Három Seprű - RT

Nem találkoztunk a múltkori óta Shane-el és nem is tudom, hogy miért nem keresett az utolsó napig, most meg egy üzenetet hagyott nekem. Menjek el a Háromseprűbe, mert beszélni akar velem. Hát már az üzenet fura volt, de az hogy nem is a Roxfortban akar velem találkozni, az még jobban, mert ilyet még nem csinált sosem. Nem akartam elmenni, nagyon nem, de nem tudtam senkitől sem tanácsot kérni és abban is biztos vagyok, hogy ezt ma reggel döntötte el, nem megtervezett volt, hisz nem ma szólt volna nekem erről vagy mégis? Már magam sem tudom, hogy mire gondoljak.
Végül elindultam, ha el kell lógnom a napot, akkor ellógom, ezen ne múljon. Bár ahogyan egyre közelebb értem az épülethez, annyira lettem egyre bizonytalanabb, nem tudom mi a faszt akar, de remélem gyorsan fogja közölni. Aztán mikor odaértem, bementem az ajtón és egyből megtaláltam a pultnál, épp egy lánnyal beszélgetett, csak megforgattam a szemeimet és halkan indultam el feléjük, megálltam tisztes távolságban, pár pillanatig csak álltam ott és néztem, majd megköszörültem a torkomat és mindketten rám néztek. - Ha ezért hívtál, hogy bemutasd a következő játékodat, akár mehetek is. - mondom neki unottan, majd elindulok az ajtó felé. Nekem ehhez most nagyon nincs kedvem.

[Doris]

Az utolsó nap. Jól megszokott a társasági körömben, hogy ezt már nem az iskolapadokban töltjük, hanem a lehető legmesszebbre lógunk az óráktól. Nálam ez ma sem történt másként, mivel a vizsgáim jól sikerültek, vidáman sétáltam le a srácokkal az oldalamon a Három Seprűbe, ahová később Dorist is hívtam. Nem tudom, hogy eljön-e, mert őszintén fogalmam sincs már milyen gondolatok születhettek az ő fejecskéjében a múltkori találkozásunk után, amit őszintén mondom kicsit szégyellek.
Leérve Roxmortsba, a srácok tovább álltak, én pedig a megbeszélt randihelyre léptem be. Először csak a pulthoz ültem mert korán volt még és nem akartam reménykedő szerelmesnek tűnni, miközben végig az ablakot lesem, úgyhogy egy lángnyelv whiskyvel indítottam. Akaratlanul is az egyik évfolyamtársam kötött ki mellettem, mire dumálgatni kezdtünk, na meg persze nevetgélni az idei év mardekáros bénaságain, és hát persze, hogy ekkor toppant be Doris! Mert ő mindig olyan szuperül tud időzíteni, hát behalok!
- Doris! Végre megjöttél. Nyugi már, ő csak az egyik évfolyamtársam, mit kell úgy felfújni rögtön az egészet? - Öntöttem le a piámat, miközben az évfolyamtársam szikrázó pillantásaira Doris felé elvigyorodtam. Felálltam a székről és elköszöntem a másiktól, majd karon ragadtam Dorist, mielőtt még kilépne az ajtón és az egyik közeli kétszemélyes asztalhoz húzom.
- Miért vagy ma ilyen morcos? - Kérdeztem őszinte meglepődöttséggel, miközben leültem és intettem egyet, hogy ő is foglaljon helyet.

Gondolhattam volna, hogy megint egy ilyen jelenetnek leszek a szemtanúja és hogy nem fogom megúszni, hogy ne csalódjak benne. Vagyis igazából nem csalódtam, mert hát mi mást várhattam volna tőle? Ő ilyen és sosem lesz másmilyen, múltkor pedig csak én voltam kéznél és én hallgattam meg, szimplán hálás volt, szóval nem tudom miért hittem azt, hogy most minden más lesz velünk, egyszerűen mi ilyenek vagyunk, nem lesz béke.. Az a ribanc meg biztos majd jól rámászik.
- Nem fújom fel, nem akarok zavarni. - vonom meg a vállamat, ha csajozni akar, akkor csajozzon nem kellek én ehhez, elég nagyfiú. Aztán elindultam, reménykedtem benne, hogy nem fog utánam jönni, de hát mégis azt tette, majd pár pillanat múlva egy már egy kettes asztalnál találom magunkat. - Mert nekem nincsenek olyan jó jegyeim, hogy itt nézzem, ahogy csajozol. - forgatom meg a szemeimet és inkább nem ülök le, csak keresztbe fonom a melleim alatt a kezeimet.

