Az éj fekete fátylát a kastélyra, s lakóira terítette. Leszállt az éj, elaludt a tudás, s felébredt a bátorság. Vakmerő ifjak indulnak a sötét lepel alatt kalandos felfedezőútra. Ki egyedül, ki karöltve társával. A tanárok szintén útra kelnek, hogy fülön csípjék a kihágásoktól élő diákokat, s "méltó" büntetést rójanak ki rájuk. Semmit sem ér a büntetőmunka, a pontlevonás, már rég megtanultam. A mai fiataloknak elrettentő példa kell, ami elveszi kedvüket az éjszakai kalandtúráktól, ám ez nincs engedélyezve a kastély tanárainak és egyéb alkalmazottjainak.
Útra kelek én is, aludni nem tudok. Kegyetlen a sors, ettől is megfosztott. Helyette azonban kaptam ezernyi csodás képet, melyet a sötétség, s a nappal szültek. A napfelkelte, naplemente megkoronázzák emlékeim összességét, mégis minden éjjel felfedezek valamit, mit érdemes megjegyeznem. Ma az alagsorban keresgélek.
Csend honol az egész folyosón. Békésen pihennek a lent elhelyezett házak lakói is. Mind a Mardekár, mint a Hugrabug. Szeretném ezt hinni, de nem megy. Tudom, valahol éppen most tervezik következő cselszövésüket a ravasz, illetve jámbor gyermekek. S miattuk vagyok itt. Velük, s rájuk kell vigyáznom, holott semmit sem tehetek ellenük. Átnéznek, átsétálnak rajtam, ha kedvük tartja. Márpedig, biztosan nem fognak megállni miattam. Én nem hiszek ebben.
Apró neszek jutnak el hallószervem legmélyére. Ajtó nyikordul, majd súlyosan siklik végig a hidegnek tűnő padlón. Tompa puffanás jelzi, hogy az ajtó becsukódott, s rövidesen halk talársuhogások közelítenek felém. A körvonalaimat láthatják akkor is, ha sötét van. Remélem, megtorpannak. Nem szeretnék ismét fagyos környezetemmel büntetni bárkit. Ki az? - talán meg kellene kérdeznem, ugyanakkor majdnem biztos vagyok abban, hogy meg fog torpanni a kis csapat. Csapat... Megérzés csupán, de nem egy, vagy két ember áll előttem.
I solemnly swear
I am up to no good
Sybill Trelawney
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Juno Temple
»
»Vas. 29 Okt. - 21:43
Everyone hail to the pumpkin song!
Az 1978/1979-es tanév a lázadás tanéve lesz! Jósoltam meg még valamikor másodikban, ami természetesen be is igazolódott. Ki gondolta volna, amikor még elsőben ilyen-olyan megpróbáltatások után nagy nehezen összeverődött a kis bandánk, hogy a hatodik tanévünket úgy kezdjük, apa lakókocsijával érkezünk meg a Roxfort birtokára? Ráadásul néha én vezettem is! Ha eddig talán nem is mi voltunk azok, akiket a legmenőbbnek tartottak a suliban, biztosan még mindig beszédtéma, ahogyan az utolsó pillanatban, kapuzárás előtt fékezünk le nem messze az egyik viadukttól, hogy utána még épp időben megérkezzünk a beosztási ceremóniára. Legalábbis mindent megteszünk azért, hogy azt gondoljuk, az emberek emlékeznek rá. Még ha ebből semmi sem igaz tulajdonképpen. - Én azt hallottam, minden évben csak egyszer látni a kastélyban. – folytatom elszánt diskurzusunkat Dellamortról, a gonosz szellemről, aki állítólag idelent, az alagsorban szokott kísérteni. Persze itt, a Roxfortban egyáltalán nem ritkák a szellemek, ám van valami egészen izgalmas abban, hogy tilosban járunk, ráadásul éjnek idején. A halloweeni vacsora után szöktünk el, hogy mindenki be tudja bizonyítani a maga igazát. Aztán a végén úgyis kiderül, hogy az én verzióm volt az igazi végig. A fejemen