Folyosó RT

[Shane <3]

Itt van és én is itt vagyok, nem akartam itt lenni és szerencsére nem vele kell lennem.. Alig várom, hogy vége legyen az órának, de még a vége előtt egy pergamen darab repül a papír, természetesen tudom kitől van, így darabokra tépem. Nem akarom elolvasni és nem is érdekelt, hogy mit írt le benne, remélem nem fog várni engem, amikor kilépek a folyósora. Óra végeztével még várok pár percet, remélve, hogy el fog tűnni.
Majd kilépek a folyósora és elindulok, de akkor megpillantom őt. Nagyot sóhajtok és nézem őt, majd elindulok felé és öt lépéssel tőle megállok. - Nincs miről beszélnünk Zabini. - oh még mindig mérges vagyok rá és dühös, hangomból ezt ki is veheti. Nem akarok vele beszélni és remélem ezt ő is felfogja és elfogadja, hogy én elakarok sétálni mellette mindenféle csevej nélkül.

[Doris]

Mérges tekintetemet azt hiszem észreveheti, amikor a reakciója az, hogy széttépi a papírt. Végül is mit is vártam? Csak elfintorodva fordulok vissza a munkámhoz. Egészen az óra végéig, és nem küldök neki már többet, felesleges próbálkoznom ilyen butaságokkal.
Előre tolakszom és a tömegen átvágva már előre odaállok a folyosóhoz. Összefonom karjaim, valamiért tudom, hogy direkt nem sieti el a dolgot, nem akar velem beszélni. Végül mégis megérkezik. Úgy is, hogy nem olvasta el a levelet, hisz jól bebiztosítottam magam.
- Honnan tudod, mit írtam egyáltalán arra a papírra? Lehet, hogy valami fontos infó volt... mindenki levelét széttéped akit utálsz? - Pillantok rá, és pillanatokig csak előre nézek. Megvárom még a pár ember elmegy mellettünk, és ahogy Doris is meg szeretne indulni, úgy kapom el ismét a karját, ahogy a múltkor is... - Szerintem meg kellene beszélnünk. A múltkor még azt csiripelted, hogy nem tudsz velem beszélgetni... hát, tessék.

[Shane]

Ismételni tudom magamat, mert egyáltalán nem akartam vele beszélni, eszem ágában sincs.. De kint vár engem és tudom, hogy nem fog elengedni, mert beszélni akar velem, nem is kellett elolvasnom, biztos az állt benne, hogy meg kéne beszélni a múltkorit, ami akkor történt.
Sóhajtok egyet a szavaira és a szemeibe. - Azt akartad, hogy beszélgessünk. De nem, nem tépem szét mindenkiét. - mondom neki és még mindig csak őt nézem, majd szavaira lépek egyet hátra. Nem tudom, hogy mit mondjak erre és elgondolkodom. Jól kell válaszolom, nagyon jó választ kell adnom.. - Már megváltozott a véleményem. Miért és miről kellene beszélnünk? vonom fel kérdőn a szemöldökömet.. Micsoda páli fordulat, eddig került, most meg zaklat, hogy beszélni akar velem..

[Doris]

Felvont szemöldökkel állok előtte és hallgatom amit mond. Miért ver az isten vele ilyenkor? Hiszen eddig pont fordított volt a helyzet, most pedig könyörögnöm kell? Hát azt pedig biztosan nem fogok. Elhúzom a szám gondolataimra, utána pedig hasonlóan mint ő, egy jó nagyot sóhajtok. Nem értem... eddig minden lányt megértettem - már amennyire szükséges volt -, de őt egyszerűen nem tudom. Elmenni sem tudok rajta.
- Ó, vajon miért is változhatott meg hirtelen... - Forgatom meg szemeimet, de nem fecsérlem el azt időt, hiszen visszakérdezett. - Tudod te miről.. a múltkori dologról. Miért rohantál el akkor olyan gyorsan? Amúgy meg csak hogy tudd, feltakarítottam. - Jut eszembe, hogy miért vagyis kiért nem kaptuk újabb büntetést. Ezzel most mégsem kérkedni szeretnék, sőt... igazából azt hiszem, nem tudom mit szeretnék. Össze vagyok zavarodva, ez nem én vagyok.

