Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Fehér liliomnak is lehet EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Fehér liliomnak is lehet EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Fehér liliomnak is lehet EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Fehér liliomnak is lehet EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Fehér liliomnak is lehet EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Fehér liliomnak is lehet EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Fehér liliomnak is lehet EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Fehér liliomnak is lehet EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Fehér liliomnak is lehet EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Fehér liliomnak is lehet



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Poppy Pomfrey

Poppy Pomfrey

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 21 Okt. - 0:28
Azok közé a napok közé tartozott, amelyeknél pontosan tudom az első korty kávémnál, hogy ágyban kellene maradnom, a hatalmas, keményre tömött szatén mélyére süppedve, a világról tudomást sem véve. Manolin után mentem el: még az sem derített jobb kedvre, hogy a kulcsai a zsebemben csilingeltek, a kitérdelt cicanadrágos combomnak ütődtek a kabáton keresztül. Nem mosolyogtam, mikor megpördültem a sarkamon, és főleg nem mosolyogtam, amikor az üvegházban is háborús helyzet fogadott.
A tüskés, fojtogatásban kifejezetten ügyes indák azonnal a nyakamra akartak tekeredni, és mintha egy apró kéz élesre fent karmai lennének, belekapaszkodtak a kötött pulóverem anyagába, majd éles reccsenéssel megtartották maguknak, mikor az asztal alá kúsztam: ekkora túlerőben igazán tehetetlen vagyok frontálisan. A kockakövek sárosan, nyirkosan lapultak a tenyerem alatt, utána pedig meglepően melegnek érződtek, amikor az arcom érintkezett velük. Nem tudom, meddig tartott, de nem akartam ártani a növénynek, amely félelmében így védekezett ellenem: nem kétlem, hogy valaki nem éppen értő kezekkel ért hozzá, minden joga megvolt rettegni.
Ziláltan álltam a kettes üvegház közepén, hideg víz csöpög az izzadt homlokomra. Letörlöm az arcomról és az államról a felkenődött sarat, földet, de nem szeretném látni, hogy festek: a pulóverem és alatta a már otthonosan kifakult póló rongyokban fedi a testem, nadrágom térde megadta magát.
Most viszont mosolygok, szinte nevetni lenne kedvem: beborítva a helyiség színe-javával aligha tűnik úgy, hogy én taníthatok másoknak bármit, hacsak azt nem, hogyan tegyünk remek benyomást másokra. Mosolygok, és tényleg elnevetem magam: mi lehetne ennél szürreálisabb?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Rhystar Morhange

Rhystar Morhange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Nikolaj Coster-Waldau

»
» Vas. 5 Nov. - 16:48
Ne most, Rhys, folyton ezt mondogatja, és érzem a fáradtságát, a kedvtelenségét, látom a szemei alatt növekvő karikákat, az arcát, ami beesik, mert nem eszik eleget. Próbálok segíteni, jobbítani, javítani, de mindig csak a ne most meg a nem alkalmas. Mikor lesz alkalmas? A kérdés egész hétvégén ott lebegett a szemeim előtt, ott ült a nyelvem hegyén, mikor egyedül ettem a vacsorát Cickafark társaságában, mert hiába beszéltük meg, a végére csak nem lett alkalmas. Ki az, aki még hétvégén is dolgozik? Értékelem az odaadást, de egy kis nekemadás sem jött volna rosszul, ha már külön azért utaztam haza a hétvégére, hogy együtt lehessünk. Szükségem lett volna Mirára, arra a biztos pontra, gondos mosolyra és meleg ölelésre, de csak ne most.
Némi nehezteléssel a szívemben és régóta nem érzett sértettséggel hagytam magam mögött az otthonunk ajtaját, és miután meggyőződtem arról, hogy senki sem figyel, visszahoppanáltam. Az első utam az irodámba vezetett, és erőszakkal kellett rávennem magam, hogy a másodikkal ne Mimit keressem meg. A kinti csípős levegő kitisztította a gondolataim, lesöpörte róluk a borúlátás porát, annak ellenére is, hogy a szembejövő aurorok jelenléte újra meg újra emlékeztetett azokra a sötét sarkokra.
Az üvegházak töretlen színfoltok, nedves föld illatába és a zöldellés frissességébe rejtett hírnökei a körforgás bizonyosságának. Egy egész élet rejtezett egy-egy növény útjában, ahol még a pusztulásuk is célt szolgált, jó célt, amiért érdemes kemény munkaórákat befektetni. Abban a reményben lépek be az egyik ajtón, hogy erőt meríthetek a hangtalan hálájukból. Semmi esetre sem számítottam az elém táruló látványra, a padlót borító földhalmokra, törött cserepekre és eszközökre, lehullott levelekre, vagy a növényeknél is tépettebb ábrázatú tanársegédre.
Ejha – szökik ki a számon akaratlanul abban a másodpercben, amíg megkövülten állok az ajtóban, meglepettségemben enyhén elnyíló ajkakkal. Való igaz, hogy tréfálkozva megjegyeztem az egyik professzortársamnak, hogy bizonyára nem esik szét az üvegház, míg távol vagyok, de az ilyen légből kapott kijelentéseket rendszerint nem szokták meghallgatni. Elvégre, Celestina Maggica sem vallott még szerelmet nekem. Azért a biztonság esetére körülnézek, nem-e ott bujkál valamelyik láda mögött, aztán észhez kapva szelem át az üvegházat, kerülgetve a harc emlékeit. – Johannah! Jól vagy? Beütötted talán a fejed…? – hunyorgok rá, mert még tisztán látom egy mosoly szellemének lenyomatát az arcán. Nem tudom eldönteni, jó jel-e; nem úgy fest, mint akinek túl sok oka volna mosolyogni. Az a két év, ami eltelt azóta, hogy nem a Roxfort diákja, és az a néhány hónap, amióta a tanári kart erősíti. kissé nehezen törölgette még ki az emlékeimet arról, hogy milyen volt elsősnek, így akaratlanul is magamra veszem, hogy aggódva figyeljem a karcolásokat és vágásokat. Még az kéne, hogy az idősebbik McGonagall elítéltessen, mert az én felügyeletem alatt lett saslik a lányából.
Mi a varánuszos pokol…? Ó. A csápfű volt? – Homlokomon mély barázdába szalad a bőr mérgemben, amit természetesen nem a növénynek szánok. – Shangley és Atticus volt, lefogadom. Egy hete kaptam rajta őket, hogy megpróbálnak levelet lopni róla. Csak tudnám, minek. Megér tíz galleont, hogy lebénuljon a karod? Téged nem harapott meg, ugye?

is to believe int he future
top lant a garden
Vissza az elejére Go down

Fehér liliomnak is lehet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fehér pillangó
» Fehér galagonya
» Fehér lovon Budapestre
» A bizonyos fehér bálna!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-