó Zabininek, aztán igazából ennyiben is hagyom a dolgot. Black már úgyis a kezébe vette a helyzetet, és magyarázni kezdett, hogy hogy is állunk. Ezzel nem igazán akad probléma... a Theo által említett Snallygaster - formáció hallatán viszont értetlenkedve szalad össze a szemöldököm, és kíváncsian, segélykérőn nézek körbe, hogy hátha valaki gyorsan elmagyarázza. Ha mégsem, akkor viszont muszáj lesz bevallanom, hogy én bizony nem igazán tudom, miről van szó... ami pedig kicsit kínosnak ígérkezik. A Fej részét viszont értem, úgyhogy csak bólintok, hogy persze, részemről rendben van a Fej.
Kíváncsian pillantok körbe arra várva, hogy az utolsóként befutott Zabini is leadja a szavazatát, és mehessünk gyakorolni. Elvégre ezért is vagyunk itt, nem igaz? Akkor viszont nem fejlődünk, ha csak a szánk jár, legfeljebb okoskodásban. Annak meg most nem vesszük hasznát. Kicsit még várok, aztán ha végre mindenki elmondta a véleményét, akkor követem Blacket, és felszállok. Részemről kezdhetjük az edzést.

Csapat

minimum +16 a trágár beszédért

Néma kussban hallgatom a csapattársaim véleményét, hiszen bármennyire is imádom hallatni a hangomat, nem pattogok állandóan a rivaldafényben. Elmondom az aggályaimat, azzal kapcsolatban, hogy esetleg az önfejűségemnek köszönhetően Nott nem tud majd csendre inteni, de a kapott válaszba nem tudok belekötni. Kurvára nem is áll érdekemben. A szemeim előtt csak egy cél lebeg: a győzelem. Ha Nott garantálja nekem, hogy nyerni fogunk, akkor követem őt a végsőkig.
Rátámaszkodok hát a seprűmre. Ahogy végignézek a csapattársaimon, egy kicseszett pillanatra elfog a vágy, hogy bár én is közéjük tartozhatnék, azonban nekem még bőven van mit bizonyítanom előttük. Talán ezért is veszem annyira komolyan az edzéseket, mintha a saját golyóim épsége múlna rajta.
Biccentek egyet az említett formációra, hiszen talán sokan nem néznék ki belőlem, de kurva sokat tudok erről a játékról, és követője vagyok mindennek, ami ehhez a sporthoz kötődik legyen szó seprűkről, csapatokról, formációkról.
− Vállalom a sötét oldalt – vonom meg a vállamat, értve ez alatt, hogy jobban preferálom a bal oldalt. Aztán ezzel a lendülettel a seprűmre is pattanok. Nagyjából ebben a pillanatban robog be Zabini is, és hát nem tudom megállni, hogy ne tegyek megjegyzést rá.
− Azt hittem már elvesztél a tükör előtt – ugratom, bár a múltkori közös ivás után rájöhetett, hogy egyáltalán nincs vele bajom, időnként a nagy pofámmal pont azt mutatom ki, hogy szimpatikus az illető.
− De legközelebb azért küldj egy füstjelet, vagy valami, és kimentünk. Majd kidolgozunk arra is valami taktikát – dőlök előrébb a seprűmön, ugyan csak néhány centiméterre lebegek a földtől, mégis türelmetlenül pörgetem az ütőt a kezemben. Érzem, ahogy az adrenalin elárasztja a testemet, és minden porcikám csak arra vár, hogy végre a magasban száguldhassak.
Így amikor mindenki készen áll, szinte azonnal emelkedni kezdek Regulusszal együtt, aztán elfoglalom a helyemet a baloldalon. A tenyerem talán egy kicsit izzad az izgatottságtól, alig várom, hogy mindenki feltolja a hatalmas seggét a magasba, és felvegyük a formációt.