[Shane]

Eddig azt akartam, hogy beszélgessünk, ez addig oké, de most már nem akarom ezt. Hamar megváltoztak a dolgok, mert ő mindent elcseszett és a fenébe is, már jobban vagyok, már nem álmodok Grace-ről.. Mielőtt azt hinnéd, hogy róla álmodom tévedsz, nincsenek álmaim.. szerencsére.
Kérdését pedig egy villámokat szóró tekintettel jutalmazom. - Fog be Zabini. - ez nem egy kérés volt, sokkal inkább parancs, mert ha nem fogja be a pofáját, akkor én fogom befogni a száját és sírni fog, nagyon is sírni fog.. Nem érdekel, hogy mit kell tennem, de azt nem fogom, amit ő tett a múltkor. - Okés, akkor mától lesznek dolgok, amikről nem beszélünk és ez egy olyan dolog. - mondom neki és nagyon leszarom, hogy feltakarított, csak kétkedve nézek rá majd felteszem a kérdést, amire választ akarok kapni. - Valami nincs veled rendben.. te nem szoktál ilyen lenni.. Miért? - nagyon is jól tudja, szerintem nem kell konkrétan megkérdezni, hogy miért változott meg..

[Doris]
Kezeimet felemelem, úgy vonom meg vállamat, álszent tekintettel. Nagyon jól tudja, hogy nem fogom tudni befogni a szám. Főleg, hogy ezt most nem terveztem hosszú beszélgetésnek, csupán csak néhány apróságot tudakoltam volna meg. Ja és nem utolsó sorban még azt is, hogy hogyan érzi magát a múltkori óta... ami úgy tűnik, semmilyen hatással nem volt rá.
- Mármint amiről nem beszélünk... a büntetés vagy a csók? - Mondom ki őszintén, mégis tettetve a hülyét, hogy nem értem miről is beszél. Összefonott karokkal dőlök neki a falnak, és még egy kicsi félmosolyt is megengedek magamnak.
- De szoktam ilyen lenni, csak te sosem tapasztaltad, mert mindig kihoztál a sodromból, Edwards...- Fintorodom el kicsit, hiszen általában -amikor nem volt amúgy is szar kedvem- tényleg így történt. - Mért, nem tetszem így? Tényleg... - Lököm el magam a faltól, vigyorogva közelebb lépek hozzá. - Tetszem neked? - Amennyire úgy néz ki, hogy nem komoly a kérdés, igazából nagyon is az.

[Shane]

Fulladjon meg és vigye el a pestis.. de utálom ezt a gyereket, nem is tudom, hogy miért nem dögöltem meg tavaly nyáron.. Jessenek nem kellett volna megmentenie és most nem lennék itt vele és boldogan feküdnék a koporsómba. Reménykedem benne, hogy lenne annyi esze az egyik barátnőmnek, hogy őt onnan kitiltsák, semmi keresnivalója nem lenne.
- Egyikről sem. - mondom csak lazán, nekem mindegyik kínos téma, de nem mutatom jelét, arról nem is beszélve, hogy ha kiderülne a csókom tömérdek ellenségem lenne.. a kis ribancok és a fő ribanca Dakota rám kattanna és én azt nagyon nem akarom. - Régi szép idők. - mondom gúnyosan, remélve, hogy megint csak besértődik és nem fog velem szóba állni, annyival jobb lenne, ha most sem szólna hozzám..
Majd aztán jön a beképzeltségének tetőfoka, mert azt kérdezi, hogy tetszik e nekem. Csak megforgatom a szemeimet, még kérdésnek is rossz. - Nekem te nem jössz be, de ahogy látom én neked igen, eléggé nyomulsz. - magas labdát adott és nekem le kellett csapnom, mert eléggé nyomul rám, arról nem is beszélve, hogy nagyon beképzelt. Nem lépek hátrébb, csak állok ott egy helyben. - Vajon mennyire szar, hogy valakinek nem kellesz? - kérdezem gúnyosan, majd karba fonom a kezemet a melleim előtt és mosolygok.