[Doris]

Összehúzott szemöldökkel tekintek a lány felé, és vélhetően ebből értelmezi, hogy mennyire nem értem, mit hadovál össze-vissza jelen pillanatban.
- Zavarni? Mondjuk, szerintem nem zavarsz mert én eredetileg veled találkozom most... csak beszélgettünk, tudod, van néhány lány osztálytársam is, mint ahogy neked fiú... akikkel szóba állsz és nem nézed őket levegőnek. - Válaszolom kicsit ironikusan az egész helyzetre, persze azért jól vigyorgok is mellé, mert tök értelmetlennek ítélek meg ezt az egészet, na mindegy is. Amikor nem ül le, csak feltápászkodom, ismét megragadom a kezét és magam mellé a padra húzom.
- Nem sikerültek jól a vizsgáid? Ma már nincs is semmi csak a szokásos év végi blabla. Mit aggódsz? És mondtam már, nem csajozok. - Nézek rá értetlenül, remélve, hogy sikerült leültetnem magam mellé és el tudom csitítani a hisztit is.

Nem értem mit nem ért azon, amit pofázok neki, de hát nem is érdekel, ha ennyire sügér, akkor csak legyen ennyire sügér, én nem fogok neki semmit sem elmagyarázni. Aztán mikor elkezd magyarázkodni, akkor felvonom kérdőn a szemöldökömet.
- Nem tartozol nekem beszámolóval, nem vagyok senkid és azzal beszélsz, akivel akarsz. - vonom meg a vállamat és szerintem azért az én fiúbarátaim teljesen mások, mert egyikkel sem feküdtem össze, na és ez róla nagyon nem mondható el, mert ő leszokott feküdni lányokkal.. nem tudom ez pontosan mit takar, de a szüleim szerint valami belsőséges dolog, amit két ember akkor csinál, ha nagyon szeretik egymást. Aztán mikor lehúz maga mellé, inkább átülök vele szembe..
- Nem igazán.. tök hülye vagyok és azt sem értem miért akartál velem találkozni.. És szerintem meg csajoznod kéne, eddig is azt csináltad. - motyogom az orrom alatt és nem is nézek rá.

[Doris]

Elnevetem magam a kijelentésén.
- Hát, nem úgy tűnik, bocsika. - Vonogatom meg a vállamat. Nem tudom, mi baja lehet neki, de egyszerűen csak olyan kellemetlennek érzem most ezt az undok hangnemet. Őszintén? Valahogy egyáltalán nem erre számítottam amikor ma elhívtam ide, hogy dumáljunk. Közben intek a pincérnek, hogy hozzon két vajsört.
- Akkor ezért vagy ilyen ingerült vagy mi? - Nem hinném, hogy én tettem rossz fát a tűzre, nem is találkoztunk mostanság. Azóta... kicsit elfintorodom, de szerencsére nem látja. - Mert most nem azt csinálom? - Vigyorgok pimaszul, remélem, sikerül most már kicsit felborzolnom a kedélyeket, és terelnem a témát a hülyeségéről. Közben a vajsör is megérkezik.

Szavaira csak legyintek egyet, magam sem tudom, hogy miért vagyok ma ennyire ilyen, tényleg semmi közöm nincs a dolgaihoz, szóval.. nem is tudom, hogy miért kell nekem ilyen fasznak lennem, de nekem sem voltak könnyű napjaim, egyre csak jobban érzem, hogy szorul a húrok a nyakam körül, mert nem fogok tudni hazudni tovább otthon, egyszer csak majd kibököm az okot, hogy miért álmodom minden egyes éjjel rosszat.
- Nem... de... ne haragudj. - sóhajtok egyet, majd végre most először ránézek és egy félmosoly jelenik meg az arcomon, majd kiroppantom az ujjaimat. Itt lenne az ideje, hogy ellazuljak és ne legyek ilyen.. merev vagy nem is tudom milyen vagyok most. - Nem. Nem hiszem. - nézek rá hülyén és eleinte nem is esnek le a szavai, majd oldalra billentem a fejemet és úgy nézek, mint aki olyat lát, amit nem hisz el..
- Ez egy olyan randinak nevezett hülyeség? Mond, hogy nem.. - beszélek halkan, mert mi nem, tuti nem! Kizárt! Nem, mi nem randizhatunk, mi akik.. nem, ő neki nem vagyok az esete, butaság még a gondolata is.

