Regulus && Cveta

NI have only 1 desire now: standing close to you....

Pár kelletlen természetű lánnyal ülök egy asztalnál, zavartan tömöm magamba a sütőtökös pitét aminek elméletileg isteninek kéne lennie de az első falat után rájöttem, hogy ez nagyon nem az én világom. Két pohár vizet húzok le a második falat után és tolom a tányérom az asztal közepére. Látom, hogy páran rosszallóan merednek rám, hogy milyen kis undok hárpia vagyok, hogy az általuk imádott sütemény nem nyeri el az ízlésemet. De érzem, hogy ha még egy falatot lenyelek vissza is jönne a duplája. Kortyolok még kettőt a vizemből ami csak még jobban felerősíti a kellemetlen ízt így a poharamat is a tányér mellé tolom és nemes egyszerűséggel állok fel a társaságtól. Valaki még utánam is szól, hogy hova megyek, mért nem várom meg őket de szóra se méltatom a visító hangot.
Fancsali képpel nyitom ki a Nagyterem ajtaját és elhatározom magamban, hogy nagyon sok rágcsát meg kell ezután ennem. Fintorodom egyet az íz savanyú gondolatára mikor meghallom a nevemet s úgy pördülök meg a tengelyem körül mintha visszarántottak volna. Mindez olyan gyorsra sikeredik, hogy a fintor az arcomon marad és szegény Regulus azt hiheti mindez neki szól.
Hirtelen változtatom meg arcberendezésem szerkezetét, hogy ne legyen még kínosabb az amúgy is kínosnak ígérkező beszélgetés.
Oldra biccentett fejjel hallgatom végig a mondatot és el sem hiszem, hogy a bűbájtan óráról szeretne velem csevegni. Összeszűkített szemmel kutatom zavarodott arcát és nagyot nyelek, hogy szám keserű ízét elvegyem valamivel.
- Most tényleg Flitwich-ről szeretnél társalogni? – nevetem el magamat miközben közelebb lépek hozzá egy lépéssel és kezem automatikusa lendül meg zakója gallérja felé, hogy megigazítsam azt. Olyan természetesnek veszem ezt a mozdulatot, hogy nem is jut el az agyamig, hogy ez egy csöppet sem az. Igaz már megbékéltem annak a gondolatával, hogy Ő lesz a férjem és ha valaki megkérdezi büszkén válaszolok. Gyakran álmodom vele és gyakran álmodozom arról, hogy egy napon teljesen az enyém lesz. Hihetetlennek tűnik, főleg azután, hogy milyen csúnyán kezdődött eljegyzésünk és akkor még szégyelltem ezt az életet de most már az sem érdekel, hogy többen súgnak össze mögöttünk vagy, hogy néhány lány csúnyán méreget, hogy mit piszkálom Regulus gallérját. Hát csibéim, Ő már az enyém.
- Jól nézel ki. – mosolyodom el, miközben kezem lecsúszik vállára és pár láthatatlan porszemet seprek le róla. Végül visszaejtem magam mellé kezemet, hogy mégse legyek túl tolakodó, sőt még egy lépést is hátrálok, hogy meghagyjam számára a kellő távolságot.
- Mindketten tudjuk, hogy nem vagy az a társasági ember, mit szeretnél Regulus? – cseppet sem számon kérően hatnak szavaim annál inkább vagyok kedves és bátorító. Nem szeretném elijeszteni a kezdeti lelkesedésétől.