[Doris]

Egyik szavával ellent mond a másiknak, amivel kezd lassan felbosszantani. Egyelőre csak az arckifejezésem dühös, a hangomon inkább bolondságot lehet kihallani, kicsit olyan mosolygós vagyok ma, de ez talán inkább csak a kis kíváncsiságomnak mondható be.
- Akkor biztos, hogy nem fogod bánni, ha elmesélem a haveroknak a tegnap... estét. - Kacsintok. Persze nem tenném, de ezt ő csak nem tudhatja. A Dakotás dolog is nyílt titok és azóta, amióta meghallotta valami pletykából, gondolom, igen jól próbál vele érvelni sok esetben ellenem. Csak a gond az, hogy pont rossz helyen tapogatózik. Igazából hagyom is a többi mondandóját, mert nagyon érdekesnek tetszett az a kérdés, ami hirtelen ötletként élesedett ki az elmémben. A mondata végére vigyorra szélesedik az ajkam.
- Én sosem nyomulok. A csajok nyomulnak rám. - Ez persze nem minden esetben igaz, de most mégis csak jobban hangzott, nem? - Ojjojjojj! Valami nagyon ütőset be kellett vágnod mi?! - Nevetés tör ki belőlem. - Az a baj, hogy te is tudod, hogy ez nem igaz. - Megszorítottam szavaimmal, és nem leszek olyan hülye, hogy most elengedjem. Még ha piszkos módon is, hátsó szándékkal, de meg kell tudnom mit gondol. Oldalra biccentem a fejem, kiskutya szemekkel pillogok rá, egy kis plusz színészkedés sosem árt.

[Shane]

Nem is fogom felhúzni magamat, egy idióta barom és semmi más.. Remélem amint rám un hamar békén hagy és nem fog többet felkeresni, most sem értem minek van itt. - Járasd le magad, biztos értékelni fogják, hogy egy hugrás félvérrel voltál. -nem tudom, hogy mire számít, de kicsit sem hatnak meg a szavai, csakis magát járatja le azzal, ha elmeséli valakinek, arról nem is beszélve, hogy ő csókolt meg engem és én löktem el. Lehet az a baja, hogy a férfi büszkeségét porig aláztam azzal, hogy nekem nem kell?
Majd eljátssza, hogy ő a legnagyobb macsó a földön, pedig nagyon sok embernek felfordul tőle a gyomra, én pl okádni tudnék, ha a csókra gondolok, este akkor tízszer mostam fogat. - Érdekes, nem én tartalak fel téged. - most is ellent mond magának, hisz Ő zaklat engem most is, mert nem enged elmenni, míg meg nem kapja azt a választ, amit NEM akar hallani. Esküszöm nem hiszem el, hogy miért kellett megcsókolnia.. Keressen magának valaki mást. Sértésére teljesen immúnis vagyok, könnyedén veszem. Mosolyogva teszek közelebb egy lépést. - Vicces, hogy azt hiszed bejössz nekem.. Szánlak Zabini, egyszerűen sajnálom, hogy talán lettek emberi érzéseid és visszautasítják. - kacagok fel, majd arcom teljesen komoly lesz és őszinteség csak lerí rólam. - Nem érdekelsz és ez nem is fog változni, szokj hozzá. - tudom, hogy győztem és hiába próbál szalmaszálakba kapaszkodni, ezt a csatát elvesztette..

[/quote]

[Doris]

- Honnan tudod, hogy ez az én társaságomba akkora mérvadó? - Horkantok fel. Annyira nem bírom, amikor némelyik más házbéli azt hiszi, ez a legfontosabb a világon nekünk, Mardekárosoknak. Attól, hogy mutatok egy fajta látszatot, még nem biztos, hogy teljesen egyet értek például a szüleim mocskolódásával. Soha nem is fogok. Már csak azért se.
- Az egy dolog, hogy feltartalak, de egy másik, hogy mit csinálunk. Mert hogy ha nyomulnék rád, az tuti nem így festene. Nyilván nem volt még sok részed ilyesmiben... - Pimaszul vigyorodom el, és őszintén hiába próbálkozik, nem csak neki nagy a szája, hanem nekem is. Ugyan úgy le tudom ütni azokat az átkozott labdákat. Viszont a kérdésemre még mindig csak kertel. Nem tudom elhinni amit mond, azt hiszem ezt elég jól bizonyítja az arckifejezésem is. Közelebb lép.
- Ez valamire emlékeztet. - Magyarázom arra, ahogyan már egészen közel állunk egymáshoz. Ugyan nem annyira, mint a múltkor... - Vicces, hogy elgondolkodsz ezen és foglalkoztat a téma, foglalkoztatlak Én. - Elkuncogom a végét, és még egy picit közelebb csúszok hozzá, csak hogy tovább cukkoljam, persze ma nem akarom megismételni a múltkorit. - Majd meglátjuk. - Vigyorodom el, szinte lehelve a szavakat az arcába, pillanatokig szemeibe nézve -már ha lehet- és miután magamon észrevettem, hogy kicsit borsódzik a hátamon a szőr, ahogy egészen "érzékien" izzik köztünk a levegő, egy lépéssel hátálok, továbbra is pimaszul, cukkolva őt.