[Doris]

Tekintetemmel jelzem, hogy nem haragszom. Először csak párat bólintok, majd meg is vonogatom a vállamat. Nem tudom miért erőlködöm ezzel ennyire...
- Akkor, mi a baj? - Kérdezem még meg most utoljára, aztán ha nem válaszol rá akkor én nem zargatom tovább, inkább csak belenézek a frissen érkezett vajsörös korsómba és tudtam, hogy sikerül jól kirobbantanom a bombát, amikor azt mondtam neki, hogy most is csajozok. Látom az értetlenkedést az arcán, és erre kénytelen vagyok elnevetni magamat.
- Jaj, hát végül is nevezhessük annak is... - Kacsintok. Ugyebár a baráti találkozásokat is néha randinak szokták hívni. Most már a nevetés csak mosollyá változik. - De amúgy meg csak találkozni akartam... mert tudod, a múltkor még megbeszéltük vagyis na.. mondtam. - Őszintén kicsit zavarba jöttem, de miért? Talán mert visszagondoltam ismét a múltkori beszélgetésünkre, a tetteinkre és a szavaink furcsaságára. Tekintetem felemelem és Doriséba fúrom -ha sikerül- és kicsit habozok a további mondandóval. De mondjuk inkább terelésre sikeredik a dolog.
- Miért, nem szereted a randikat, amúgy?

Sóhajtok egyet. - Ezt még korai lenne elmondani, te se mondtál el semmit a múltkor. Ehhez nekem is idő kell.. - mondom neki és remélem ebből megérti azt, hogy nem ő tehet róla, egyszerűen én nem tudom még elmondani. Talán sosem fogom tudni elmondani, ez már a teljes bizalom jele lenne. És én még nem bízom benne ennyire.
- De nem fogjuk annak nevezni, mert nem az. - szögezem le mosolyogva, nem akarom, hogy ez az legyen, ennek tényleg semmi sem elég, mindig mindent akar. Nem tetszik, hogy nevet és azt sem, hogy most meg mosolyog, ez nem ilyen vicces, de jó látni, hogy megint csak mosolyog, ez mosolyt csal az én arcomra is. - Örülök annak, hogy sokkal jobb a kedved. - mondom neki gyengéden, mint ahogyan múltkor beszéltem vele.
Hát erre most mit mondjak.. - Neked nem volt elég az első csókom, neked még az első randim is kell? - sóhajtok egy nagyot és csak fintorgok egy picit, majd elmosolyodom.

[Doris]

- Jah, okés. - Veszem egészen lazán a mondandóját, nem erőltetem és csak megvonogatom a vállamat. Kortyolok egyet az előttem lévő vajsörből, és csak örülök neki továbbra is, hogy Doris nem kapja fel a vizet a mondandómon. Egészen megnyugodottnak tűnik már ahhoz képest, hogy milyen volt amikor ideért. Viszont a nem nevezzük randinak a dolgot helyzetre nem válaszolok már semmit; igazából viszonylag gyorsan elvonja a figyelmemet a megjegyzésével.
- Ja, hát már jobb és remélem így is marad. Bocs, hogy a múltkor úgy feltartottalak. - Sütöm le a tekintetem egy pillanatig, majd hirtelen emelem fel amikor a csókról és az első randiról beszél. Elmosolyodom hasonlóan, mint ő.
- Á, én leszek mindenben a first! - Kuncogom és kicsit megköszörülöm a torkom amikor belegondolok valójában mit is mondtam. Inkább iszok. - Miért, nem lenne jó velem randiznod? Szerinted nem élveznéd? - Érdeklődöm puhatolózva.

