Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

emiliana & dante EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

emiliana & dante EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

emiliana & dante EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

emiliana & dante EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

emiliana & dante EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

emiliana & dante EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

emiliana & dante EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

emiliana & dante EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

emiliana & dante EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 28 Jún. - 19:33

Sokadszorra is a Tiltott Rengeteg szélén találom magam. A hátam ugyanannak a fának döntöm, mint mindig; a bakancsom orrával ugyanazt a földből kinőtt gyökérdarabot piszkálom, mint mindig; ugyanabból a vékony dobozból veszem ki ugyanazt a fajta cigit és ugyanazzal a gyújtóval gyújtom meg, mint mindig. Mondhatni a szokások embere vagyok. Az egyetlen, ami nem ugyanolyan, mint máskor, az a napszak. Általában délután, az óráim és a kviddics edzés közben jövök ide kicsit kiengedni a gőzt, amit az edzésen lelkesen folytatok. Ma azonban, megbomlott a rendszerem és naplementekor tudtam csak elszabadulni. Oké, a Rengeteg gyönyörű, miközben a nap aranysárga lemenő sugarai nyaldossák a fák lomkoronáját, azt el kell ismernem. Kicsit olyan, mintha minden lángokban állna egy csendes, békés módon.

Az öngyújtómmal játszom, a teteje éles, csattanó hangot ad, ahogy le-fel pöccintem és egy pár percre csak belebambulok a tájba és elveszek a gondolataimban. Nem akarok sokáig itt maradni, mert semmi kedvem éjjel a rengetegben mászkálni. Ki hitte volna, hogy Dante Wickham nem ennyire kalandvágyó? Na nem azért, de az erdő naplemente után is csak egy erdő marad és a kalandvágy is keserű szájízt hagy maga után, ha mondjuk a nagy kalandozás közben meg talál ölni egy kentaur. Na látod. ---- És amúgy is, a vacsorát szürkületkor tálalják.

Ezzel a gondolattal még egyszer lecsapom a Zippo tetejét és az ajkaim között pihenő cigarettát két ujjam közé fogom, miközben lendületesén balra fordulok ----- és egyenest szembe találom magam egy hippogriffel. Egy összemosódott mondat szalad át a fejemen, ahogy az elszívott cigi észrevétlenül kiesik a kezemből, s az így hangzik: AZTAKURVA. Nagybetűkkel. Egy túlvilági csendtől súlyos pillanatig farkasszemet nézünk , aztán én lassan, nagyon lassan elkezdek a bőrdzsekim belsőzsebébe nyúlni a pálcámért. A feje érdeklődőn oldalra billen ----- a mozdulat túl gyors ahhoz, hogy ne nézzen ki predátorinak és elkap a pánik. A következő pillanatban idióta módjára futni kezdek. Még két egész másodperc sem kell neki, hogy mittudomén hogyan megcsapja a hátamat és a földre küldjön. Az arcomon landolok, a bal kezemmel a testem alatt, ami, nos... Kurvára fog fájni, mikor az adrenalin szépen elhagyja a szervezetem, azt már most meg tudom mondani. És elharaptam a nyelvem. Tök jó.

--------------------------------------------------
355 SZÓ // X AMBASSADORS - UNSTEADY
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 28 Jún. - 20:52
DANTE && EMILIANA
I only see my goals, I don't believe in failure, 'Cause I know the smallest voices, they can make it major. I got my boys with me, at least those in favor And if we don't meet before I leave, I hope I'll see you later.

