To Russia with love

Ásítok egyet, hátradőlök, hogy azután dühösen káromkodva próbáljam meg visszanyerni az egyensúlyom a székben. Utálom a székeket; ha tehetem, egész nap egy ágyon vagy fotelben csövezek, a székek mindig előhozzák azt a rossz élményt, amit az iskolai tanórák váltanak ki. Nem is tudom igazán, hogy miért mentem a Sweetwoodsra. Talán azért, mert Thorfinn addig sem baszogat, hogy nem csinálok semmit, talán csak a barátaimmal akartam maradni, talán reméltem egy jó bulit. Azután pár dolog tényleg elkezdett érdekelni, főleg a párbajmágia kurzuson, de attól még utálom a kötelező tanulás részét.
Tehetetlenül nézek arra a sovány négy és fél oldalra, amit eddig megírtam a tizenötből. Hogy a fenébe lehet tizenegy oldalt kitermelni két nap alatt arról, hogy hogyan lehet háztartási bűbájokkal harcolni? Csak háztartási bűbájokkal ráadásul, mintha arra készülnék, hogy egy napon konyhásnéni leszek, és meg lesz tiltva, hogy bármi mást használjak önvédelemre. Ha a konyhai stílus működne, akkor a háziasszonyok már régen legyőzték volna halálfalókat. Azért leírtam pár dolgot a támadásról, de egyszerűen a világon semmit nem lehet tenni pajzs bűbáj nélkül egy párbajban, ha nem vagy rohadtul agilis.
Felállok a székből, és kinézek az augusztus végi délelőttre. Persze esik a rohadt eső, de azért így is látom Thorfinn régi negyedének romjait, ami még azóta is füstölög, hiába zárták le a táltostüzet egy rakat mágiával. Mert tudom, hogy az, különben már eloltották volna, az egyik professzor elmondta, hogy minden más mágikus tűz oltható. Thorfinn átcseszett, nem baleset volt, vagy ha igen, akkor nagyon hülye, hogy a házban próbálta ki az új átkát, amivel ki tudja, mit akar tenni. Nem is akarom igazán tudni, ebédre néha átmegyek a főépületbe, amúgy megülök a saját szárnyamban. Signurt még annyit sem látogatom, mióta ő is megkapta a saját kis melléképületét a birtokon, elég egyértelműen közölte, hogy nem akar látni. Legalább lenne társasága, ha hagyná, hogy átnézze, most csak egyedül ujjazza magát a kis szobájában.
Kinyújtom a karom, a levegőbe bokszolok párszor feszültséglevezésként, azután kihoppanálok a konyhába egy bögre tejért. Nincs messze, de élvezem, hogy végre tudok hoppanálni és varázsolni a Roxforton kívül, és most kihasználok minden alkalmat, hogy ezt fel is használjam. A pálcámmal intem magamhoz a tejet, azután egy hosszú korttyal beleiszok, hagyom azt is, hogy a fele kicsorogjon. Követem a tej útját az egyik ujjammal le az államon, a nyakamon, a hasamon végig lefelé... azután leejtem a bögrét, amikor észreveszem Lanát az ajtóban, és reflex-szerűen lekapom a másik kezemet is. Van a pálcám, de nincs rajtam semmi szokás szerint. Azt hittem, hogy max Édi ugrik be ma, azt hittem, hogy Lana elutazott valahová. Különben is csak kétszer jött el eddig hozzám.
- Öhm... szia... gyere be, felkapok valamit.- ezúttal nem hoppanálok, csak felfutok a lépcsőn, felkapok egy boxer alsót, azután már futok is lefelé a lépcsőn, menet közben bújok be az ujjatlan pólóba. A zavarba ejtő pillanat ellenére nem érzem igazán kínosan magam, nem szégyellem a viking genetikám, és különben is, megszabadultam attól, hogy azt a szart kelljen csinálnom. Különben is, ráérek még, majd holnap megírom. - Nem gondoltam, hogy ma lesz időt átugrani, Lana. Nagyon megáztál? Kérsz valamit inni vagy enni?- kicsit üres gesztusként mutatok a jeges szekrény felé, nem igazán van ott semmi ehető, maximum az a két üveg lángnyelv van ott, amit hétfővel visszaviszek majd a Sweetwoodsra. Bár lehet abból a kettőből egy, ha Lanának van kedve inni, esetleg fél is. Vele mindig tök jó piálni. Ő talán az egyetlen, aki őszintén el meri mondani, hogy mit gondol rólam. Mindenki más úgy tesz, mintha nem csodálna engem.