Nem, tényleg ez nem lehet randi, mert az már nekem sok(k) lenne így hirtelen. Talán még a múltkorit sem fogtam fel teljesen, hogy mit történt közöttünk, mert valami biztosan, hogy most ilyen velem. - Ha nem lett volna a múltkori, akkor most nem tartanánk itt és nem tartottál fel, én akartam veled maradni, hogy ne hidd azt, hogy egyedül vagy. - mondom neki kedvesen, mert tényleg így van, nem akartam, hogy egyedül legyen, olyan állapotban, amilyenben ő volt, az a legrosszabb.
- Shane.. - sóhajtok egyet és nem értem, hogy miért akar ő mindenben a first lenni, nem lesz ő semmi másban az első, főleg nem velem. Most is annyira lelkes, mintha fel lenne dobódva, de mitől? Talán titokban csempészett az italába alkoholt? Belekortyolok az italomba. - Miért randiznánk? Nem is akarsz semmit sem tőlem. - mondom neki kacagva, nem értem mire megy ki ez a kérdezgetés.

[Doris]

Felvont szemöldökkel tekintek felé továbbra is.
- Úgy gondolod? Hát ennek így kellett lennie. Ha esetleg van egy időnyerőd, akkor visszamehetsz és megváltoztathatod a dolgokat, de gondolom, annyira nem nagy baj, hogy most itt vagyunk, vagy igen? - Tekintetem kérdő, ma igen csak filozofikus kedvemben vagyok, mint azt szerintem Doris is felfedezte rajtam.
Végül is nem úgy válaszol a kérdésemre mint azt vártam. Ettől még a vidámság, ami az arcomra és a hangomba ivódott még nem lappad, csak egyszerűen próbálom a témát érdekes irányba vinni.
- Ezt honnan tudod ennyire biztosan? - Eszembe jutnak múltkori szavaim, amiben azt mondtam neki, hogy több időt szeretnék tölteni vele. Kicsit felcsattanok, hirtelen. - Nem tudom Doris! Egyszerűen csak szeretném elengedni magam és csinálni amit csinálok! Neked nem lenne jó elvonatkoztatni kicsit a megszokottól és belevágni valami izgalmas újba? Amit lehet, hogy nem is akartál, de most meg már akarsz? Nem válaszoltál, mert csak engem próbálsz előtérbe hozni, de én tőled kérdeztem: neked nem lenne jó egy randi velem? Válaszolj!

Nem értem most mi baja van velem, mert nem vagyok gonosz, tényleg én akarta vele lenni, de ő most is annyira.. argh.. - Rohadtul nem mennék vissza, mert tetszik az a Shane, akit akkor megismertem! - mondom neki kissé durcásan, mert nem értem, hogy most mégis mi van, miért kell neki ilyennek lennie.
Na jó, én már tényleg nem értem őt, nem értem, hogy mi van vele, hogy miért reagál ennyire hevesen. Nem mondtam semmi olyat, ami szerintem nem igaz és nem értem miért kell agresszívnek lenni, mert tényleg felesleges. Szóval megvárom azt, hogy végig mondja, amit akar és csak nézem őt egy ideig. - Nem értem, hogy mi van veled.. nem értelek. - mondom neki egy sóhaj közepette, majd mielőtt megszólalhatna felé nyújtom a kezemet, hogy az övére rakhassa, ha múltkor megengedte, akkor talán most is. - De jó lenne egy randi veled. - öltöm ki rá a nyelvemet.

[Doris]

Viccesen, a helyzethez méltóan kicsit hátrébb hajolok, hiszen olyan hirtelen haragúan válaszolt a kijelentésemre, hogy erre nem számítottam. Nagyobbra nyílnak a szemeim, és kicsit elmosolyodom mondandója végére.
- Akkor jó, örülök, hogy így van. - Vonogatom meg végül a vállamat és felhagyok a témával, mert végülis ennek az egésznek az volt a lényege, hogy lehetőleg válaszoljon, még ha kicsit durcásabban is, akkor is kimondja amit gondol. Láthatóan működött.
Belekortyolok a sörömbe, miközben kérdőn oldalra pillantok és felemelem két kezem, amolyan "Hogy-hogy mi van velem?" kérdő tekintettel. Aztán mikor leengedem őket vissza, és Doris odanyúl, hagyom, hogy hagy fogja meg azt, ha annyira szeretné. Bár kicsit meglep. Kicsit nagyon. De örülök neki, komolyan.
- Igen? Akkor miért ne lehetne ez egy randi? Na, kilyukadunk már végre ott? Ha nem ez lesz, akkor pedig ígérsz nekem egy másikat? - Kérdem kicsit lágyabb hangnemben.