[Shane]

- Ki tudja, amilyen szánalmasok minden erről szólhat. - mindössze ennyit felelek, de nem is akarom tovább firtatni a témát, mert nincs értelme. Shane annyira értelmetlen és annyira nem is érdekel, hogy miről szól a társasága vagy mi a fene.. Nyomja itt magát, mintha nem az lenne a célja, hogy beleszeressek és megfektethessen.
Felnevetek a szavain, de tényleg viccesnek találom őket. - Tudod igazad van ebben, senki sem nyomult rám, de nekem nincs is rá szükségem. - na, de ha most erre valamilyen bántó és sértő megjegyzést tesz, akkor megkapja a múltkori pofon párját, de ez annál sokkal erősebb lesz. Nem akar ő igazából kihozni a sodromból, mert nagyon szarul fog járni. Mikor közelebb lépek és megjegyzést tesz, akkor csak megforgatom a szemeimet. Annyira szánalmas és kiszámítható.
- Miért hiszed azt, hogy minden lány rád gondol? Tudod te hányan utálnak? - teszem fel neki a kérdést és szerintem nincs tisztában azzal, hogy a lányok lassan 40%-a tudja, hogy mekkora dög.. Nem is tudom, hogy miért nem jöttek rá korábban, hogy mennyire szánalmas is Shane Zabini. A meglátjukra felvonom a szemöldököm. - Caliban jobban érdekel, mint te, nem véletlen, hogy vele megyek a bálba. - nem hagyhattam ki, mert tudnia kell, nem sokára úgyis tőle fogja megtudni, csak érdekel, hogy mi fog kiülni az arcára, mert ha az mondja, hogy nem érdekli, akkor hazudik.

[Doris]

Őszintén elfintorodom.
- Mondd csak, Edwards... te örülnél neki, ha a barátaidra valaki azt mondaná, hogy szánalmasak? - Fakadok ki magamból, kicsit dühösebben mint eddig. Nem sok mindenki van akit ennyire védek, de Vesta és a barátok ebbe a kategóriába sorolhatóak. Doris leüti a kártyámat, de nem érdekel, nem válaszolok rá, hiszen most kicsit felhúzott ezzel az előbbi kijelentésével. Közelebb lép, én pedig csak elvigyorodom.
- Mindennel tisztában vagyok, én is ismerem a pletykákat. - Bólintok egyet kissé önelégült arccal. Teljesen tisztában vagyok a lehetőségeimmel és a veszteségekkel is. Régebb óta elemzem őket, mint Doris, szóval nem nagyon szorulok felvilágosításra. Amikor Calit említi, meglepődöttségemet leplezve, kínosan nevetek fel. - Az előtt, még szánalmasnak tartottad a társaságomat, most meg bedobod, hogy az egyik legjobb haverommal mész a bálba? - Felvont szemöldökkel tekintek rá, hasonlóképp összefonom karjaim mint az imént. - Ugyan Edwards... ugyan, ugyan. Mégis mit hittél, hogy majd sírva elrohanok, vagy belül összetörök, mert te mással mész... és hogy ezt így az orrom alá dörgölted? - Vicces kislány, de azért valamennyire tényleg meglepett.