Miután az egész délelőttöt azzal töltötte, hogy felszerelkezett a legújabb magazinok és egyéb információforrások értesüléseiből - de azért elég szörnyű, hogy ezek a muglik most már az időjárást is befolyásolják a mágneses sugárzással, még ha nem is teljesen biztos benne, hogy működhet a dolog - és az egész kora délutánt a legtökéletesebb pennákat válogatta, amelyek majd vele utazhatnak a tanév első napján, mert akkor még az ember szépen ír, sőt, egészen lelkesen vési a címeket még az olyan lélekölően unalmasnak ígérkező frázisokról is, mint az átváltoztatástan, főleg a bűbájtan, ő elég bűbájos enélkül is, meg amúgy is söpörjön az mágiával, akinek nem lesik minden kívánságát haptákban házimanók, hát nem? - úgy döntött, a nap megkoronázásaként meglátogatja Kapisztránt. Kapisztrán nyilván ilyenkor még pihen, a hozzá hasonló menő fiúk nem ébrednek délutánnál korábban, őt pedig amúgy is leköti a királyság, ahogy mondani szokta: ugyan az sem világos, ez mit jelent a gyakorlatban, de készségesen elhiszi, végül is ilyenek a férfiak, mindig nagyon csinálnak valamit.
A Rowle-házban mindig olyan nagy csend van, hogy lehet, hogy nem is illene csak így beóvakodnia, pedig igazán jól mutat rajta az új ruhája, fehér, csipkés, és mikor apa nem látta, felhasította az oldalát is, szóval igazán rendhagyó, de talán akkor is illetlenség hívás nélkül érkezni, még ha teaidőben is, amikor az erre kijelölt idő van Rosa néni leánynevelő szakkönyve alapján, épp csak a kísérőjét felejtette el valahol, de nehogy már Dolohov elvtársnőnek ilyen hívságok miatt kelljen késlekednie, feszít inkább csinos ruhájában, megy a hangok után, legfeljebb megkérdezi a konyhában rombolótól, itthon van-e Kapisztrán, esetleg fel is ébredt-e.. ó és mi van, ha egyenesen ő ébresztheti finom kávéval? Ennél izgalmasabbat el sem tud képzelni, pedig az egész délelőttöt a haarp-tanulmányozásával töltötte!
- Kapisztrán! - ijed meg, aztán rögtön szégyelli is magát, ki sipítozik így, mint valami aggszűz, most majd azt hiszi róla, senki sem udvarol neki, pedig dehogynem, nem olyan védtelen virágszál ám ő, hogy itt rögtön frászt kelljen kapnia valakinek a meztelen látványától. Sőt, tulajdonképpen milyen szerencse is, kíváncsian les utána, amikor felrohan a lépcsőn, Kapisztrán tényleg olyan megnyerő a talárja nélkül, mint abban, biztos rengeteg lánynak tetszik abban az iskolában, amiről persze megint tőle hallott először. - Á nem, a kandallón jöttem. Azt hittem, még alszol.. de éppen inni akartál? De jó, még sosem ittam ilyet. Megkóstoljuk együtt?
Hát ezen nem lehet segíteni, de jobb inni, mint bevallani, hogy náluk nem dívik a whisky, whiskey, amúgy is mi a különbség, ki érti ezeket az angolokat, ő a vodkához szokott, de mi van, ha ez erősebb lőré, aztán meglátszik rajta? Kapisztrán megértő fiú, biztos szívesen bevezeti az izgalmak birodalmába, rögtön közelebb is lép, izgatottan várja a fejleményeket. Talán még egy olyan cigarettát is elszívnak, amiről annyit mesélt neki...!