megigazítom a nyúlfüleket, amiket anyai hagyatékból készítettem jelmezül. Ha jelmezben lát a szellem, akkor nem tud bántani, még ha olyan primitív és egyszerű is, mint amilyen ez a nyuszifül. Bár Morci megpróbálkozott a hajam kiegyenesítésével is, de halott ötlet volt az egész. - Száznegyvenkét éve, éppen Halloween éjszakáján a halálba kergette szíve hölgyét. Féltékenységből haragudott rá annyira, hisz holta után sem tudta elengedni a lányt. Nem tudta elviselni, hogy éli tovább a saját életét, épp ezért kísérteni kezdte. – magyarázom, ahogyan az egyik sarkon befordulunk, amerre az állítólagos szellemet sejtjük. Azt írták valamelyik könyvben. Vagy mi találtuk ki… már nem igazán tiszta nekem sem, hogy indult ez az egész. - A lány, akit szeretett, egyébként épp úgy nézett ki, mint te, Morci. Barna, egyenes haj, pici ajkak, szép szemek. Ám Dellamort szelleme addig kísértette őt, míg véget nem vetett a saját életének. Éppen itt. Ebben az alagsorban. Pedig annyi idős lehetett, mint mi. – suttogva mesélem a történetet tovább, a logikai buktatókkal nem is foglalkozok persze. Hogy üldözhette volna évekig, ha annyi idős, mint mi? Mit számít az? Elveszi az egész éjszaka élményét, ha ezzel foglalkozunk. Amúgy is mindenki tudja, hogy nekem van igazam Dellamort történetével kapcsolatban.
-...Nagyon kényelmes körülményhez méltóan- fűzöm tovább száraz szkepticizmussal Sillbilly szavait. Nem lévén mugli, azt hülyeség bizonyítéka lenne mondanom, hogy nem hiszek a szellemekben, tekintve, hogy olyan iskolába járok, ahol napi szinten kismillió lebeg keresztül az épületen, mint ha mi sem lenne természetesebb - bár tapasztalatok szerint tényleg pont ez a természetes - valamint nagyobb vacsorák esetén, mint például évnyitó vagy Halloween, előszeretettel lebeg be mind a kismillió egyszerre a nagyterembe. De még az egyik tanárunk is szellem. Stílusos módon emellett dögunalmas is. Szóval nem a szellemekben nem hiszek intézményileg, de azért megvannak a kétségeim ezzel a Dellamort dologgal kapcsolatban. Nem azért, poénnak teljesen jó, hogy hajkurásszuk, meg Treló olyan cuki lelkesedéssel éli bele magát, de szerintem ijesztőbb, ami rajtam van jelmez gyanánt. Mármint, nem tudom, hogy került a ruháim közé ez a dédnagyanyámféle - vagy mégrégebbi, fasztudja - darab, de őszintén ijesztő, hogy ezt valamikor valakik komolyan gondolták divatként. Ízlések és ficamok, van annyira jelmez, mint Syb füle, és legalább valamit kezdek vele, ha már elcipeltem magammal. És legalább megynugtatja a kis lelkét, hogy miattam se esznek meg majd a szellemek. Amik nem tudnak hozzánkérni, mert átlebegnek mindenen. -Hát ha most nem direkt engem próbálsz ijegetni a hasonlóságokkal - megjegyzem, bénán, viszont akkor téged fogunk élőpajzs gyanánt átdobálni egy támadó Dellamorton - akkor elég érdekes kérdéseket vet ez föl erről a fasziról. Ha a csaj öngyi ilyen idősen lett, mennyi volt, amikor Pedoszellem elkezdte csapni neki a szelet? Bár van egy gyanúm, hogy leginkább Bill fejében létezik ez az egész, de tessék, nem mondhatja senki, hogy kihúzom magam a buliból nagy szkepticizmusomban. Attól, hogy lyukak vannak a meséjében, még nem lövöm le az egészet egyből, viccesebb beépíteni, és a bakiból fícsört csinálni. Persze fanyalogva, a mindenkori látszatot azért tartjuk becsületesen.
Kezdőlap