[Shane]

- Most csinálj úgy, mintha a háztársaimat nem sértetted meg egyszer sem... Már az első nap azt mondtad, hogy a selejtesek háza! - még hogy ő ideges? Én sem felejtettem el, hogy annyi éve mint mondott a házamra. Azt hiszi, hogy jogosan mérges, hát nem, egyáltalán nem jogosan. Ő selejtesnek nevezett engem és most is annak kell tartania engem, mert hugrás lettem, szóval Ő ne legyen megsértődve.
- Örülök neki. - ennyit mondok csak, mert nem is érdekel, hogy mit tud és mit nem, egyszerűen leszarom. Majd mikor kínosan felnevet, csak összehúzom a szemeimet. Kellett nekem elmondanom neki, csak neki segítettem ezzel, pedig nem akartam. - Kivétel erősíti a szabályt, ő legalább értelmes. - mindössze ennyit felelek és nem akarok semmi többet sem mondani neki.. Akkora egy pöcs, hogy az már fáj. Lehet kitörlöm minden emlékemet, csak rá ne kelljen emlékeznem, bármit megadnék azért, hogy sose ismerjem meg.. - Nem hittem semmit, de mit vagy ennyire rám kattanva? Mi a fasznak csókoltál meg? - egyből két mérges kérdést is kap tőlem.. Nem tudom miért állított meg engem.

[Doris]

- A kettő nem ugyan az . - Fintorodom el ismét, sőt, inkább már el sem tűnik az arcomról. Ez annak a jele, hogy csöppet unom már ezt a szituációt és az értelmetlen vitákat. Mindig, minden egyes találkozásnál az utóbbi hónapban sikerült jól összevesznünk. Aztán meg? Csak még rosszabbul tekintünk egymás szemébe, amikor ha jobban belegondol az ember, jóformán semmit nem vétettünk egymásnak, csupán csak elsőben rossz helyen voltunk rosszkor. Ennyi.
- Akkor nyugodtan megkérdezheted tőle, mi a véleménye rólam. Biztosan másként vélekedne mint te. - Mégis csak nevetni tudok. Hiszen annyira átlátszó az egész helyzete. Összeráncolom a homlokom, és mellé még bal szemöldökömet felhúzom magasra, ismét a falnak támaszkodom. - Jaj, Edwards! Nem vagyok rád kattanva, csak érdekel, hogy miért csókoltál vissza a múltkor, ha ennyire nem érdekellek? - Amúgy meg rohadtul nem volt a témához köze, mármint Calibannak semmi köze nem volt a jelenlegi témázásunkhoz, és ebből totál lejön -nekem- hogy féltékennyé próbál tenni, a haverommal. Aha. - Csak mert... miért ne alapon. - Most kezd izgalmassá válni a buli. Nincs konkrét magyarázatom rá. Úgy éreztem, ezt kellett tennem és ezt is tettem. De nem hinném, hogy ez túlságosan elfogadható lesz a számára.

[Shane]

- Persze.. remélem egyszer így marad a torz pofád. - megforgatom a szemeimet, majd tényleg remélem, hogy ilyen marad a pofája. Utálom, ha valaki fintorog rám és nem viselem el ezt tőle sem. Nem tudom kinek hiszi magát, de jó lesz ha sürgősen vissza vesz az arcából, mert nem leszünk jóban.
- Lehet téged is meglepne a válasza. - újból megforgatom a szemeimet és nem is érdekel, hogy mit gondol róla a haverja, mert elég konkrét voltam, hogy mi lesz, ha a bálban beszélnem kell Shane-nel. Én tényleg ott hagyom egyedül, engem nem is fog érdekelni semmi sem, csak ne kelljen az ő pofáját nézegetnem ott. - Még mindig ezen pörögsz? Annyira unalmas vagy. - visszacsókoltam, hajjaj. Egy természetes reakció volt, de csak egyetlen röpke pillanatra csókoltam vissza, ő meg úgy adja elő, mintha teljesen letepertem volna.. Pedig nem az történt, egyáltalán nem.
Elkezdek felé lépkedni és úgy teszek, mintha nem tudnék neki ellenállni, majd elkezdek lábujjhegyre állni, de utolsó pillanatban mégis a füléhez hajoltam. - Na akkor ezen az alapon kerülj engem, gyökér. - mondom neki, majd szépen lábaimra állok, de még mielőtt kilépnék oldalra a térdemmel megcélzom a tökeit és jó erősen bele is térdelek. - Egy élmény volt.. - mondom gúnyosan, majd kikerülöm és lazán visszasétálok a klubhelyiségükbe, percekig még biztosan szenvedni fog.

