Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Ada Clementine Lynch EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Ada Clementine Lynch EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Ada Clementine Lynch EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Ada Clementine Lynch EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Ada Clementine Lynch EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Ada Clementine Lynch EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Ada Clementine Lynch EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Ada Clementine Lynch EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Ada Clementine Lynch EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Kedd 15 Aug. - 15:13

Ada Clementine Lynch-Tully

I'm not good with ass comments.


Becenév:

Ada, Arwen, "a feleségem"

Kor:

huszonhat

Származás:

mugliszármazású

Lojalitás:

Dumbledore

Képesség:

fura fürdőskontyok fabrikálója és agyzsibbasztó alliterációk agyalója

Csoport:

professzor (tanársegéd)

Play by:

Mélanie Laurent

Karakter típus:

még nem is tudja, de keresett





Úgy illik, hogy a hűtővel kezdjem, mint a család legkedvesebb hozzátartozója. A hűtővel, ami ugyanazzal a csöndes nyugalommal tárolja anyám zsírszegény yoghurtjait, mint apám  - igen, a nőgyógyász apám, csak nem találkoztál Aidannal? – oldalasát, amit ínségesebb időkre tartogat. Aztán ott vannak az ikerhúgom, Aila Chelsea – igen, mindkét nevet érdemes megemlíteni, ha már a szüleink ennyit szenvedtek velük - cuccai, a magropogós, a vegán fokhagymás zsír, bezsúfolva a harmadik polc balfelére. Erre azért van szükség, mert a hűtő javarészét Alba Chalice „tudtad, hogy ez is afrodiziákum?” szerzeményei foglalják el, spárga, étcsokoládé, gyömbér, valami yohimbé nevű cucc, és kakaóscsiga, bár utóbbit nem igazán értem, miért kell a hűtőben tárolni. Agathe Charlize ezzel szemben mindent, ami a fogára való, az ajtóban tárol, már fel sem kell néznie a könyvei mögül, olyan gyakorlottan kapja fel és szemezget a tálkába gyűjtött áfonyából, vagy az avokádóból. És Aidan Chaol, a kisöcsém, akiért mindig felelősséget éreztem, a kis Aidan, Édi, Öcsike, Incs, akinek először olvastam fel a szerepjátékaimból, és akit folyton figyelmeztetni kell, hogy ne egyen többet, mert kidurran.

És Peach, Aragorn, Parsley (ebben a sorrendben?) aki ha elkalandozik, a sütőbe teszi a vajat, vagy éppen a szappant pakolja a mélyhűtőbe. Akivel hetente új baracklekvárt bontunk, és aki megmutatta, mi olyan finom az „eldobodazagyadolyancsípős” húslevesben. Akivel kaland a főzés, legyen szó akár fantasyról, akár sci-firől, de akivel együtt enni, nos, még nagyobb kaland.

Azt hihetnéd, az általa kiagyalt mesék bűvöletében kering, a saját dallamára, a saját szájíze szerint, és elveszettnek, csodabogárnak láthatod, aki tünde-nyelven tanulva igyekszik utolérni a férjét, pedig törődj bele: ő nagyon is észnél van. Sőt, olykor még mások eszénél is, hiába, a Lynch-família legidősebb gyermeke, és ezt sosem átallott éreztetni a nála fiatalabbakkal, ha arról volt szó, kinek lehet igaza. Egész gyerekkorában az események sűrűjében, a káosz tetején ült, békítve a kisebbeket - igen, még Ailát is, az az öt perc előny csak számított valamit! -, nevelve, tanítva, olykor kéretlenül. Valószínűleg ez, a mélyről feltörő hívatás vitte el őt egészen a Roxfortig, pedig sokáig tervezte, hogy dramaturg vagy író lesz belőle. Majd egyszer, talán.

