Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Doris & Shane - I need you! EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Doris & Shane - I need you! EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Doris & Shane - I need you! EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Doris & Shane - I need you! EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Doris & Shane - I need you! EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Doris & Shane - I need you! EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Doris & Shane - I need you! EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Doris & Shane - I need you! EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Doris & Shane - I need you! EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Doris & Shane - I need you!



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 15 Dec. - 17:00
Shane • Doris

Már régen vége a halloweennak és már két hét el is telt azóta, szóval már régen mindennek rendben kéne lennie, azonban én ezt érzem így  a dolgot, mert.. Annyi minden történt oly rövid idő alatt. Ott vannak azok a csókok, Caliban is megcsókolt, ami eredendően nem baj, de.. nekem ő nem jön be.. úgy. Nem az esetem, arról nem is beszélve, hogy az ördög legjobb barátja. Ha már itt tartunk ő meg végig nézte az egészet és én meg.. hát egyből őt kerestem a szememmel akkor és.. nem valami bántott, vagyis az bántót, hogy ő az egészet végignézte. A bál előtt is csúnyán váltunk el és ez még rátett egy lapáttal és nem akarok elveszíteni őt, mert.. a fene se tudja, de tudom, hogy nem akarom, már életem része hat éve. És nem is tudom, hogy milyen a viszonyunk, mert hát történtek dolgok és.. inkább nem akarok erre gondolni. Szóval most inkább elmegyek sétálni egyet.
Olyan könnyű azt mondani, hogy ne gondolkodjak ezen az egészen, mert hát nehéz, tényleg nehéz. Nem is akarok senkivel sem találkozni, mert azóta mindenkit kerülök és még véletlenül sem akarok semmit sem megbeszélni Calibannal. Szerintem tudja ő is nagyon jól, hogy mi nem leszünk együtt, hogy mi nem leszünk egy pár és.. ez talán rossz dolog, de még mindig úgy érzem, hogy nekem egyedül kell lennem, hogy nekem nem kell senki. Szóval sétálgatok a folyosón és nézem a többieket, míg végül meg nem unom a sétát, mert lássuk be, egyedül nagyon nem élvezetes sétálni. Talán ki kéne mennem az udvarra sétálni és levegőzni, de ekkor meglátom ŐT a padon ülni egyedül magába zuhanva.. Tényleg nagyon régóta nem láttam, mintha karikás lenne és nem lenne az a Shane Zabini, akit megszoktam, de nem megyek oda, nem fogok oda menni.
Egész egyszerű lenne a dolog, csak el kéne mennem és nem is kéne rá figyelnem.. Eleinte megy is és nem is foglalkozom vele, hogy ott van, de aztán egyszerűen megállok. - A fenébe is... -  hirtelen fordulok meg és gyorsan indulok visszafelé, azonban egyre bizonytalanabb leszek minden egyes lépéssel.. Azt sem tudom, hogy mit kéne neki mondanom, hogy mit kéne most tennem. Lehet magányra vágyik, arra hogy senki se zavarja, hogy egyedül lehessen, de nem tudom valami miatt most itt hagyni. Végül majd megállok előtte és sóhajtok egy nagyot.. Látszik rajta, hogy szüksége van valakire, hogy foglalkozzanak vele és bármilyen dög is lesz, én nem fogok elmenni innen. - Minden rendben Zabini? - kérdezem halkan egy kedves mosollyal az arcomon. Reménykedem benne, hogy nem fog elküldeni a fenébe..
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 15 Dec. - 20:40
Shane && Doris

Két hét múlt el azóta, amióta halloween este sikerült teljesen szétesnem. Minden, amit felépítettem szeptember elseje óta, egyszerűen csak mintha köddé lenne. Ehhez pedig elég volt egyetlen este, amit az apámmal kellett töltenem. Mondhatnám, hogy az eleje még egészen jól indult, amikor Caspiannal beszélgettünk; de ez hamar megváltozott. A megszabott bájolgás, a sok megbillogozott sötét alak, apám szorító kezei a vállamon; ez mind csak a kezdet volt ahhoz képest, ami utána történt... és itt nem a legjobb haverom és Doris Edwards meglepetés csókjára gondolok.
Két hete próbálom visszaállítani a tűzfalat, amit apám szavai és tettei romboltak le azon az egy estén. Ez az idő alatt szinte bezárkóztam a szobába, az órákra is alig-alig mentem el...mondhatjuk betegszabadságot vettem ki. A külsőmmel sem törődtem, senkivel sem beszéltem, teljesen eltávolodtam a külvilágtól és antiszociálissá váltam. Senkinek sem akarom megmutatni a belső, megsértett, elgyengült kisfiút a macsó, elhatározott férfi mögött.
Mindössze ilyenkor, estefelé szoktam kisétálni a hálóteremből a belső udvarra. Oda kevesebben járnak, én pedig ezt tökéletesen ki tudom ilyenkor használni. A kabátomat magamra húztam, de mégis leültem egy padra, nem érdekelve, hogy mennyire hideg is van idekinn. Egészen hosszú percekig senki sem tűnt fel. Senki sem jött felém. Fejemet lehajtva merültem bele a kissé nedves fű teljesen mozdulatlan szálainak nézegetésébe, miközben gondolataimban mindenféle kusza dolgok jártak. Szinte az életkedvem is a nullára csökkent. Alig veszem észre, hogy valaki felém közeledik. A hang meglep, de nem emelem fel a fejemet, egyszerűen csak nem akarom, hogy így lásson. Sóhajtok egyet; majd még egyet.
- Menj innen, Edwards. - Dünnyögöm, de valamiért azt sejtem, nem fog lelépni, így hát nem tudom... talán meg kellene sértenem? - Miért nem Calibannal lógsz inkább? - Hangom szinte erőtlen, de mégis kicsit cinikus. Még a levegőt is furcsán veszem. De nem fogok ránézni...