[Doris]

- Én meg azt, hogy valaki jól kimossa a szád. - Ő egy lány, és mégis csúnyábban beszél, mint én pasiként. Alapból nem is úgy lettem nevelve természetesen és nem is tudnék... valahogy távol áll tőlem.
- Meglehet, de talán, hogy téged jobban. Kíváncsi lennék, akkor is elvinne -e, ha ismerné ezt az oldalad. - Szörnyű. Nem ismerek más ilyen lányt, mint ő. Inkább pasis, a beszédével és a tetteivel összevetve, egy kifinomult nő, mint amilyen a legtöbb a mai világban, benne egy csipetnyi sincs. Még mélyen sem. Nem tudom, a fiú testvére mit él át mellette. Biztos gáz lehet. Milyen jó, hogy nekem ikrem van!
Végül is tereli a témát, ami ismét egy mosolyt vált ki belőlem. Nem kaptam semmilyen értelmes választ a kérdéseimre. Pedig pont erről akartam ma beszélni. Aztán csak puff, hirtelen vált át, ami már alapból furcsa nekem. Közeledik, és a fülemhez hajol. Ismerős az érzés, viszont a szavai mindent kiölnek belőlem. Az iménti bizsergető, jóleső érzést, a tegnapi csók nyújtotta apró pillanat örömét.
Csak összegörnyedek és szerencsére nem zuhanok térdre, szégyen lenne. Ez is az: egy lány elrendezett. Mindenhez tökéletes fintorommal szenvedek még el a következő pár percben. Gondolataim nem tudnak máshol járni most, hiába is próbálom átvenni az este eseményeit. Mikor fogom már végre megérteni, hogy Doris Edwards, talán túl kemény dió számomra?

// Köszi, köszi boldogsag

Szabad játéktér!

[Shane]

Magam sem tudom, hogy már egy hete vagyunk itt az iskolában, de semmi mást sem csinálok, mint tanulok, ami tőlem kicsit fura. Nem is beszéltem senkivel sem azóta,csakis azzal foglalkoztam, hogy minél jobbak legyenek a silány jegyeim. Borzalmas, hogy mennyit lehet fejlődni egy kis tanulással, főleg ha megvan a megfelelő motiváció, mégpedig az, ha jó leszek, akkor lehet belőlem aurror és teljesülhet az egyik álmom.
Persze nem mondom, hogy minden megy.. egyes lett a bájitaltan dolgozatom.. Csak úgy viharzok ki a teremből, miután vége lett az órának,d e arra leszek figyelmes, hogy gyors léptek zaja követ.. valaki siet utánam, én pedig gyorsítok, nem akarok most senkivel beszélni.

[Doris]

Egész órán csak bambultam. Fogalmam sincs róla, mi van most Dorisszal és velem, hisz annyi minden történt a szünetben és oly kevés minden, amióta visszaértünk a Roxfortba. Nem is tudom, más alkalmakkor talán nem lettem volna ilyen feszült e miatt, de mind jól tudjuk, valami megváltozott. Mivel a leveleimre sem igazán válaszolt, ezért kénytelen voltam most, már óta után bepróbálkozni és elkapni őt pár szóra. Felkeltem az asztaltól és előre siettem, hogy ne veszítsem szem elől, de ő mégis túl gyors. Hát persze, rohadt lassú vagyok és nincs kondícióm, és talán sosem lesz, a fene egye meg. Futnom kell, hogy utolérjem és mellé szegődjek, hogy lássam is az arcát.
- Mi van veled? Miért nem beszélünk? - Kérdőn pillogok rá, miközben tovább sietek mellette ha nem áll meg, és persze hallhatóan kezdek kifulladni is. De ezért megéri, remélem.

Nem is akartam semmit sem tenni, csak visszamennina szobámba és feküdni egy ideig.. Nem is foglalkoztam azzal, hogy valaki rohan utánam, most egyáltalán nem vagyok olyan hangulatba, hogy bárkivel is beszélgessek.. De meghallom és meglátom, hogy ki fut utánnam.
- Shane.. - mondom ki halkan a nevét és lassítok picit. -Ninc velem semmi, nem volt időm. - mondom neki röviden és majd megint gyorsítok a tempon.

