to Aria

Az ébredés mostanában nem megy zökkenőmentesen. Sosem voltak problémáim a reggeli koránkeléssel, de most minden a feje tetejére állt. Azzal, hogy Zane kimondta vége, mintha minden életkedvem eltűnt volna és csak azon tudok gondolkodni, hogyan tudnám ezt az egészet visszacsinálni. Kell lennie valami módnak, csak még nem jöttem rá. Az pedig nem segít, hogy a pletykák megállíthatatlanul terjednek rólunk és a szakításunkról. Próbálkozom, hogy minél hamarabb valami eredményre jussak, mielőtt kikezdenének minket, de nem jutok előrébb. Feladni viszont nem szokásom, így inkább kihagyom a korai bájitaltant és egy kéttekercses házidolgozat fölött gubbasztva még mindig csak azon jár a fejem, hogy mitévő lehetnék. Azon kívül, hogy a numerológia házimat próbálom befejezni, hogy végre abból is megszerezhessem a rendes bűbájos fokozatomat. Egyedül arra a vizsgámra kaptam B-t, vagyis borzalmas minősítést. Minden másból elértem a várakozáson felüli szintet. Most pedig itt ülök és nem igazán érzem, hogy sikerülne koncentrálnom, pedig senki sem zavar meg benne, csak a gondolataim szeretnének egy egészen más téma körül összpontosulni.
- Aria, nem is vettelek észre... - riadok meg egy pillanatra. Egész eddig egyedül voltam a klubhelyiségben, a többiek vagy alszanak még, vagy már órán vannak, ilyenkor csendes ez a zug, rendszerint ki is használom, hogy magamban írhatom a leckémet és senki nem szakít félbe. - Azt hittem, te is órán vagy.. - fordulok felé és megkínálom mindenízű drazséval. Mostanában rákaptam az édességekre, viszont a csokibéka-készletemet tegnap este feléltem, nem ártana újra leugranom Roxmorts. De egyelőre még nem visz rá a lélek. Oda is majdnem mindig Zane-nel mentem.

to Aria

A máskor vadul sercegő pennám most egy hangot sem hallatott, merthogy a kezem csak ott lebegett a papír felett. A címen kívül még semmit nem sikerült leírnom, de a pennámról lecsöpögő tinta már szépen összemaszálta a papírt. Ennek így semmi értelme sem volt, egyszerűen képtelen voltam az igazán lényeges dolgokra figyelni, miközben legbelül azt érzem, hogy az életem darabikra hullott, mert Zane egyszer csak kitalálta, hogy ő meleg és kisasszézott a kapcsolatunkból. Valahogy nem úgy képzeltem el, hogy a következő vizsgaidőszak előtt magamat is kiskanállal kell összevakarni a földről. Amúgy is elég szánalmas, hogy nem tudok nem rá gondolni, de mikor közönség híján vagyok, nem kell attól tartanom, hogy ha kiadom magamból, akkor valaki teleplakátolja vele az iskola falait.
Csakhogy nem is vagyok annyira egyedül, mint gondoltam.
- Ismerős helyzet.. - bökök a beadandóim felé és nagy sóhaj szakad fel belőlem. Aria egy évvel idősebb, meg egy fokkal szerencsésebb is nálam. Legalábbis a cukorkák közül sikerül neki kifognia valami kevésbé visszataszító ízűt. Nekem ma még ez sem megy. Kóstoltam már tonhalas, májas és valami borzasztóan földízűt is ma. - Nem volt időm megírni a házidolgozatomat, most próbálom bepótolni.. - rántok vállat. Tudom, ez nem a leghihetőbb válasz, mert aki ismer engem, az tudja, aki nem, az csak sejti, hogy mindennel jó előre elkészülök. Hát persze, ez így is volt, amíg tudtam összpontosítani és úgy éreztem, hogy minden rendben van körülöttem.
- Rajta, kérdezd csak meg.. - csattanok fel. Nem neki szánom ezt a hangnemet, hanem a pletykálkodóknak. Látom rajta, hogy hozzá is eljutott a hír, már csak az a kérdés, hogy melyik változata. Biztos van belőle egy üstre való.

to Aria

Olyan érzéseik keringenek bennem, aminek hatására nem csak a reggeli órámat, de az egész napot, sőt az egész hetet legszívesebben ellógnám. Túl sok mindent amúgy sem fognék fel az órákon sem, ha minden egyes gondolatom Zane körül forog. Nem véletlenül nem értem még a végére a házidolgozatomnak sem. Gyalázat. Ennyi idő alatt és ennyi édesség után a jókedvtől kicsattanva, legalább másfél oldalnyi irományt magam mögött szoktam tudni. Tudom, hogy nem a témával van a baj, nem is a pennámmal, hanem azzal, hogy nincs egyetlen olyan tárgy sem, ami képes lenne lekötni a figyelmemet huzamosabb időre. Egyszerűen nem létezik.
- Számmisztika.. Numerológia. - válaszolom kicsit letörve Aria kérdésére. Hátra dőlök a székemben, és mivel nincs túl magas támlája, a nyakam kitekeredve fordítom a plafon felé, hátha megesik rajtam a szíve és megszáll a bölcs hollóháti szellem.
- Igazából még hozzá se tudtam fogni, szóval nincs semmi, amit megzavarnál.. - fordulok felé végül és a pennámat a papírra ejtem, jelezve ezzel, hogy feladom. Nem végleg, de amíg elő nem rukkolok valami működőképes, megvalósítható ötlettel, addig biztosan nem tudok kellő figyelmet szentelni a beadandóimnak. Nem biztos, hogy túl szerencsés lenne, ha minden mondatomban szerepelne a Zane szó, csak úgy spontán.
- Ez sajnos igaz... - lehelem magam elé olyan halkan, hogy azt más ne hallja meg. - De nem akarom nagy dobra verni. Már mindenki erről pletykál, arról nem kellene tudniuk, hogy nem fogom annyiban hagyni.. Szeretem őt, és akármit mond, pár nap alatt az ő véleménye sem változhat az ellenkezőjére.. - szakad ki belőlem és kissé félve pillantok fel rá, hátha rosszallást látok majd rajta. Nem állok készen arra, hogy elengedjem Zane-t, valószínűleg sosem érek el arra a szintre. Azt hiszem érthető a motivációm.