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 15 Dec. - 21:18
Shane • Doris

Nem számítottam semmire sem, talán én is fogytam az utobbi időben, jelentősen.. két hét alatt lement rólam 10 kg. Jesse azt mondta, ha tovább fogyok, akkor tele fog tömni minden hizlaló és édes dologgal, de egyszerűen enni sem akarok. De Pearl-nek sem írtam már egy ideje levelet, egyszerűen senkinek sem akarok ezekről a dolgokról beszélni, arról nem is beszélve, hogy egyre nagyobb késztetést érzek ara, hogy Joy nénihez költözzek, mert nem bírom tovább.. Annyi mindent nem mondhatok el senkinek, arról nem is beszélve, hogy rémálmaim vannak és sírva ébredek néha, nem tudok tovább hazudni és ha hazamegyünk a szünetben nem fogom tudni tagadni.. Rá fognak jönni arra, hogy valami nincs rendben és akkor kénytelenek leszünk elmondani azt, hogy mi történt tavaly nyáron. Szóval megint mindenen csak gondolkodom és nem tudok nem gondolkodni, mert az agyam kattog állandóan valamin. Pedig néha nagyon jó lenne kikapcsolni.
Nem hittem volna, hogy az lesz a sétám vége, de Shane-el találkoztam és akárhogyan is akartam volna otthagyni, nem tudtam volna. Talán már nem is fogom sosem hagyni, hogy ilyen legyen és magába zuhanjon, látszik rajta, hogy valami nincs rendben vele. gondoltam volna, hogy nem lesz könnyű, mert hát nálunk sosem könnyű semmi, csak reménykedni tudok benne, hogy talán kicsit rendesebb lesz velem, mint egész eddig, de hát.. nem hiszem, most valamiért megtudom érteni, hogy ilyeneket mond nekem. Eleinte már mérges vagyok és ott akarom hagyni, meg is fordulok, de aztán visszafordulok és nem megyek, nem fogom itt hagyni őt! Sóhajtva leguggolok elé. - Tudom, hogy nem engem látnál most a legszívesebben.. - mondom neki halkan és próbálom meglátni az arcát, azonban nem látom őt. Nem hiszem, hogy látni fogom az arcát egyhamar.. következő mondata pedig nagyon, de nagyon felidegesít.. Nem hiszem, hogy most pont ezzel kell jönnie.
Nem tudom, hogy mit mondjak.. hirtelen az én arcomra is szomorúság ül ki. - Engem nem érdekel Caliban! - jelentem ki határozottan és tényleg komolyan is gondolom azt, amit mondok. Nem érdekel Caliban, sosem érdekelt ő és nem is fog, mert engem jelenleg csak egy a baromarcú köcsög érdekel, aki itt darabokra hullik. - Tudom, hogy nem velem akarsz beszélgetni, de én most szeretném, ha beszélnél velem.. nem akarom, hogy ilyen legyél, sose voltál ilyen. - mondom halkan és próbálok gyengéd lenni, annyira gyengéd, amennyire csak lehetek. Tudom, hogy utálja az érintést, de most szükségét érzem, hogy megérintsem a kezét. Nem voltam én még ilyen és nem is tudom, hogy miért vagyok ilyen, de egyszerűen azt érzem, hogy így helyes.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Pént. 16 Dec. - 20:48
Shane && Doris

Azt hiszem, az utóbbi időben egyáltalán nem is voltam ennyire szétcsúszva. Mármint... a nyáron igen, hisz végig otthon voltam; akkor is csak Vesta tartotta bennem a lelket. De a tavalyi tanévben még nem volt ennyire durva a helyzetem. Azt hiszem, ahogy idősödöm és egyre jobban érzem, lassan a végére jutok... hamarosan kijárom az iskolát, úgy durvul el a helyzet. Nem tudom mi tévő legyek. Csak annyit, hogy össze kell szednem magam, hamar, mert ezzel az egésszel biztosan le fogom rontani az imidzsem.
Pontosan ahogy gondoltam. Doris Edwards semmitől sem tántorodik el. Pedig erősen reménykedem benne, hogy majd amikor így meglát, inkább eliramodik másfelé, hiszen emígy sem vagyok valami túl kedves, de aztán most meg végképp nem hinném, hogy én leszek a legjobb társaság, akit valaha is kívánhatott magának. Leguggol. Egyszerűen csak sután felpillantok rá, egy picit, épp hogy csak kilátszik a szemem az arcomba húzott kapucni alól. Egy pillanatra; majd vissza lehajtom a fejem. Elfintorodom. Mozdulni sem mozdulok.
- Nem úgy tűnt a múltkor, mintha nem érdekelne... - Teszem hozzá mondandómhoz, még mindig cinikus hangnemben, hátha találok rá módot, hogy elüldözzem innen. Nem, egyáltalán nem akarom, hogy most így hallja a hangom. Hogy most beszéljen hozzám. Szemem előtt még mindig látom a pillanatot, ami közte és Caliban között történt... az orrom előtt. Szavai vesémig hatolnak, keze érintése az enyémen pedig olyan furcsa érzést kelt bennem... szíven üt, de annyira, hogy hirtelen remegni kezdek. Egy pillanatig mindössze. Mégsem húzom el a kezem az övé alól.
- Doris... - Összeszorított fogaim között suttogom át nevét. - Ezt nem hiszem, hogy most akarod. - Tekintetem még mindig nem emelem fel, csak kicsit oldalra fordítom a fejem, annyira, hogy kezeinket nézzem. Több kusza gondolat is megfordul a fejemben.
- Ezt senki sem akarja. - Suttogásom szinte a mondat végére tátogássá válik csak.




