Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Amikor a gigászokat szólítják
Today at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
I want to be loved...
Today at 14:32
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Fákjú tanár úr!
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is this just fantasy? Caught in a landslide, No escape from reality
Today at 9:21
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
míg átrágod magad a mába
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
testre mennek és tovább
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is it a dream?
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Fosterék háza képzeletbeli barátoknak
Yesterday at 18:52
• • • • • • • • • • • • • •
Theodore Foster
Én várok rád/ahol véget ér az út
Yesterday at 16:37
• • • • • • • • • • • • • •
Dixon Avery-Lestrange
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Stars shining bright above you



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
0

»
» Szer. 18 Ápr. - 14:51
Aznap este tele volt a bár. A nők mind elegáns koktélruhában illegették magukat a székek között, a férfiak többsége öltönyben feszült neki a feladatnak, hogy legalább egy éjszakára magukénak tudhassák aznap esti álmaik nőjét. Nem mondhatnám, hogy vágni lehetett a szivarfüstöt a helyiségben, de azért mélyen le tudta tüdőzni az is, akinek nem lapult a zsebében pár százdolláros csomag. Az egész ködnek mégis volt egy olyan elitista bukéja, hogy aki kilépett innen, még a legnaivabb feleség előtt sem tagadhatta le, hogy itt járt. Igen, a férfiak egy része nős volt. A műsorom után szoktam beszélgetni néhánnyal. „Mit tegyek azért, hogy velem töltsd az éjszakát? Melyik csillagot hozzam le neked, hogy megkeresd a párnám alatt? Leszel a feleségem?” Haha, igen, még ilyennel is bepróbálkoznak... De nem kell őket félteni. Bár nálam nincs esélyük, az esetek döntő többségében nem marad éhen egyik szervük sem. A nők meg hát... Mindegyiknek megvan a maga foglalkozása. Én nem szólok bele. Nekem azért fizetnek, hogy énekeljek, és azért jattolnak, mert jól végzem a munkám. Semmi másban nem vagyok érdekelt.

Az aznapi fellépést Doris Day ’56-os Dream a little dream of me című számával fejeztem be. Egy kisebb visszatapsolás után. Földig érő, pánt nélküli, bordó sifonruha volt rajtam egy gyönyörű kivágással az oldalán. Nagyon elegáns fellépőruha volt, a ’70-es évek divatjához képest egészen merésznek számított. Szerettem ezt a ruhát, ez volt rajtam legtöbbször eddig. Azaz kétszer. Természetesen minimum két hétig nem vehettem fel ugyanazt a ruhát és semmiképp sem ugyanazon a napon, mint legutóbb. A társadalom krémje nem unhatta meg a látványt, mert akkor csökkent volna a bár forgalma. Ezért olyan ruhatárat kaptam, amiről még hisztis fruska koromban sem mertem álmodni. Több tíz lélegzetállítóan szép ruhát kaptam, hogy abban díszelegjek a színpadon. Aznap éjjel volt még rajtam egy egyszerű, de csodálatosan felcsillanó medál és a hozzá passzoló fülbevaló.

A taps közepette Oliver segítségével letipegtem a színpadról, fogadtam egy-két szerény gratulációt, megköszöntem Noahnak a zongorakíséretet, aztán a pulthoz sétáltam. Nem sok bárszék állt üresen, konkrétan kettő. Kecsesen felcsücsültem a csaphoz közelebbihez, és kikértem magamnak egy pohár rosét. Nagyon fárasztó nap volt. A hosszú ruha alatt láthatatlanul (legalábbis én úgy sejtettem) levettem mindkét magassarkút, mert iszonyúan fájt már benne a lábam, majd elkezdtem jobban körülnézni a bárban. Amikor énekelek, általában nem tudok másra koncentrálni. Akkor prosit!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
0
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Miguel Ángel Silvestre

