Úgy ismersz engem, mint a saját tenyeredet; ha nem jobban. Elég, ha rám nézel és már tudod a gondolataimat. Eleinte féltem ettől; hogy túlságosan is közel kerültél hozzám és túlságosan is kiismertél. De magamhoz vettelek, amikor erre a legnagyobb szükséged volt, te pedig próbáltad ezt meghálálni; a magad szeretetteljes módján. Mert rengeteg szeretet van benned, de ezt kiölték belőled, mikor is úgy döntöttél, hogy csatlakozol Voldemort seregéhez és Halálfaló lesz belőled. Nagyon tetszett neked, hogy végre tartoztál valahova; hogy úgy érezted, van egy igazi családod, akik befogadóak. Veled akartam tartani, tényleg veled akartam lenni, mert a feleségem halálát követően semmi jó nem maradt nekem; csak te. De kifordultál önmagadból, s tagadhatatlan, hogy ez az új, rettentően sötét éned már nem tetszik, már nem találom benned azt az édes kamaszt, aki egykoron úgy bújt a tenyerem alá, akár egy riadt kiskutya. A feleségemnél is jobban szerettelek, s tudom; ha feltűnsz, azzal semmi jót nem hozol magaddal. Mindig is örlődni fogok a jó és a rossz között...