- Hát, igazából éppen untam magam, már ébren vagyok pár órája. De jó, hogy jöttél, már rég meg akartam kóstoltatni veled ezt.- nem feltételezem, hogy Lana nem iszik, tudom, hogy arrafelé más lőrék divatosak. Egészen menő a csaj igazság szerint, ha kicsit idősebb, biztosan ő is a Walpurgis egy lovagja lehetett volna. Néha fura, de mindenkinek megvannak a maga furcsaságai. Morci nem is igazán érdemel külön bemutatást, ő a megtestesült weirdség, és nem sokban marad el tőle Silly sem, biztosan megkedvelték volna Lanát. Édi már nem bírja annyira, de Édi meg kicsit zsémbes néha, és mostanában kicsit talán kevésbé türelmes is velem. Főleg, ha Lana szóba kerül. Hellyel kínálom az ágy kényelmes végén, én pedig elfoglalom azt a hülye széket. Vennem kellene néhány fotelt.
Előveszek két poharat, pontosabban egy tiszta rúnás poharat a polcról, amit még ajándékba kaptam, és egy bögrét, aminek még van némi kóbor kóla az oldalán, amit Aurorával kortyoltunk el, és valahogy nálam maradt a bögre. Nem zavar persze, egy kis kóla néha jól jön a whiskeyhez, és vicces hatást generál ez a nagyon mugli ital a Lángnyelvvel. Figyelem a kis, rózsaszín szikrák harcát, miközben töltök magamnak a bögrébe. Előtte persze Lanának töltök. Nem vagyok vadember, ismerem az illemet.
- Vigyázz amúgy, ez tényleg erős. De ha bírod, van még egy cigim is, amin megosztozhatunk. Akkor igyunk...- felemelem a bögrét, miközben a lányra nézek. Ma valahogy rohadt csinos, olyannyira, hogy kényelmesebbnek érzem nemtörődöm módon lelógatni a szabad kezem magam elé. Nem akarok viszont nadrágot felvenni, az elárulna. Kicsit kipirulok, miközben elmondom a pohárköszöntőt. - Igyunk Aegirre, az ital istenére!- asszem annak az istene, ha ugyan isten, nem jöttun. Apám megpróbálta beleverni a fejembe ezeket a mitológiai dolgokat, még ha nem is igazán hitt bennük, de túl keménynek bizonyult a fejem.
Belehúzok az italba, nagyot, azután égő szájjal, torokkal, enyhén könnyező szemmel figyelem, hogy boldogul Lana a számára új ízzel. Nem bírom ki vigyorgás nélkül, hiszen éppen tanúja vagyok, ahogy a lány elveszíti a Lángnyelv-szüzességét. Hatalmas, intim élmény ez, amit csak a legjobb barátaiddal osztasz meg, akikben megbízol. Én Édi előtt fuldokoltam, levegőért és vízért kapálóztam, talán sírtam is, igaz, még csak tizenkettő voltam. Aztán kihánytam az egészet. Lana azonban idősebb, és biztos jobban bírja a piát.
- Na, milyen?- miközben a válaszát várom, leteszem a bögrét, félig az ágy alá mászok, és elkezdek a kis faláda után kutatni, ami öt másik ládácska mellé van rejtve. Csak kotorászás közben jövök rá, hogy milyen jó rálátást engedhetek a lánynak, de csak egy kis pírt csal az arcomra a dolog. Tényleg nincs mit szégyellni, rohadt jól nézek ki. Részben genetika- még Thorfinn is kifogott egy abszolút S kategóriás csajt, pedig baszik gyúrni bármit, részben természetesen edzés. Előásom végül a cigit a ládából, előveszem, és mint kincset, Szent Grált, ünnepélyesen felemelem, hogy a lány megtekinthesse.
- A csávó, akitől vettem a Sweetwoodson, azt mondta, hogy szerinte ez tökéletlen varázslat. A muglik legjobb kísérlete rá, hogy utánozzák a mágiánkat. Készen állsz rá?- azt az elbűvölő félmosolyt villantom rá, aminek lehetetlen ellenállni. Nem akarom azzal beleerőszakolni, hogy puhánynak nevezem, ha visszatáncol, azt akarom, hogy ezt tudja is, ezért inkább meggyőzni akarom. Ha nemet mond, nem fogom erőltetni.

