Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies) EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies)



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 26 Ápr. - 19:27
to Ms. Rayne & Ms. Nott

Meggyőződésem volt, hogy a diákjaim élvezik a rendbontást. Szinte minden órán történt valami, ami miatt ha csak pár percig is, de főhetett a fejem... viszont nem én tartottam volna a szakkört, ha néhány kamasz paprikás hangulatú összecsapását nem tudnám kezelni. Arra ugyan nem számítottam, hogy egyszer Ms. Rayne is csatlakozik az egyébként felettébb rövid, csupán két pontból álló szabálykönyv megszegését támogató csoporthoz és eddig Ms. Nott-al sem volt probléma. Ilyen rossz lábbal keltek volna?
- Hölgyeim, mindketten tudják, miért vagyunk itt. - Leginkább azért, hogy megakadályozzam egy újabb, a falakon belüli és órán kívüli összecsapás létrejöttét, ami a két kisasszony között jöhetne létre. Sose lehet tudni, mikor elevenednek fel bennük a szakkörön elszenvedett sérelmek, inkább előttem adják ki magukból a feszültséget, mint a tudtom nélkül.
- Amit tegnap műveltek, nevetséges volt. - Jelentettem ki. Csak dobálták az átkokat ide-oda, mintha pöttyös labdák lettek volna. Semmi értelme, semmi rendszere nem volt a közöttük lévő harcnak, sőt, azt sem tudtam, hogy verődtek egy párba. Az egyikőjük Griffendéles, a másik Mardekáros, eredendően szóba sem álltak egymással és mivel nem csupán ők ketten voltak a teremben, lemaradtam a vetélkedésük elejéről. - És nem is azzal van konkrétan bajom, hogy úgy viselkedtek, mintha először fogtak volna pálcát a kezükben, hanem azzal, hogy majdnem szétverték a nagytermet és kicsin múlott, hogy nem sebezték meg egy másik társukat. - A lányt éppen elkerülte valamelyikük átka, erre figyeltem fel igazán. A többi pedig már a hab volt azon a bizonyos tortán. A tóparton jelenleg mi hárman voltunk, próbáltam úgy intézni a kikérésüket, hogy a többi diák ne akarjon ideverődni, de volt egy olyan érzésem, hogy záros határidőn belül többen leszünk a kelleténél, ezért intettem nekik, jelezve, hogy vegyék elő a pálcájukat.
- Tisztességesen és az Önök szintjének megfelelően. Normális párbajt akarok látni, nem olyat, mint tegnap. - Hátrébb léptem. Komolyabb voltam, mint általában, de lehetőséget akartam adni nekik az igazi büntetés elkerülésére és ezt nem lehetett félvállról véve felajánlani.

©
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 26 Ápr. - 21:07

Olivia & Davies tanár úr



A második helyen csak a legelső vesztes áll.



Nem az a fajta személy vagyok, aki ok nélkül beleköt az élő fába is. Sőt, ami azt illeti legtöbbször tudomást sem veszek a körülöttem lézengő bugrisokról. Csodálatosan elvagyok a saját szürke kis pusztaságomban, a privát kis álvalóságban, amit saját magamnak kreáltam. Időről időre persze alkotok véleményt társaimról - úgy értem a többi diákról- de azt megtartom magamnak, legfeljebb egy gúnyos mosoly, egy lemondó sóhaj adhatja tudtára az illetékeseknek legbelsőbb gondolataimat. A társasági életem nem volt mindig ilyen sivár, csupán néhány éve mutat erősen hanyatló tendenciát. Mióta úgy gondolom, hogy ráléptem a felnőtté válás rögös útjára. Mióta megértettem bizonyos dolgokat. Nemtörődömségem immár kihatással van az iskolai teljesítményemre is. Korábban se voltam kiváló tanuló, de nagyobb erőfeszítések nélkül tartottam egy jó szintet, most már megelégszem azzal is, ha éppen sikerül átugranom a lécet, amit Roxfortos tanáraim elém állítanak. Néha napján úgy tűnhet a kastély folyosóin átsuhanó szellemekbe több élet szorult, mint belém. Akár egy lelketlen márványszobrot, úgy engem is nehéz kihozni a sodromból, ám van egy személy, akinek ez maradéktalanul sikerül, s  még csak személyes jelenléte sem szükséges hozzá. Az anyám. A nő, akit megvetek, aki annyira taszít, de akire még is úgy érzem egyre inkább hasonlítok, és akit szívem gyermeteg része sosem szűnt meg  szeretni. Na, persze ezt soha nem hoznám a tudtára. Tegnap levelet kaptam tőle, és elkövettem azt a botorságot, hogy egyből reggel fel is bontottam, így gondos kézzel papírra vetett szavai megmételyezték az egész napomat. Olivia Rayne egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. A fényes barna hajával, meg azzal az idegesítő mintadiák hozzáállásával, tele motivációval, lelkesedéssel. Pfejj. Aztán már csak egyik dolog követte a másikat, míg Davies professzor véget nem vetett a mókának.
Röhejes az egész. El se megyek. Vergődtem egész délelőtt a gondolattól. Viszont, ha nem megyek el, nem éppen olyan, mintha megfutamodtam volna? Na, az kizárt dolog! Még azt gondolná az a stréber Rayne, hogy félek tőle. Rá kell lassan ébrednem, hogy nincs más választásom, mint túlesni ezen a gyermeteg "összecsapáson".
- Végre, hogy megtiszteltél minket társaságoddal.- mormogom, amint megpillantom Oliviát. A professzor szavait csendes beletörődéssel fogadom.
- Ahogy kívánja, tanár úr.- épp, hogy csak a vállamat nem vonom meg. S bár testbeszédem, hanghordozásom, minden porcikám azt hangsúlyozza, hogy félvárról veszem ezt az egészet, ha már így alakult természetesen nyerni szeretnék.
- Készen állsz, Rayne?- tűrőm fel talárom ujját s kézbe veszem pálcámat. - Még nem késő visszaszaladni a barátnőidhez és inkább egymás haját fonogatni délután.- villantok rá mohó vigyort. Ja, nincs sok fogalmam róla, hogy az Olivia Rayne félék mivel töltik a szabad idejüket.