▲

Szerettem volna meghallgatni Tori véleményét is az egészről, de úgy tűnik, hogy így, hogy a többség engem támogat, már nem is szükséges igazán. Ijesztő egy kicsit, hogy én felelek a kapitányi pozícióért, és ezzel együtt a házunk teljesítményéért a következő két évre, de valószínűleg tényleg én lehetek a legjobb választás, ahogy azt már korábban végiggondoltam.
Nem örülök neki, hogy a fogónk késett, annak viszont talán még kevésbé, hogy Stanislaw szexista megjegyzést tesz Torira. Pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy most hagyom, de azután eszembe jut Amycus, és hogy lesárvérűzte Adoret. Azt hiszem, ezt legalább annyira teszi lehetővé az olyan emberek néma tűrése, mint én, mint az őrjöngő aranyvérű hordák haragja, gyűlölete. Ez a lenéző megjegyzés most a nők ellen irányul, és lényegesen kevésbé durva, mint az, amit Amycus mondott, de végül úgy döntök, hogy nem hagyom megjegyzés nélkül.
- Igen, Tori, mondd el kérlek, hogy mit gondolsz! Utána a Snallygastert fogjuk felvenni először, ha mindenkinek megvan. És Stanislaw, ha lett volna lehetősége szólni, biztos, hogy szólt volna. Tedd meg, kérlek, hogy tartózkodsz ezektől a megjegyzésektől!- kicsit rosszul érzem magam, különösen, mert nem akarok összeveszni a másik fiúval, főleg azután nem, hogy úgy tűnik, viszonylag tűrhetően kijövünk egymással, ahhoz képest mindenképpen, amit vártam. Semmiképpen nem akarok vele konfliktust, mert bár megemlítettem, hogy aki nem tud együtt dolgozni, nem lesz tovább a kviddics válogatott része, tény, hogy nehezen hiszem, hogy találnánk nála jobb játékost.
Elfoglalom a helyem, ami valószínű a kényelmesebb választás jobbkezesek számára, mert a domináns kezem kilendítésével szinte bármilyen szöget levédek, míg Stanislaw, ha szintén jobb kézben fogja az ütőt, könnyen leütheti a jobbján elhelyezkedő hajtót. Az ütő most viszonylag felesleges a kezemben, de azért megsuhintom egy-két alkalommal próbaként, azután kiadom a társaimnak a következő utasítást.
- Rendben, most próbáljuk ki, hogy mozgás közben hogyan néz ki! Tegyünk egy oda-vissza távot az ellenfél karikái körül, majd vissza! A hajtók addig passzolgassák a kvaffot, Stanislaw, te pedig figyelj rá, hogy mindig zárd a szöget a fejnél lévőre. Visszafelé pedig legyen egy balra-jobbra dőlés. Először a bal oldal emelkedjen öt-hat métert, azután süllyedjenek le, a jobb pedig csinálja az ellenkezőjét!- szinte látom magam előtt azt a kviddics meccset, ahol végighasítunk az ellenfél sorfalán, miközben elindulunk, hogyan fogjuk a formációval megvédeni a kvaffot vivő játékost. Persze, a játék nagyja a fogón múlik, tizenöt gól előnyt szerezni szinte lehetetlen, de a formáció segít egy kicsit elrejteni a fogót, és az ellenfél valamivel lassabban veszi észre, hogy mikor tűnik el. És persze, ez nem két profi csapat meccse, ha eleget edzünk, akár össze is jöhet az a tizenöt gólos előny.
A sikeres gyakorlat után végignézek a többieken, jelzem is, hogy megtörhetik az alakzatot, és közelebb hívom őket, hogy ne kelljen kiabálnom. A levegőben az ember könnyebben fázik meg, betegszik le, ha kiabál, úgyhogy nem akarok feleslegesen kockáztatni. Semmiképpen nem engedhetem meg magamnak a lebetegedést.
- Akinek lesz majd ideje, a klubhelyiségben részt vehet az alakzatok tervezésében kicsit később. Ez szerintem korszerűbb, mint a franciák hasonló támadó alakzatai. Most próbáljunk ki egy védő alakzatot! A Hydrát ismeri mindenki? A németek használták még harminchárom éve először a világbajnokságon.- tudom, hogy az általam javasolt formáció sokakban talán ellenvetést fog kiváltani, lévén milyen csúfos kudarcot vallott Portugália válogatottja ellen, de nem hiszem, hogy bármelyik csapat hajtója csak úgy átsiklana a hálón.
A három hajtó tökéletes, egyenes szárú háromszöget zárva helyezkedik el: kettő néhány méterrel a karikák vonala fölött, egy pedig közel a talajhoz, és együttesen megtámadják a hajtóvonalat, akik ránk repülnek, anélkül, hogy elfednék a terelő látását. Természetesen a fogó is sokszor elhelyezkedik a formáció tetején, a terelők pedig megpróbálnak kiütni minél több ellenfelet. Ebből én most kimaradok, csak elhelyezkedek az őrző posztján.
- Ezt most teszteljük próbaképpen! Tori, Stanislaw, megpróbálnátok támadni a formáció ellen?

Vi conviene stare zitti e buoni

zitti e buoni

Darby Dearborn a tavalyi évben elnyert hivatásos cserefogói minőségében rontott be az öltözőbe, ahol eddig összesen egyszer járt, aznap, mikor e minősítését elnyerte, mikor az aktuális csapatkapitány megnyugtatta, soha nem lesz szükség a közreműködésére, de ha már eljött a válogatóra, lehet épp az ő neve a statisztika kedvéért abban a kis négyzetben. Szívesen járt volna edzésre, csak hát mindig emlékezetették, elvtársak, elvtársnők, megvan a kvóta, a túlteljesítés is, nyugodtan aludhat inkább a hétvégéken, kiváló fogójuk van, gurkó-és-beszólás álló, Slughorn professzor meg elégedett, hogy olyan lelkes ház vezetője, amelyben még cserejátékosok is akadnak.
Mikor meghallotta, hogy Ms. Zabini nem tehet eleget ebben a félévben a kinevezésének - békésen majszolgatta a zabkásáját, még egy adag cukrot is kanalazott rá annak örömére, hogy később megírja az egyik beadandóját - megvonta a vállát, ahogy itt a dolgok működtek, biztosan van a fogónak is első, második, harmadik, sokadik cseréje, ő meg, amilyen szerencséje van, utolsók között is sereghajtó lesz. Aztán Slughorn professzor nagy tenyerét a vállára helyezte (ezzel kisebb infarktust okozván neki, de A Nagy Caradoc Dearborn ezt több lendülettel tette volna, felesleges asszociálni is rá), és most fut, mint az olaszok a fehérzászlóval, hogy mégis teljesítse nem várt kötelességeit.
Nem bukik fel a küszöbben, lassan szétesőben lévő tornacipője orra megáll a kedves, zöld gyepen - talárja az nincs, nem kapott, úgyhogy most itt áll papi civilben, mint valami Woodstock-emlékérmes, és bizakodva néz fel a csapat tagjain.