Kapisztrán pont olyan fiú volt, akit Rosa néni illemkönyve úgy jellemzett volna, mint messzire kerülendő, de hát ha egyszer olyan helyes volt, és mindig borzasztóan kedves, hogy bele kellett pusztulni, mindig pontosan tudta, mit kell mondjon hozzá, hogy a szíve hevesebben dobogjon a nagyon illedelmes öltözékek alatt, és hát persze apa sem hiheti, hogy belekeveredik valamibe, ő nem Nina, nem keresi a bajt, ha jön az magától is. Mint például a gyíkemberek formájában, alkalomadtán meg kell kérdeznie a fiút, mit szól hozzá, hogy a muglik uralkodói és elnökei mind egy titkos szervezet tagjai, hát nem érdekes ez is? Mi mindenről beszélgethetnek, hiszen ők valódi lelkitársak, hogy lehetne azt úgy emlegetni, mint az unalmas unokabátyjukat, azt a kapcarongyot.
- Jaj de jó, nagyon kíváncsi vagyok rá azok után, amiket meséltél. De miért, hány százalékos ez? - nézegeti a poharát, hát azért talán csak nem olyan erős ez, mint amihez szokva van, minden sztereotípiák angyalarcú tündére biztosan nem érzi az ilyesmit, de nem baj, majd ő erős lesz kettőjük helyett is, és ápolja Kapisztránt, ha rosszul lenne, mint a dalokban a nők szokták a férfiakat, csak mégsem egészen úgy. Persze nagyon jó lenne, ha megérinthetné a hasát, vagy ha szép dolgokat suttogna a fülébe, akkor egészen nehéz lenne ellenállni, pedig azt elvileg muszáj, de nagyon kár, hogy muszáj. - Prosit, tavaris!
És le is húzza derekasan, nem maradhat szégyenben, mint valami kis félvér, ismeri ő is, mit diktál a kötelező, nem is panaszkodhat, ha megkönnyezi az italt. Azt mondták neki, gondoljon akkor Sztálin és Lenin elvtársakra, de hogy ők pontosan kicsodák, arról ő ugyan nem tud, volt ott valami Marksz, Engelsz, Leninsz, de hogy ezek hogy, és milyen kapcsolatban állnak egymással, vagy akár az italhoz járó áldomással, rejtély marad, büszkén tartja a poharat a második adagra.
- Hát isten-isten, illetve csak képletesen. Mert ugye nem létezik. - mekkorát néznének most, ha látnák őket, fényes nappal italoznak meghitten, hát ez tényleg idilli, ő is mosolyog a fiúra, azaz férfira, mégis elvégezte már a kötelező iskoláit, akármihez is kezdhet már, ha úgy tartja kedve, utazgathat, vagy munkába állhat, családot alapíthat. És jókat mulathat úgy, ahogy mesélte neki mindig, és azokban a történetekben mindig mindenki pont olyan menő, mint ő, bele is sajdul a szíve, hogy ez tőle milyen messze van még, és ha ki is röppen a Roxfortból, mulatozni akkor sem lehet csak úgy a vakvilágba egy lánynak, annak mindig rossz vége van. - Hát én mindenre el vagyok készülve. De megmutatod hogy kell, ugye? Én nem csináltam ezt sem még soha.
Elrendezi a szoknyáit, és lehuppan az ágyra udvariatlanul, de izgatottan, figyeli, mihez kezd a fiú azzal a nagy kinccsel, amit úgy bejelentett neki. Azt mondta egyszer, repülni lehet általa, gondtalannak lenni, és Lana semmiképp nem akart valami besavanyodott vénkisasszonynak tűnni, ha remegett is kicsit a keze, remélte, sehogy nem jön rá a fiú, mi mindent elképzelt kettőjükkel, egyszer még egy levelet is megfogalmazott neki, de aztán összehajtotta, elrejtette a ruhásszekrény mélyén egy szelencébe, és jókat kuncogott rajta, ha eszébe talált jutni.
- Ha megmutattad, én is mutatok valamit, ha megígéred, hogy titokban tartod.. - kacsint rá vidáman, és minden figyelmét a mutatványnak szenteli, amíg a kis fodros harisnyakötőjét óvatosan megoldja, a fiúnak láthatatlanul, hogy majd azzal köszönje meg a kedvességét.

