Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Maximilien Baldwin EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Maximilien Baldwin EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Maximilien Baldwin EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Maximilien Baldwin EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Maximilien Baldwin EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Maximilien Baldwin EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Maximilien Baldwin EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Maximilien Baldwin EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Maximilien Baldwin EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?



Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 2 Jún. - 20:48


Maximilien Baldwin





Max || 38 || Michael Fassbender || Dumbledore-hű


 


Édesapám kiléte máig ismeretlen, édesanyám egy kedves, rendes asszony volt, kit túlságosan is istenfélő gyermekként neveltek saját szülei. Soha nem tudta megérteni a másságomat, a különleges erőmet, amivel felruháztak. Mindig is egyfajta gonoszságnak titulálta, az Ördög művének, egy olyan dolognak, amitől meg kellett fosztania. Végül beleőrült ebbe az őrlődésbe. Halála után döntöttem úgy, hogy felfedem valódi kilétemet, s miután megkaptam a levelemet a Roxfortból, nem volt nálam boldogabb ember. Megismerkedtem a jóval és a rosszal, csábított a fény és a sötétség, szívem mindig is könnyedén irányítható volt.  


Professzor || Félvér || Magyal, 12 hüvelyk, sárkányszívizomhúr



A játszóterek kihaltak, egyetlen hinta nyikorog magányosan a hatalmas tölgyfa árnyékába húzódva. Valahol egy néma sikoly hangzik el, valaki szájára tapasztva kezét hökken meg; káromkodás bűze nyaldossa végig a friss, tavaszi szellő lágy orkánját. Lepattogzott vörös körömlakkja mély nyomokat hagy testemen, ahogyan ujjaival erőteljesen váj bele húsomba. Ráncigál, ide-oda taszít. Faltól-falig ütközök, vállam hangosan reccsen a fehérre meszelt fal keménységének csapódva.
- Tudod, én tényleg próbállak megérteni, kisfiam… - dohánytól rekedtes hangja karcol bele a levegőbe, szabad kezével fekete hajzuhatagába markol, szinte egyenként tépkedi a kócos tincseket. - De nem megy. Nem tudom, mi ez az egész… furcsaság veled. Az lesz a legjobb, ha imádkozol a lelkedért!
Ostorcsapásként hatnak szavai, szinte az arcomba köpködi őket, mielőtt egyetlen mozdulattal a hűtő melletti kis helyiségbe hajítana, rázárva a reteszt az ajtóra; nehogy véletlenül is kijussak onnét idő előtt. Némaságba burkolózva fordítok hátat a simára csiszolt ajtónak, immár nem lesek ki alatta, nem lesem vágyakozva a szikrázó napsütést, amely a kis résen játékosan bekukucskál. Egyetlen szó nélkül ereszkedek a térdemre, kezeimet az ölemben kulcsolom össze, s meleg, sós krokodilkönnyek áztatják hófehér arcomat. Ez még nem a vég. Ez még csak a kezdet. 

Sötétbarna tincsei játékosan terülnek szét körülötte, ujjaival néha beletúr, miközben kismacska módjára nyújtózik el a hatalmas franciaágyon; mint egy kígyó, úgy tekeredik lábára a selyem ágynemű.
- Kifogtam a világ legunalmasabb férjét. - Tettetett unalommal biggyednek lefelé eperszínű ajkai, lágyan vájja bele fogát a puha húsba, közben tekintetével szinte felperzsel. Nem bírom ki, hogy ne üljön me egy apró, féloldalas kis mosoly szám szegletében, ahogyan feladva sóhajtok egyet, felnyomva orrnyergemre a fekete keretes szemüveget.
- Úgy?! Szóval, szerinted unalmas, ha a férjed dolgozik azért, hogy mindent megadhasson neked… - itt méltóságteljesen a feleségemre emelem tekintetemet, ami lassan kúszik végig testén, megállapodva a kerek pocakján. - És a babának.
Lassan emelkedek fel a kényelmetlen székből, s mielőtt a nő szépséges ajkaira pecsételném szerelmem zálogát, fülemet óvatosan érintem a puha bőréhez, hallgatva a kislányom gyengéd mocorgását. Már nem kell sok és láthatlak… apu már most teljesen szerelmes beléd.

Kétségbeesetten zihálok, mellkasom ritmustalanul süllyed és emelkedik. Nem értem, nem értem ezt az egészet, ami itt zajlik az orrom előtt. Két kezembe temetem arcomat, de egyetlen árva könnycsepp sem gördül végig arcomon. Nem tudnék sírni, a döbbenet olyan elementáris erővel csapott le rám, hogy még felfogni sem bírom; a mozaik-darabok nem illeszkednek egymáshoz.
- Hogyhogy… nem élte túl a szülést? Látni akarom őt! Most azonnal. És a babát is. - Megállíthatatlan vadként próbálok meg előrenyomulni, három erős izomzatú férfinak kell lefognia és megállítania. Nem engedik, nem láthatom a halott feleségemet és kislányomat. Két üres koporsót temetek a föld alá…

Soha nem hittem volna, hogy visszatérek ide. Mikor kiléptem ennek az épületnek a falai közül, megfogadtam magamban, hogy elnyomom a varázslatot, ami szívemet pumpálja. Hogy megtagadom önmagamat és édesanyámnak tetsző életet élek; minden vasárnap templomba járok, egy mugli származású nőt veszek feleségül és boldog családot alapítunk, olyan kétkezi munkát vállalok, ami az emberek segítségére lehet, s nem fogom megbánni, egyetlen múló szívdobbanás erejéig sem. Most mégis itt vagyok, kellemes nosztalgiával vegyes keserűséggel szemlélem az ódon épület rideg falait, a diákok fekete, jellegtelen talárját, ahogyan elhaladnak mellettem; bizonyára órára sietnek ily’ hevesen. Túlságosan vak és naiv voltam ahhoz, hogy észrevegyem az intő jeleket; mindent el kellett veszítenem ahhoz, hogy a helyes útra lépjek, hogy végre a nekem rendelt ösvényen haladjak tovább a célom felé.


Saját || - || Lucius


▽The Age Of The Marauders▽

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 4 Jún. - 7:55


Elfogadva!
 

                               

Hát jó reggelt! nevetés Nagyon örülök annak, hogy én fogadhatlak el, mert így volt alkalmam elolvasni ezt a fantasztikus lapot. Hihetetlenül tetszik az írásod, nagyon jól fogalmazol és hibát sem találtam benne. Iszonyatosan tetszik a történeted, és ahogy már az előbb is mondtam, nagyon jól írsz. Olyan jól, hogy átéreztem a karakter érzéseit, még mindig a lap hatása alatt vagyok... Még napestig dicsérhetnélek, de nem akarlak megváratni, nyomás foglalózni aztán irány a játéktér. Smile
                                                     
                               
Vissza az elejére Go down

Maximilien Baldwin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-