Nem hiszem el, hogy kimondtam azt, amit nem akartam kimondani, de hát egyszerűen annyira felhúzott, hogy nem tudtam nem a fejéhez vágni. De annyira nem érte, hogy miért kell ezen ennyire kiakadni, mert miért jó neki az, hogy mi randizunk? Hogy ő nekem esetleg tetszik? Semmit sem nyer vele, ha csak nem kötött senkivel sem fogadást vagy valami ilyesmit. Csak nem.. nem tenné, tudná, hogy kinyírnám utána. - Hát jó. - ennyit mondok neki arra, hogy örül, hát örüljön.
Nem is értem, hogy miért akarom megint megfogni a kezét, így inkább elengedem és nem is fogom meg sokáig, nem fogok állandóan és nyitni és közeledni. Magam mellé rakom a kezeimet, szerintem én most nem tudom, hogy mit csináljak vagy hogy mi van velem. - Zárjuk már le ezt a témát, legyen ez egy rohadt randi. - forgatom meg a szemeimet, nem tudom ezen mit kell ennyire túlragozni mindent.
- Kell keresnem egy okos embert, aki korrepetál. Nem is mersz valakit, aki nem te vagy? - teszem fel a kérdést egy nyelvöltés kíséretében.

[Doris]

Örülök, hogy sikerült letennünk arról a múltkori témáról. Egyszerűen most könnyen veszem, kívülről mutatva, de belül pedig majd bele szakadok, amikor vissza kell gondolnom, amikor erről kell beszélnem. Úgyhogy csak letekintek és beleiszok ismét a sörömbe. Lassan elfogy, kellene valami erősebb is... talán.
Sikerélményhez méltóan nevetem el magamat Doris haragos kijelentésére és bólintok egy nagyot. Kezemmel egy kicsit a levegőbe bokszolok, csak éppen nem feltűnően, hogy ő se akadjon ki túlságosan.
- Szuper! Királyság. - Győzelem. Akkor viszont ez egy randi. Huh, belegondolok. Kicsit mélyebb levegőt veszek és örülök, hogy tereli a témát. De arra csak elvigyorodom.
- De igen, magamat. - Válaszolom jó egoistához méltóan. - Miben kellene a korrepetálás? Attól is függ. - Ígyis úgyis magamat fogom mondani, mert igazából csak mardekárosokat ismerek akik tudnak korrepetálni meg minden, őket pedig biztosan nem fogok neki beajánlani.

Nem hiszem el ezt a fiút és nem is tudom, hogy mit tegyek vele, hogy normális legyen, amikor pedig a levegőbe bokszol, akkor megforgatom a szemeimet. Nem hiszem el, hogy neki ez ekkora sikerélmény, ez csak egy bugyuta szó, semmi több. - Olyan bolond vagy. - na jó, nem tudok én rá csak nézni, elmosolyodom és csak nézem őt és nem tudom, de kezdek lenyugodni, pedig engem aztán tényleg nehéz lenyugtatni.
Ki gondolta volna, hogy magát fogja mondani, csak legyintek egyet és mikor megkérdezi, hogy miből kéne korrepetálás, akkor elnevetem magamat. - Fura, hogy ennyire nem ismersz. Mindenből. - sóhajtok egyet szomorkásan és inkább oldalra pillantok. Tök gáz, hogy én semmihez sem értek és tényleg buta vagyok. Szóba sem kéne állnia velem.

[Doris]

- Valakinek annak is kell lennie. - Vigyorgok. Talán máskor, korábban egy hónappal vagy kettővel mondjuk biztosan megsértődtem volna, ha Doris azt mondja rám, bolond vagyok. De most tudom, hogy teljesen másként gondolja ezt az egészet. Jó bolond... létezik egyáltalán ilyen? Az üres vajsörös poharamba pillantok, majd Dorisra nézek.
- Öhm, kérsz még egyet? - Mondjuk szívesen innék valami erősebbet is, de inkább nem, mert nem akarom, hogy azt higgye rólam valami hülye alkoholista vagyok aki nem bírja ki egy kicsit valami erősebb nélkül. Meg ha jól rémlik, ő nem is iszik, egyáltalán. Ami fura, de tetszik. Meglepődötten pillantok rá ismét. - Mindenből? Hát, akkor szerintem fordulj egy hollóshoz. Már ha én nem vagyok jó persze. - Pimaszul kacsintok egyet. Nem hiszem el, hogy mindenből kellene neki korrepetálás. Valamiért úgy érzem, hogy csak túloz. Tekintetem nem veszem le róla egyáltalán, még akkor sem, amikor oldalra néz. Nyelek egy nagyot, sóhajtok egy aprót.
- Mit csinálsz majd a szünetben?