[Doris]

Felmerül bennem a kérdés, hogy hogy a fenébe tud ilyen gyorsan menni vagyis hát ez már futás. Jól lestrapál, és ez a beszédemből is tökéletesen hallatszik amikor megkapom a válaszát.
- Nincs semmi? Az, hogy nem volt időd az nem ezt mutatja. - Felvont szemöldökkel sietek utána, de tekintetem próbálom azért nem levenni róla. - Nem lehetne, hogy lassíts egy kicsit? Kérlek. Csak beszélhetnénk néhány szót, meg mondjuk elmondhatnád, hogy a leveleimre is miért nem válaszolsz. - Fogalmam sincs, hogy most itt jelen pillanatban én ronthattam el valamit vagy egyszerűen csak más dolog áll a háttérben. De igazán kíváncsi lennék a válaszára. Remélem nem kell belőle harapófogóval kihúznom.

Nem is tudom, hogy mit kéne neki mondanom, mert hát én is kerültem őt, mert.. mert tanultam, de ezt olyan ciki lenne elmondani neki, hogy azért nem beszélgettem vele, met a csaj, aki sose tanult, most tanul.
-Miért érdekel ennyire?- teszem fel kissé gorombán a kérdést pedig nem akarok az lenni.. de hiába készültem. Nagyon, de nagyon ideges voltam. Hirtelen állok meg. - Muszáj ezt pont most? -nézek rá... rá is haragszom, mert az övé jó lett és tuti leszarta..

[Doris]

Hirtelen torpanok meg, ahogyan ő is. Lehajolok, levegőért kapkodom, és pillanatokkal később tekintek fel rá csak ismét. Elébe kell állnom, nem szeretném, ha újra elfutna előlem vagy gyorsan eliramodna. Kérdőn figyelem őt, és kicsit összehúzom a szemöldökömet.
- Miért érdekel? Komolyan megkérded? - Nem hinném, hogy a karácsonyi dolgok után erre valamiféle választ is kellene, hogy adjak neki. Látom rajta, hogy feszült és ideges, csak megvonom a vállam. - Hát, ma ez volt az egyetlen közös óránk, szóval gondoltam igen... miért haragszol rám? Legalább ezt mond meg. Vagy ha annyira akarod... akkor menj. Én csak tudni akartam... - Nem fejezem be, csak elfintorodom és legyintek egyet. Miért magyarázkodom?

Nem értem Shanet, még most sem tudom őt megérteni.. látja, hogy nincs jó kedvem és nem akarok beszélgetni, mégis megáll előttem és beszélni akar. Nem tudom, hogy értékeljem vagy ne... sóhajtok egyet és ránézek.
- Talán hülye kérdés.. - motyogom neki halkan és akaratlanul is eszembe jut a karácsony, ami történt és amit mondtam. Talán már nem is vagyok annyira feszült, de akkor is.. annyira rossz érzés, hogy készültem és semmit sem értem el vele. - Nincs veled bajom es nem rád haragszom.. - mondom őszintén és elfintorodom. El kell terelnem erről a figyelmet.. -De tuti jó volt a bál, hozzád megfelelő lány volt melletted. - mondom.. inkább veszekdjünk Cheyan, mintsem elmondjam, hogy hiába tanultam egyest kaptam.

[Doris]

Fancsali képet vágok amikor azt mondja, hülye kérdést tettem fel. Egyszerűen nem értem. Ha már most megállt itt és próbálunk valamilyen szintű, normális beszélgetést levezényelni, akkor miért nem tudja kibökni, mi a baja. Sosem fogom őt teljesen megérteni, kiismerni, úgy érzem. Minden alkalommal...
- Akkor meg miért vagy ilyen morcos? - Pillantok szemeibe, ha tudok, majd összefonom magam előtt a karomat. Hát, nekem valahogy nem úgy tűnik még mindig, hogy nem rám morcos. Főleg, hogy felhozza a karácsonyi bálon történteket is.
- Szóval ez a bajod? Ezért vagy rám mérges? Mert egy másik lánnyal kellett megjelennem egy bálon? - Azt hittem, ezen már réges rég túlvagyunk. De úgy tűnik, mégsem. Kíváncsin, kicsit most már én is ingerülten tekintek rá, és remélem, nem fog veszekedésbe torkollni ez az egyszerűnek és ártalmatlannak indult beszélgetés.

» Darina & Krystal
» Folyosó - Morhange sisters

Folyosó RT

Folyosó RT

Similar topics

Similar topics