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Pént. 16 Dec. - 22:16
Shane • Doris

Tudjátok ő most nagyon is arra hajt, hogy én innen elmenjek és egyedül hagyjam őt. Nem fogom megadni neki ezt az örömöt, szó szerint látom rajta, hogy mennyire lent van és ez nekem nem tetszik, soha többet nem akarok így látni, nem akarom ilyennek látni. Az nem ő, ez nem az a Shane akivel veszekedni szoktam, ez nem az a Shane, akivel én csókolóztam. Annyira már és annyira nem önmaga, már csak elég ránézni, ordít róla, hogy valami nagyon nincs rendben, bazira nincs és nem tudok vak lenni.. nem tudom nem meglátni a gondot. Szóval felkészültem már arra, hogy mit fogok tőle kapni, mert arra nem számítok, hogy tárt karokkal fog engem fogadni, így tényleg.. jobb ha lélekben felkészülök arra, hogy addig fog sértegetni, míg fel nem húzom a nyúlcipőt és itt nem fogom hagyni egyedül, de lesheti..
Hát az biztos, hogy még mindig ért ahhoz, hogy hogyan idegesítsen fel, mert.. még mindig sértegetni akar engem. Nem hiszem el, hogy egyszerűen nem tudja felfogni azt, hogy mellette szeretnék lenni és nem Calinban mellett. - Nem én csókoltam meg és vissza sem csókoltam. - mondom már ezt kicsit hangosabban, mert tényleg így volt. Én nem csókoltam meg Calibant és egyből a csók után Shanet kerestem meg a szemeimmel, reméltem, hogy nem fogja meglátni, de meglátta... Nem akartam ezt az egészet, de nem én döntök Caliban helyett és igazán nem okolhat engem, mikor most nem én tettem azt, amiről beszél. Természetesen be kell látnom, hogy lassan fáj az, hogy őt így kell látnom.. olyan erőtlen a hangja és még csak a kezemet sem löki el, aztán, amikor kicsit felnéz és meglátom az arcát..
Nevem hallatára kissé összerezdülök és nem is tudom, annyira... nem is tudom, legszívesebben felképelném, hogy térjen észhez, hogy legyen normális és ne lássam ennyire törékenynek.. Most így látva őt kényszert érzek arra, hogy akár egész este itt legyek vele, hogy soha többet ne engedje el a kezemet. Amikor látom, hogy kezeinket nézi finoman megszorítom az övét, ezzel is azt erősítve, hogy nem fogok elmenni innen mellőle és kezeinket bámulom. - Már pedig én innen el nem mozdulok. - mondom és remélem, hogy ő is megérti, hogy nem fogok innen elmenni. Mondhat bármit, mondhatja azt, hogy nem nekem való a dolog és hogy ezt, amit mondani készül senki sem hallhatja, nem érdekel, én el nem mozdulok mellőle! - Én akarom és mondhatsz bármit, akarni fogom tovább. - sóhajtok egyet és lehúzom a fejéről a kapucnit a másik kezemmel, ha csak nem kapja el a karomat. - És addig el nem megyek, míg el igazi mosolyt nem fogok látni az arcodon. - hangom még mindig lágy és kedves és így is fogok beszélni vele még sokáig. Valamiért ezt érzem helyesnek és.. basszus, már majdnem kiszöknek a könnyeim, hogy így látom ezt a barmot. Nem tudom, hogy mi készítette ki, de én most itt vagyok mellette és itt is maradok!
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szomb. 17 Dec. - 19:28
Shane && Doris

Amikor a lány felemeli kicsit a hangját, megbizonyosodik bennem, hogy valóban úgy van, ahogy mondja. Ekkor kicsit másként mozdulok, meglepődötten, és megkönnyebbülten emelem fel kicsit a fejemet - talán már félig láthatja az arcomat is.
- Jól van, elhiszem. - És valóban; egyrészt mert már volt alkalmam felfedezni Caliban pillantásait Doris felé, másrészt pedig nem hinném, hogy a lány ilyen dolgokban hazudna nekem. Mert egyébként is őszintének ismerem...
Engedem, hogy a lány levegye a kapucnimat, de teljesen még mindig nem emelem fel a fejem. Túl sok ez most és nem is tudom megmondani őszintén, miért nem fordultam már meg és léptem le. Furcsa, hogy hetekkel ezelőtt még megettük egymás életét és most itt állunk, és a lelki bajomat nem érzem, hogy ki kellene teregetem előtte. Túl sok fura érzés keveredik most bennem. Felhorkantok.
- Mosolyt? Két hete nem mosolyogtam. - Motyogom tovább, aztán ismét csak felsóhajtok. - Valamiért nem érzem úgy, hogy ki kellene öntenem neked a szívemet, ne haragudj. - Felpillantok rá. Érzem keze szorítását, a törődést amit átad, de nem tudnék beszélni arról, amit most legbelül érzek. Keresem a pillantását, és tudom, hogy most nem az a Shane vagyok, akit megismert; nem az, akivel már évek óta veszekszik. Egy teljesen más csávó ül itt vele szemben, valaki, akit nem is ismer.