Annyira más minden, hogy el nem tudom mondani, de tényleg minden annyira jó és kellemes. Igaz, hogy ő egy igazi idióta, meg egy barom és bolond, de hát ő így Shane, őt így lehet szer... nem. Mindegy, nem lényeg.
- Nem, de itt az enyém, ha nem zavar, hogy beleittam. - tolom mosolyogva felé a piámat, alig ittam belőle valamit, jelenleg nem vagyok szomjas. Aztán áttérünk a korrepetálásra és gondoltam volna, hogy lefog mondani rólam, amilyen hamar csak lehet. - Hamar feladtad, de hát megértem. - mondom neki sóhajtva.
Kérdése meglep, de hát mit mondjak neki. - Költözöm otthonról és próbál elfelejteni a szülinapomat. - sóhajtok egyet és tudom, hogy ezzel csak felkeltem az érdeklődését, meg ugyebár senki sem tudja igazából mikor van a szülinapom. - Te? - mosolygok, de nem nézek rá még mindig.

[Doris]

- De ezt neked kértem, nem iszom meg előled. - Rázom meg a fejemet, és inkább kérek egy másikat. Tekintetemmel hosszú pillanatokig a pincért nézem, a pultban, hogy mit csinál, és mikor hozza már ki a vajsörömet, amire annyira várok most. Aztán Doris szavai zökkentenek vissza.
- Dehogy adtam fel! Én szívesen vállalom, de láthatóan te nem szeretnéd ezt... - Felvont szemöldökkel válaszolok a kijelentésére. Kicsit úgy érzem, ilyen szempontból sem bízik bennem, de hátha tudom ezt orvosolni majd. Kidülledt szemekkel fogom fel,amikor azt mondja most lesz neki a szülinapja. Még szerencse, hogy ekkor érkezik a vajsöröm, különben biztos félrenyeltem volna.
- Izé, nem is tudtam, hogy most lesz a szülinapod. Hogyhogy elmész otthonról? - Puhatolózok kicsit, de úgy érzem, ismét fekete lyukhoz érkeztünk. - Szokásos családi hepaj. Mint minden évben. Kötelező tevékenység. - Legyintve válaszolok, láthatóan sokkal jobban érdekel a szülinap téma. - És hogyhogy próbálod elfelejteni a szülinapod? Nem szoktad ünnepelni vagy mi? - Értetlenkedek, hiszen tudjuk, hogy a szülinapozás nálunk, Zabini körbe mit jelent.

Mikor kijelenti, hogy nem fogja meginni az italomat, akkor visszahúzom és megvonom a vállamat, hátha nem, akkor nem. Nem fogom ráerőltetni. Majd látom, hogy a következőt issza már, talán nekem is kéne egy kicsit innom belőle, így tehát ajkaimhoz emelem és iszok belőle.
- A buta lányok nem vonzóak.. mármint, nem akarok neked tetszeni, csak.. hát tudod.. - bassza meg, teljesen zavarba jövök és el is pirulok, az isten verje meg, hogy nekem ilyen gáz helyzetekbe kell hoznom magamat. Nem akarok ránézni, inkább nézem a félig teli italt. Kérdésére csak sóhajtok egyet és nem is tudom, hogy mit és hogyan mondjam el neki. Sóhajtok még egyet.
- Besokalltam és jó lesz egy kis távollét. - mondom neki, még mindig a sörömet bámulva. Majd mikor mondja, hogy lesz náluk hepaj, csak elmosolyodom, gondoltam hogy lesz náluk valami. Bár érdeklődése a szülinapomról meglep. - Nem szeretem, sosem szerettem.. És ne reménykedj, nem fogom elmondani mikor van. - nézek rá, majd megint kiöltöm a nyelvemet, ezt ma már megtettem párszor.