Csak egy hosszú, kissé talán buta nyögés hagyja el a számat, amikor Lana megkérdi, hogy hány százalékos a pia. Annak ellenére, hogy viszonylag sok alkoholt fogyasztok, ritkán foglalkozok ilyen részletekkel, úgyhogy ennek az italnak az esetében sem tudom, hogy milyen mennyiségű alkoholt tartalmaz. Csak koccintok a lánnyal, és beleiszok a sajátomba. Kicsit elpirulok, de kibírom köhögés vagy rosszullét nélkül.
- Fú, ez kurva jó...- egy pillanatig elgondolkozok rajta, hogy létezik-e az Isten, esetleg az őseim istenei, de túl elfoglalt vagyok azzal, hogy piálok Lana társaságában, inkább csak iszok egy kortyot, miközben vetek egy-két pillantást a melleire és a combjaira. Néhány másodperc múlva már keresztbe kell tennem a lábamat, mert érzem, hogy már fizikai nyomai is vannak annak, hogy mennyire tetszik a látvány.
Bólintok, felemelem a cigit, és a pálcám végével meggyújtom. Hagyom néhány másodpercig vakon füstölni, hogy az illata betöltse a szobát, azután beleszívok, néhány másodpercig lent tartom, azután kifújom. Nem a legerősebb, amit valaha szívtam, de azért így is ellazít annyira, hogy rögtön elnevessem magam, amikor a mellettem ülő lány arcára nézek. Vidámmá tesz, hogy látom, érzem a haja illatát, hogy fiatalok vagyunk, hogy élünk. Megfogom a combját, miközben átadom neki a cigit.
- A lényeg, hogy bele kell szívni, de ne tüdőzd le túlzottan. Csak tartsd bent a szádban, azután fújd ki, oké?- figyelem, hogy Lana oké-e, közben odanyúlok az éjjeliszekrényen álló pohár vízért, hogy ha kellene neki, lehúzhassa. Úgy tűnik, hogy bírja a piát, talán jobban is, mint én, mert már kicsit be is rúgtam, de ha köhögni kezd, jobb érzés nem alkoholos italt inni. Nekem senki nem adott első alkalommal.
Teljesen elengedem magam a lány mellett, már nem is rejtem el, hogy feláll, csak nevetgélek, figyelem, ahogy beleszív, azután, ha végzett, átveszem tőle a cigit, és beleszívok én is. Az egész procedúra közben nem engedem el a combját, talán még kicsit feljebb is csúszik a fogásom a lábán, illetve én magam is közelebb csúszok hozzá. Mindig bejött, nem is igazán tudom, hogy miért nem mozdultam rá korábban eddig. Valahogy úgy érzem, hogy ő sem ellenkezne. Megnyalom a szám, és nevetve a vállára hajtom a fejem, miközben a régi bakelit lejátszóra nézek. Thorfinn hülye mágiái miatt nem működik ennél modernebb.
- Van kedved hallgatni valamit?