»
» Pént. 27 Ápr. - 16:42
Lola y Javier
Közel fél év is eltelt azóta, hogy utoljára kiszabadultam volna a Minisztériumból hamar, időt adva magamnak egy kis kikapcsolódásra. Nem panaszkodom. Szeretem a munkámat és nem zavar, ha sokat kell vele foglalkoznom, a pihenéstől való megfosztottság azonban egyetlen embernek sem ideális, még egy olyan sztahanovista illetőnek sem, amilyen én vagyok. Így hát nem kevéssé örültem a tudatnak, hogy végre akad néhány szabad órám, amit azzal tölthettem, amit szerettem volna és végre egy kicsit foglalkozhattam magammal is a halaimon kívül. Habár ezúttal ez nem merült ki sokban. Nem mentem el egy fürdőbe sem, nem fizettem be masszázsra (bárki bármit is mond, az egy nagyon jó dolog), hanem egyszerűen beültem egy bárba. Több éve itt éltem már Angliában, ezeket a létesítményeket azonban egyelőre nem fedeztem fel, legalábbis nem egyedül. Összesen ha három helyet ismertem, azokat is csupán a kollégáimnak és a barátaimnak köszönhetően, ezúttal viszont teljesen egyedül mondtam.
Néhányan a Minisztériumban ajánlották ezt a helyet, azok, akiket megkérdeztem mind nagyon jó véleménnyel voltak róla. Csak akkor jöttem rá, hogy nem feltétlenül azokat az embereket kellett volna megkérdeznem, akik magas pozícióban dolgoznak és főként felső középosztálybeli férfiak, mert így elég egyértelmű volt, hogy miért ezt az ajánlatot kaptam tőlük. Nem mondanám, hogy az én stílusom volt. Jobb szerettem a nyugodtabb környezetet, olyan emberekkel, akik mellett elengedhetem magam és akár egy idegennel is könnyedén beszédbe elegyedhetek mint ezt, így. Most azonban már mindegy volt, ha mást nem, megnézek egy-két fellépő énekest, iszom pár pohár tequilát és hazamegyek. Majd alszom egy jót otthon. Esetleg benézek Madam Gloriához, hátha van egy leány vagy kettő nála. A szükség néha nagy úr. Ennyit a romantikus alkatomról.
A hölgy szépen énekelt. Nem nagyon figyeltem oda, éppen kikapcsoltam az agyamat, annyira, amennyire csak tudtam, így nem igazán hallgattam. Egyébként sem voltam nagy zenész, ahogy az énekhangom sem volt valami csodálatos, úgyhogy annál, hogy jó vagy sem, többet nem tudtam volna mondani rá. Egy laikus zenekedvelőnek ez is elég lenne, egy művésznek viszont nem igazán. Mégis, amikor megláttam, hogy leült néhány széknyire tőlem, úgy döntöttem, megszólítom. Ő volt az egyetlen, akinek jelen pillanatban nem akadt beszélgetőpartnere és ránézésre az egyetlen szimpatikus is. Bár az is lehet, hogy csak nekem volt már túl sok alkohol a szervezetemben. Mindenesetre leugrottam a székemről és odavonultam közvetlenül a mellette lévőre. A kiürült poharamat a csapos felé csúsztattam.
- Egy dupla tequilát és még valamit a hölgynek. -Smooth. Ezért jó inni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
0

»
» Hétf. 30 Ápr. - 23:45
Utánam már nem lépett fel énekes. Általában én voltam az utolsó. Valamiért tetszettem a főnöknek, nem tudom, talán nem talált jobbat. Pedig a korábbi énekes karrierem a züllött karaoke-estekben merült ki. Elég későre járt, úgyhogy utánam már csak Noah játszott a koromfekete zongorán levezetésképpen. Elvégre itt hajnalig el szoktak lenni az urak és hölgyek, sőt van, akiből hajnalra kiszökik az úr és a hölgy is, és marad két, egymást hevesen kínzó, túlfűtött emberi lény, akik között egy gyertya is egy perc alatt égne le a forróságtól. A bár fölötti emeleten van néhány elit szoba. De nem sok, ezért oda csak a kiváltságosak juthatnak fel. Az elit krémje. Vagy akinek aznap vastagabb a pénztárcája, és eléggé akarja azt a szobát a hozzásimuló hölggyel együtt.
Az elmélkedésemből a pultra vágott pohár riasztott fel. Odakaptam a tekintetem, szinte már mondhatnám, hogy megijedtem, de ha megijedtem volna, a mellettem lévő fazon már a földön lett volna. Azért a háborúban megtanul az ember félni, nem félni, megijedni és nem törődni a figyelemelvonó környezettel. De még mielőtt bármilyen következtetést levonhattam volna a szikár úr kinézete alapján, kikért magának egy italt, majd pedig nekem is. Rám sem nézett. Nem is köszönt. Nem is volt feszült. És nem is beszélt olyan idióta búgó hangon, mint minden más férfi szokott ebben a bárban.
- Még egy rosét, Martin, köszönöm! – mosolyogtam kedvesen a pultos kollégára. Ha már az „úriembernek” nem sikerült így viselkednie. Aztán a férfi felé fordultam. Végignéztem rajta, de nem mondtam semmit. Bár az öltözéke alapján módosnak tűnt, valahogy mégsem tettem volna pénzt rá, hogy egy a sok ugyanolyan pasas közül itt a bárban. Nem úgy viselkedett, ahogy a sznob társadalom szokott. Nem whiskey-t vagy egy vagyont érő minőségi bort kért. Sőt mintha még kissé feszélyezve is érezte volna magát.
- Köszönöm az italt! – szóltam hozzá a borospohárral a kezemben. - Először vagy itt? – kérdeztem egy kis szünet után. Teljesen biztos voltam benne, hogy nem ilyen helyekhez szokott, és bevallom, üdítő volt, hogy kilógott a sorból. Énekelni szeretek itt, de fellépés után általában egy-két pohárka italnál többet nem szoktam itt maradni. Van, hogy egy-egy férfi bepróbálkozik nálam, ez nyilvánvaló, és még azt sem mondhatom, hogy ez nem az én világom, hiszen ilyenek között nőttem fel, és a szüleim is azt akarták, hogy ilyenné váljak. De nem ilyen lettem. Nyilván nem véletlenül. Csak azóta eltelt néhány elég kemény év, nem is ismernék a gyermekkori önmagamra. Nem lázadtam már olyan hevesen az elit ellen, de sosem lesz teljesen az én világom. Hogy is lehetne azok után, amiken átmentem, vérben és mocsokban...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Stars shining bright above you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-