Hajfonásban kétbalkezes, egyébként szinte bármit meg tud szerelni mugli módszerekkel, lojális és könnyen lelkesedik bármiért, ami izgalmas, amiben le kell győzni a sárkányt. Arwen és Aragorn szerelme fölött zokogta végig, meghatottságtól pihegve, a tinédzseréveit, de igazán sosem hitte, hogy az ő Aragornja egy kócos, barackillatú angol képében érkezik majd meg, ló nélkül, de Ginger nevű húgával. Olyan szerelem az övék, ami nem igényli a nagy szavakat, csak a forrócsokival összekucorodást és a sindarinul előadott vallomásokat. (Ki ne emlékezne arra az estére?)

A kis dolgokba bújt el, az esetlenségbe, az őszinteségbe, a széthányt ruhákba, és a ház minden pontján elrejtett szerelmes üzenetekbe. Egy pohár bortól kimelegszik, nem jön egykönnyen zavarba, és a véleményét gyakran megtartja magának. A Gyűrűk urából oldalszámra pontosan idéz, de ne legyenek illúzióid, lenne pár keresetlen gondolata ahhoz, aki az ő gyűrűjét próbálná egy hegy gyomrába dobni.



 Mi valahogy mindig eszünk.
A lepedő csupa morzsa a reggeli bageltől és a csokis croissant-tól, a nagyi szerint nem tudok rendet tartani, tőlem pedig távol álljon, hogy kétségbe vonjam az ősök véleményét. Azt hiszem, ezek az ágyban lustálkodós reggelik a legjobbak, facsart narancslével, fahéjas kávéval, rengeteg tejjel és omlettel, amit eddig csak kétszer sütöttem, de azért elfogyott becsülettel. Ez a kedvencem, a ráérős nevetgélés, az elhúzódó mosogatás, az összeillő Mr és Mrs bögrék, amiket Aila készített nekünk. (A Mr egy kicsit ereszt már, nem bírta a gyűrődést.)

Mi valahogy mindig eszünk, összekenem az orrát paradicsomszósszal, és nevetünk, mert tudom, ha kihúzom a gyufát, én következem. Mosni utálok, a játék viszont olyan édes, mindketten magasról teszünk arra, ami utána következik, a foltra, a piszokra. Meg aztán csak egy pálcaintés az egész, a nagyi pedig sopánkodhat kedvére, egyébként is, azt hiszem, ha a szekálás sportág lenne, elvinné az aranyérmet. És eszünk, miközben versengve idézzük a kedvenc részeinket, miközben kidumál a ruhámból az általa ismert összes nyelven, miközben feltesszük a délutáni teát, miközben megosztom vele az elküldött és elolvasott házidolgozatokról alkotott véleményemet.

Mi valahogy mindig eszünk. Az esküvőn is degeszre tömtem magam mindazzal, amit az anyósom készített, és van egy külön szekcióm a kamrában a finom és a kevésbé finom maradékoknak, nehogy már összekeveredjenek. Most pedig, majdnem tíz hónappal később, nézem a párnától gyűrött arcát, és mikor felébred, mosolyogva vonok vállat, na mi az, sose hallottál még éjféli nasiról? (Mármint, nem az anyósom arcát nézem.)
Ez az étvágy tesz minket különlegessé. Nagykanállal látunk mindenhez, ami új, ami más, ami kiegészít és feldob minket. Felfedezők vagyunk, kalandorok, abból a lyukas zoknis, szedett-vedett fajtából. De akárhogy is, nincs egyetlen történet sem, aminek a folytatását a miénknél szívesebben olvasnám.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marlene McKinnon

Marlene McKinnon

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford

»
» Csüt. 17 Aug. - 7:21


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Szia!
Gondoltam, mielőtt lefekszem aludni - jó kis éjszakás meló, mmm - elolvaslak és megírom ezt a szöveget, ami nem ígérkezik ám majd túl hosszúnak mert a történeted végére úgy megéheztem, hogy most már komolyan kifolyik a nyál a számból. nevetés
Mellesleg nagyon érdekes volt, minden pillanatát imádtam és bearanyoztad biza a reggelemet Smile Remélem még sok ilyen mókás sztorit, írást fogunk látni tőled a jövőben! Ne felejts el foglalózni, utána pedig irány a játéktér! Wink





Vissza az elejére Go down

Ada Clementine Lynch

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-