[Doris]

Felvonom szemöldökömet a kijelentése hallatán, és kicsit el is kuncogom magam.
- Szerintem nem vagy buta. - Egyszerűen és könnyedén vetem oda, de látom, hogy ettől függetlenül is tökéletesen elpirul. Ilyenkor nem is tudom őszintén mit gondoljak. Tennem kellene valamit? Ilyenkor lehet, hogy megérné valamit lépnem, de fogalmam sincs, mit. Úgyhogy inkább csak figyelem, hogy mit válaszol a kérdésemre, arról, hogy miért megy el.
- Á értem. Jó, hogy ez nálatok ilyen könnyen megy, néha nekem se ártana csak úgy lelépnem. - Meg sem próbálom, mert tudom, hogy esélyem sem lehetne. Kicsit elfintorodom. - Pedig az lett volna a következő kérdésem. Mondd el! Majd én teszek azért, hogy megszeresd a születésnapodat! - Ajánlkozom fel, mint egy herceg a fehér lovon. Csak tudom, hogy neki ez semmit sem jelent.

Azt mondta nem vagyok buta, ő azt mondta, hogy nem vagyok buta és.. nem is tudom, mindenki ezt mondja nekem, de tőle olyan más. Csak pislogok és próbálkozom azzal, hogy újra alapszínű legyen az arcom, mert nem akarom, hogy lássa, elpirultam, de szavai jól esnek és ez a megdöbbentő. Talán túl sokat jelentenek a szavai már, ami nem annyira jó..
- Ez nálunk sem megy könnyen, de fogom és összepakolom a cuccaimat, majd megyek Joy nénihez, ha ő meg kirak, akkor megyek egy híd alá. - mondom neki kacagva, de tényleg nem könnyű ez nálunk sem, tudom hogy mennyire kiakadnak majd, ha lelépek egyik nap, de jobb, mintha örökre eltiltanának a sulitól és ettől a baromtól. Valamiért könnyek gyűlnek a szemembe és úgy nézek rá, leszarom, hogy gyengének tűnök. - Hidd el sokat jelentenek a szavaid, de nem.. nem tehetem. - mondom, majd iszok a vajsörömből.

[Doris]

Meglep, hogy nem válaszol semmit sem a kijelentésemre. Egyszerűen csak vártam valamit, például egy "nem hiszem el"-t vagy "hülye vagy hogy ezt gondolod". De nem érkezett, semmi sem. Talán elhitte? Vagy csak egyszerűen terelni próbálja a témát?
Viszonylag sikerül is. Hiszen a családról és a szünetről kezdünk el beszélgetni. Tekintetem végig rajta pihentetem miközben mesél.
- Nem hinném, hogy a nénéd majd a kitesz, de ha mégis, akkor... hozzánk eljöhetsz... - Pillantok rá óvatosan és kicsit elvonom a figyelmemet, a vajsörömbe tekintek, abból iszok, és aztán... meglátom a könnyeit és a kijelentését és szinte még a szám is tátva marad. De nem habozok, inkább csak felkelek és áthajolok az asztalon, hogy egy lecsorduló könnycseppet letöröljek.
- Most miért sírsz? Mondd el!

Van benne valami, valami ami megmozdít, ami miatt úgy érzem szükségem van rá, hogy ő kell nekem, de ismerem őt.. ismerem a múltjának darabkáit és ki tudja mennyit nem tudok még. Próbálom nem azt látni, ahogyan más lányoknak is ilyeneket mond. Szavaitól pedig elakadnak a szavaim és nem is tudom mit feleljek erre az egészre, mert lesokkol és teljesen.. meglep. - Köszönöm, de nem hiszem, hogy velem akarsz élni, emellett a szüleid sem néznék jó szemmel és nem fogok rajtatok élősködni. - mondom neki kedvesen és aranyosan.
Majd aztán jön az a rész, amikor nem is tudom.. minden annyira más lesz, mikor jönnek a könnyeim és ő letörli azokat. Ahogyan a bőrömhöz és látom rajta, hogy tényleg aggódik értem, hogy nem tudja most mi van. - Tavaly nyáron majdnem megöltek a halálfalók... láttam Grace-t meghalni és azóta minden este átélem és rémálmaim vannak.. ha otthon pedig megtudnák, akkor soha többet nem jöhetnék az iskolába és nem láthatnálak. - hadarom le gyorsan és reménykedem benne, hogy nem fog kiröhögni és nem fog itt hagyni.. pedig bármelyik másik lánnyal jobban járna.

» Három Seprű || Adeline x Noah
» Három Seprű || Emma x Nora x Alexander
» három barátnő
» Pontosan három percig ázó
» három mérő piros szalag

Három Seprű - RT

Három Seprű - RT

Similar topics

Similar topics