És itt is van az alkalom, ápolhatja a fiút figyelmesen, ahogy azt a szabályok előírják, és ő ezeket rendesen megtanulta, nem húzta a száját, hát elvégre nagyon önfeláldozó az, gondoskodni valakiről, néha lehet lopva ránézni a másik testére is, amiről meg azt mondják, majd a házasságban, de ki tudja azt kivárni..
- Jól van, de vigyázz majd rám, ha nagy butaságot csinálnék.. - egészen boldog már most is, hogy a fiú a combját fogja, pedig szólnia kellene, hogy ez már illetlen, de annyi baj legyen, el kell kárhozni attól, ahogy néz rá, és a kezébe adja azt a cigarettát. Becsukja a szemét, a szájába veszi, és nagyon reméli, nem vág most furcsa arcot, csak nem hoz magára mindjárt szégyent, azt nem lehet mesélni, hogy elmentem a fiúhoz, aztán jól el is ájultam az első dologtól, amit a számba rakott, Lana tehát mély levegőt vesz, beszívja, és könnyes szemmel ugyan, de igyekszik lent tartani, ha rögtön köhögés is lesz a vége. - Jaj ne azt add, jól vagyok!
Gyorsan lehűti a torkát az alkohollal - tessék, majd most gyereknek nézi, akinek vizet kell adni, meg ágyba kell dugni, bár ez nem is hangzik olyan rosszul. Három nagy korty után azért visszacsavarja az üveget és a párnára dobja, jólesően szusszant egyet, nem is olyan borzasztó ez a lőre, ha nem is olyan erős, bódult meg nem akar lenni, ki akar használni minden pillanatot, amíg itt lehet, és ha ugyan tilosban is, de elérheti, hogy csak rá figyeljenek.
- Persze, mindig ígéred, hogy megmutatod, mit szoktatok hallgatni a Sweetwoodson. Olyan jó neked, hogy a barátaiddal lakhatsz, én minden reggel úgy hajtom ki Ninát a fürdőszobából, mint valami tehenet. - míg a fiú zenét varázsol nekik - hogy mit, nem számít, ő olyan magabiztos most, hogy akár komolyzenére is tudna mulatni - ő levarázsolja a harisnyakötőjét, és egy mosoly kíséretében a kezébe teszi, óvatosan, szemét lesütve, ahogy eltervezte, közvetlenül a bájitaltan és a bűbájtan helyett, azokat a könyveket meg jól beszórta a ládájába, majd tanul, ha megint felölti azt az unalmas szürkét, ami mindenki arcából kiveszi a színeket - Tessék, ez legyen a tiéd.. remélem, gondolsz majd néha rám, amikor távol leszünk egymástól.
Közelebb is hajol hozzá, sűrűn pislog, amíg a tekintete megállapodik a fiú orrán, és csak lassan meri feljebb emelni - de Kapisztrán biztos nem ilyen kis szende fruskákhoz szokott, hát egyszer még azt is elmesélte, hogy ő már egyszerre két lányt is boldogított, valamit tennie kell, hogy rá emlékezzen, mert biztos sok készséges hallgató lehet azon az egyetemen, ki tudja, milyen praktikákat ismernek. Megkérdezte ugyan egyszer az új anyját ezekről a dolgokról, de egyenes választ persze nem kapott, csak dajkameséket, pedig kíváncsi volt, milyen az apja férfinak, biztosan nem őskövület az, aki új asszonyt hoz a házhoz - megkérdezte, azon jól hoppon maradt, Nina meg a Lenin csapása, nem lehet ahhoz fordulni, minden szavával fogamzásgátlást lehetne tanítani, így Lana minden tudománya barátnőktől, idősebb lányoktól származik, és ezzel felvértezve most óvatosan kigombolja a fűzőjét, mint aki kettőig nem tud számolni.
- Azt mondtad, egyszer megmutatod, hogy volt a születésnapodon.. na mutasd csak, ha nem vagy szájhős.