- Héé, sziasztok! Darby Dearborn vagyok, az eddig nagyon hivatalos cserefogó, de Slughorn professzor most szólt, hogy előléptetett. - ez vélhetően nem a legpontosabb szakzsargon, amivel leírhatta a helyzetet, nem is látja már azt a kapitányt, akinél jelentkezett tavaly, az eseményeket úgy tűnik, szeptemberben óta Teddy Nott vezeti, pedig mintha nem az ő nevét írták volna a faliújságra.

- Mr. Nott, megengedi, hogy csatlakozzam, vagy előbb le kell vizsgáznom? - kérdezi szélesen mosolyogva, seprű nélkül, mert olyanja persze nincs, azt a szertárból kell szereznie, de Slughorn professzor azzal indította a startmezőről, hogy egyelőre úgyis taktikai megbeszélést tartanak. Slughorn professzor taktikailag jó nagyot tévedett, de amúgy is olyannak látszott, mint akit a serleg elhelyezése mozgat leginkább a sportból, azon belül is az, hogy ez az irodájában milyen módon és alakzatban történik.
Ennyi jól öltözött, jól szervezett diák között - akiknek többségét ismeri persze legalább névről, ő itt megint a legcsóróbb, de az edzéshez talán elég lesz, ha meginvitál egy seprűt az iskolai készletből, a menetszéltől meg nem fél, főleg nem egy zabkása után.
- Hallottam, hogy a Hydráról beszélgettek, kipróbálhatom esetleg? De szívesen végrehajtok bármilyen feladatot. - biztosan jobban örülnének az olasz lány jelenlétének, de ha már neki távoznia kellett - majd kikérdezi a szobájukban, ott könnyebb esetleg elmenekülni, ha dolgok kezdenek repkedni - ő cserébe nagyon lelkes lesz. Sosem volt egyetlen csapat tagja sem igazán, és már rég lemondott róla, hogy bárkivel játszani fog.

️

Csapatedzés

"

Csendben,fejcsóválva figyelem, ahogy Stasiu odaszól az érkező Torinak. Rendben, tény, hogy én sem vagyok egy egyszerű eset, és a szép beszéd is elkerül, talán a kelleténél többször is, de azt hiszem, én azért nem vagyok ilyen nehéz eset. Legalábbis nagyon remélem.
- Jagielski, ne cseszegesd már szegényt! Gondolom nem tehet róla, hogy elkésett... akármelyikünkkel előfordulhat, nem? Inkább menjünk edzeni! A sötét oldalról meg annyit, hogy te már így is elég sötét vagy!
Vetem oda neki, de közben már Theot hallgatom, aki már a manővert kezdi el magyarázni a csapatnak... persze valószínűleg csak azután, ha Tori is elmondta amit szeretne. Már persze ha Stasiu megjegyzése nem forrasztotta a torkára a szót és gondolta meg magát. Remélem, hogy nem történt ilyesmi.
Nagy nehezen végre mindenki összeszedi magát annyira, hogy el tudjuk kezdeni az edzést. amint felszállunk máris érzem az ismerős bizsergést, amit gyakorlások és meccsek alatt érzek. Meg gyakorlatilag bármikor, amikor seprű közelében vagyok... na mindegy. Lényeg, hogy tegyük amit tennünk kell, és mindezt persze egy csapatként, ahogy azt kell. Remélhetőleg Stasiu nem most akar bosszút állni az előbbi beszólásomért és ép bőrrel megúszom az edzést. Nem mondom, hogy nem érdemelném meg, de ennek nem most van itt a helye és ideje. Főleg mert Nott a jelek szerint egy újabb formációval is meg akar próbálkozni. Összehúzott szemmel pillantok a kapitányra... hiába próbálok kutatni az emlékeim között a Hydrával kapcsolatban, mintha soha nem is hallottam volna róla. Pedig valószínűleg kellett volna. Ahogy az is valószínű, hogy rajtam kívül szinte mindenki ismeri a csapatban... hát, ez van. De semmi gond, úgyis élesben tudok a legjobban tanulni és fejlődni, úgyhogy igazából semmi probléma nincs ezzel. Sőt, még örülhetek is, hogy újat tanulok. Szó nélkül bólintok, mikor a kapitány kiadja a parancsot, hogy akkor most kipróbáljuk a Hydrát, és elindulok, hogy elfoglaljam a helyem a formációban.