Words: 416▲ Music: . ▲ Notes: .
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 27 Ápr. - 1:32
to Cressida & Mr. D.
Megjelenni időben. Ez volt a legnagyobb problémám az időpontokkal. A mai találkozás apropója viszont egész más lehetőségeket tartogatott, mint a többi. Tudtam, hogy nem késhetek, nem venné ki magát túl jól, és nem csak magamra hoznék szégyent. Amellett, hogy ismét csalódást okoznék Davies professzornak, a becsületemen is folt esne, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy holnap reggelre még Roxmorts is értesülne arról, hogy megriadtam egy kis büntetőmunkától, amit egy mardekárossal kell letöltenem. A helyszínt ugyan nem értettem, és először teljesen biztos voltam abban, hogy valami undorító feladatot sóz a nyakunkba a professzor. Én naiv...
A pontosság erény, én viszont ismét késve érkeztem, de ezúttal sikerült a csúszásomat néhány percre redukálnom.
- A világért se hagytam volna ki.. – jelenik meg gúnyos mosoly az arcomon. Nem kedvelem őt, nagyon nem. A tény viszont nem változtat azon, hogy talán már nem is vagyok rajta a listán, amin a potenciális tanársegédek gyülekeznek. Sorozatos késések, és most a házirend be nem tartása. McGalagony ilyenkor már azzal fenyegetőzne, hogy zsebórává változtat, hátha egy idő után majd sikerül felfognom a határidők jelentőségét. Őszintén mondom, nem is lenne rossz ötlet, akkor legalább elméletben pontos lennék. Daviestől viszont sosem kaptam még efféle ijesztgetéseket és szokatlan komolysága most sem utalt olyasmire, hogy most kezdi el osztogatni.
Nem kezdtem szabadkozásba, teljesen felesleges lett volna, hisz az egyik fél tudja, miért kések folyton, a másiknak meg semmi köze hozzá. Addig nem is lesz, amíg Merlin rám nem kacsint.
Az intelmek nem estek jól a lelkivilágomnak, de kénytelen voltam megacélozni magam és nem kimutatni, hogy mélyen belül szégyellem magam a tegnap történtek miatt. Nem azért, mert viszonoztam a felém küldött átokcsokrot, hanem mert a társunkat az én átkom találta el majdnem. Az egészben az a nevetséges, hogy még csak nem is az én hibám van, hiszen Miranda állt velem párban, az átka pedig engem elvétett, de Nottot eltalálta. Az az ostoba meg nyilván azt hitte, hogy én voltam, amilyen meglepett arckifejezéssel meredtem rá. Eleinte közöm se volt hozzá, de nem az a fajta vagyok, aki csak úgy hagyja magát. Ha rám támadnak, én védekezek. Csak van, mikor nem a legjobb módszerekkel. Ilyen volt a tegnap is.
A kapott instrukciók hallatán felsóhajtok – legalább az undorító dolog nem lépett a képbe. A viszolygás helyébe azonnal az izgatottság lép. A professzor párbajt vár tőlünk, itt és most. Arra nem sikerül rájönnöm, hogy olyat, amilyen a nagy könyvben meg van írva, vagy olyat, ami egy kicsit életszagúbb.
Nem jelzem különösképp semmivel, hogy készen állok, csak a pálcámat húzom elő, megforgatom az ujjam között, hogy tökéletesen feküdjön a markolata a tenyerembe, aztán közelebb lépek Notthoz.
- Savanyú a szőlő odalent a pincében? Csak nem megesz a féltékenység, hogy nekem vannak barátaim, Nott? – összeszűkített szemeimmel nézek rá, de csak egyetlen pillanatig hunyorítok. Én nem veszem fel a próbálkozását, de azt nagyon remélem, hogy az elevenébe találok, és nem érzi majd magát fölényben. Az aranyvérétől amúgy is el van szállva kissé, valószínűleg alá is becsül. Ez fogja meghozni nekem a győzelmet.
Sportszerű vagyok, pálcát emelek és egy  rövid pillanatra meg is hajolok, majd néhány lépést távolodok, és már azelőtt megemelem a pálcámat, hogy kigondolnám, mégis mit akarok mondani.
- Capitulatus! – lendítem a pálcám Nott felé, hogy megpróbáljam lefegyverezni, mielőtt ő tenné meg a kezdő lépést.

† Note:   örülőőő   
©️

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

some kind of Dueling Club with Ms. Rayne & Ms. Nott (+Prof. Davies)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Ms. Rayne + Davies
» Prof. Davies & Ms. Throckmorton
» Prof. Davies & Ms. Desford
» Davies prof. & Fletcher
» You say, you don't like my kind

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-