» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Zsebibaba & Füles
Today at 14:03
• • • • • • • • • • • • • •
Gideon Prewett
help me out mr. ghost
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.
Yesterday at 23:20
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Jr.
Aktivitás ellenőrzés
Yesterday at 18:09
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Doris & Shane
Yesterday at 18:07
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
who the hell are you?!
Yesterday at 13:49
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
Nem igaz George?
Yesterday at 11:06
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Marlene & Egerton
Yesterday at 10:53
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
Vic × Marcell
Yesterday at 10:24
• • • • • • • • • • • • • •
Victoria Brown
The famous after party
Szomb. 21 Júl. - 22:55
• • • • • • • • • • • • • •
Kirley Duke
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Stars shining bright above you



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
11
▽ Reagok :
8



»
» Szer. 18 Ápr. - 14:51
Aznap este tele volt a bár. A nők mind elegáns koktélruhában illegették magukat a székek között, a férfiak többsége öltönyben feszült neki a feladatnak, hogy legalább egy éjszakára magukénak tudhassák aznap esti álmaik nőjét. Nem mondhatnám, hogy vágni lehetett a szivarfüstöt a helyiségben, de azért mélyen le tudta tüdőzni az is, akinek nem lapult a zsebében pár százdolláros csomag. Az egész ködnek mégis volt egy olyan elitista bukéja, hogy aki kilépett innen, még a legnaivabb feleség előtt sem tagadhatta le, hogy itt járt. Igen, a férfiak egy része nős volt. A műsorom után szoktam beszélgetni néhánnyal. „Mit tegyek azért, hogy velem töltsd az éjszakát? Melyik csillagot hozzam le neked, hogy megkeresd a párnám alatt? Leszel a feleségem?” Haha, igen, még ilyennel is bepróbálkoznak... De nem kell őket félteni. Bár nálam nincs esélyük, az esetek döntő többségében nem marad éhen egyik szervük sem. A nők meg hát... Mindegyiknek megvan a maga foglalkozása. Én nem szólok bele. Nekem azért fizetnek, hogy énekeljek, és azért jattolnak, mert jól végzem a munkám. Semmi másban nem vagyok érdekelt.

Az aznapi fellépést Doris Day ’56-os Dream a little dream of me című számával fejeztem be. Egy kisebb visszatapsolás után. Földig érő, pánt nélküli, bordó sifonruha volt rajtam egy gyönyörű kivágással az oldalán. Nagyon elegáns fellépőruha volt, a ’70-es évek divatjához képest egészen merésznek számított. Szerettem ezt a ruhát, ez volt rajtam legtöbbször eddig. Azaz kétszer. Természetesen minimum két hétig nem vehettem fel ugyanazt a ruhát és semmiképp sem ugyanazon a napon, mint legutóbb. A társadalom krémje nem unhatta meg a látványt, mert akkor csökkent volna a bár forgalma. Ezért olyan ruhatárat kaptam, amiről még hisztis fruska koromban sem mertem álmodni. Több tíz lélegzetállítóan szép ruhát kaptam, hogy abban díszelegjek a színpadon. Aznap éjjel volt még rajtam egy egyszerű, de csodálatosan felcsillanó medál és a hozzá passzoló fülbevaló.

A taps közepette Oliver segítségével letipegtem a színpadról, fogadtam egy-két szerény gratulációt, megköszöntem Noahnak a zongorakíséretet, aztán a pulthoz sétáltam. Nem sok bárszék állt üresen, konkrétan kettő. Kecsesen felcsücsültem a csaphoz közelebbihez, és kikértem magamnak egy pohár rosét. Nagyon fárasztó nap volt. A hosszú ruha alatt láthatatlanul (legalábbis én úgy sejtettem) levettem mindkét magassarkút, mert iszonyúan fájt már benne a lábam, majd elkezdtem jobban körülnézni a bárban. Amikor énekelek, általában nem tudok másra koncentrálni. Akkor prosit!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
8
▽ Reagok :
6
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Miguel Ángel Silvestre