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szomb. 17 Dec. - 22:03
Shane • Doris

Annyi minden történt velünk az elmúlt hetekben és hónapokban, annyira megváltozott köztünk minden. Már nem utáltam, legalábbis nem annyira, mint tavaly vagy azelőtt, annyira hirtelen változott meg köztünk minden és nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz e. De biztos, hogy ez most más és bánt is, hogy így kell látnom, nem akarom, hogy lehangolt legyen, nem akarom szomorúan látni, újra azt a bosszantó mosolyt akar látni, ahogyan szétterül az arcán. - Nem én csókoltam meg és vissza sem csókoltam. -örülök annak, hogy elhiszi és reménykedem is benne, hogy komolyan mondja, mert én semmit sem akarok Calibantól. Persze nem leszek vele bunkó és köcsög, de én nem akarok többet, mint barátságot és a múltkori csók.. Az a baj, hogy ő pontosan kifejezte a szándékait, már tudom, hogy ő mit vár tőlem, de én nem akarom azt, én nem akarok vele lenni.
Meglep, hogy hagyja azt, hogy levegyem a fejéről a kapucnit és nem kapja el a kezemet, nem hittem volna, hogy megengedi, de.. azt sem hittem volna, hogy én egyszer ilyen helyzetben itt leszek vele. Jól esik az, hogy engedi és az amit látok az arcából kissé elkeserít.. Rá sem ismerek, ez nem az a Shane, akit ismerek. Szavai meg picit sem segítenek, tennem kell valamit.. - Ezt orvosolnunk kell. - mondom neki egy meleg mosollyal az arcomon és hüvelykujjamat a szája egyik sarkára teszem, míg mutatóujjamat a másikra és próbálom mosolyra görbíteni az ajkait. Talán nem magától mosolyog, talán nem mosolyról árulkodik a szeme, de akkor is jobban áll neki ez a mosoly, mint a savanyú kép. - Csak egy kis segítség kellett. Meg egy neked.- mondom neki biztatva, hátha talán magától is mosolyra fognak húzódni azok az ajkak, amíg nem rég még megcsókoltak..
Nem mondom, hogy nem esnek rosszul a szavai, hogy nem fagy le kicsit mosoly az arcomról, e nem erőltethetem rá, hogy mondja el nekem a baját. Nehéz lehet neki és nem is fogom nyaggatni és nem is tudom, hogy mit kéne tennem, ezért beletúrok a hajába és megpróbálom kicsit rendbe hozni.. Borzalmasan néz ki, legalábbis nem így szokott kinézni. - Nem baj, majd elmondod ha készen állsz, de nem foglak itt hagyni egyedül. Legalább hadd éreztethessem veled, hogy nem vagy egyedül. - mondom neki kedves mosollyal az arcomon. Nem fogom itt hagyni, nem fogok elmenni innen, mert tudom, hogy ilyenkor mennyire jól esik, ha valaki van mellettünk és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Remélem, hogy ő is így van ezzel. Nézek a szemeibe és melegen mosolygok, remélem tudja, hogy én mellette állok, mégha ez tőle fura is.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Vas. 18 Dec. - 19:29
Shane && Doris

Felhagyok a Caliban témával, hiszen úgy érzem, már itt az ideje ennek véget vetni. Pont most nincs hozzá legnagyobb kedvem, hogy ezt elemezgessük. Majd talán egy másik alkalommal. Bár mostanság meglepő módon jobban hiszek neki mint eddig. Ez talán azért lehet, mert a kapcsolatunk a legutóbbi találkozásunk óta olyan nagyot ugrott előre. Jó úton előre, először életünkben. Most több változást észrevettem vele kapcsolatban. Például a legutóbbi alkalomkor még nem tudtam elviselni a közeledését, az érintését, ez pedig jelentős előrehaladás most ebben a pillanatban. Hagyom, hogy levegye rólam a kapucnit, kicsit fel is pillantok rá; majd meglep utána hisz kezével az ajkamat érinti. A mosoly amit formál arcomon, egyáltalán nem tükrözi azt az őszinte mosolyt, amit egyébként sokszor lehet látni az arcomon.
- A műmosoly... az megy. - Tekintetem rá emelem ebbe a pillanatban. Kezét, még mielőtt elvenni ajkaim elől, megfogom egyik kezemmel és nem engedem el, de láthatóan nem bántón teszem mindezt. És csak csöndben nézem őt, elveszek szemeiben, és végighallgatom szavait, amelyek igazából nagyon is jól esnek.
- Köszönöm. - Nyögöm ki végül, kissé feloldva a jeget, ami eddig beleférkőzött a mondandómba. De mégis van valami, ami mostanáig sem hagy nyugodni. - Miért vagy ilyen kedves most velem? Régebben örültél volna neki, hogy ha szenvedni látsz. - Emelem fel kérdőn szemöldökömet. Kezét elengedem, nem is volt értelme megfognom azt...