Az év vége felé közeledve egyre élesebbé válik bennem az elhatározás, hogy én bizony gyógyító leszek, akármit mond vagy gondol is a családom erről. Persze ez az ötlet egyáltalán nem új keletű. Már tizenegy éves korom óta tudom, hogy mit akarok. Csakhogy azóta rengeteg dolog megváltozott. Elsősorban én magam. Felnőttem. A szüleim és a bátyáim pedig sorra csatlakoztak a Sötét Nagyúr követőihez. És mind azt hiszik, hogy tudják, mi a legjobb nekem. Eszükbe sem jut megkérdezni, vagy egyáltalán elgondolkodni, hogy én egészen véletlenül nem vagyok-e más véleményen. Eltervezték a jövőmet, nekem pedig nem lesz más választásom végül, mint hogy szembe szálljak velük, ha követni akarom az álmaimat. Ebben viszont az az ijesztő, hogy eddig tulajdonképpen soha, de tényleg, valószínűleg SOHA egyszer sem szegültem szembe a szüleim akaratával. Legalábbis nem nyíltan. Mármint apróságok persze történtek, és nem arról van szó, hogy nem lenne saját akaratom, vagy saját gondolataim, egyszerűen csak... Úgy neveltek, hogy illedelmes és alázatos legyek, egy igazi úri hölgy, ahogy édesanyám szeret fogalmazni, és nem igazán éreztem szükségét az ellenkezésnek. Eddig. Most viszont, hogy csupán már egy ugrásra vagyok attól, hogy igazán elkezdődjön az életem, megijeszt, sőt, felháborít a gondolat, hogy nem alakulhatnak a dolgok úgy, ahogy én szeretném. Azt hiszem, nagyjából egy éve kezdtem el lázadni ellenük, de csak kis lépésekkel, apróságokkal, többnyire olyasmikkel, amiről ők nem is tudtak. A tavalyi nyár, amikor azt mondtam, hogy elutazom pár hétre a barátnőmhöz? Valójában egy képzésen vettem részt a Szent Mungoban, és azóta is visszavágyom abba a munkakörbe. Tudom, érzem, hogy ott a helyem. Bárcsak képes lennék megértetni ezt a többi Torrinivel is!
Valójában az utóbbi hónapokban is bizonyos értelemben tilosban jártam, hisz elég sok időt töltöttem a gyengélkedőn, és nem azért, mert sokat betegeskedtem. Szerencsére Madam Pomfrey-val jól kijövünk, és megengedte, hogy körülötte legyeskedjek, itt-ott besegítsek neki, amikor nem túl elfoglalt, vagy csak megfigyeljem munka közben. Ma pedig elkísérhettem Roxmortsba, amikor lesétált beszerezni egy-két gyógyító bájitalt. Viszont még naplemente előtt vissza kellett térnem, neki pedig akad még egyéb elfoglaltsága is, így végül egyedül sétálok vissza a kastélyhoz. Nagyjából félúton járhatok a bejárat felé, amikor tanúja lehetek egy meglehetősen szokatlan jelenetnek a Tiltott Rengeteg szélén.
Egy megtermett hippogriff – el sem tudom képzelni, hogy kerülhetett ide – támad az egyik évfolyamtársamra, Dante Wickhamre. Nem vagyunk ugyan háztársak, de a legtöbb korombeli Mardekárost már legalább névről tudom, hisz az ikerbátyám is közéjük tartozik, plusz hét év után megjegyezni néhány nevet azok közül, akikkel naponta együtt volt órám, nem nagy teljesítmény. Bár nem vagyok benne biztos, hogy én magam is ilyen emlékezetes lennék mások számára, hét évből hatot leginkább visszahúzódva töltöttem, és a lázadóbb időszakomban sem vontam magamra sokkal több figyelmet.
- Ne! Ne fuss! - próbálom figyelmeztetni a srácot, amikor látom, hogy menekülőre fogja, de máris túl késő. Hát semmit nem figyelt varázslények gondozása órán? A hippogriffek semmit sem viselnek rosszabbul a tiszteletlenségnél, és hát valljuk be, a hátra arc és futás nem éppen barátságos bemutatkozás. Hamar irányt váltok, és megszaporázom a lépteimet, hogy mielőbb beérjem őket, majd megállok a földre küldött Dante mellett, mielőtt az állat újra lecsapna karmaival a hátára.
- Ssssh – kinyújtott jobbomat a lény felé tartom, és egyenesen a szemeibe nézve susogok neki, amíg szükséges, hogy megnyugtassam, és kivívjam a kölcsönös tiszteletét. Amint hátrál egy-két lépést, és válaszol a meghajlásomra, már tudom, hogy nem fog újra támadni. Az évfolyamtársam felé fordulok, és leguggolok mellé.
- Megsérültél? - kérdezek rá, és közben próbálom felmérni az állapotát. - Elég merész dolog hátat fordítani egy hippogriffnek - jegyzem meg egy halvány mosollyal.


--------------------------------------------------------
Lukas Graham - 7 Years ••• megj.: később szerintem lesz jobb is :3


A hozzászólást Emiliana Torrini összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 5 Aug. - 21:02-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 5 Júl. - 18:40

Kurvára nem kellett volna futni. Ez a legelső gondolatom, ahogy megérzem a vért a számban és aztán kényszerítem magam arra, hogy le is nyeljem, mert a másik opció az lenne, hogy kidobom a taccsot. Az meg már nekem is túl sok lenne a jóból erre az estére. Komolyan, minden hülye tudja, mennyire büszkék a a hippogriffek. Ez ilyen ---- varázslények gondozása 101. Akkor is beléd verik, ha nagyon nem akarsz odafigyelni. Én is nagyon jól tudom, hogy nem szabad tiszteletlennek lenni velük, ha éppen nem vagy valamennyire mazochista. Ettől függetlenül baromira nem ugyanaz ezt logikusan tudni vagy váratlanul szembetalálni magad egyel és... Egyszerűen nem tudtam megállítani a lábam. Nem hiszem, hogy gondoltam bármire is futás közben. Szóval egy szar ötlet volt, na. De valahogyan... Akkor is támadt volna, ha nem eredek futásnak. Ezt csak valahogy éreztem.