Innentől 18+

Mindig a bevállalós csajok voltak az esetem. Már az a tény felizgat Lanában, hogy ilyen lazán öblíti le az első cigijét, hosszú másodpercekre rajta felejtem a szememet. A test önmagában nem szokott elég lenni, hogy felizgasson, vonzani kezdjen, a Dolohov lányban inkább az a természetes ösztönösség, bátorság vonz annyira magához.
Elnevetem magam, ahogy a lejátszónál matatok, de a hangos MÚÚÚ nem Nina Dolohovnak, hanem Signur Rowlenak szól. A húgok olyan kurva irritálóak valóban, el sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha meg kéne osztanom eggyel a fürdőszobám. Kicsit fura az is, hogy Aidennel osztoznom kell, bár azt hiszem, azt már megszoktam a Roxfort alatt. Ha az embert láttad már fosni, hányni, ejakulálni, bőgni és részegen fetrengeni, valahogy jobban tolerálod, mint egy hisztis nagyképű picsát, aki azt gondolja, hogy ő Habsburg Rapunzel.
Végül nem azt a pörgős Rock n Roll lemezt választom, amit akartam, hanem egy rekedt hangú Blues énekesnő koncertjéről rakok fel egy bakelitet. Van valami beindító a hangjában, úgyhogy talán már akkor is beindulnék kicsit az első sorokon, ha nem vonzana annyira Lana. Iszok egy kortyot, és közelről a szemébe nézek. Thorfinn kinyírna ezért, de most valahogy nem érdekel az egész.
- Köszi!- kicsit elvörösödök, ahogy a kezemben gyűrögetem a harisnyakötőt, amit végül lerakok az éjjeliszekrényemre. Még mindig vörös arccal nézek rá közelről, mintha azon gondolkoznék, hogy ellenálljak-e a csábításnak, de a szóbeli felhívása végleg elűzi az összes tartásomat. Csak elrebegek egy hangtalan okét, mielőtt előrehajolok, megcsókolom, és ahogy hanyatt döntöm, már vadul meg is markolom és végig simítom a combját.
Elkezdem kigombolni az ingje gombjait alulról, nem sorban, hanem ahogy kézre állnak, míg végül csak a felső kettő vagy három marad. Átsimítok a combja mentén a szoknyán, enyhe vonalakat húzok a hasán, megmarkolom az oldalát, azután felérve megmarkolom az egyik mellét is a melltartón keresztül. Csak annyi időre válok el tőle, hogy levegyem a pólóm, azután kigombolom a maradék gombját is, és ha hagyja, kinyitom a melltartót is, hogy feltárjam a két tejfehér dombot. Érzem, hogy a nadrágom mindjárt szétfeszül, a felsőtestem pedig ösztönösen görcsös izomfeszítésbe rándul, mintha izmosabbnak akarnék látszani a lány előtt. Megérintem az egyik mellbimbót, azután óvatosan belecsípek.
- Hát... innentől ő irányított, szóval nem igazán tudom mutatni.- lecsúszok az ágyról, határozottan szétnyitom a lábait, azután a bugyija pántjait megragadva lehúzom róla a fehérneműjét. Felhajtom a szoknyát, szélesre feszítem a combjait, és miközben szemügyre veszem a közöttük megbújó, hívogató rózsaszín ajkakat, beleszagolok a levegőbe. Beleharapok háromszor-négyszer a combjaiba, azután belecsókolok a lába közébe. Nem finomkodom, rögtön beleszívok, kicsit meg is harapom, mielőtt elkezdem körkörösen nyalni a vörösödő dudort. Miközben kinyalom, valahogy leszenvedem magamról a nadrágot és alsónadrágot úgy térden állva. Érzem, hogy be akarom dugni, de szűz még, ha dugunk is rendesen, nem kapkodom el. Nála érdekel, hogy jó emlékei legyenek erről.

» make russia great again
» first love
» peace, love, unity
» G.A.N. titkai
» Gil & Autumn → All we're looking for is love from someone else

To Russia with love

To Russia with love

Similar topics

Similar topics