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Vas. 18 Dec. - 20:06
Shane • Doris

Na jó, nekem ez nagyon, de nagyon nincs rendben.. vagyis nem az, hogy nincs rendben, de hát tényleg nem okés. Engedi, hogy hozzáérjek, hogy levegyem a kapucnit. Bánt, demost minden viccen kívül bánt, hogy ilyennek kell látnom őt, mert nem szokott ő ilyen meggyötört és szomorú lenni. Azt gondoltam, hogy az ajkait hiába húzom mosolyra, ő mégsem mosolyog rendesen, azonban én még mosolygok melegen, hátha sikerül egy mosolyt kicsalni belőle. - Tudod, emlékszem arra, amikor a szemed is mosolygott. - mondom neki halkan, majd kicsit megrázom a fejemet és lepillantok egy pillanatra, majd újra rápillantok és tudjátok, olyan bugyután bandzsán nézek, összepontosítok az orromra, hogy olyan legyek, mintha kancsal lennék. - Most szemeim kereszttűzében égsz. - mondom neki nevetve, de gondolom ez sem lesz hatásos. Majd venném el a kezemet, de ő nem engedi el, én pedig visszakancsalodom és mosolygok.
Amikor azt mondja nekem, hogy köszönöm, akkor értetlenül pislogok rá.  - Nincs mit megköszönni. - felelem neki, mert tényleg nincs mit megköszönnie. Egyszerűen nem akarom így látni őt, nem akarom, hogy megtört és szomorú legyen, mikor az emlékezetemben ott ég a mosolya és be kell látnom, hogy ez a fiú egy erős határozott, de ő most egy szomorú és elkeseredett árnyéka. Shane nem ilyen és nem is fog ilyen lenni, mert addig nem mozdulok el innen, míg újra mosolyt nem csalok az arcára. Kérdései meglepnek és eleinte nem is tudom, hogy mit feleljek rá. Még magam sem tudom a választ és  tudom, hogy teljesen érthetetlen a kedvességem és a viselkedésem, de sosem rúgnék bele valakibe, aki a padlón van.
Sóhajtok egyet, majd még egyet, de nem szakítom meg a szemkontaktust. - Sok minden megváltozott köztünk az utóbbi időben és most.. nem érdemled meg a gonoszságot, sajnálom. - hogy mit is sajnálok pontosan azt még magam sem tudom vagyis de.. Azt sajnálom, hogy most ilyen, hogy valami történt vele és nem akarja elmondani, hogy mi. Így pedig nem nagyon tudom, hogy hogyan tudnám feldobni, hogy mit kéne vele elfeledtetnem, mert abban biztos vagyok, hogy az apjának ehhez köze van. Még nem is ismerem azt az embert, de nagyon utálom. Ő hiába engedi el a kezemet, én megint csak megfogom, mint a másikat. - Miért engeded, hogy tapizzalak? Azt hittem nem szereted.. - mondom neki mosolyogva és halkan, bár félek attól, hogy most akkor elfogja engedni a kezemet.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Vas. 18 Dec. - 21:40
Shane && Doris

A butaságra, amivel megpróbál felvidítani csupán csak egy apró ajakrándítást ér el. Mindössze ennyi és némi kommentárt.
- Te amúgy is így nézel ki! - Persze ezt most nem sértésnek szántam, csupán csak egy apró poénnak, és hát ugye ezt követően viszonylag hamar elkapom a kezét, amivel véget is ér a bolondozás és tekintete ismét mosolygóssá változik felém, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy még mindig mennyire furcsállok. Pontosan ezért is teszem fel neki azt a kérdést, ami annyira böki a csőrömet jelenleg. Őszintén nem is tudom milyen válaszra számítottam, de amit kaptam annyira nem lepett meg. Na jó, mondjuk egy picit igen. Mert azelőtt lépten-nyomon rám taposott és most sem indítottam valami csodálatosan a beszélgetésünket, direkt megpróbáltam elüldözni innen de nem jött össze. Tekintetem szinte az övébe ég, örülök, hogy nem veszi el a pillantását. Valamiért talán meg is szeretném most mutatni neki ezt az oldalamat is... van bennem egy kis bizonyítási vágy, főleg, hogy az utóbbi időben egyre csak azt hajtotta, nem hiszi el hogy tudok kedves vagy másmilyen is lenni. Amikor ismét megfogja a kezemet, csak egy percre odalesek. Azért kérdése csak-csak mosolygásra késztet.
- Nem tudom magam sem miért engedem. Mert tényleg nem szeretem... - Elmerengek ezen a kijelentésen és vállat vonok, de nem mondom ki, hogy igazából jól esik. - Szóval végre sikerült belátnod neked is, hogy a kapcsolatunk más irányba sodródik... hat év után. - Terelem a témát, remélem hatásosan.




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Vas. 18 Dec. - 22:00
Shane • Doris