Ahogy azt is érzem, hogy nem vagyok egyedül. Valaki ellép mellettem és abból ítélve, hogy a hippogriff nem támad újra, legalább azt rögtön tudom, hogy akárki is az, több esze van, mint nekem. Ennek azért örülök, annak ellenére, hogy a fájdalom úgy lüktet a karomban, hogy igazán nehéz rávenni magam, hogy bárminek is örüljek. Nagyon lassan a hátamra fordulok, hogy levegyem róla a saját testem terhét, de nem sokat segít. Szerintem eltört, de remélem, hogy nincs igazam. Lehet, hogy csak egy ficam. Az jobb lenne, mert a csontforrasztás nem tartozik a kedvenc éjszakai tevékenységeim közé.

- Csak a karom, - válaszolom egy kissé reszelősen, ahogy felpillantok a lányra. Felismerem ---- Torrini testvére, de nem Mardekáros --- Milly; ha jól emlékszem, úgy hívják. A nyelvem legalább időközben lezsibbadt egy kicsit, ezért úgy ítélem, aligha említésre méltó. - Merész alatt gondolom hülyét értesz. Mert akkor teljesen igazad van.

--------------------------------------------------
282 SZÓ // SAVERNE - HENDRIX
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 6 Júl. - 2:48
DANTE && EMILIANA
I only see my goals, I don't believe in failure, 'Cause I know the smallest voices, they can make it major. I got my boys with me, at least those in favor And if we don't meet before I leave, I hope I'll see you later.

Hát, kettőnk közül legalább az egyikünk higgadt maradt, és tudta, mi a teendő, hogy megbékítse a megvadult lényt, mielőtt nagyobb gondot okozott volna. Persze így most könnyen voltam okos, de ha én néztem volna farkasszemet váratlanul egy hippogriffel nagyjából fél méterről, valószínűleg én is megijedtem volna. Vajon mit keres itt? Ezt a kérdést még most sem tudnám megválaszolni. Talán a harmadévesek okítására hoztad az iskola területére egy élő példányt? Akkor sem hiszem, hogy szabályos vagy normális lenne, hogy szabadon kószál a Rengeteg szélén. Viszont most szerencsére egyelőre lecsillapodott, visszafordult, és ha jól látom, épp egy menyét, vagy nyúlt, vagy valami hasonló levadászásán ügyködik, így nyugodtan szemügyre vehetem a földre tiport évfolyamtársamat.
- Nos... nem okvetlenül ezt a szót használtam volna, de... igen – most már igazán mosolygok. - Bár a helyedben, azt hiszem, én is eléggé meglepődtem volna. Valakinek szólnunk kellene róla, mielőtt más is megsérülhetne – vetek egy pillantást ismét az állat felé.
- Öhm... Madam Pomfrey sajnos még nem tért vissza Roxmortsból, viszont talán én is segíthetek. - Igazából egyelőre nem tudnám megmondani, hogy mennyire komoly a sérülése, hisz a karját az ingujja fedi, plusz amúgy sem ártana megvizsgálni előbb. De valamit azért már most is tehetek. Mielőtt ellenkezhetne, csupán megérintem a kézfejét, de ennyi is elég ahhoz, hogy csökkentsem a fájdalmát. Az egyedi képességemnek hála, amit valójában csak az elmúlt egy-két évben kezdtem a gyakorlatban is használni, el tudom szívni a fájdalmát, legalábbis egy időre. Csak egy érintés kell, és már érzem is, ahogy a saját karom bizseregni kezd, ami annak a jele, hogy működik a dolog.
- Ez csak rövidebb-hosszabb időre hatásos, de ha engeded, hogy megvizsgáljam, talán többet is tehetek. Értek valamennyire a gyógyításhoz – teszem hozzá, leginkább megnyugtatásképpen, de ha nem bízik bennem, akkor amúgy is mindegy. És hát a Mardekárosok nem arról híresek, hogy bíznának bárkiben is, magukon és egymáson kívül.
- Dante a neved, ugye? Én Milly vagyok. A testvéremet, Marcot, talán jobban ismered. Őt is összefoltoztam már párszor, van benne némi gyakorlatom – jegyzem még meg egy újabb barátságos mosollyal.


--------------------------------------------------------
Lukas Graham - 7 Years
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

emiliana & dante

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-