»
» Pént. 27 Ápr. - 16:42
Lola y Javier
Közel fél év is eltelt azóta, hogy utoljára kiszabadultam volna a Minisztériumból hamar, időt adva magamnak egy kis kikapcsolódásra. Nem panaszkodom. Szeretem a munkámat és nem zavar, ha sokat kell vele foglalkoznom, a pihenéstől való megfosztottság azonban egyetlen embernek sem ideális, még egy olyan sztahanovista illetőnek sem, amilyen én vagyok. Így hát nem kevéssé örültem a tudatnak, hogy végre akad néhány szabad órám, amit azzal tölthettem, amit szerettem volna és végre egy kicsit foglalkozhattam magammal is a halaimon kívül. Habár ezúttal ez nem merült ki sokban. Nem mentem el egy fürdőbe sem, nem fizettem be masszázsra (bárki bármit is mond, az egy nagyon jó dolog), hanem egyszerűen beültem egy bárba. Több éve itt éltem már Angliában, ezeket a létesítményeket azonban egyelőre nem fedeztem fel, legalábbis nem egyedül. Összesen ha három helyet ismertem, azokat is csupán a kollégáimnak és a barátaimnak köszönhetően, ezúttal viszont teljesen egyedül mondtam.
Néhányan a Minisztériumban ajánlották ezt a helyet, azok, akiket megkérdeztem mind nagyon jó véleménnyel voltak róla. Csak akkor jöttem rá, hogy nem feltétlenül azokat az embereket kellett volna megkérdeznem, akik magas pozícióban dolgoznak és főként felső középosztálybeli férfiak, mert így elég egyértelmű volt, hogy miért ezt az ajánlatot kaptam tőlük. Nem mondanám, hogy az én stílusom volt. Jobb szerettem a nyugodtabb környezetet, olyan emberekkel, akik mellett elengedhetem magam és akár egy idegennel is könnyedén beszédbe elegyedhetek mint ezt, így. Most azonban már mindegy volt, ha mást nem, megnézek egy-két fellépő énekest, iszom pár pohár tequilát és hazamegyek. Majd alszom egy jót otthon. Esetleg benézek Madam Gloriához, hátha van egy leány vagy kettő nála. A szükség néha nagy úr. Ennyit a romantikus alkatomról.
A hölgy szépen énekelt. Nem nagyon figyeltem oda, éppen kikapcsoltam az agyamat, annyira, amennyire csak tudtam, így nem igazán hallgattam. Egyébként sem voltam nagy zenész, ahogy az énekhangom sem volt valami csodálatos, úgyhogy annál, hogy jó vagy sem, többet nem tudtam volna mondani rá. Egy laikus zenekedvelőnek ez is elég lenne, egy művésznek viszont nem igazán. Mégis, amikor megláttam, hogy leült néhány széknyire tőlem, úgy döntöttem, megszólítom. Ő volt az egyetlen, akinek jelen pillanatban nem akadt beszélgetőpartnere és ránézésre az egyetlen szimpatikus is. Bár az is lehet, hogy csak nekem volt már túl sok alkohol a szervezetemben. Mindenesetre leugrottam a székemről és odavonultam közvetlenül a mellette lévőre. A kiürült poharamat a csapos felé csúsztattam.
- Egy dupla tequilát és még valamit a hölgynek. -Smooth. Ezért jó inni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
11
▽ Reagok :
8



»
» Hétf. 30 Ápr. - 23:45
Utánam már nem lépett fel énekes. Általában én voltam az utolsó. Valamiért tetszettem a főnöknek, nem tudom, talán nem talált jobbat. Pedig a korábbi énekes karrierem a züllött karaoke-estekben merült ki. Elég későre járt, úgyhogy utánam már csak Noah játszott a koromfekete zongorán levezetésképpen. Elvégre itt hajnalig el szoktak lenni az urak és hölgyek, sőt van, akiből hajnalra kiszökik az úr és a hölgy is, és marad két, egymást hevesen kínzó, túlfűtött emberi lény, akik között egy gyertya is egy perc alatt égne le a forróságtól. A bár fölötti emeleten van néhány elit szoba. De nem sok, ezért oda csak a kiváltságosak juthatnak fel. Az elit krémje. Vagy akinek aznap vastagabb a pénztárcája, és eléggé akarja azt a szobát a hozzásimuló hölggyel együtt.
Az elmélkedésemből a pultra vágott pohár riasztott fel. Odakaptam a tekintetem, szinte már mondhatnám, hogy megijedtem, de ha megijedtem volna, a mellettem lévő fazon már a földön lett volna. Azért a háborúban megtanul az ember félni, nem félni, megijedni és nem törődni a figyelemelvonó környezettel. De még mielőtt bármilyen következtetést levonhattam volna a szikár úr kinézete alapján, kikért magának egy italt, majd pedig nekem is. Rám sem nézett. Nem is köszönt. Nem is volt feszült. És nem is beszélt olyan idióta búgó hangon, mint minden más férfi szokott ebben a bárban.
- Még egy rosét, Martin, köszönöm! – mosolyogtam kedvesen a pultos kollégára. Ha már az „úriembernek” nem sikerült így viselkednie. Aztán a férfi felé fordultam. Végignéztem rajta, de nem mondtam semmit. Bár az öltözéke alapján módosnak tűnt, valahogy mégsem tettem volna pénzt rá, hogy egy a sok ugyanolyan pasas közül itt a bárban. Nem úgy viselkedett, ahogy a sznob társadalom szokott. Nem whiskey-t vagy egy vagyont érő minőségi bort kért. Sőt mintha még kissé feszélyezve is érezte volna magát.
- Köszönöm az italt! – szóltam hozzá a borospohárral a kezemben. - Először vagy itt? – kérdeztem egy kis szünet után. Teljesen biztos voltam benne, hogy nem ilyen helyekhez szokott, és bevallom, üdítő volt, hogy kilógott a sorból. Énekelni szeretek itt, de fellépés után általában egy-két pohárka italnál többet nem szoktam itt maradni. Van, hogy egy-egy férfi bepróbálkozik nálam, ez nyilvánvaló, és még azt sem mondhatom, hogy ez nem az én világom, hiszen ilyenek között nőttem fel, és a szüleim is azt akarták, hogy ilyenné váljak. De nem ilyen lettem. Nyilván nem véletlenül. Csak azóta eltelt néhány elég kemény év, nem is ismernék a gyermekkori önmagamra. Nem lázadtam már olyan hevesen az elit ellen, de sosem lesz teljesen az én világom. Hogy is lehetne azok után, amiken átmentem, vérben és mocsokban...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Stars shining bright above you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-