Hát lehet, hogy nekem ezt nem kéne már erőltetnem, mert egyszerűen sehogyan sem tudok mosolyt csalni az arcára, ami egy kicsit azért bánt. De mit tudnék tenni, ha egyszerűen lerí róla, hogy még csak beszélni sem akar velem, nemhogy nevetni. Fura, hogy eljött ez is, hogy egyszer mi mások leszünk, ő letört és összetört, én pedig szeretettel teli. - Kikérem magamnak, nem is vagyok kancsal és nem is annyira csúnya kék a szemem. - felelem kicsit felháborodva, de tudom, hogy nem akart megbántani. Na jó, nem akarok azt hinni, hogy megakart bántani. Csak nem akart, mert most tényleg olyan kedves vagyok vele, mint eddig még nem nagyon voltam és talán így is viszonyulhattam volna hozzá az elején, de hát mindig csak egymás agyára akartunk menni és nem igazán változott az évek alatt.
Most legalább megismerhetem egy olyan oldalát, amit eddig még nem nagyon sikerült és tetszik ez az érzelmes oldala. Igaz nem az tetszik, hogy letört és szomorú, hanem hogy engedi, hogy lássam. Csak nézem azokat a szemeket és akaratlanul is eszembe jutnak a nem rég köztünk elcsattan csókok, na igen.. akkor sem zavarta az érintésem és most sem, de máskor.. és erre rá is kellett kérdeznem. - Elengedjem a kezedet? - kérdezem tőle és lazítok a szorításomon, nem akarok én olyat tenni, ami nem tetszene neki és tényleg.. ha neki nem komfortos ez, akkor elengedhetem a kezét. Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig bírom guggolva, de még nem is fáradt el a lábam és ha kell, akkor egész este így lennék itt, csak mosolyogjon már. - Hát nem is tudom.. - csak sóhajtok egyet és nem is tudom, hogy milyen irányba sodródik, de abban igaza van, hogy változás jön.
- Szerinted hova tartunk? - kérdezem tőle és szemeim az ajkaira tapadnak, egy-két pillanatig csak bámulom a borostás arcát, majd visszatalálnak a szemeim a szemeihez. Jobb lesz, ha nem téved el a szemem, mert talán félreértené, hogy mit akarok.. bár magam sem tudom, hogy mit akarok.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Hétf. 19 Dec. - 20:58
Shane && Doris

Nagyon halovány mosoly jelenik meg az arcomon felháborodását hallva. Valami hasonlóra is számítottam, hisz ezt szerettem volna eredetileg is elérni.
- Igaz... szép kék szemeid vannak. - Mi ütött belém? Tekintetem azonnal elkapom, kicsit meg is rázom fejem, szerencsére nem túl feltűnően. Miért bókolok én Doris Edwardsnak?
Tekintetem megállapodik ismét kezeinken. Furcsa, hogy ilyen könnyen sikerült elviselnem ezt az érzést, annyi mindentől elrekesztettem magam az évek alatt, hogy csak úgy nem engedtem meg sosem, hogy megérintsenek... túl sok rossz emlék köt az ilyen dolgokhoz, mindig apám szorítása jut ilyenkor az eszembe, vagy egy átok előmenetele, ami természetesen érthető, hogyaz évek alatt, rémes reakciókat szült bennem.
- Ha el akarod... - Válaszolom kérdésére röviden és tömören, apró vállrándítás kíséretében.
- Hova tartunk... hova tartunk... - Suttogom elmélkedően, miközben kicsit elfordítom a fejem és a távolba meredek. Így nem tűnik fel Doris kémlelése. Nem is tudom igazából mit kellene felelnem erre a kérdésére. Pillanatokig habozok, majd visszatekintek, szemeit kutatom.
- Szerintem ez csak tőlünk függ, hogy merre visszük tovább ezt... - Bizonytalan vagyok. Most mindenben. Szavaim is kérdőn csengnek, valamiért inkább Doris felől várok valami biztos pontot, megerősítést. Lehet, hogy kicsit érzékeli ezt a kérdő tekintetemből, ami nem is lankad sokáig még.




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Hétf. 19 Dec. - 21:54
Shane • Doris

Először nem fogja fel az agyam, hogy mit mondott, csak pislogtam párat és gondolkodtam. Tudjátok úgy voltam azzal, hogy csak beképzeltem, de hát pár másodperc múlva tudatosult bennem, hogy mit mondott. Szép kék szemeim vannak. Eleinte csak kérdőn vontam fel a szemöldökömet, majd arcomba vér tolult és az isten verje meg, rohadtul elpirultam. Sose, de még sosem pirultam el egy ilyen béna bóktól, de nem tudom és nem akarom megérteni, hogy miért pirultam el. - Kö-köszönöm. - mondom neki halkan és szerencsére elkapta a tekintetét és nem látta, hogy arcom kicsit elpirult, én csak gyorsan egyik kezemmel eltűrtem a hajamat és kicsit kezdett kínossá válni ez a pillanat. Kezdi egy szerethető oldalát megmutatni, egy olyan oldalát, amit eddig csak reméltem, hogy van és most.. nem is tudom, nem akarom, hogy minden megváltozzon köztünk, hogy kiderüljön róla, hogy kedves. olyan lenne, mintha eddig csak hazugságban éltem volna, mintha minden ami eddig volt csak egy.. NEM!
Eddig sem értettem, hogy miért nem szereti az érintést, ha valaki hozzáér, de hát ez az ő dolga és nem tartozik rám. Valójában nem is tűnik fel, hogy mindkét kezét fogom már, mert hát.. olyan, mintha eddig is fogtam volna a kezét.. OMG miket beszélek? Nem.. vagyis igen eddig fogtam a kezét, de hát nem úgy vagyis.. hagyjuk! - Nem akarom.. ez.. most jó így. - mondom halkan és kedvesen mosolyogva, míg nézem őt, ahogyan elnéz a távolba. Tényleg jól áll neki a borosta, annyira nem is rossz, csak sokkal idősebbnek néz ki és a szeme alatt elhelyezkedő karikák pedig nagyon is arra utalnak, hogy mostanában nem aludt sokat. Aztán elkezd elmélkedni, hogy hova tartunk, hát ezt nagyon is jó lenne tudni, de inkább nem kéne firtatni ezt a témát.
Felvonom a szemöldökömet és hát basszus, nem akarok én a szemébe nézni,d e hát csak odatéved a szemem és inkább felállok és őt is magamal húzom fel, hogy ne üldögéljen ott. - Bocs, csak már fájtak a lábaim.. szóval.. - mondom neki szemetforgatva, amjd megköszörülöm a torkomat, hát mi a francot mondjak neki erre.. Megint csak egy újabb kérdés merül fel bennem, tegyem fel azt? - Te mit szeretnél Shane Zabini? - nem fogok kertelni és remélem ő sem, mondja csak ki, hogy mit szeretne és akaratlanul is elkezdem simizni az ujjaimmal a tenyerét, de abbahagyom, amint rájövök, hogy mit csinálok, sóhajtok egyet és oldalra pillantok.. Innen most nem lesz menekvés, nem lesz visszaút, már meg kell hallgatnom és nem hagyhatom itt egyedül.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Kedd 20 Dec. - 21:52
Shane && Doris

Azért kicsit el kell mosolyodnom, hiszen a szemem sarkából igen is feltűnik, hogy zavarba jött a kijelentésem hallatán. Persze, hiszen neki is van szíve, ő is nőből van. Tudom, hogyan kell viszonyulni a lányokhoz, csak akikkel eddig voltam, elviselték a bunkó énemet is, és nem kellett nekik többet mutatnom annál a macsónál... aki igazából csak részben az én lényem. Nem szólok erre semmit, csak akkor fordítom vissza a tekintetem felé, amikor azt mondja, hogy nem akarja elengedni a kezemet. Valami furcsa érzés járja át a testem ismét. Nem mozdulok, csak nézem őt, majd a kezünket ismét pillanatokig. Szinte levegőt sem veszek mert annyira, de annyira másnak érzem magamat... magunkat ebben a szent pillanatban és meg kell mondjam, szükségem van erre az egészre, még ha nem is olyan könnyű bevallanom. Néha jobb lenne csak ilyen egyszerűnek mutatni magam, ilyen könnyűnek és nyitottnak, de nem megy. Túl sok minden történik körülöttem ahhoz, hogy ennyire el tudjam magam engedni a legtöbb esetben.
Felkelek vele, de annak nem örülök, hogy sakkban tart és visszakérdez inkább mint, hogy ő válaszoljon elsőre. Tekintetemmel követem az övét, még ha el is fordul akkor is utána nézek és mindeközben azon gondolkodom, mennyire fogom én megbánni ezt majd pár nap, pár hét, pár hónap múlva amikor sikerül összeszednem magam.
- Lehet, hogy ezt egy kellemesebb pillanatban kellene inkább megbeszélni, nem most... - Húzom össze a szemöldökömet, és kicsit oldalra fordulok. Ujjai simogatására szinte átfut a testemen a hideg, libabőrössé téve kezemet. - Én azt, hogy többet legyél velem. Így, mint most... - Kérdőn nézek rá. Remélem elmondja ő is a véleményét.




Music |  Sad | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Kedd 20 Dec. - 22:48
Shane • Doris

Én már nem is tudom, hogy mi is van velünk és mi folyik itt köztünk, mert miden annyira idegen és fura..Inkább csak fura, nem idegen. Mert jó érzés fogni a kezét, jó érzés belenézni a szemébe és nem veszekedni, nem sértegetni egymást. Ez a Shane tényleg más, ez egy olyan Shane, akit szerintem eddig még senki sem látott és fel is merül bennem a gyanú, hogy valójában ez a Shane szereti a testvérét és csak megjátssza a dolgokat. De most jól érzem vele magam és annak ellenére, hogy szét van esve, sikerült megkedveltetnie magát, azonban ez nem tudom, hogy meddig tart. Lehet már holnap újra az a tirpák lesz, aki egyszer volt és sosem fogom újra ezt az énjét látni, talán nem is kéne megszoknom és nem is kéne foglalkoznia kellemes melegséggel, amit az érintése okoz. Biztos jó a vérkeringése és melegíti a kezemet.
Felkelünk, mert hát nem éreztem már a lábaimat és az is tetszik, hogy engedi magát felhúzni. Nem hittem volna, hogy engedi majd, de hát vannak még kellemes meglepetések az életben. Már lassan kezd.. nem, bevallom. Jól esik, hogy fogom a kezét és a szemébe nézek, de nem hittem volna, hogy egyszer eljutunk mi ide, mert ránk kellett csak nézni, előbb öltük volna meg a másikat, minthogy itt nyálaskodjunk, mert ez tulajdonképpen az. - Nem tudom.. - csak ennyit préselek ki az ajkaimon csendben és halkan, valóban lehet, hogy ezt máskor kéne megbeszélni. Én nem is akarok erőltetni inkább a témát és hát.. nem tudom, érdekel mi lenne holnap, ha találkoznánk. Aztán a következő szavai meglepnek.. nem is tudok mit válaszolni, csak nézek rá és nézem őt. Mintha le lennék fagyva.
- Nem is tudom.. - kezdem el, mert én most őszinte akarok lenni vele, nem fogok kertelni és hazudni, nincs is értelme. Miért ne mondjam el neki a kételyeimet? Joga van tudni őket, főleg, hogy nagyon is érintett személy... - És ha holnap már megbánod, ha már nem is akarsz majd látni? Tudjuk mindketten, hogy nem fog sokáig ez fennmaradni, pedig én is szeretném ezt.. - nem hazudtam, teljesen őszinte voltam vele és ezentúl is az leszek, de csak ma.. amíg ez tart, mert megérdemli és nem akarom, tényleg nem akarom, hogy ennek vége legyen!
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Shane Zabini

Shane Zabini

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szer. 21 Dec. - 14:15
Shane && Doris

A zavart mosoly ajkamon nem azt jelzi, hogy valamit nem értek... hanem sokkal inkább, hogy nem gondoltam volna, Doris tétlenkedő válaszait. Hogy nem tudja, mit válaszoljon a kijelentésemre, egyszerűen csak mindig azt gondoltam róla, hogy ilyen eset biztosan sosem fordul elő nála... és valamit ez most megerősített bennem. Azt, hogy a sok ellenvetés ellenére, mégis valamit érez irántam és mégis ténylegesen közelebb kerültünk egymáshoz az utóbbi időben. Furcsa ezt így látni és visszagondolni rá, hogyan változtunk a hat év alatt, és mennyire egyszerűen megváltozhat egy öt évi veszekedésből, vitákból és miegymásból áll kapcsolat fél év alatt.
Miután sikerült valamilyen választ kicsikarnom magamból - igazából még ilyen komolyan egy lánnyal sem beszélgettem ilyen témában úgyhogy igenis nehéz volt - tekintetem megállapodik Dorison és látom, hogy mennyire lefagy ettől az egésztől. Várok és csak várok, miközben egy kicsi félmosoly is feltűnik ismét ajkamon.
- Visszagondolva az utóbbi pár hétre, vagy inkább már egy hónapra, szerintem ez a probléma nem fenyeget. - Mondom őszintén, ezzel talán elgondolkodtatom és megválaszolom az aggályait... részben biztosan. - Ezt... át kell gondolnod, gondolnunk... és nekem helyre kell jönnöm. - Fintorodom el picit, miközben ismét belegondolok, hogy miért is jöttem valójában ide ki. Elengedem a lány kezét, egy lépést közelítek hozzá és meglepő módon, egyszerűen csak homlokon csókolom őt, - szívesen csókolnám én másként is, de nem érzem most ez helyesnek - és lassan, elfordulok, és elindulok a bejárat felé.
- Még beszélünk erről a szünet előtt, Edwards. - Hangom kedvesen cseng, mielőtt még eltűnök az ajtó mögött. Be kell valljam, sokat segített a jelenlegi állapotomon túltenni magamat.




Music |  Köszönöm béjb <3 | Clothes




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Doris P. Edwards

Doris P. Edwards

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szer. 21 Dec. - 22:55
Shane • Doris

Minden olyan más és annyira fura, mintha ez a két ember nem is mi lennénk. Olyan fura, de tényleg nem tudom máshogy kifejezni magamat, mert egyszerűen tényleg minden fura. Arról nem is beszélve, hogy zavarba hoz vagyis nem annyira zavarba, inkább azt sem tudom, hogy most mi van és mit tegyek. Ő meg csak halványan mosolyog, aminek barmira örülök, de engem kicsinál ez a fiú.. Most minden tökéletes, ha minden ilyen lenne, ha semmi sem változna és ez a pillanat örökké tarthatna, akkor hagynám, hogy sose érjen véget. Az a két csók tényleg hatással volt ránk, megváltoztak a viszonyok és ennek talán örülnöm kéne, de mi lesz ha csak az egy rohadt nagy átbaszás? Bár rá kell nézni, jelenleg szerintem nem épp azon van, hogy engem tegyen tönkre és szívasson, szóval tényleg el kell hinnem, hogy ő tud ilyen lenni és ezt a Shanet tudom szeretni, kedvelem ezt az oldalát.
Mi baj lehet abból, ha most az egyszer elhiszem ezt az egészet, ha nem kételkedem és bízok benne? Előbb kellett volna megmutatnia ezt az oldalát, ha tudom, hogy ő tud ilyen is lenni, akkor minden máshogy alakult volna köztünk. - Ezt jó hallani. - felelem neki halkan és ezzel konkrétan azt mondta, hogy látni akar engem és az utóbbi időben is akart.. Nem tudom, hogy miért esik ez annyira jól,d e nem is érdekel, mert hát.. talán mindig is erre vágytam volna? Arra, hogy valaki figyeljen rám és akarjon látni? És ez a valaki legyen mardekáros, akivel már több, mint 5 éve veszekedem? Biztos ezt akarom? Tényleg hazugság volt az eddigi idő.. - Igazad van. - bólintok egy aprót és majd megint sikerül meglepnie, mert elengedi a kezemet és közelebb lép. Várom már, hogy megcsókoljon és őszintén megmondom, visszacsókoltam volna, de ehelyett homlokon csókolt. Talán sokkal jelentősebb, mint egy csók, amivel már nagyon-nagyon sok másik lányt csókolt..
Nézem, ahogy elindul én meg csak állok ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába és mondatára csak bólintok, majd mikor eltűnik halkan megszólalok. - Nem kellett volna elküldjelek a bál előtt.. megjárt volna az az esély. - de hát az élet nem áll meg, nem lesz semmi sem könnyebb, mert mi kibékültünk. És nem vagyok olyan lány se, aki a homlokát fogja fogdozni, mert kapott rá egy puszit. Rágyújtottam, néztem egy picit a csillagokat, majd elindultam vissza a szobámba.. Érdekel, hogy mi lesz és hogyan és mennyi igaz abból, ami ma történt.
music • words



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Doris & Shane - I need you!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Doris && Shane
» Shane&&Doris- Again you?!
» Shane & Doris
» Shane&&Doris - WTF?!
» Doris & Shane

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-